A jobboldali konzervatív és jobboldali populista kormányok Ausztriában és más európai országokban egyhangúan hangoztatják, mennyire fontos számukra a „keresztény-zsidó Nyugat“.Ezzel igazolják saját korlátozó migrációs politikájukat. Az antiszemitizmus elleni harc sem őszinte, csupán arra használják, hogy baloldali-liberális álláspontokat megtámadjanak. Pedig a zsidók számára a legnagyobb veszély még mindig a társadalom közepéből indul ki.

Ismerik ezt a viccet? Mayer el akar utazni. A bécsi pályaudvaron, már a vágányoknál jut eszébe, hogy gyorsan WC-re kell mennie. Körbekérdez: „Elnézést, megmondaná nekem, hogy maga antiszemita? „Én? Ugyan ez egy hazugság. Én szeretem a zsidókat“. „Jó, köszönöm, akkor nyilvánvalóan nem tud nekem segíteni“. Megkérdezi a következőt: „Elnézést, maga antiszemita?“  “Ugyan már, egyáltalán nem. Én szeretem Izraelt, egy ilyen csodaszép országot, akik ennyire védekeznek az ellen, hogy….“ „Hagyjuk.“ És tovább kérdezi a következőt: „Kérem, meg tudná nekem mondani, hogy antiszemita-e?“ „Naná, természetesen, a zsidók mindenütt uralkodnak, még az időjárást is….“ „Nagyon köszönöm, hogy ilyen őszinte. Tudna vigyázni egy pár percig a kofferomra?“

Susanne Raab osztrák integrációs miniszternő szereti, a német AfD is szereti, Orbán Viktor szereti, Sebastian Kurz osztrák kancellár szereti, a CSU szereti, Donald Trump és Martin Engelberg szereti: a „keresztény-zsidó Nyugatot“. Sőt, H-C. Strache a „keresztény- zsidó-arameusi örökséget“ is szereti. De mindez manapság már alig érdekel valakit. Már nem tudom, hogy azt a zsidó-keresztény dialógust, amely az 1950-es években a Shoah hatására - és a történteknek a keresztények közötti kritikus átgondolásának betudhatóan – megkezdődött, mikor tüntette el a „keresztény-zsidó Nyugat“ parolája.

Ami mindig is hiányzott, az iszlám

Németországban már az 1990-es évek végén mind gyakrabban szóba került. Szívesen érveltek a felvilágosodással, hivatkoztak a görög örökségre. Az egyetlen, ami hiányzott, az iszlám volt. Mintha nem iszlám filozófusok járultak volna hozzá döntően, hogy Európa újra felfedezte a középkorban görög örökségét. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a benyomást, hogy a nyilvános identitás retorikának ez az üres helye az egyetlen valódi realitása ennek a szóbeszédnek.

2010-ben megérkezett a keresztény – zsidó Nyugat szólama Bécsbe is. Martin Engelberg, az egyetlen „zsidó“ újság kiadója, az új ÖVP parlamenti képviselője és a kancellár Izrael-szakértője felesküdött a „judeo-keresztény örökségre“ és a „közös zsidó-keresztény értékközösségre“ (miután a keresztények 1000 évig üldözték a zsidókat) és óvott a muszlim bevándorlóktól.

Eközben „importált antiszemitizmusról“ beszélnek, amely elsősorban a rasszista, idegengyűlölő, iszlamofób menekültügyi és migrációs politika igazolására szolgál. Elsősorban és főként arra szolgál, hogy elterelje a figyelmet arról, mi minden nem passzol bele ebbe az identitárius világképbe. A legnagyobb veszélyt a zsidók számára Ausztriában és Európában még mindig a jobboldali szélsőségesek jelentik, még akkor is, ha néhány iszlám hívő megkísérli, hogy tanuljanak a jobboldali radikálisoktól. A mindennapokban is, még a polgárság körében is, a társadalom úgynevezett középosztályában is újra és ismét hallhatók „művelt“ előítéletek (Ressentiments) a zsidó befolyásról.

Kettős játék

Egyre inkább ragadtatják magukat kemény antiszemita kijelentésekre az izraeli politika közeli barátai Orbántól Matteo Salvini- n át, Marian Le-Pen-ig, Hollandia és Belgium jobboldali populistáin keresztül a legtöbb kelet-európai államig, amikor nem Izraelről van szó, nem a Közel-Keleten élő zsidókról, akik a „nyugat“ védernyője alatt Európa és USA számára a piszkos munkát elvégzik. Amikor viszont a világon élő összes zsidó meg akarja védeni a jogát ahhoz, hogy egy nyílt társadalomban élhessenek, amelyben nem az nemzetiség vagy a vallás határozza meg, hogy a zsidóknak polgári, politikai vagy szociális jogai lehetnek, az antiszemita kirohanások óriási mértéket öltenek.

Ennek köszönhetöen a zsidóknak meg kell elégedniük avval, hogy pont Izrael, mint „zsidó állam“, a világ jelenlegi nacionalistái számára igazolásul szolgáljon saját rasszizmusuk elfogadtatására. Így áll elő a lelkes antiszemiták és Izrael „fanatikus barátainak“ furcsa konstellációja: egyre többször ugyanazon az emberekből.

Látszólagos elfogadás

Az „antiszemitizmus elleni harc“, amelyet a jelenlegi osztrák kormány nagy garral beírt a programjába, és Izrael, mint „zsidó állam“ elismerése (Ausztria dönti el, hogy Izrael magát nemzeti-vallásos vagy világi-pluralistaként határozza meg?) a valóságban egyáltalán nem az antiszemitizmus ellen irányul, hanem mindaz ellen, amely Izrael elleni „túl messzire menő“ kritikának minősülhet. Ez a „antiszemitizmus elleni harc” a „keresztény-zsidó Nyugat“ nevében természetesen nemcsak a muszlimok ellen irányul, akik - a keresztény fundamentalistákhoz hasonlóan – feltüzelhetők a „Jeruzsálemért folyó harcra“, hanem legalább olyan gyakran zsidók ellen is. Orbán mindezt megmutatta. Barátja, Benjamin Netanjahu tanácsára Orbán bebetonozta hatalmát a Georg Soros „zsidó világ összeesküvés“ elleni kampányával, aki a kampány szerint Európát muszlim bevándorlókkal akarná elárasztani.

Németországban pedig már hosszabb ideje megfigyelhető az állami „Antiszemitizmus megbízott“ áldásos tevékenysége. Aki előszeretettel „baloldali liberális“ kritikusait jelenti fel, (legtöbb közülük zsidó és izraeli értelmiségi), mint látensen erőszakos „antiszemitákat“. Ilyen specialisták valószínűleg Ausztriába is hamarosan megérkeznek. 

Hanno Loawy irodalom-és médiatudós, publicista, Hohenems Zsidó Múzeumának igazgatója. Ott nyílik meg október 4-én egy új kiállítás „Az utolsó európaiak“[1] címmel. A kiállítás fel akarja hívni a figyelmet arra, hogy a felvilágosodás értékei, amelyek a 20. századi katasztrófák utáni európai megértés alapjait képezték, ellentétükbe fordulnak és az elzárkózás és kirekesztés eszközeivé válnak.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

[1] https://www.jm-hohenems.at/ausstellungen/aktuelle-ausstellung

Forrás: Der Standard, 2020. Szeptember 27.

 https://www.derstandard.at/story/2000120268483/die-maer-vom-christlich-juedischen-abendland