Noha már számítottunk az Európai Tanács Fehéroroszországgal kapcsolatos döntésére azért meglepő, hogy az Európai Unió ismét inkább az amerikai igényeknek való megfelelés útját választotta. Ursula von der Leyen, a Bizottság elnökének felszólalása után megérkezett Charles Michel, a Tanács elnökének nyilatkozata, amelyben kijelenti, hogy az EU nem ismeri el az augusztus 9-én tartott belarusz elnökválasztás eredményét. Charles Michel a Tanács nevében kijelentette, hogy a választások nem voltak "tisztességesek vagy szabadok", és "választási csalásról" beszélt, bár semmilyen bizonyítékot sem mutatott be. Azt is kijelentette, hogy a "békés átmenet" megkönnyítése érdekében az EU szankciókat fog bevezetni a belorusz kormány tagjai ellen.

Charles Michel képmutatóan a fehéroroszországi "békés megoldás megtalálására tett erőfeszítések növeléséről" beszélt, nagyon jól tudva, hogy az EU néhány tagállama erőteljes beavatkozással támogatja az országban zajló tüntetéseket, és megpróbál a káoszos helyzetből egy új Majdant összetákolni Lukasenko kormányának megdöntésére. Brüsszel és a Bizottság tisztában vannak azzal, hogy több tagállam (Lengyelország, Litvánia, Cseh Köztársaság) azon dolgozik, hogy új válsághelyzetet hozzon létre az orosz határokon, amelyekhez más európai országok valamint az Egyesült Államok diplomáciai és politikai segítséggel járulnak hozzá. Nem véletlen, hogy míg ezekre az akciókra Fehéroroszországban kerül sor, a NATO katonai apparátusa manővereket hajt végre az ország határain, hozzájárulva Minszk irányában kifejtett nyomáshoz és növelve a feszültséget a térségben. Ennek a beavatkozási politikának, amelyet az Európai Unió mindig támogat, semmi köze sincs az emberi jogok védelméhez, hiszen az Unió, szégyenszemre, kizárólag Washington döntéseinek kivitelezője ebben az esetben is.

Fehéroroszország zaklatására irányuló tervet erőszakos tüntetések szervezése kísérte, hamis információk terjesztése a gyárakban zajló állítólagos sztrájkokról, illetve a belorusz gyárakon kívül rendezett gyűlések szponzorálása tömeges munkástüntetések beindítása érdekében. A konzervatív média egyhangúan támogatja a lakosság állítólagos többségének tüntetéseiről szóló híreket, míg a minszki kormányt támogató demonstrációkról nem írnak. A tervbe beletartozik egy olyan politikai ellenzék is, amely neoliberális programmal rendelkezik a privatizációk előmozdítására, az állami tulajdonban lévő cégek megszüntetésére, arra, hogy Fehéroroszország lépjen ki az Oroszországgal kötött Államok Uniója szerződésből, az Eurázsiai Unióból és a Vámunióból, és arra, hogy az orosz földgáz helyébe az Egyesült Államokból származó cseppfolyósított gázt vegyék meg; erőszakos „kommunista ellenes” akciót hajtsanak végre, amelyet a lengyel és az ukrán szélsőjobb kormányok hagytak jóvá; és végül: Fehéroroszország csatlakozása a NATO-hoz képezik a teljes programot, amely úgy tűnik, hogy Washingtonban készült, és amelyet az Európai Unió is támogat.

Azt a rendőrségi brutalitást, amit az EU vezetői észleltek Beloruszban, azt nem vették észre a francia a „sárgamellényesek” elleni véres elnyomásban, amely tizenegy halálos áldozathoz, több mint négyezer sebesülthöz és tizenháromezer letartóztatáshoz vezetett. De nem vették észre a török rendőrség brutalitását sem a menekültekkel szemben és nem vették észre a Brüsszel által finanszírozott líbiai parti őrség tevékenységében sem – ami nem más, mint egy rabszolgapiaci bűnrészesség. Az Európai Unió, amely most hozzájárul a belorusz kormány zaklatásához, ugyanaz a szervezet, amely 2014-ben finanszírozta és támogatta az ukrán puccsot, amely  szponzorálta Juan Guaidót  a venezuelai kormány elleni fellépésében, és  amely elismerte a bolíviai puccsistákat, akik megdöntötték Evo Morales megválasztott elnököt; és ugyanaz, amely most demokratikus erényekkel próbál takaródzni, amikor valójában az észak-amerikai beavatkozási forgatókönyvet követi, ahogy azt Mike Pompeo augusztus 12-én Prágában bejelentette, követelve, hogy az Európai Unió alkalmazzon szankciókat Fehéroroszországgal szemben. A Charles Michel által elfogadott és bejelentett büntetés-szankciók semmilyen módon nem járulnak hozzá a békés, harmonikus együttműködési légkör megteremtéséhez Kelet-Európában.

A Spanyol Kommunista Párt azt kéri országunk kormányától, hogy fogadjon el saját, önálló döntést, függetlenül Brüsszel vagy Washington által elfogadott intervenciós intézkedésektől, és hívja fel a dolgozókat, a polgárokat és a demokratikus szervezeteket, hogy utasítsák el az ezúttal Fehéroroszország elleni új intervenciós kalandot. Ez az újabb kaland csak növeli azon országok hosszú listáját, amelyeket az Egyesült Államok birodalmi céljaik érdekében megtámadott – az EU-országok támogatásával – mivel Washington birodalmi vezetőként fogva tartja az Európai Uniót, amely ismételten az USA érdekeit követő és annak alárendelt álláspontot fogadott el, olyan pozíciót képviselve, amely külpolitikánkat irrelevánssá teszi és szégyenbe hozza.