Kína sikeresen elkerülte azokat a hibákat, amelyek a Szovjetunió pusztulásához vezettek. Magabiztosan és sikeresen folytatja a szocializmus építését. Az ország sikere a szegénység leküzdésében, a koronavírus elleni küzdelemben, a tudományos és technológiai fejlődésben globális jelentőségű. Az egész világ számára megmutatják a tervgazdaság hatékonyságát, amelynek célja az egyszerű ember jóléte. Erről szól a „Zhemin Zhibao” lapnak adott interjújában az Orosz Föderáció
Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöke, Genagyij Andrejevics Zjuganov.

Véleménye szerint melyek a legfontosabb okok és események, amelyek a Szovjetunió összeomlásához vezettek?

Mi kommunisták az elemzésünkhöz a dialektikus materializmust módszerét alkalmazzuk. Ezért jól tudjuk, hogy semmilyen jelenséget, különösen akkora léptékűt, mint a Szovjetunió lerombolása, nem egyetlen ok vagy egyetlen ember gonosz akarata okozhatott. A 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófája összetett jelenségeken és eseményeken alapult. Halmozódva, összefonódva, egymást átfedve végül oda vezettek, hogy hazánkat egy nagy tragédia útjára taszították. A Szovjetunió nyugati beavatkozással történő megsemmisítése és a belső ellenforradalom nemcsak a hatalmas eurázsiai térséget, hanem az egész világot változtatta meg. 

Ha megvizsgáljuk a legfontosabb „elágazási pontokat”, akkor ezek közül az első - Sztálin halála után Nyikita Szergejevics Hruscsov hatalomra kerülése volt. Ettől a pillanattól kezdve egyre több hiba és voluntarista döntés született a kommunista párt és a szovjet állam politikájában. Innéttől figyelhető meg több veszélyes eltérés a marxizmus-leninizmustól, amely mint élő, kreatív elmélet, a szilárd elvek és állandó fejlődés kombinációjának bázisán működik. Abban az időben azonban, a legmagasabb pártszinten a kommunista építkezés célja, primitív, pusztán haszonelvű tartalomra - a nyugati országokkal folytatott anyagi-technikai versenyre redukálódott.

Ugyanakkor több tényezőt nem vettek figyelembe. Először is a globális imperializmus mindent átfogó pénzügyi és gazdasági lehetőségeit, amelyekkel évszázadok óta kizsigerelik a világot. Másodszor, akkor a Szovjetunió helyzete rendkívül összetett volt: miután túlélt egy szörnyű háborút, elvesztve 27 millió legkiválóbb fiát és lányát, az ország kénytelen volt továbbra is a nagy katonai kiadások terheit viselni az Egyesült Államokkal való stratégiai paritás elérése érdekében. Harmadszor, alapvető hiba volt az anyagiak elsőbbségére való összpontosítás a szellemiekkel szemben. Valójában az emberek tudatában egy torz és ravasz koordinátarendszert kezdtek bevezetni. Ennek eredményeként az egyes szovjet állampolgárok szemében a szocialista rendszer a kapitalista rendszerrel szemben vesztésre állt.

Ennek a hangsúly áthelyezésnek egy másik következménye a kispolgáriság újjáéledése, a felhalmozás, az anyagi értékek prioritása lett. Ugyanis a Szovjetunióban a szocializmus felépítése a veszélyes kispolgári erők és a rájuk jellemző érzelemvilág közepette kezdődött el. Ezért természetesen fennállt a réteg gyors helyreállításának, restaurálásának valószínűsége. Sztálin alatt viszont sikeresen harcoltak ellene. Sok módszert bevetettünk: a nevelést, az oktatást meg a személyzeti politika során bevált módszert: a vezetők személyes példáját.

Az iparosodás iránti óriási lelkesedés és a Nagy Honvédő Háborúban elért győzelem bizonyította a kispolgári csökevény sikeres legyőzésének lehetőségét. Az ötvenes évektől kezdve azonban a folyamat ellenkező irányba ment át. Negatív példát mutatott maga a pártállami apparátus is, ahol a formalizmus, a karrierizmus, a bürokrácia, a lokálpatriotizmus és az intrika egyre inkább teret nyert.

A kiváló fejlődési potenciállal bíró marxista-leninista elméletet csak sablonként kezdték használni. Lerövidítették, és hivatalos szlogenek és holt közhelyek váltak belőlük. Az ország és a párt új vezetői figyelmen kívül hagyták Sztálin figyelmeztetését, amelyet nem sokkal halála előtt tett. „A közeljövőben önöknek el kell kezdeni az elmélet továbbfejlesztését. A gazdaságban hozhatunk téves döntéseket, de így vagy úgy ott még ki tudjuk javítani. Viszont mikor az elméletben hibázunk, tévedünk, akkor az egész ügyet elrontjuk. Elmélet nélkül meghalunk! "

A Szovjetunióban és a világ kommunista mozgalmában a szocializmusnak helyrehozhatatlan károkat okoztak Hruscsov döntésein alapuló események. A voluntarizmus talán nem is hiba, hanem bűn volt. Közülük különleges helyet kapott a sztálini személyiségkultuszról szóló jelentés, amelyet ravasz módon az SZKP 20. kongresszusa küldötteinek a jóváhagyott napirenden kívüli eseményként ismertetett^[1]. A Kínával fenntartott kapcsolatrendszer éles, hirtelen romlása is rendkívül negatív szerepet játszott a világ kommunista mozgalmában.

Hruscsov eltávolítása után a nemzetgazdasági szférában számos káros kezdeményezést töröltek, viszont számos más tendencia folytatódott. A kommunista eszméktől idegen emberek kezdtek behatolni a párt vezető testületeibe. Ideig-óráig "helyes" retorikával leplezték valódi nézeteiket és szándékaikat. 1985 után azonban megmutatták valódi arcukat.

Mihail Szergejevics Gorbacsov hatalomra kerülése a Szovjetunió lebontásának kezdete volt. A gyorsulás, a peresztrojka és a glasznoszty szlogen leple alatt az új vezetés módszeresen kezdte tönkre tenni a szocialista rendszer összes tartóoszlopát: a gazdaságtól az ideológiáig. Végül 1991 tragédiája véget vetett a folyamatnak. A tragédia fenyegető visszhangját még mindig és mindenütt hallhatjuk: a Donyecki Népköztársaság katonai konfliktusától kezdve a palesztin hadműveletekig bezárólag.

Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja alaposan elemezte azokat az okokat, amelyek a Szovjetunió szétveréséhez vezettek. Tudjuk, hogy a téma alapos feldolgozását Kína szellemi központjaiban is elvégezték és a mai napig is tanulmányozzák azt. Van ebben a tényben valami, aminek örülni kell. Jól látható, hogy a kínai kommunisták tudják, hogyan kell a történelmi tanulságokat levonni. A KKP megpróbálja elkerülni a tragikus hibákat, és ebben valóban nagy előrelépést tett.

Milyen hatással volt a Szovjetunió összeomlása a szocializmus ügyére világszerte?

A Szovjetunió szétesésének valóban globális következményei voltak. A legnegatívabb módon a világ kommunista-, és munkásmozgalmát érintette.

 Oroszország az az ország, ahol a világ első szocialista forradalma győzött. Egyik napról a másikra az ország visszalépett a kapitalizmus útjára! És ez a legpusztítóbb, neoliberális változatban történt. A szovjet szuperhatalom ténylegesen átalakult - a kapitalista világrendszer függelékévé lett. Az ipari termelés visszaesése, a lakosság elszegényedése, az oligarchák parazita osztályának megjelenése és a szörnyű társadalmi polarizálódás továbbra is negatívan hat Oroszországra.

Kelet-Európa országaiban is ellenforradalmak zajlottak le, amelyek következményeként beilleszkedtek a kapitalista rendszerbe. Miután csatlakoztak a NATO-hoz és az Európai Unióhoz, ezeknek az államoknak a többsége ma a washingtoni és a brüsszeli pénzügyi és politikai elit önző érdekeit és agresszív törekvéseit szolgálja. Területükön katonai bázisok találhatók. Részt vettek független államok elleni inváziókban. Kormányaik okolhatók Jugoszlávia megsemmisítéséért, Afganisztán, Irak és Líbia államiságának aláásásáért. A Nyugat, saját érdekében, elkezdte felhasználni az iszlám zászlója mögé bújó reakciós, terrorista csoportokat is. Politikájuk teljesen összefonódik az Oroszország elleni szégyenteljes szankciókkal, Kínára és más országokra gyakorolt nyomás kísérleteivel.

A Szovjetunió szétesése és a világkommunista mozgalom válsága feloldotta a globális tőke kezét. Korábban kénytelen volt figyelembe venni a szovjet hatalom lehetséges reagálását. Erőszakos cselekedetei esetén félt, hogy banditizmusára válaszként "beleszalad egy pofonba". Most azonban visszatérhetett az eredeti énjéhez - a gengszterhez, a rablóhoz és a gyarmatosítóhoz.

A bizonyítékok bőségesek. Jugoszlávia, Irak, Líbia elleni véres beavatkozások mellett mindannyian láthattuk Szíriában és Jemenben a konfliktusok fellángolását. Ukrajnában, Grúziában és Bolíviában államcsínyeket figyelhettünk meg. Tanúi lehettünk Venezuela és Fehéroroszország legitim kormányainak megdöntésére tett cinikus kísérleteknek. Nemrégiben az imperialisták ismét dörzsölték a kezüket az azeri-örmény konfliktus kapcsán, valamint a palesztinai új, véres összecsapások alkalmával.  A globalisták szankciókkal, nyomással és fenyegetésekkel megpróbálják Kínát, Oroszországot, Kubát, Iránt, Észak-Koreát és számos más országot arra kényszeríteni, hogy hagyjanak fel független politikájukkal.

A Szovjetunió megsemmisítése drámai következményekkel járt magában a kapitalista világban is. Az egyenlőtlenség és a szegénység növekszik a nyugati társadalmakban. A híres "jóléti állam" szertefoszlott. A tőke most felesleges túlzásnak tekinti a társadalmi garanciákat. Valamikor ez a nagypolgárság kényszerű engedménye volt a dolgozó emberek felé a kommunista eszmék növekvő népszerűségével szemben. Most lehetőség nyílik ezeknek az engedményeknek a megtagadására - annak „visszajátszásra”.

A kapitalizmus vad, torz vigyora egyre markánsabban mutatja magát. A koronavírus-járvány kimutatta, hogy a burzsoá rendszer eredendően emberellenes. Minden a haszonnak van alárendelve egy jelentéktelen maroknyi gazdag ember számára. Az egész világ fizeti kapzsiságukat: betegség és halál, szegénység, éhség és szenvedés. És minden halálban, minden fájdalomban ott van a bűncselekmény súlyos terhe, amelyet azon személyek és erők követettek el, akik a Szovjetunió alattomos szétesésében érintettek.

Szerencsére a helyzet drámai következményei egyre szélesebb körben tudatosulnak és válnak ismertté. A világon egyre inkább tiltakoznak a neoliberális^[2] modellek ellen. A szocializmus iránti szimpátia erősödik. A baloldali pártok és mozgalmak is erősödnek. A folyamat a különböző országokban eltérő sebességgel és hatékonysággal halad. Az imperializmust ellenzők helyzete, érettségi foka nagyon változó. De a mennyiségi változások kumulatívak, halmozódnak. És ezek elkerülhetetlenül kvalitatív jellegű változásokhoz vezetnek. A szocializmust választott országok, elsősorban Kína fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban. Humanizmusukkal, a gazdasági és társadalmi hatékonyságukkal példát mutatnak. Bemutatják a munkavállalók érdekvédelmén alapuló, alapvetően eltérő fejlődés lehetőségét.

Milyen tanulságokat lehet levonni a Szovjetunió történetéről, amely az egykori nagyságától a területi szétesésig terjedt?

Szovjet Oroszország, a Szovjetunió ezt az utat 74 év alatt járta be. Ez sokkal több, mint a Párizs Kommün "életrajza", amely mindössze 72 napig tartott ki, amikor az európai reakció erői megfojtották. Egyébként a proletár állam létrehozásának első tapasztalata ebben az évben lesz 150 éves. Valamennyi ország kommunistái felidézték a világtörténelem ezen rendkívüli eseményét, amikor a párizsi munkások Karl Marx szavai szerint "merték megostromolni az eget".

Véleményem szerint a szovjet ország legfontosabb tanulsága az, hogy az emberiség történetében először jött létre a dolgozó nép állama, amely már nem "a legerősebbnek kell életben maradnia" vagy "az ember embernek farkasa" elvek alapján élt. Ez az állam az igazságosság és a szolidaritás, a testvériség és a kölcsönös segítségnyújtás, a közjó érdekében épült. Már a szovjet ország megjelenésének ténye szétzúzta a polgári ideológusok ötletes szellemi konstrukcióit, akik azt állították, hogy az egyszerű munkások képtelenek irányításra, és ehhez "révkalauzokra" van szükségük egy bizonyos elit személyében.

Ahogy Henri Barbusse^[3] francia író megjegyezte, a szovjet állam megjelenése „a világtörténelem legnagyobb és legcsodálatosabb jelensége. Ez a tény az emberiséget fejlődésének új szakaszába vezeti be”. Valóban sok szociális vívmány, előny, mint például a 8 órás munkanap, az egyetemes, megfizethető oktatás és egészségügy vagy a szülési szabadság éppen a Szovjetunióban jelentek meg elsőként. A Szovjetunióban minden felnőtt állampolgár számára megadták a választójogot.

A Szovjetunió és utána a többi szocialista ország megmutatták a néptömegben rejlő óriási lehetőségeket. Ezek valóban határtalannak bizonyultak, amikor a kommunista eszmék vezérlik a dolgozó embereket.

A Szovjetunió mindössze tíz év alatt képes volt felzárkózni a nyugati országokhoz, amelyek évszázadok alatt tudták felhalmozni a jólétüket. Ráadásul hazánk ezt nem a gyarmatok kirablása és saját állampolgárainak kíméletlen kizsákmányolása árán érte el, hanem az precíz tervezésnek, a kommunista munka energiájának és az emberek milliói lelkesedésének köszönhetően. Ez segítette a Szovjetuniót abban, hogy ellenálljon egy erős és kíméletlen ellenségnek - a fasizmusnak. Majd a háború után, megint rekordidő alatt állította helyre az ország gazdaságát.

Különleges eredménye volt hazánknak a katonai paritás, az erőegyensúly elérése a Nyugattal és természetesen az egyedülálló űrprogram sikeres végrehajtása. Idén az Orosz Föderáció Kommunista Pártja mindent megtett Jurij Gagarin űrrepülésének 60. évfordulójának méltó megünneplése érdekében.

A Szovjetunió sikerei alapelveken alapultak. Megrázták a globális kapitalista rendszert. A helyzet arra kényszerítette az imperialistákat, hogy mérsékeljék étvágyukat és engedményeket tegyenek a dolgozó népnek. A gyarmatosítás világbörtöne összeomlott. A Föld népei meglátták a nemzeti felszabadulás és a társadalmi haladás lehetőségét. Köztük volt Kína - a bolygó legnépesebb országa. A Szovjetunió segítette a kínai kommunistákat a japán betolakodók és saját feudális militaristáik elleni küzdelemben. A Szovjetunió volt az első, amely elismerte a Kínai Népköztársaságot, és a szocialista építkezéshez jelentős segítséget nyújtott számára.

A második tanulság, amelyet meg kell tanulnunk, annak veszélye, ha egy szocialista ország vezetői elszakadnak a tömegektől. Amint úgy döntenek, hogy nem a dolgozó nép, hanem egy kiváltságos kaszt részei, ez halálos fenyegetés jelent a proletár állam számára. Megkezdődik az elmélet megcsontosodása és a párt felbomlása. A társadalom átalakításának eszközéből a személyes célok elérésének eszközévé válik. A szakadék a „vezetők” és a hétköznapi emberek között kialakul és elmélyül. És akkor megkezdődik az a folyamat, amikor a dolgozó emberek óhatatlanul csalódnak a szocializmusban. A személyzeti politikában felerősödik a „negatív szelekció”, már nem a tapasztalt, hozzáértő és becsületes szakembereket helyezik a felelős pozíciókba, hanem azokat a gazembereket, akik tudják, hogyan tudnak tetszelegni és alkalmazkodni.

Sajnos, 1953 után a Szovjetunió arra az útra lépett, ami levezette az országot a történelem színpadáról. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió még a növekvő számú hibák és kudarcok körülményei között is hosszú ideig továbbra is jelentős fejlődési ütemet mutatott. A leghatalmasabb kapitalista országok álmodni se mertek ilyen növekedési dinamikáról. Az évek során, amikor Gorbacsov hívei "stagnálást" jelentettek be, több ezer vállalkozás, erőmű és infrastrukturális létesítmény épült hazánkban. Oroszország, Ukrajna és más posztszovjet köztársaságok továbbra is ezeket használják.

Az ilyen lenyűgöző eredmények titka a szocializmus óriási kreatív potenciáljában rejlik. Ezt a lehetőséget az emberiség szolgálatába lehet és kell is állítani. Ez a szocialista fejlődési út lesz képes visszahozni a világot a pusztulás széléről, és valóban fényes jövő nyílik majd meg. Kína nagyszerű sikerei is ezt bizonyítják. A Kínai Népköztársaság nem hagyta abba a szocializmus építését, és ennek alapján egyre inkább meglepi a világot az elért eredményeivel.

Igen, nekünk, kommunistáknak nincs kétségünk: a jövő a szocializmusé. Ez ma már nem egyszer bizonyított tény. De a további kudarcok, visszaesések és katasztrófák elkerülése érdekében meg kell erősítenünk ideológiánkat, fejleszteni kell a társadalomtudományokat és alaposan tanulmányozni kell a múltat. A szovjet ország történelmének 70 éve különösen jelentős időszak minden kommunista számára.

Az eredeti orosz nyelvű cikk az OFKP honlapján az alábbi hivatkozáson érhető el:

Г.А. Зюганов: Китай даёт рецепты побед всему человечеству (kprf.ru)

Fordította: Péter János

^[1] Erről részletesen L. a Balmixen megjelent ismertetést: http://balmix.hu/hu/transform/52169-az-szkp-xx-kongresszusa-attekintes-evtizedek-mulva

^[2] A neoliberalizmus az 1970-es évek vége óta terjedt el mint kifejezés és vissza utal a kapitalizmus kialakulásakor hirdetett liberális eszmékre. A második világháború után a fejlett országokban, de főleg a nyugat európai kapitalista országokban, a szovjetrendszerrel szemben a keynesi gazdaságpolitika erős belső piacokat és ezzel együtt széleskörű jólétet teremtett. Az 1973/74-es un. „olajválság”, majd a Szovjetunió bukása alapvetően átalakította a politikai erőviszonyokat és a neoliberalizmussal a kapitalizmus erőszakos és nyíltan kizsákmányoló időszaka jött el újra.  

^[3] Henri Barbusse (1873-1935) – francia kommunista író – L. https://hu.wikipedia.org/wiki/Henri_Barbusse