Fehéroroszország: egy másik Majdan trükkjei

Az augusztus 9-én Fehéroroszországban megtartott elnökválasztás, melyet Alexandr Lukasenko nyert meg (akit a Kommunista Párt és más baloldali erők támogattak), újjáélesztette Washington és Brüsszel az ország destabilizálására kidolgozott régi terveit.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió egyaránt gyorsan hiteltelennek nyilvánította a választásokat – állításuk igazolására szolgáló bizonyítékok bemutatásától tartózkodtak – ugyanakkor az országban zajló tüntetések ösztönzésére buzdítottak a minszki kormány megbuktatása céljából. Valójában ezt a destabilizációt az Egyesült Államok és kliens országai (Lengyelország, Litvánia, Cseh Köztársaság) hónapok óta készítik elő, a szabadság és a demokrácia hamis zászlaját lobogtatva, ahogy azt más esetekben is teszik.

A Fehéroroszország elleni kampány hosszú időre tekint vissza, Lukasenkót „Európa utolsó diktátorának” nevezik, figyelmen kívül hagyva a tartós lakossági támogatottságát és a rendszeres választásokat – csupa bosszantó bizonyíték, ami lejáratja az intervenciós forgatókönyvüket: ha a választások elnyerik Washington tetszését, akkor a választások kifogástalanok; ha nem, akkor a választásokat egy olyan kormány manipulálta, amelyet meg kell buktatni. Észak-Amerika és Európa Fehéroroszországgal szembeni megszállottsága abból fakad, hogy az ország nagy részben megőrizte a szovjet idők szociális vívmányait, például az egészségügyi ellátást és az oktatást, valamint az ország legtöbb nagyvállalata továbbra is állami tulajdonban van. A neoliberális tervek és az imperialista törekvések azonban nem újak: a nyugati kormányok szankciói és a nyomásgyakorlás a Bush-évekig nyúlnak vissza, és részét képezik a destabilizációs terveknek és az erőszakos kormányváltásoknak, amelyek Grúziában, Ukrajnában, Kirgizisztánban, Moldovában, Kazahsztánban és Ukrajnában, valamint más volt szovjetköztársaságokban zajlottak.

Ebben az új válságban Lengyelország, Litvánia és a Cseh Köztársaság bevonása közismert. Most az is kitudódott, a Szabad Európa és a Szabadság rádiók (amelyben a korrupt ellenzéki bankárt Viktar Babarikát még "jótékonysági politikusnak" is kikiáltották) „információi” alapján, hogy a háttérben az Egyesült Államok finanszírozást nyújt az ország jobboldali és liberális ellenzékének, valamint kiképez intervenciós csoportokat, akiknek a káosz kialakítása a feladata. A legszélsőségesebb nyugati elemek a belorusz válság leküzdése érdekében még a NATO beavatkozására is felszólítottak.

A konzervatív média, de néhány olyan baloldali szervezet is, amelyek elfogadták a washingtoni és a brüsszeli propagandakampány megállapításait, a választások utáni tiltakozásokat békésnek írták le, amely nem felel meg a valóságnak.

Noha más lényeges kérdések is tisztázást igényelnek (például a letartóztatott Wagner csoport orosz zsoldosainak minszki jelenléte, mikor is nem zárható ki, hogy ez az ukrán titkosszolgálatok akciója volt), a nyugati kormányok passzivitást követelnek a fehérorosz rendőrségtől, azt feltételezve, hogy a tüntetések jórészt békések, miközben egyértelmű, hogy náci csoportok és szélsőjobboldali szervezetek akciói egészítik ki a liberális ellenzék tiltakozásait Minszkben és más városokban. Még fehérbe öltözött nőcsoport is létrejött, ami a Kuba elleni kampányok ismétlése, így próbálnak meg egy újabb Majdant létrehozni, amely igazolja új szankciók alkalmazását, valamint a politikai és diplomáciai zaklatást. A cél az, hogy ezt végül kiváltó okként használják fel a Lukasenko kormány megdöntésére.

A washingtoni és a brüsszeli nyilatkozatok ellenére, amelyeket mindig képmutató demokratikus követelményeket hangoztatnak, az Egyesült Államok, valamint Lengyelország, Litvánia és a Cseh Köztársaság szatelit kormányai által támogatott terv célja, hogy megismételje az Ukrajnában 2014-ben a puccs során alkalmazott sikeres forgatókönyvet – amely szélsőjobboldali kormányt ültetett a hatalomba, szabadjára engedte az ukrán baloldal durva elnyomását, valamint háborút robbantott ki az ország keleti részén.

Az Európai Unió együttműködött, logisztikai és diplomáciai támogatást nyújtott a kijevi 2014. évi államcsíny-tervezőknek, támogatta a neonáci miniszterekkel működő kormányt, és nem ítélte el a terror légkörében zajló legutóbbi választásokat, a baloldali pártok tagjai ellen elkövetett szélsőjobboldali bandák lincseléseit és gyilkosságait sem. Az EU továbbra sem aggódik az ukrán humanitárius katasztrófa miatt, amit partnerei okoztak, de nem ítéli el Grúzia és Azerbajdzsán rendszerét sem. Ezzel szemben, most 2020-ban, úgy véli, hogy a belorusz választások nem voltak „sem szabadok, sem tisztességesek”, bár a bizonyítékok benyújtásától tartózkodott. Az Európai Unió már elvesztette hitelességét, nem képes úgy fellépni, mintha bírája lehetne a helyes demokratikus gyakorlatnak, különösen azért, mert néhány tagállama, például a balti államok, továbbra is megtagadják lakosságuk egy részétől az állampolgársági jogot.

A belorusz válságnak és az új Majdan-kísérletnek semmi köze a szabadsághoz és a demokráciához. A háttérben az Egyesült Államok tovább folytatja katonai eszközök telepítését Kelet-Európába, zaklatja Oroszországot, serkenti az orosz határokon kialakuló válsághelyzeteket, destabilizálja a neki nem megfelelő kormányokat, így egészíti ki a végső ostromállapot megteremtését. Az amerikai szervezkedésnek két célja van: egyrészt meg akarja szakítani a Moszkva és Minszk közötti politikai uniót, amely egy egységes állam felé kíván előre haladni, szabotálva azt az orosz stratégiai projektet, amely a történelmi kapcsolatok újbóli felépítését szolgálja a volt szovjetköztársaságokkal, és esetlegesen egy olyan kliens rendszert építeni ki Minszkben is, mint Ukrajnában; másrészről az új kínai Selyemút fejlesztésének akadályozása, amelynek egyik fő ága Fehéroroszországban van, és ami elősegítené a Kína és Európa közötti tranzit- és kereskedelmi fejlődést. A régi nyomorúságos amerikai imperializmus még nem alakult át a szabadság hazájává.

A Spanyol Kommunista Párt követeli, hogy az Európai Unió ne járuljon hozzá Fehéroroszország destabilizálásához, és hogy az Unió tagállamai fogadják el az elnökválasztás eredményét. Az SKP úgy véli továbbá, hogy az Európai Uniónak azon kell dolgoznia, hogy új együttműködési légkört alakítson Kelet-Európában, és ne kövesse a Washingtonban kidolgozott zaklató akciókat és a kormányok megbuktatására irányuló terveket. Ugyanakkor a Spanyol Kommunista Párt elítéli az Egyesült Államok képmutató beavatkozását Fehéroroszországban és Európában: figyelmen kívül hagyva az országok közötti együttélés szabályait, az USA a hagyományos birodalmi gyakorlatot követi, amikor kormányokat próbál megbuktatni és helyükre kliensrendszereket kiépíteni, hogy fenntartsa az európai kontinens feletti hegemóniáját.