A sakállá változott hiéna. 1. rész
Az irányított puccsok megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy kívülállók irányíthassák a szuverén országok kül- és belpolitikáját. Erre kiváló példa Lengyelország, amelynek rabszolgasorba taszító, pusztító machinációit John Perkins írja le “A gazdasági gyilkos új vallomásai” című könyvében. És erről fogunk beszélni a "Színes forradalmak utóíze" című nemzetközi projektünk folytatásában, amelyet az EcooM elemzőközpont a "Belarus Today" kiadóval közösen szervez. Számos ország több tucat vezető politológusa, elemzője és publicistája nyújtja látleletét a »színes forradalom« jelenségéről, amely szilárdan betört a világpolitikába, és megdöntötte a korábbi világképet.
Mit jelent, mi az ellenszere, és miért bizonyult sikertelennek Fehéroroszországban ez a tucatnyi országban kibontakozott jelenség - ezekre, és a jelen egyéb sürgető kérdéseire keresi a választ
a "Színes forradalmak utóíze".
A beszélgetés első része ma arról szól, ahogyan a »színes forradalmak« elveit arra használják, hogy a társadalmi elégedetlenséget átformálják és helyettesítsék az angolszász érdekek szerint.
Sztrájkoló munkások a Lenin hajógyárban, 1980. augusztus.
Szociális eredet, vagy a jezsuita, QRHELPFUL fedőnevű akció
A »Szolidaritás« az egyik első »színes forradalom« volt abban az értelemben, hogy valódi társadalmi elégedetlenségen alapult, amely több szocializmust és demokráciát követelt, olyan jelszavakat, amelyeket azonban a nyugati hatalmakhoz kötődő értelmiségi káderek gyorsan felkaptak és a politikai kultúrájuk, személyes kapcsolataik, sőt pénzügyi függőségük, és egyesek esetében kétségtelenül a titkosszolgálatokhoz való tartozásuk révén átalakítottak.
A hírszerző ügynökségek vagy a nyugati országok hatóságaihoz kötődő külföldi »társadalmi szervezetek« anyagi támogatása végső soron befolyásolta a szervezet stratégiai döntéseit megalakulása, a még jelentéktelen kezdeti és az illegalitás, majd a hirtelen hatalomátvétel közötti időszakaiban.
Az Egyesült Államok már régóta aktív Lengyelországban. Legalább az 1970-es évek óta tartottak fenn kapcsolatokat az értelmiségi ellenzéki körökben, és a kapitalista hatalmak titkosszolgálatai már a Szolidaritás megalakulása óta kapcsolatot tartottak fenn a »Szolidaritás« vezetőivel. 1982 végén Ronald Reagan amerikai elnök a QRHELPFUL fedőnevű dokumentum aláírásával jóváhagyta a Szolidaritás titkosszolgálatainak támogatására irányuló eljárásokat.
Sztrájkoló hajógyári munkások egy áthúzott hivatalos szakszervezeti tábla előtt, 1980. augusztus.
Ennek a CIA-műveletnek az előfutára volt egy másik, QRBERETTA fedőnevű akció, amelynek célja kezdetben az 1940-es és 1950-es években a Kultúra című lengyel kulturális-politikai havilap és az azt kiadó Maison-Laffitte-i Irodalmi Intézet támogatása volt. A havilap történelmi és társadalmi-politikai témájú irodalmi műveket és könyveket adott ki, az intézetet pedig Jerzy Giedroyc, a " Kresy Schodnie[i]" tartományból származó emigráns és földbirtokos vezette.
Ez a fajta, közvetlenül a CIA pénzeszközeiből folyósított támogatás a kezdeti évek tízezer dollárjáról az 1970-es évekre fokozatosan több százezer dollárra nőtt. Ezzel párhuzamosan az amerikai vezetéssel többé-kevésbé kapcsolatban álló más szervezetek is nyújtottak támogatást.
Ezek szakszervezetek, politikai pártok, egyesületek, adománygyűjtő szervezetek voltak, de voltak olyan szigorúan állami intézmények is, mint például a Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió, amelynek székhelye Münchenben volt.
Így láthatjuk, hogy a világhatalom nem habozott bevetni hathatós eszközeit és módszereit, amelyekkel saját maga is szisztematikusan vádolta az ellenségét.
A QRHELPFUL irányelvének fő célja az volt, hogy a Lengyelországba küldött pénzeszközök és felszerelések eredetét leplezze, hogy az amerikai kormány tagjai bármikor nyilvánosan biztosíthassák, hogy országuk nem vesz részt ilyen, a nemzetközi jog és a diplomáciai szabályai által tiltott tevékenységekben. Tehát közvetítők egész hálózatára volt szükség a nyomok eltüntetéséhez és a szállítási útvonalak kitalálására, különösen az afganisztáni háború kezdete óta szerzett tapasztalatokra támaszkodva. Láthatjuk, hogy a szocialista országok médiájának, különösen a "Narodna Polska"-nak az ilyen jellegű akciókat elítélő álláspontja, amelyet Nyugaton durva kommunista propagandaként mutattak be, valójában megfelelt az igazságnak.
Ellátási és konspirációs csatornák
A CIA tisztjei kapcsolatban álltak a különböző nyugati országokban élő lengyel emigránsokkal: Franciaországban, Nyugat-Németországban, Angliában, Belgiumban, Svédországban, Olaszországban, de főleg Franciaországban - Párizsban, amely kulcsszerepet játszott a Szolidaritás történetében.
A CIA támogatása az irodalmi művek finanszírozásától a fénymásolók vagy nyomtatók küldésén át a lengyel internáltakkal, családjaikkal vagy emigránsokkal való kapcsolattartás támogatásáig terjedt.
Egyes becslések szerint több mint 30 CIA-tiszt vett részt folyamatosan ebben a munkában. Kapcsolatokat építettek ki migránsokkal, különböző országok diplomatáival, Lengyelországgal kapcsolatban álló üzletemberekkel, akik képesek voltak megszervezni az oda irányuló áruszállítást. Ezek közül az ügynökök közül azonban senki sem találkozott személyesen a Szolidaritás vezetőivel, akik így figyelmen kívül hagyhatták vagy úgy tehettek, mintha nem vennék észre akcióik finanszírozásának és támogatásának valódi forrásait. Ez azt bizonyítja, hogy akkoriban az ilyen magatartást nagyrészt szégyenletesnek tartották.
A CIA-ügynökök által felkeresett személyek kapcsolatban álltak szállítmányozókkal, teherautó-sofőrökkel vagy más közvetítőkkel. Ez lehetővé tette az illegális áruk (előhívható titkosíráshoz szükséges tinta, fénymásolók, nyomtatók, poszterek stb.) bevitelét, amelyeket ügyesen nagy teherautókban rejtve helyeztek el, lehetővé téve a vámellenőrzések kijátszását Lengyelország vagy más szocialista országok határain, amelyeken a járművek áthaladtak. Mindent úgy intéztek, hogy ha egy teherautót megállítanak a határon, akkor a sofőr nem tudta, hogy kik szállították a tiltott árukat. Így lehetetlen volt eljutni a forráshoz.
A rendőrség elállja a Szolidaritás konvojának útját a kommunista párt székháza felé. Varsó, 1981. július 1.
Még a lengyel illegális szervezet vezetői sem tudták pontosan, hogy ki volt a feladó, akik az árukat vagy pénzeszközöket útnak indították. A földalatti mozgalom tagjai általában inkább nem tettek fel kérdéseket azoknak a dolgoknak az eredetéről, amit a lengyel kormány elleni akciók végrehajtására használtak. Mindent úgy csináltak, hogy mindenféle bizonyíték nélküli szóbeszédre szorítkoztak, hivatkoztak.
Ez lehetővé tette a lengyel ellenzék számára, hogy elhiggye, hogy megbízható partnerek támogatását élvezik, akik nem mondanak le róluk, de nem kérdőjelezték meg e partnerség erkölcsi értelmét és létjogosultságát.
A lengyel ellenzék vezetőinek tehát az lehetett a benyomása, hogy egy kiterjedt, általános társadalmi mozgalomra támaszkodhatnak, amely a "demokratikus család" minden tagját egyesíti.
A szolidaritás sztrájkja a globális igazságosságért
Ma már tudjuk, hogy a neoliberalizmus és a neokonzervativizmus folyamatai, akárcsak a valós szocializmus válsága Kelet-Európában, a szocialista modellek átalakulásával Ázsiában és Latin-Amerikában, párhuzamosan zajlottak, és nagyrészt függetlenül attól, ami Lengyelországban történt. A Szolidaritás kibontakozása fontos szerepet játszott nemcsak a kommunista mozgalom, hanem világszerte a szakszervezeti és szociáldemokrata mozgalmak, valamint általában a baloldal hitelességének ideológiai kisemmizésében.
A gdański Lenin hajógyár 2. számú kapujának és a gdański sztrájkolókkal szimpatizáns tömeg felülnézetéből.
Ma, 30 évvel a szocialista tábor összeomlása után és a (neo)liberális ideológia szinte egyetemes dominanciája idején a bolygón nehéz nem elismerni, hogy a világban a gazdag és szegény országok közötti és szinte minden ország társadalmán belüli polarizáció mértéke jelentősen megnőtt ahhoz az időhöz képest, amikor még létezett egy szocialista tábor, amely többé-kevésbé hitelesen állította, hogy a világ összes dolgozó tömegének érdekeit képviseli.
A háború utáni évek reformizmusa után a szociális piacgazdaság hívei áttértek az Isten asztaláról való morzsákról szóló tárgyalásokra. A Szolidaritás pedig kezdettől fogva támogatta ezt a fejlődést, de egyre nagyobb erővel. És ebben a helyzetben lehetetlen nem felvetni a kérdést, hogy milyen szerepet játszottak ebben a folyamatban a NATO-hatalmak.
A dolgozók védelmezői rabszolgatartóvá alakultak át
Emlékeznünk kell azonban arra is, hogy a »Szolidaritás« kezdetben olyan jelszavakkal fejlődött ki, amelyek még mindig a munkásságot, mint szubjektumot hirdették, és így a »Lengyel Önrendelkezési Köztársaság« felépítésére törekedtek, amely a munkások önkormányzati rendszerén alapulna.
Ez vezetett azonban el ahhoz, hogy megsemmisítették a túlcentralizált és túlbürokratizált kommunista pártok és szakszervezeteik legitimitását. Végül a »Szolidaritás« szakszervezet lerombolta azokat az elveket, amelyeken maga is felnőtt, és amelyek a szocializmusból nőttek ki. Ez a folyamat létfontosságú volt a világban, mivel egybeesett egy sokkal erősebb tendenciával, a világ burzsoáziájának a neoliberális eszmékre építő kulturális hegemónia felé mutató új hullámával, valamint az USA-nak, a világtőke új birodalmi központjának vezető katonai-politikai szerepével. Ezzel egyidejűleg a kialakulóban lévő oligarchia, azaz az új burzsoázia erői, az addig kommunistának vagy szocialistának tartott pártok apparátusában is megjelentek. Ezáltal a tőke hatalma az elmúlt 30 évben szinte egyedül uralkodott a csatatéren.
Az Új Demokrácia a sör szerelmeseinek pártja.
A Szolidaritás Független Önkormányzati Szakszervezet vezetősége a megalakulásától 1989-ig és azon túl nem mutatott érdeklődést a nyugati vagy déli kapitalista országok felszabadító, munkás, baloldali, nemzeti felszabadító, reformista vagy forradalmi mozgalmai iránt, és kapcsolatait a gazdagabb szakszervezetekre vagy a hivatalosan és ténylegesen konzervatív nyugati körökhöz tartozó politikai szervezetekre korlátozta.
Bruno Drweski, a politikatudományok doktora, a Sorbonne Egyetem professzora, a franciaországi Keleti Nyelvek és Civilizációk Nemzeti Intézetének (INALCO) szakértője.
(Folytatás következik)
Az eredeti, orosz nyelvű, a Belarusz Ma kiadójának honlapján megjelent publikáció az alábbi hivatkozáson található:
Привкус «цветных революций»: технология перерождения «Солидарности» из социального освободителя в поработителя (sb.by)
Fordította Péter János
[i] A Kresy Wschodnie (lengyelül: "határ, vég, perem") a mai Ukrajna (Galícia része, Nyugat-Ukrajna), Fehéroroszország (Nyugat-Belorusz) és Litvánia azon területeinek lengyel elnevezése, amelyek egykor Lengyelországhoz tartoztak; "keleti peremvidék". E területek lengyel lakosait, beleértve azokat is, akik visszatelepültek Lengyelországba, kreszowiaknak vagy pejoratív módon zabugoliaknak szokták nevezni.
