Még a gázai borzalmak közepette is az Európai Unió egyes tagállamai szorgalmasan üzletelnek Izraellel, és jövedelmező fegyverszállításokat hagynak jóvá, annak teljes tudatában, hogy azokat az ostromlott civil lakosság ellen fogják felhasználni.
Miközben a Hamász október 7-i támadása zajlott, Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője valós időben többször is tweetelt, és az EU nevében sürgős nyilatkozatot adott ki, amelyben "az értelmetlen támadások és erőszak azonnali beszüntetésére" szólított fel.
Azóta Izrael teljes blokádot vezetett be a Gázai övezet 2,3 millió lakosa ellen, akiknek a fele gyermek, elvágva az élelmiszer-, víz-, üzemanyag- és egészségügyi ellátást, miközben bombázza a polgári infrastruktúrát, köztük kórházakat, iskolákat, imahelyeket, menekülttáborokat és ENSZ-szállásokat.
Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára elítélte "a nemzetközi humanitárius jog egyértelmű megsértését", míg az egészségügyi szakemberek "a modern időkben példátlan szenvedés lavináját" kárhoztatták.
Egy hónap elteltével, amikor a halálos áldozatok száma 10 955 volt (november 10-én, pénteken), és Gáza nagyrészt romhalmazzá vált, az EU még mindig nem szólította fel Izraelt tűzszünetre.
Az elmúlt egy hónap során az európai vezetők megerősítették Izrael jogát a védekezésre, még akkor is, amikor több mint 25 000 tonna robbanóanyagot, azaz két atombombával egyenértékű robbanóerőt dobott le a bolygó egyik legsűrűbben lakott területére.
Bár az ENSZ Alapokmánya szerint minden államnak joga van megvédeni magát, ez nem nyújt jogi fedezetet arra, hogy háborút indítsanak egy megszállt terület ellen, ahogyan arra a Nemzetközi Bíróság rámutatott egy tanácsadói véleményében, amely Izrael illegális palesztinai megszállásáról szólt.
Ha ugyanezt a hibás logikát alkalmaznánk az ukrajnai háborúra, akkor Oroszországnak joga lenne az önvédelemhez azokon a területeken, amelyeket illegálisan megszállt és elfoglalt. A nemzetközi jog szerint ilyen jog nem létezik, mégis az európai vezetők – kevés kivételtől eltekintve - ismételten megvédték azt, ami jogilag és erkölcsileg védhetetlen.
De Európa politikai és katonai támogatása Izraelnek nem újdonság.
Az EU tagállamai évtizedek óta katonai eszközökkel látják el Izrael megszálló erőit, a főbb hagyományos fegyverek közel 30 százaléka Németországból (23,9 százalék) és Olaszországból (5,9 százalék) származik.
A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) részletezi a hajó- és tengeralattjáró-ellenes fegyverek, felszíni-levegő rakéták, haditengerészeti ágyúk és harci repülőgépek szállítását, míg az Európai Hálózat a Fegyverkereskedelem Ellen című szervezet szerint az EU 2011-2020 között 4,1 milliárd euró értékben exportált fegyvereket Izraelbe.
A közvetlen transzferek mellett a fegyverek alkatrészei az Egyesült Államokon keresztül is eljutnak Izraelbe. Bár ezekre az anyagokra a végfelhasználói megállapodásokon alapuló transzferengedélyeknek kellene vonatkozniuk, kialakult az a gyakorlat, hogy az EU tagállamai az amerikai transzferek esetében eltekintenek ettől a követelménytől, s az USA szívesen játszik ezzel, az európai fegyvergyártó vállalatok pedig bevételt termelnek a jövedelmező fegyverüzletekből.
Az USA évente több mint 3,8 milliárd dollár [3,6 milliárd euró] értékű katonai támogatást nyújt Izraelnek, és október óta egy repülőgép-hordozót, vadászgépeket, egy cirkálórakéták hordozására alkalmas, nukleáris meghajtású tengeralattjárót, három ballisztikus rakétavédelmi hajót és amerikai drónokat telepített.
Figyelembe véve, hogy Európa fegyveripara mennyire beágyazódott az amerikai hadigépezetbe, joggal feltételezhető, hogy e felszerelések nagy része európai fegyveralkatrészeket tartalmaz.
Európa bűnrészessége a háborús bűnökben
Még a gázai borzalmak közepette is néhány EU-tagállam azzal volt elfoglalva, hogy üzletet kössön Izraellel, és jövedelmező fegyverszállításokat hagyjon jóvá, annak teljes tudatában, hogy azokat az ostromlott civil lakosság ellen fogják felhasználni.
Október 7. óta a holland kormány jóváhagyta az F-35-ös vadászrepülőgépek alkatrészeinek szállítását, amelyeket jelenleg Gáza szétverésére használnak. Bár a külügyminisztérium jogászai a háborús törvények súlyos megsértésére hivatkozva ellenezték ezeket a szállításokat, a holland kormány úgy döntött, hogy az Izraellel és az Egyesült Államokkal való kapcsolatokat helyezi előtérbe a palesztin életekkel és a jogállamiság fenntartásával szemben.
Hasonlóképpen, a Németország által idén jóváhagyott 303 millió eurós fegyverexport 85 százaléka az október 7-i támadást követően kapott zöld utat, amikor a gazdasági minisztérium elrendelte, hogy Izraelnek "elsőbbséget kell adni".
Az Atlanti-óceán túlpartján az amerikai kongresszusi tagok figyelmeztették az Izraelnek nyújtott 14,5 milliárd dolláros katonai segélycsomagot megelőzően az amerikai kongresszus tagjait a "népirtás, háborús bűncselekmények és emberiség elleni bűncselekmények segítése és felbujtása miatti büntetőjogi és polgári jogi felelősségre vonásra". Ennek ellenére mégis jóváhagyták.
Az amerikai, európai és izraeli fegyveripar között évtizedek óta baráti kapcsolat áll fenn, és a gázai háborús bűnökre vonatkozó egyre több bizonyíték ellenére ez a kapcsolat továbbra is virágzik. Úgy tűnik, hogy a büntetlenség garantált e törvénytelen üzlet számára.
Kevés kivételtől eltekintve, az EU tagállamai ahelyett, hogy fegyverembargóra vagy akár tűzszünetre szólítottak volna fel, inkább úgy döntöttek, hogy politikai fedezetet nyújtanak Izraelnek, egyesek pedig aktívan felfegyverzik az agresszort, miközben az egy egész népet mészárol le és foszt meg hazájától.
Végső soron egy bíróságnak kell majd eldöntenie, hogy az európai vezetők és tagállamok bűnrészesek-e háborús bűnökben, de az elmúlt hónap tömeges mozgósításai Európa-szerte azt jelzik, hogy a közvélemény bírósága már meghozta ítéletét: Európa kezéhez vér tapad, és sürgősen irányt kell váltania, tűzszünetet kell kérnie, fegyverembargót kell bevezetnie, és meg kell szakítania a kapcsolatokat Izraellel.
Fordította: Kleinheincz Ferenc
