2020. augusztus 1-én összejött az, ami egyébként regionális jelenségként eddig nagyon különböző módon mutatta meg magát: egy nyilvánosan is látható politikai környezet, amely önmagát szívesen „kívülálló gondolkodóként” vagy koronalázadókként definiálja, és különböző okokból nem ért egyet a szövetségi kormány koronavírus-rendelkezéseivel. Ha odafigyelünk a politikai kijelentésekre, a tüntetési jelenetekre, a tüntetők politikai hátterére, valamint a politikai ideológiákra és a gondolati áramlatokra, amelyek itt megfigyelhetők voltak, akkor kialakul bennünk az a benyomás, hogy a politika szétesését éljük meg.
Itt semmi sem passzol egy másikhoz: ha a tiltakozóknak meg kellene egyezniük egy közös társadalmi tervben, akkor az verekedésbe torkollna. Ugyanakkor, ha a politikum lényege a barát-ellenség megkülönböztetés, akkor ez a mozgalom a politikum logikáját követi. Az ellenség egyértelmű: a kormány, amelyet személyében Angela Merkel szimbolizál. Ehhez kapcsolódik a migrációellenes, jobboldali PEGIDA[1]-mozgalomból ismert „hazug sajtó” (Lügenpresse) ellenségképe, majd az orvostudomány „szakértői uralmával” – képviselője Drosten[2] a Charitétől vagy a Robert Koch Intézet –, az ezzel szembeni kétség és gyűlölet, amely a koronajárványnak köszönhetően új társadalmi jelentőségre tett szert. Számos tüntetőre jellemző az oltások elutasítása és az oltási kötelezettség bevezetésétől való félelem. Az aktivisták egy kisebb része összeesküvést lát nemcsak a koronajárvány miatt előállt válságban, hanem egy általános társadalmi helyzet kialakulásában is, amelynek az alakítói szerintük Bill Gates-től kezdve mind egy ominózus új világrend kialakításában érdekeltek. A skála tehát az összeesküvéselméletek híveitől az összeesküvési ideológiák iránti szükségleteken nyerészkedő piaci szegmensek szereplőiig terjed.
A berlini másként gondolkodók tüntetésének egyik résztvevője. A táblán részben olvasható szöveg: „A harc nem hús és vér ellen folyik, hanem az erőszak, a hatalmak ellen, a világ urai ellen, az uralkodó sötétség ellen, a gonoszság hatalmai ellen...”
A tüntetésre való felhívásban egy Angela Merkel alatt éppen most kialakulóban lévő „kommunista diktatúra” feltétlen megakadályozásáról beszélnek. Ez az egyik olyan őrület, amely a mozgalomban nemcsak megtűrt helyet kap, hanem a lényeget képviseli. Egy ilyen vád jellegzetessége a németországi tüntetéseken: már a Trumpot támogató Tea-party mozgalomban is Obama állami egészségügyi programját mint „kommunistát” vetették el; a spanyol jobboldali koronaellenes mozgalom éles jobboldali vádakkal lép fel Pedro Sanchez kormánya ellen, a kormány koronaellenes intézkedései miatt. Mindez azt mutatja, hogy a mozgalom alapjaiban antikommunista beállítottságú, s benne a klasszikus német szövetségi köztársasági középosztály (például Stuttgartból) adja meg a hangot, amely eddig az energiáit inkább a kisállattenyésztésben hasznosította, és amely olyan keletnémet rendszerváltás-ellenes[3] erőkkel egészült ki, mint a PEGIDA, akik itt élik ki lázadás iránti vágyaikat, és a mozgalomban fontos helyet kapnak.
A berlini demonstráción a „Mi vagyunk a nép!” jelszó mellett a másik legtöbbet hangoztatott szlogen a „Szabadságot!”. Nem kevés tüntető érzi úgy, hogy diktatúrában él, ugyanakkor soraikban tolerálják azokat, akik egészen nyíltan egy autoriter uralmat, egy birodalmat vagy hasonlót akarnak.
I.
Megérkezem az Unten den Linden-re. A tüntetők menete éppen formálódik.
Normális esetben azok az emberek, akik itt összejönnek, ki sem állhatják egymást. Szinte mindenki itt van: klasszikus családok gyerekekkel, fiatal hippik, akikkel a 90-es években egy Goa-partin[4] is találkozhattunk volna, egy negyvenéves „Minor Threat”[5] pólót hord, rajta fiatalságom zenészhősei. Egyébként minden nagyon polgári, de esztétikailag nagyon különböző. Számos a negyvenes éveinek közepén járó, szandálban és furcsa nadrágban – PEGIDA-stílus. Magam egyáltalán nem tűnök ki a jelenlévők közül. Pierre Bourdieu-n iskolázott szemmel azt mondhatnánk, hogy itt dominánsan egy olyan miliő van jelen, amelyik nyilvánvalóan kevés lehetőséggel rendelkezik ahhoz, hogy esztétikailag is a hippi vagy a divatos kifinomultság látszatát keltse. A kulturális és esztétikai tőke kevés. A tüntetők összetétele leginkább a francia sárgamellényesek szociális összetételére emlékeztet. Ami ugyanakkor nagyon feltűnő, a „koronalázadók” kizárólag fehér és nagyon német összetétele.
Esélyt se adj Gates-nek! (Bill Gates-nek)
II.
A proletarializálódott kispolgárok szociális keretéből kilógnak az ún. „Friedensfahrzeuge” (békegépkocsik), amelyek a vonulókat kísérik. Ezek a gépkocsik egy anyagilag jobban álló polgári környezetre utalnak. Eredetileg Christian és Silke Volgmann, greifswaldi reklámtechnikus házaspár ötlete volt. Az ötlet az egész szövetségi köztársaságban elterjedt. Hamburgban egy vállalkozó az egész gépkocsiparkját „békegépkocsikká” nevezte át. A békének szexysnek kell lennie, vallja professzionális hirdetési szórólapján a Vogelmann-házaspár, Karl Tucholskyt idézve. „Békét Oroszországgal!” áll egy jelszóban, amely számos pólón virítva erőteljes hangsúlyt adott a megemlékezéseknek is. Az interneten érdeklődőket arra hívták fel, hogy autójukat hasonló matricákkal díszítsék fel. A költségeket adományok formájában vállalják. A berlini demonstráción a számos „békekövet”-autó közül néhányból a 80-as évek békegalamb-szimbóluma lengedezett, csak éppen az autómatricák és az autótulajdonosok gondolati világa egészen különbözött a 80-as évek békemozgalmától. Miközben a 80-as évek békemozgalma igen szkeptikus volt a gépkocsi-társadalommal szemben (még akkor is, ha a polgárságból származott), burzsoáziaellenesek, zöldek és kritikusak voltak az állammal szemben, addig a mai békaautó-üzemeltetők autóimádók, jólszituált polgárok, és erősítik a rendőrséget, akikhez már autómatricáikban is hasonlítani akarnak.
Mindez illik a tüntetés szervezőinek a rendőrséghez való viszonyához. Jelezték, hogy készek a rendőrséggel együttműködni, mert a rendőrség nem az ellenségük. Néhány felháborodott „fúj” mellett, amikor a rendőrség feltűnt, számos felhívás is elhangzott a rendőrség felé „Csatlakozzatok hozzánk!”. Ha a német rendőrségen belül megtalálható számos jobboldali struktúrára gondolunk, akkor ezen nem is csodálkozhatunk.
https://i2.wp.com/wolfwetzel.de/wp-content/uploads/2020/08/Corona-Querdenker-Demo-2020-Rot-scaled.jpg?resize=820%2C510&ssl=1
III.
Véletlenül olyan helyzetbe kerültem, amelyben két török kommunista a tüntetés szélén, amelyet nyilvánvalóan kritikusan és agitációs céllal kísérnek, egy idősebb asszonnyal vitába keveredik. „De milyen információkat hallgatnak el Ön elől?” kérdezi a kommunista hangosan, az asszony morogva válaszolja, hogy a médiát uralom alatt tartják, a koronavírus csak egy influenza. Defenzív az asszony magatartása. Bekapcsolódom a vitába. Erre hirtelen kirobban belőle, hogy ő állandó könyvtárlátogató, de náluk a könyvtár már nagyon régen zárva van a járvány miatt. Emlékszem, hogy az egyik barátom, aki könyvtáros, szintén elmondta, hogy legalább két tucat kvázi hajléktalan könyvtárlátogatójuk van, akiket a könyvtárak bezárása a lockdown (járvány miatti bezárások) miatt nagyon rosszul érint. A koronaintézkedések kritikusai között megtalálhatók ezek szerint a tüntetés olyan résztvevői is, akik szociálisan egészen különböző tapasztalatokkal és mindennapokkal rendelkeznek.
IV.
Egy nő a tábláján „Béremelést!!!” követel.
Megszólítom őket és elmondom nekik, hogy az ő követelésük az első értelmes jelszó, amelyet eddig láttam. Örülnek neki. Az egyik elmondja: „Igen, mert csak így tud a társadalmunk fejlődni, és a magasabb bérek felemelkedést hoznak”. Ennek nem örülök. Mert a válaszuk arra utal, hogy ők is egy rosszul hangzó összérdek alapján egy hamis MI tudattal érvelnek és nem mint öntudatos munkásnők, akik osztályérdekeiket akarják érvényesíteni. Nemcsak a marxizmus, de mindenfajta harcos-szakszervezeti álláspont is teljesen hiányzik a tüntetésen.
Újból és újból látok egyes embereket, akik a múltban akár baloldali tüntetéseken is részt vehettek volna, sőt, talán részt is vettek. A radikális baloldaliak természetesen nincsenek jelen. Baloldali pártok sora, a Die Linkétől a DKP-n (Német Kommunista Párt) át az MLPD-ig (Németország Marxista-Leninista Kommunista Pártja), senki sincs jelen. Egyetlenegy baloldali párt zászlója sem látható. Itt egy személy, aki talán a 90-es évek elején egy alternatív Wartburgban ülhetett volna pólójával, amelynek a felirata: „Wer kämpft kann verlieren, wer nicht kämpft, hat schon verloren“, (Aki harcol, veszíthet, aki nem harcol, már veszített is”). De az ilyen személyek teljesen elvesznek a résztvevők tömegében, akiket a köznyelvben hétköznapiaknak neveznénk.
V.
Két-három kocsi a fiatalok partikultúráját képviseli. Az egyik kocsi a nürnbergi Techno feliratait viseli, egy másik kocsin egy csavart szív és egy békejel látható, a Freedom Parade (Szabadságfelvonulás) nevű csoport a kötelező maszk és oltás ellen agitál. Felette egy áthúzott horogkereszt látható. Egy másik kocsi oldalán, amely a nyaralások szabad választása mellett áll ki (Free Vacation Decision), egy színes piros-sárga-zöld színű felirat látható: REGGAE GEGEN RECHTS (Reggea-vel a Jobboldal Ellen).
Később két meztelen hippi, akik engem a „Fuck for Forest”-körre emlékeztetnek, provokatívan táncol feketébe öltözött középkorú férfiak csoportja előtt, akik egy óriási fekete-fehér-vörös birodalmi zászlót visznek, egyet abból a 12 birodalmi zászlóból, amelyet a tüntetésen láttam. A reakció: nevetés mindkét oldalon, nagy haverkodás a hippimeztelenek és a birodalmi zászlót vivők között. A tüntetést vezető hangszórós kocsi szóvivője már kezdetben felhívta a figyelmet a császári birodalom zászlóira. „Itt látható néhány birodalmi zászló. Ezt a sajtó megint ki fogja használni arra, hogy a tüntetés jobboldali, összeesküvés-elméletet képviselő és antiszemita résztvevőiről beszéljen. Pedig az igazi fasiszták a kormányban ülnek”. Taps. Nemcsak hogy nem tartanak távolságot a jobboldaliaktól, hanem tudatosan agitálnak a jobboldaliakkal való haverkodás mellett.
VI.
A menet közepetáján idősebb nők egy csoportja megy – akik az „Omas gegen Rechts”-re (Nagyik a jobboldal ellen) emlékeztetnek, és akár a menet szélén is állhatnának, és a tüntetés ellen fütyüléssel tiltakozhatnának, de nem. Nyilvánvalóan a koronajárvány-ellenes intézkedésekben az alapjogok korlátozásának veszélyét látják, amely miatt részt vesznek a menetben. Egy egész utcát betöltő transzparensükön ez áll: „Soha többé háborút, fasizmust és diktatúrát!”. „Ne adj színpadot se az AfD, se a PEGIDA, se a nácik részére!” és „Ne adj semmilyen esélyt a rasszizmusnak!”, „Aki a korona válság idején alszik, diktatúrában ébred”.
Mögöttük egy nagy szabad tér. A jobboldaltól való világos elhatárolódásukkal idegen testként hatnak a menetben.
VII.
Egy kövérkés, enyhén illuminált állapotban lévő, birodalmi zászló hordozót naivan megkérdezek: Mit jelképez a zászló? „A császári birodalmat”. Oda akarsz visszamenni? „Még mindig jobb, mint ami most van” – magyarázza, és nevetve megy tovább. Valamivel később megpillantok két 30 év körülit az Identitäre Bewegung[6] jelvényével. Már a tüntetés kezdetén erősen tetovált nácikat lehetett látni családtagjaikkal.
„Nem vagyok beoltva”
VIII.
A szinte csak tömegpszichológiai fogalmakkal magyarázható irracionális gyűlölet a „Lügenpresse” (hazug sajtó) ellen teljesen függetlenítette magát a hatalommal és a tudatot befolyásoló propagandaiparral szembeni minden valódi kritikától.
A sajtó (Tagesschau, Heute Journal, nyomtatott média) nagyjában és egészében tisztességesen, differenciáltan és igen részletesen tudósított a tüntetésről. Egyedül a résztvevők számának megbecsülésében igazodtak túl erősen a rendőrség adataihoz. Olyan pejoratív fogalmakat és általánosításokat, mint a „Querfront”[7] vagy az „összeesküvés-elméletek hívei” (akiknek képviselői egyénenként biztosan részt vettek a tüntetésen), a sajtó nem használt híradásaiban. Biztos, hogy a tüntetésen jelenlévő jobboldaliak számát erőteljesen hangsúlyozták, de teljesen „normális” tüntetőket is megszólaltattak. A tüntetés heterogenitását erősen kihangsúlyozták a híradások. A nagyszámú normális polgári tömeg, a tüntetők jelentős része látható volt a média híradásaiban és a közzétett képeken. Ez korábban biztosan másként volt, mivel a médiák híradásaikban korábban szívesen számoltak be „extremistákról”.
IX.
A tüntetés egyik részlete erőteljesen terhel engem, mivel nagyon nehezen kommunikálható. Számos ember, aki a tüntetésen megjelent, pszichésen nem látszott egészségesnek. Eltekintve attól a pár embertől, akik ténylegesen, klinikai értelemben is bolondnak tűntek, úgy vélem, hogy számos tüntetőnél fájdalmas bajokat lehetett felismerni. Tudom, hogy ez túlzásnak tűnik. De 1968 óta létezik a baloldaliak körében egy olyan tudás, amely arról szól, hogy a kapitalizmus hogyan teszi tönkre az emberi viszonyokat. A modern kapitalista társadalom kritikájának középpontjában áll az a megfigyelés, hogy ezek a viszonyok az embereket deformált individuumokká alakíthatják. A pszichoanalízis mint kritikai tudomány ezen a téren számos felismerést szállított. Bizonyos mindennapi tapasztalatok tabuvá válnak. A sérülések és sértések a neoliberális, megkeményedett kapitalizmusban növekednek. Ott, ahol az ÉN-nek szuverén módon kellene reagálnia, és a túlzott terhelést okozó viszonyokat – amelyek az egyéneket saját csapdájukba zárják – meg kellene változtatnia, szükség van a MI-re. Ténylegesen azoknak a száma a tüntetők között, akik szeretet iránti igényüket fejezték ki (a szív masszírozása és a szeretet-megnyilatkozások Woodstock és a Loveparade szintjét érték el), ijesztően magas [8]. Egyúttal azonban nemcsak zabolátlan gyűlöletet és a haragot hordoznak magukban, de agressziójuk kifejezése számára megfelelő célokat is kreálnak (kormány, hazugsajtó, Bill Gates, orvosok). A néhány baloldali pszichológus és pszichiáter elmulasztotta, hogy az egyre jobban kifejezésre jutó szenvedések feldolgozásában segítsen, adott esetben társadalmi-politikai jelenségekre reflektáljon. Időközben maguk is ezeknek az embereknek és szenvedéseiknek hangosbemondójává váltak, motyogásaikat csupán minimálisan feljavítva magukévá tették.
Egy-két, értelmiségi öreg-baloldali a tüntetésen is jól felismerhető volt. Egyikük tolja a biciklijét, és egy táblán Hannah Arendtet idézi: „Senkinek sincs joga szót fogadni!”. Egy másik tábláján ez áll: „Hobbes Leviathanját maszkok felesleges hordásával etetik!” „A maszknak ez a mellékhatása a legtöbb használója számára ismeretlen”. Itt, ezen a helyen vált át a felvilágosítás az ellentétébe.
X.
Végül néhány szó a baloldaliakhoz. Ők augusztus 1-én nem léteztek.
„Tarts távolságot a jobboldaltól”
Az a pár tüntető, mint az „Omas gegen Rechts” és mások, a többiek óriási tömegében nem számítottak, elvesztek. A tüntetés alatt, a már említett marginális náciellenes szlogenektől eltekintve, nem volt egyetlenegy kritikai vagy provokatív akció sem, sem kézzelfogható kritika, sem felvilágosítási kísérlet. Hosszú éveken át követelte egy akadémiai baloldali csoport, hogy Antoni Gramsci olasz marxista példáját követve harcolni kell a hegemóniáért. Az eredmény néhány talán szép és unalmas disszertáció lett, de egytelen akció és főleg praxis sem lett belőle. A Gramsci-kultusz oda vezetett, amit már a 68-as gramsciánus beszédében Christian Riechers is „organikus intellektuellek”-ként kritizált. Néhány baloldali intellektuel önlegitimációjához, kisebb karrierekhez vezetett a baloldali pártok szervezeti és bürokratikus struktúráiban, amely aztán megélhetésüket biztosította.
Felirat: A Mauerpark a mi parkunk! Augusztus 2-án 14:30-kor a koronatagadók és a fasiszták ellen harcolunk! – Világos elhatárolódás a jobboldallal szemben.
Az intézményeken kívül működő Antifa[9] sajnos képtelen a „Querfront” és az „Összeesküvés-ideológusok” generalizált ellenségképével szemben fellépni, amely pedig napjainkban az általános beszédet (mainstream) meghatározza, nagyon nehéz egy ilyen elegyben hatékony társadalmi erőként hatni, a másik felé nyitottnak lenni, egy olyan keverékkel szemben párbeszédet keresni és találni, amely nyelvhasználatában és magatartásában képtelen a valódi fasisztákat megtámadni és izolálni. Pedig ez azért is fontos lenne, mert az Antifa napjainkra már nemcsak a jobboldaliak számára ellenség, hanem más tüntetők is az intolerancia szinonimáját látják benne. Cselekvő antifasizmusra most még sokkal nagyobb szükség lenne. De ez a harc az alul lévőkkel való empátia és szolidaritás nélkül nem ér semmit. Emlékezzünk arra, hogy a franciaországi sárgamellényesek mozgalma a kezdetekben heves összeütközésekhez vezetett, végül is ez a mozgalom is minden volt, csak politikailag nem világos. Úgy tűnik, hogy a sárgamellényeseknél a baloldali radikálisok jelentős részvétele következtében a jobboldali radikálisokat sikerült félreszorítani. Másrészt persze Franciaországban másmilyen a plebejus tüntetés kultúrája.
A baloldali marxisták körében nagyon sok és fontos elemzés található a koronavírusról. A legjobbaknak közülük sikerült a dolgozó osztályok helyzetét a koronaválság idején analitikusan feldolgozva elemezniük. De sajnos ezekből az elemzésekből semmit sem sikerült széles körben megismertetni, és az ismereteket a gyakorlatba átültetni. Mindez azért is történhetett, mert az akadémikus baloldaliak nagyon jól megvannak az izolációban és az elmagányosodásban. Néhány radikális baloldali a „koronavírusblogok” internetvilágába húzódott vissza. Vagy fejcsóválva figyelik a koronaőrültséget, úgy, ahogy én is teszem. Egyébként pedig egy kommunista világkommuna lehetséges kialakításáról vitatkozunk, de nem vagyunk képesek politikai beavatkozásokra a jelenlegi drámai és veszélyes időkben. Legjobb esetben tiltakozunk baloldali projektek felszámolása ellen, mint legutóbb Neukölnben a „Syndikat” kocsma esetében. De ha ez jelenti a cselekvéseink horizontját, akkor ez egyet jelent az össztársadalmi igényeink feladásával, amelyről legalább vitatkoznunk kellene.
Az Anselm Lenz és mások kiadásában megjelenő „Demokratischen Widerstands“ 11. számában, amely a „Hygienedemos” berlini kezdeményezőinek lapja, „Jonny Rottweil” ezt írja: „A szervezett baloldal teljesen elbukott a koronarendszer alatt, és többé nem jön tőle semmi hasznos.”
Szomorú, de igaza lehet. Ugyanakkor egy olyan csoport jelenti ki gőgösen a baloldal „elbukását”, amelyik szisztematikusan ajtót nyitott az irracionalizmus és a jobboldali radikálisok előtt. Úgyhogy kritikájuk sok mindennek nevezhető, de megfelelőnek nem.
Forrás: https://wolfwetzel.de/index.php/2020/08/03/bericht-von-der-berliner-grossdemonstration-der-regierungskritikerinnen-und-coronaleugnerinnen-mit-einigen-aktivistischen-und-soziologischen-ueberlegungen-von-gerhard-hanloser/
megjelent 2020. augusztus 3-án.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
[1] PEGIDA: Patrióta Európaiak a Nyugati Világ Iszlamizációja Ellen. Iszlám- és idegenellenes, népnemzeti, rasszista és jobboldali populista szervezet. https://de.wikipedia.org/wiki/Pegida
[2] Christian Drosten virológus, a koronajárvány kapcsán számos médiában szerepel, a koronajárvánnyal kapcsolatos intézkedések ellen tüntetők számára vörös posztó. L. https://www.ndr.de/nachrichten/info/podcast4684.html
[3] A kifejezés itt a két német állam összeolvadásának késői elutasítására utal, mivel az NDK megszűnése következtében sokan a rendszerváltás vesztesei lettek.
[4] Goa: indiai állam legendás hippipartikkal, amelyek azóta mindenütt a világon megtalálhatók. L. https://www.goabase.net/party
[5] L. https://en.wikipedia.org/wiki/Minor_Threat
[6] Idenditäre Bewegung: az európai kultúrát az iszlámtól féltő jobboldali mozgalom. https://de.wikipedia.org/wiki/Identit%C3%A4re_Bewegung#:~:text=Das%20Logo%20der%20Bewegung%20ist,Hopliten%20im%20Film%20300%20entlehnten.
[7] Napjaink értelmezésében Querfront alatt a bal- és jobboldali pozíciók összekeverését vagy együttműködését értjük, annak érdekében, hogy az emancipáció ellenes pozíciókat erősítsék és táborokon túlmutató akciószövetségeket kössenek „keresztbe“ a bal- és jobboldali politikai pozíciók között. Ez a törekvés főleg a német neonáci és olyan baloldali pártok és csoportok között merült fel, akik nacionalista elveket hirdetnek. L. https://de.wikipedia.org/wiki/Querfront#:~:text=Als%20Querfront%20im%20engeren%20Sinn,die%20politische%20Macht%20zu%20erringen.
[8] Christian Drosten virológus, a korona-járvány kapcsán számos médiában szerepel, a koronajárvánnyal kapcsolatos intézkedések ellen tüntetők számára vörös posztó. L. https://www.ndr.de/nachrichten/info/podcast4684.html
[9] Antifa: (antifasizmus) https://de.wikipedia.org/wiki/Antifa. Antifa-mozgalom baloldali és szélsőbaloldali körök lazán strukturált, autonóm irányzatait fogja össze. Közös bennük, hogy alapvetően egy társadalmi mozgalom elképzeléseit és magatartásformáit képviselik.
