Mivel a covid-betegek miatt mindenütt hiány van a személyzetben, ezért a betegápolókat más osztályokra helyezik át – intenzív osztályokra is, amihez egyébként további képzettségre lenne szükség.
A kérdés, amely az egész országot foglalkoztatja: elegendőek lesznek-e az intenzív betegágyak a kórházakban ahhoz, hogy a súlyosan beteg covid 19-es betegeket ellássák? Vagy bekövetkezik az a horror, hogy orvosoknak kell eldönteniük a betegek gyógyulási esélyei alapján, hogy kit kezelnek és kit nem?
“Bizonytalannak és egyedül hagyottnak érezzük magunkat”
A Der STANDARD utánajárt, hogy milyen a helyzet a kórházakban – a betegágyak számától függetlenül is. Aggodalmat keltő válaszokat eredményezett a kórházi dolgozók megkérdezése arról, hogy hogyan néznek ki aktuálisan a kórházakban uralkodó viszonyok. Jóllehet a megkérdezettek, akik névtelenek szeretnének maradni, különböző kórházakban és klinikákon dolgoznak, beszámolóik nagyon hasonlóak.
“Bizonytalannak és magunkra hagyottnak érezzük magunkat”, írja az egyik beteggondozó, egy orvosnő pedig megállapítja: “Háttal állunk a falnak”.
Áttekintés a legnagyobb problémákról:
- Személyzet
Nem a hiányzó intenzív ágyak a legnagyobb probléma, mondja az egyik bécsi kórház főorvosnője. A szükséges termek és gépek felhajthatók, sokkal nagyobb gond, hogy a megfelelő személyzet hiányzik. „A korábbi takarékosságok következményei most a fejünkre zuhannak”.
Emiatt van szükség, ecsetelik a kórházi dolgozók, a „drasztikus átszervezésekre”. Hogy a hiányt a covid-19-ben megbetegedett páciensek kezelésénél pótolják, más osztályokról vonnak el dolgozókat, hogy az „intenzíven” szolgálatot teljesítsenek.
„Jóllehet nagyon hálásak vagyunk, hogy ezek a kollégáink készek arra, hogy minket kisegítsenek, azonban ennek számos szinten kritikus következményei vannak”, írja egy intenzív szakápoló. Mivel ez a munka egy többéves speciális képzést igényel. Ezen túlmenően az új szakdolgozók - normál helyzetben - intenzív osztályon való munkakezdésüket követően 3 – 6 hónapon keresztül tanulják feladataikat, amire jelenleg nincs lehetőség. Az, aki mondjuk rehabilitációs területről jön, meséli a megkérdezett orvosnő, az nem rendelkezik azzal a tapasztalattal, hogy meg tudja állapítani, hogy egy paciens élete veszélyben van-e vagy sem.
„Megteszünk minden tőlünk telhetőt és reménykedünk, hogy semmi baj nem történik.”
Mindez a „learning by doing”, azaz a menet közbeni tanulás formájára épül, a hibákért való teljes felelősség mellett, mondja az altatás utáni pihenő részlegről az intenzív osztályra áthelyezett nővér. És a hiba azt is jelentheti, hogy a páciens meghal. „Megteszünk minden tőlünk telhetőt és reménykedünk, hogy semmi baj nem történik”.
Nagyon sok túlórát szedtünk már össze, mondják a betegápolók, akik a STANDARD megkeresésére jelentkeztek. „Nekünk azt mondják, hogy a munka törvénykönyve már nem érvényes, ezért kötelesek vagyunk munkába jönni – mindent megteszünk, hogy a kollégáinkat ne hagyjuk cserben és a pácienseknek valamennyire is minőségi gondozást nyújthassunk. A betegállományok is egyre jobban nőnek, mivel mindnyájan kiégettek vagyunk.”
A stájerországi Krankenanstaltgesellschaft Kages[1] –nél (a tartomány betegápoló intézményeinek központja) már ott tartanak, hogy a munkaidő csökkentéssel rendelkező dolgozók esetében a többi munkatárs túlterheltségével érvelnek annak érdekében, hogy önként vállalják a többlet munkaidőt. A Kages hangsúlyozza: „Való igaz, hogy a Kages 5000 részmunkaidős dolgozóját felhívta arra, hogy a jelenlegi munkakörülmények megoldása érdekében, ha lehet, növeljék munkaidejüket időlegesen. Mi ebben semmi kivetnivalót nem találunk”.
- Védőfelszerelés
A gyógyító személyzet nap mint nap pozitív teszttel beutalt betegekkel érintkezik. Ebből következően logikus, hogy a védőintézkedés igen magas szintű, hogy a vírus ne okozhasson kieséseket, megbetegedéseket, esetleg haláleseteket az orvosok és a beteggondozók körében.
Viszont több beteggondozó több tartományból nem kielégítő védelemről számol be. „FFP2-es maszkot kapunk, amelynek a csomagolásán „non medical“ vagyis „nem gyógyászati célra” áll, mivel ezek nem nyújtanak teljes védelmet. Ilyen maszkot hordva gondozzuk a korona pozitív betegeket“, írja egy ápolónő, aki a Wiener Gesundheitsverbund[2], Bécsi Egészségügyi Szövetség egyik intézményében dolgozik.
Az Egészségügyi Szövetség hangsúlyozza, hogy a „non-medical“ kitétel azt jelenti, hogy ez a maszk nem alkalmazható operációknál, ahol a betegek védelmét kell biztosítani. „Miután a dolgozóink részéről számos kérdéssel konfrontálódtunk, már hónapokkal ezelőtt a munkatársak részére saját internetplatformot készíttettünk, ahol minden védőfelszerelés a hozzá tartozó biztonsági igazolással megtalálható, és védőhatásukról minden információ transzparensen és megvizsgálhatóan elolvasható.“
Egy stájerországi kórházból egy ápolónő beszámolt arról, hogy az FFP2-es maszkoknál minőségi problémák léptek fel és emiatt munkatársak Covid 19-ben megfertőződött páciensekkel közvetlen kapcsolatba kerültek.
A stájerországi kórházi szövetség Kages megállapította: „Valóban, voltak olyan maszk szállítmányok, amelyek között hibás termékek voltak. Ezért a munkatársakat felhívtuk, hogy a hibás termékeket dobják ki.“
A bécsi Wilhelminenspital-ban a munkamorált humorral megkísérlik fenntartani, ahogy egy gondozó beszámol róla: “A védőruhába való körülményes be-és kiöltözés a korona osztályokon nálunk egy saját elnevezést kapott: bei-és ki- dirndl”. (Dirndl a közismert osztrák népviselet neve, a fordító megj.) De FFP3-as maszk ezen az osztályon sincs, számolnak be róla a betegápolók.
- Koordináció
A nyarat végigaludták, ahelyett, hogy fontos előkészületeket tettek volna az őszi járványhullámra. Ez a szemrehányás többször is megfogalmazódik a korházi dolgozók körében. „Semmilyen információt nem kapunk a vezetőktől, hogy hány covid pacienst látunk el a kórházban, hány osztályból lett covid-osztály. Nem kapunk semmilyen információt a kórház napi helyzetéről, ami pedig a munkánkban nagyon fontos lenne“, mondja egy operációs asszisztens, aki a bécsi egészségügyi szövetség egyik kórházának ortopédiai-és traumatológiai területén dolgozik.
„Túlterhelt vagyok. Minden tekintetben“
Egy ápolónő, aki egy másik bécsi klinika aneszteziológiai osztályán dolgozik, mondja: „Túlterhelt vagyok. Minden tekintetben“. Amikor a fertőző betegek száma ősszel növekedni kezdett, nagyon hamar világos lett, hogy a kórház nincs erre felkészülve. „ Múlt héten aztán lassan felvilágosítottak bennünket, hogy az eszkaláció 5. szintjén a kórház negyedik korona-intenzív osztálya leszünk. Hogy mikor, nem világos. Minden alkalommal remegünk, mielőtt felvesszük a szolgálatot.“
A megkérdezett bécsi főorvosnő kritizálja, hogy hiányzik a kórházakban egy központi ágymenedzsment, amely segítene a paciensek elosztásában. Ahhoz, hogy megtudja, hol van szabad ágy, minden egyes osztályt egyenként fel kell hívnia – és néha veszekednie velük.
A Wilhelminenspital korona-osztályán értetlenség uralkodik, mivel ott pár napja engedélyezett a látogatás. „Eddig ez tilos volt. Természetesen, megértjük a hozzátartozókat, de ez egy iszonyú nagy teher az elvégzendő munka mellett a minden egyes látogatót védőöltözetbe beöltöztetni, hogy beléphessen az osztályra. Nálunk 26 betegágy van, és mindegyik szinte mindig foglalt.“
- Páciensek
A dolgozók azt is elmondják, hogy számos kórház azért is túltelített, mert számos olyan páciens jön, akiket tulajdonképpen otthon is el lehetne látni. „Egy 50 év körüli nő, könnyű köhögéssel és kezdetben alacsony lázzal, két hétig feküdt nálunk, azért, mert nem akart hazamenni. A férje a rizikós betegek csoportjába tartozik“, mondja egy betegápoló.
„Elárasztanak bennünket a páciensek“
A bécsi főorvosnő „nagyon nagy bizonytalanságot” érzékel: a vírussal kapcsolatos információs túláradásban az emberek nem ismerik ki magukat – ezért egy 20 éves torokfájással és 37,2 fokos lázzal beviteti magát a mentővel a sürgősségi osztályra. Most a páciensek rohama sokkal nagyobb, mint tavasszal volt, mivel akkor sokan féltek kórházba menni: „Elárasztanak bennünket a páciensek”.
Az orvosnő ezt a helyzetet a rossz előkészítésre vezeti vissza. Jó néhány páciens beszámolt arról, hogy miután felhívták a 1450-es egészségügyi segélyhívót, megtesztelték őket, de napokig kellett várniuk a teszt eredményre. „Kiborulnak idegileg és kórházba mennek. Egyedül az utóbbi napokban volt 6 ilyen esetünk.”
Egy további faktor: a szigorú biztonsági szabályok egyaránt megterhelik a pácienseket és a gyógyító személyzetet, számolnak be a bécsi Wilhelminenspital Korona osztályának betegápolói. „Elő van nekünk írva, hogy maximum 15 percet tölthetünk egy betegszobában, a betegekkel, a fertőzésveszély miatt”. Számos páciens azonban nem fogadja ezt el, és panaszkodnak, hogy nem megfelelő a gondozásuk”.
- Koronatesztek
Az új antigén tesztek gyorsak, de eredményeik nem megbízhatóak, számol be erről a főorvosnő. 10 esetből a negatívnak tesztelt páciensek közül 3- at a hosszabb és megbízhatóbb PCR teszt pozitívnak mutatott ki. Mindez számos következményekkel jár: az érintettek, akiknek továbbra is panaszaik vannak, normál kórházi osztályra kerülnek, ahol betegtársaikat megfertőzhetik. Így aztán mindenkinek, aki kapcsolatba került velük, karanténba kellett vonulnia.
Egy stájerországi ápolónő hasonló esetről számol be kórházból: Egyrészt ő és kollégái Covid páciensekkel dolgoznak, más napokon viszont a sebészeten. „Ez az utóbbi napokban oda vezetett, hogy hirtelen a sebészet betegei, azok is, akik egyedül voltak elhelyezve egy szobában, pozitívak lettek”. A dolgozókat nem tesztelték.
Bécsben is panaszkodnak betegápolók, hogy hiányos a tesztelésük a „fertőzéses esetek ellenére”. Az egyik beteggondozó, aki az intenzív részlegen végzi munkáját, arról számolt be, hogy az az elv, hogy mindaddig, amíg a munkatársnak nincsenek tünetei, nyugodtan elvégezheti munkáját.
Az egészségügyi szövetség hangsúlyozza, hogy a minisztérium tesztstratégiáját tartják be: „Miközben az idős-és beteggondozó intézmények az egészségügyi hatóságok támogatását megkapják, addig nekünk a kórházak és klinikák vonatkozásában saját erőből kell a tesztelést megoldanunk. Ez mintegy 30.000 dolgozó esetében óriási logisztikai és szervezési kihívás.” Egy megfelelő tesztmanagementet most dolgoznak ki.
- Elismerés
A Wilhelminenspital dolgozói március óta a covid- teszt osztályon dolgoztak, amelyet szeptember közepén fertőző osztállyá alakítottak át, nyáron 500 euró korona-prémiumot kaptak az egészségügyi szövetségtől. Ugyanakkor a fertőzési pótlékot, amely a kollektív szerződés értelmében munkavégzésük alapján járna nekik, nem kapják meg. Rákérdezésre azt a választ kapták, hogy ezzel ne is számoljanak.
Egy világjárvány „abszolút kivételes helyzet”, amelyre a világ egyetlen egészségügyi rendszere sem tud felkészülni”, mondja a bécsi egészségügyi szövetség. A Kages-ben is ismerik a problémát „A kórházi személyzet sóhajtozik, teljes joggal. Fertőző betegek érezhetően pótlólagos megterhelést jelentenek”.
„Már hosszú ideje kísért a tehetetlenség érzése…”
Egy bécsi intenzív osztályon dolgozó nővér mindehhez hozzáteszi: „Már hosszabb ideje kísért a tehetetlenség érzése, egy érzés, hogy nem vagyok látható és nem vagyok hallható, egy érzés, hogy 120 %-ot kell teljesítenem anélkül, hogy tudnám, meddig bírom még erővel”.
Szerzők: Steffen Arora, Lara Hagen, Gerald John, Walter Müller, 2020.11.14.
Forrás: https://www.derstandard.at/story/2000121698162/krankenpfleger-und-aerzte-ueber-die-lage-an-spitaelern-wir-hoffen?amplified=True
Bevezető kép: imago images/Pacific Press Agenc
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
[2] https://gesundheitsverbund.at/
