Megjelent a “Vzgljád”[i] orosz üzleti újságban, 2021. március 19-én.
30 évet vártam az „újraiparosításról” szóló szavakra. És megtörtént! Először idézem a lett miniszterelnök beszédét: „Hogyan válhatunk gazdag nemzetté, gazdag országgá? Hogyan lehet elérni a jó közérzet kívánt szintjét, amely közelebb áll az északi országokhoz? Hiszem, hogy ezt megtehetjük és elérhetjük egy értelmes reindusztralizációval.”
Csoda történt! 30 év után a lettek hirtelen észrevették, hogy országuk valahogy nem túl jól működik. Nem sikerült a Szovjetuniótól való szabadság megszerzésével valami méltót és érdemlegeset létrehozni ebből a kis Lettországból. Ahogy a másik két balti köztársaságból - Észtországból és Litvániából - sem sikerült. Nincs „gazdag nemzet”, „gazdag ország”, sőt elemi „jóléti szint” sincs sehol sem. Hogyan is álmodoztunk: egyszer majd elválunk a Szovjetuniótól, és akkor jaj, milyen gyönyörű életünk lesz! De nem lett gyönyörű...
Kicsit akkor mesélek magamról. 30 évvel ezelőtt, mielőtt újságírásra adtam a fejem, a Radiotekhnika Ipari Egyesülésnél[ii] dolgoztam tervezőmérnökként, 15 évig dolgoztam ott. Az én "Radiotekhnika" üzemem hangja az egész Szovjetunióban dübörgött. Rádióberendezéseink minden új modelljéért Kalinyingrádtól Vlagyivosztokig, mindenütt az üzletekben hosszú sorok kígyóztak.
Lettország különben a Szovjetunió iparilag egyik legfejlettebb köztársasága volt. Nem igazán értem, miért, de a Szovjetunió hatalmas milliárdokat öntött a nemzetiségi régiók fejlődésébe, és ez nyilván a Szovjetunió orosz részének kárára történt. Tehát 1991-re Lettország hatalmas rádióiparral rendelkezett már (VEF és a Radiotekhnika üzemek) valamint saját autóiparral (RAF gyár - mikrobuszok), és saját vasúti üzemmel - az RVR-rel, amelynek elektromos vonatai még mindig a föld 1/6 részén közlekednek[iii]. Ezeken kívül volt még mikroelektronika-ipar, gyógyszeripar, vegyipar, kohászati termelés, könnyű- és élelmiszeripar is. A Szovjetunió minden gyermekének dédelgetett álma volt a "Riga" moped. Órákig sorolhatnám azokat a lett márkákat, amelyek a Szovjetunióban születtek. Mindez már régen elmúlt, ezekből semmi nem maradt.
A nyolcvanas évek végén beköszöntött a "peresztrojka" kora, majd az 1990-es években a függetlenség. Tudják, mikor verték félre a harangokat először? Amikor az orosz nagyipari Rigámban a nemzetet féltő tanyasi földműves tömegek egyszer csak a „Le a metróval!” táblákkal kezdtek el tüntetni. Mi köze van ennek a metróhoz? Elmondom önöknek. Az 1980-as évek végén Riga elérte a csaknem egymillió lakost. A Szovjetunióban pedig minden egymillió lakosú városban metrót építettek. És a központi moszkvai hatóságok ezzel kezdtek foglalkozni. Tervezőket hoztak Rigába, és elkezdtek kutató kutakat fúrni, projekteket rajzolni. Az akkori lakóhelyemtől nem messze egy metrószerkezet üzemet építettek, ahol állítólag beton tübbingeket[iv] akartak önteni a leendő rigai metró alagútjaihoz.
Ez ugye jó nekünk? A nagy Szovjetunió úgy döntött, hogy segít a letteknek a közlekedéssel kapcsolatos problémák megoldásában, a túlterheltség metróval történő feloldásában, de mivel a tőkében szegény lett költségvetés ezt nem bírja, ezért a saját nagy költségvetéséből finaszírozza. De nem így alakult sajnos! A büszke és független lettek tiltakozni kezdtek a metró építése ellen. Meg fogja kérdezni, hogy miért? A válasz siralmasan primitív. A lettek egyszerűen féltek, hogy a Szovjetunió minden részéről érkező orosz építők ezrei jönnek Rigába alagutakat ásni. Így még több orosz lesz Rigában, ami nagyon rossz. Az tény, hogy Lettországnak, a Szovjetunió mélyen provinciális peremének az ötvenes években kezdődött iparosodása nagy számban érkező szakmunkások, mérnökök, egyetemi tanárok, orvosok, tudósok ”beözönlésével” járt. A Szovjetunió nagyjai gyárakat, kikötőket, erőműveket építettek a Lett SzSzK-ban, fejlesztették a tudományt, az oktatást és az ipart. Az 1950-es évektől az 1980-as évekig 30 éven át a Lett SzSzK ipari köztársasággá vált. De a baj az oroszokkal van. A lettek véleménye szerint már túl sok van belőlük itt.
Ezért azoknak, akik az 1990-es évek elején önálló országukban a hatalomra kerültek, az első dolga az volt, hogy deklarálták az ipar felszámolását, a deindusztralizációt - vagyis a nagyipar szétverését. Mottója: "Kis hazánknak nincs szüksége szovjet ipari “szörnyszülöttekre”." Csendesen fogunk élni kis országunkban. Ültessetek ökológiai burgonyát, legeljenek ökológiai tehenek és boldoguljatok ezekkel! És miután bezártuk az összes szovjet gyárat, ezek a mindenki által gyűlölt orosz munkások, mérnökök és tudósok el fognak távozni innen. Nincs szükségünk rájuk. Jól vagyunk nélkülük. Mérnökként a saját szememmel láttam, végignéztem hogyan zajlik Lettországban az ipar leépítése, deindusztrializációja. Az 1990-es években Lettország Európa legnagyobb vas- és színesfém exportáló országa volt. Honnan származik a fém Lettországban, a trágyán kívül soha nem volt semmi, és semmilyen érc se volt az országban? Úgy történt, hogy az összes szovjet gyárukat: VEF, REZ, RAF, RVZ, és az én "Radiotekhnikámat" dalolva leszerelték, felfűrészelték és fémhulladékként értékesítették.
Persze el is érték, amit akartak. A lakosság csaknem a fele, a 30 év alattiak, elhagyták a független Lettországot. Ki hová akart, Oroszországba, Európába, Amerikába. Sőt, ami nagyon fájdalmas, mind az oroszok, mind a lettek körülbelül egyenlő arányban menekültek el Lettországból. Mint kiderült, a lett fiatalok szintén nem állnak készen arra, hogy életük végéig az ökológiai teheneknek lapátolják a trágyát. A független Lettország a szemünk láttára szegényedik el, és szóródnak szét az ott lakók mind a négy égtáj irányába. Még tíz év, és csak nyugdíjasok és tisztviselők maradnak itt, és még néhány "ökológiai tehén".
Így is történt: Lettország miniszterelnöke 30 évvel a "deindusztrializáció" után hirtelen bejelentette az ország "újraiparosítását". Vagyis - állítsunk helyre mindent: a gyárakat, több százezer szakmunkást, mérnököket, tudósokat, tanárokat, orvosokat. Szeretném tudni, hogy Lettország miniszterelnöke hol talál erre pénzt és szakembereket. A Szovjetunió 30 éve eltűnt, vagyis nincsenek olyan emberek, akik hajlandóak befektetni a független és büszke lettek „újraiparosításába”. És soha nem is lesz.
A szerző, Jurij Alekszejev újságíró .
A cikk eredeti orosz nyelvű változata az alábbi linken található:
ВЗГЛЯД / В советский рай Латвию больше не возьмут :: Автор Юрий Алексеев (vz.ru)
Fordította Péter János
[i] oroszul “Взгляд “ - ami magyarul Nézőpont
[ii] A céget a «Foto-radio centrāle A. Leibovic-ot» a kapitalista Lettországban 1925-ben alapította Ábrahám Leibovic, ahol fényképezőgépeket és rádiókészülékeket gyártottak és árusítottak, több boltjuk is volt. 1940-ben a szovjetek államosították és kapta a Radiotekhnika nevet, ekkor már ez a legnagyobb gyár Rigában. 1944 után a cég több más céggel egyesülve Szovjetunió legnagyobb elektronikai és akusztikus készülékek gyártója lett, majd mikroelektronika fejlesztéssel is foglalkozott, majdnem százezer alkalmazottja volt. A rendszerváltás után 2017-ben a vállalat ellen fizetésképtelenség miatt csődeljárást kezdeményeztek.
[iii] A szerző Oroszországot és a FÁK országokat érti a Föld 1/6 része alatt, valamint a vonzáskörzett kisebb országait.
[iv] idomkő - tömör beton vagy vasbeton elem az alagutak kitámasztására
