Social Europe 2020. június 23.

A világjárványt „természeti katasztrófának” lehet tekinteni. A globális depresszió azonban az ideológia és a hatalmas politikai szereplők terméke.

Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke nemrégiben az Európai Parlamentben kijelentette, hogy Európa békeidőben példátlan gazdasági válságba süllyedt. Az Egyesült Államokban a Federal Reserve Bank a kibocsátás és a foglalkoztatás 90 év óta legjelentősebb csökkenéséről számolt be. A Világbank pedig arra figyelmeztetett, hogy a világ az 1945 óta legmélyebb visszaesés nyomdokába lépett, és akár 60 millió ember nyomorodhat el, sokuk már az egyébként is szegény országokban.

Arcmaszkok

A tudomány ma már lehetővé teszi a DNS szerkesztését és a gravitációs hullámok kimutatását a téridő kozmikus görbületén, mégis 2020 tavaszán a globális északi gazdag liberális demokráciáinak kormányai nem tudták biztosítani az orvosok és ápolók alapvető arcmaszkjait, amelyek szükségesek saját - és mások - életének megvédéséhez az új koronavírustól, és Toszkána egyes részein a 60 évnél idősebb személyeket szükség esetén sem lehetett lélegeztető gépre helyezni.

Az Egyesült Államokban a tesztelés megszakadt, vagy megkésett, és még mindig nem áll rendelkezésre az igényeknek megfelelően. Franciaországban a H1N1 járvány számára felhalmozott egyéni védőeszközök hatalmas készleteit eladták, rosszul tárolták és megsemmisítették. Az Egyesült Királyságban és Svédországban a hatóságok először arra gondoltak, hogy engedjék a vírust elszabadulni, és a védekezésként a „nyájimmunitásra” építeni sok ezer halott árán is.

Ezek nem pusztán hibák vagy egyszerű balesetek, hanem politikai döntések, bűncselekmények, évtizedek óta épített ideológia következményei voltak. Ezek szándékos és mulasztásos bűncselekmények voltak. Hannah Arendt-nek a nácik viselkedésének leírására használt fogalmával élve: „Crimes of commission and crimes of omission”. Az eredmény törékeny, bizonytalansággal terhes, összeomlásra kész gazdasági szerkezet.

Félelmetes projekt

A szándékos bűncselekmények jelentek meg először. Az 1970-es évek végétől kezdve a politikai vezetők szerte nyugaton elkezdték azt a félelmetes projektet, amely neoliberális kapitalizmusként vált ismertté. A dereguláció, a decentralizáció, a privatizáció, a kiegyensúlyozott költségvetés és a szűken mért pénz voltak a nemzeti elitek és a nemzetközi pénzügyi intézmények, különösen a Nemzetközi Valutaalap által képviselt „washingtoni konszenzusnak” a kulcselemei. A közszolgáltatásokat és a jóléti programokat csökkentették, beleértve a kritikus közegészségügyi kiadásokat is.

A kezdeti célok a szakszervezetek megtörése és az infláció csökkentése volt, még az alapvető gyártási képesség rovására is. Az 1990-es évekre ezeket a célokat sikerült elérni, és a nagy kamatok új hitel-fellendülést hoztak, először a csúcstechnológiákra, majd később nagyrészt az ingatlan- és jelzálogkölcsönökre összpontosítva. Időközben a gyártás Ázsiába, nevezetesen Kínába menekült, ahol felkarolták és megvédték.

A másodrangú jelzálogbuborék a 2007–2009-es nagy pénzügyi válsághoz vezetett. Ezt követően sok országban folytatódott az állami kapacitások elleni támadás. A rövid távú helyreállítási erőfeszítések Európa-szerte - nevezetesen Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban és Görögországban - és Észak-Amerikában a megszorításoknak adtak helyet.

A közegészségügyi kapacitás újabb csapást kapott, míg a neoliberális globalizáció továbbterjedt. A növekvő egyenlőtlenség a társadalmi stressz széles körű növekedésének jeleivel járt, a fiatalkori munkanélküliséggel, mentális-egészségügyi rendellenességekkel, öngyilkosságokkal és az Egyesült Államokban az opioid-visszaélések járványával. A növekedés folytatódott, de csak a még mindig magán- és vállalati adósság törékeny alapján.

A védelmi csapatot feloszlatták

Számos mulasztási bűnt követtek el. Például 2017-ben az Európai Bizottság javasolta, hogy fektessenek erősebben a védőoltásokba, az innovatív gyógyszerek kezdeményezésének nevezett köz-magán partnerség révén. De a gyógyszergyárak tiltakoztak, és ez nem történt meg.

Az Egyesült Államok már Donald Trump elnöksége idején feloszlatta a világjárványra reagálni hivatott csoportot a Nemzetbiztonsági Tanácsban, és csökkentette a betegség-ellenőrzési központok (CDC) finanszírozását. Legfőbb iróniaként pedig az adminisztráció visszavonta a kínai CDC-vel kapcsolatba állított amerikai tudósokat.

Lagarde-nak nem volt szerepe a neoliberális ötlet kialakításában. Ő jóval azután lépett színre, hogy a neoliberálisok átvették az irányítást a nyugati volt szociáldemokráciákban. Ő messze nem az egyetlen személy, aki a kudarcot vallott vezetők hosszú listáján szerepel.

De ő volt a francia pénzügyminiszter a nagy pénzügyi válság előtt, majd a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója az ezt követő brutális megszorítások során. Egy ideológiának elkötelezett funkcionáriusként, aki évtizedek óta közreműködött a katasztrófát eredményező politikákban, megérdemli a helyét a kudarcot vallott vezetők listáján.

Fordította: Kleinheincz Ferenc