Sztrájk a Spárga Lovagnál: Tiltakozás a konténerszállások előtt, május 18-án. Foto: John Malamatinas.

Pénteken, május 15-én a Spargel Ritter (Spárga lovagok) Bornheim-i (Nordrhein-Westfalen) cégénél a 250 szerzonálisan alkalmazott munkások egy része letette a munkát a spárga- és eperföldeken és értesítette a helyi sajtót. Az üzem vezetése mozgósította a rendőrséget, de megfélemlítési akciójuk nem sikerült. A sztrájk nagy visszhangra talált a médiában.

A munkások és munkásnők dühösek, mert nevetségesen alacsony 100 – 150 eurós béreket fizettek ki nekik a megígért 1.500 – 2.000 euro helyett és mert embertelen körülmények között, konténerraktárban kell megszállniuk, amely „idillikus módon” egy temető és egy csatornatisztító telepen, a legolcsóbb építési területen fekszik. A sztrájk miatt azonnali elbocsátással és a szállásukról való kidobással fenyegették meg őket.

A Spargel Ritter cég március elseje, más források szerint már január óta fizetésképtelen, jelenleg a bonni Schulte-Backhausen ügyvédi iroda vezeti. Nevezett ügyvédi iroda áprilisban külföldi szezonmunkásokat és német segédmunkásokat vett fel, anélkül, hogy tudatták volna velük, hogy a cég csődeljárás alatt áll. Egészen nyilvánvaló, hogy a csődgondnok minden eszközt felhasznál annak érdekében, hogy a céget egy új befektető számára befektetésre érdemesnek tüntesse fel. 

Felirat a konténerszállások közelében: Nem a kizsákmányolásra és tisztességes béreket mindenki számára! Foto: John Malamatinas

A tiltakozás hétfőn, május 18-án az anarchoszindikalista szakszervezet, a FAU[1] szervezésében a konténerszállásoknál folytatódott, amelyhez mintegy száz támogató csatlakozott. Elsősorban a munkásnők tiltakoztak dühös és mély benyomást keltő felszólalásaikban a kizsákmányolás ellen. Ezt követően mindnyájan elvonultak a cég közelben lévő üzemi épületéhez, ahol néhányan a hiányzó bérüket kapták volna meg. Ott azonban a munkásokat rendőrlánc és agresszív biztonsági erők várták. Pillanatok alatt kiderült, hogy a csődeljárás stratégiája abból áll, hogy a munkások különböző csoportjait megosszák és egymás ellen hecceljék. Néhányuknak 600 eurót, másoknak csak 50 vagy 70 euró munkabért fizettek ki. Csak a rendőrség segítségével sikerült a biztonsági emberekkel szemben elérni, hogy a munkabér kifizetéseknél a FAU szakszervezet által megbízott ügyvéd jelen lehessen.

Jóllehet a bevándorló munkások elszigeteltsége miatt az ilyen, a szokásos kizsákmányoláson messze túllépő esetek sem kerülnek a figyelem középpontjába, most azonban Bornéimban történtek az egész Szövetségi Köztársaságban nagy port vertek fel. Hétfő nehéz nap volt, ahogy a bonni FAU twitteren tudatta: „Döbbenetes nap volt a mai. Hogy a csupán pár száz eurós munkabéreket egyáltalán kifizették, jelzi az osztályellenség pánikját. Holnap következik a második menet.”

Kedden a mezőgazdasági munkások és a velük szolidáris emberek, a tüntetés támogatói összejöttek egy következő megmozdulásra, ezúttal Bonn belvárosában, közvetlenül a csődgondok irodája előtt. Onnan a menet tovább vonult a román főkonzulátusra, ahol fogadták a 10 munkásból álló delegációjukat. A konzul a munkásokat nyugalomra és rendre figyelmeztette. Menjenek vissza a szállásukra és várjanak – mert a konzul kapcsolatban áll a román munkaügyi miniszterrel, Violeta Alexcandru-val, aki éppen a német mezőgazdasági miniszterrel, Andrea Klöckner-el tárgyal Berlinben. Németországi látogatásának második állomása éppen Bonn, mondta a konzul, és itt Bonnban a Parasztszövetséggel[2] fog találkozni.

Szerdán aztán a miniszter asszony ténylegesen megjelent a román munkások szálláshelyén. A román munkásokkal folytatott hosszabb beszélgetést követően – amely beszélgetésen a szakszervezet képviselői nem lehettek jelen – kijelentette, hogy „minden el lett rendezve”: A csődgondnok megígérte neki, hogy a munkabér kifizetéseket gyorsítani fogja, és a román minisztérium megszervezi a munkások ingyenes hazaszállítását vagy pedig a német Parasztszövetséggel megegyezésben más munkahelyet biztosítanak nekik. A miniszter asszony távozása után a munkásokat buszok szállították egyenként 10 fős csoportokban egy ismeretlen helyre, hogy ott munkabérüket kifizessék nekik. A tüntetés támogatóinak a munkásokkal együtt sikerült elérniük, hogy minden kifizetésnél egy ügyvéd és egy tolmács is jelen lehessen, mobiltelefonjukat azonban előtte le kellett adniuk.

Mivel ez a kifizetési eljárás igen gyanúsnak tűnt, ezért a tüntetés támogatói követték a buszokat az „ismeretlen helyre”, amiben egy láthatóan elbizonytalanodott rendőrség igyekezett őket meggátolni. Abszurd üldözés kezdődött vadnyugati stílusban az epermezőkön, egészen addig, amíg a buszok égő napon, valamilyen mező közepén egyszer csak megálltak és ott kifizették a béreket. Az ügyvéd gondoskodott arról, hogy a munkások ne átutalási megbízásokat kapjanak, és sokan megbízták az ügyvédet azzal, hogy bérfizetéseiket bírósági úton ellenőrizze. FAU mindezt szerda este úgy fogalmazta meg, hogy a minimális követeléseiket elérték.

Tudatos és rendszerszintű „oszd meg és uralkodj”!

Az a körülmény, hogy nem minden romániai munkás és csak néhány lengyel munkás vett részt a sztrájkban, annak tudható be, hogy erősen különböző szerződések alapján dolgoztak, és ennek egyértelműen az a célja, hogy megossza a munkásokat.  Azok a munkások, akiknek szerződése nem júniusig, hanem szeptemberig és magasabb bérről szólt, a sztrájk miatt veszélyeztetve látták a munkaszerződéseiket és bírálták a kialakult nyugtalanságot.

A külföldi szezonmunkások mellett április vége óta mintegy 200 német segédmunkást is felvett a cég. Ahogy egy ebbe a csoportba tartozó munkás azt elmondta, őket „német teamnek” nevezték, jóllehet tagjaik számos országból származnak, csak éppen lakóhelyük Németországban van. Tarka csoport – fiatal emberek, akik arra a felhívásra jelentkeztek, hogy „a segítsünk parasztjainknak”, hogy a termés ne menjen tönkre, olyan emberek, akiknek a rövidített munkaidő (Kurzarbeit[3]) vagy a munkanélküliség miatt sürgősen pénzre volt szükségük. Eltérően a kelet-európai idénymunkásoktól, őket nem teljesítménybérben, hanem időbérben foglalkoztatják és pár centnél többet kapnak, mint a minimálbér, a 9,35 Euro/óra. Mindez jól jelzi a rasszista megkülönböztetést. De azt is, hogy a gyakorlatlan segédmunkások Németországból közelébe se tudnak kerülni annak a munkatempónak, amely a kelet-európaiak körében megszokott.

Eperalagút a Spargel Ritter-nél: Munkások epret szüretelnek. Foto: John Malamatinas

Munka közben a „német” és a „román” csoportokat – így szól a főnökök és munkahajcsárok rasszista nyelvezete – az eper alagutakban szigorúan egymástól elhatárolva dolgoztatják, a tele ládák leadásánál azonban összefutnak.

A kommunikáció azonban sajnos, többnyire nyelvi nehézségek miatt nem működik. Ugyan pénteken feltűnt, hogy a „román” csoportok hiányoznak, de csak szombattól kezdve megy körbe a „német teamben” a hír, hogy kollégáik sztrájkolnak. Miután a „német team” vasárnap és hétfőn is dolgozott, kedden egy napra hazaküldték őket azzal a magyarázattal, hogy a helyzet nagyon felforrósodott.

Az elmúlt hetekben egyre több beszámoló jelent meg a német médiában a mezőgazdasági munkások és húsfeldolgozó üzemek munkásainak szörnyű munka-és életkörülményeiről.  A híradások főleg az embertelen életkörülményeket kritizálják, a kiszolgáltatott dolgozók szállásait, amelyek az aktuális koronavírus járványban, a fertőzésveszély elleni védelem hiányában még fenyegetőbbek. Miközben Németország ünnepli az Covid-19-el fertőzöttek folyamatosan alacsony szintű esetszámát, nem meglepő, hogy a fertőzések azokon a helyeken törnek ki és terjednek el, ahol emberek különösen elhanyagolt és zsúfolt körülmények között laknak és dolgoznak. A menekültek szállása Sankt Augustin-ban, a Dissen-i vágóhíd és a fertőzésben meghalt román mezőgazdasági munkás Baden-Württemberg-ben jellemzik ezeket a botrányos körülményeket.

Spontán készülő transzparens a Spargel Ritter udvarán. Foto: John Malamatinas

Egy vadsztrájk, amiből sokat tanulhatunk

A román mezőgazdasági munkások először magukra voltak hagyva. Segélykiáltásukra a velük szolidáris baloldaliak siettek segítségükre – mindenekelőtt a FAU. És az IG BAU[4]? a DGB[5]? vagy a tartományi képviselők? Ugyan már! Sehol sem jelentek meg. Szinte pénz nélkül, nagyon kevés forrásból a bonni FAU mégis megoldja, a nyelvi nehézségek ellenére, hogy a munkásokat minden lépésükben támogassa – a szolidaritás igazi példájaként.

Ez a harc azt is megmutatja, hogy prekárius[6] és nem szervezett munkások is meg tudják védeni érdekeiket.

Ez a tapasztalat bátorságot ad a jövőre nézve. Meg kell várnunk, hogy azok, akiket a Parasztszövetség más földekre és mezőgazdasági üzemekbe kiközvetített, vajon nem viszik-e magukkal a sztrájk vírusát. Romániában minden nagyobb napilap beszámolt a Bornheim-i sztrájkról. Ez is megerősítheti a szezonmunkások körében az önbizalmat és azt az elvárást, hogy teljesítsék jogos igényeiket.

A koronaválság idején a fertőzési veszély miatt számos társadalmi visszaélés felszínre került, amelyek már a koronavírus előtt is felháborítóak voltak, de éveken keresztül nem váltak nyilvánossá. Világos, hogy egy válsághelyzetben a terheket, sőt a túl nagy terheket először egyéni szinten érzik meg az emberek. De jelenleg különböző gazdasági szektorban jelentkeznek az ellenállás olyan mikro folyamatai, amelyekből könnyen fejlődhetnek ki kollektív harcok. Néhány esetben könnyebb összefogni, más esetekben számos korlát, hierarchia és megosztó stratégia akadályozza az összefogást, de ezeket át kell törni.

A szerzők:

Alice Clair: Köln-i aktivista, a Beyond Europe munkájában vesz részt.

Christian Frings: Aktivista, szerző és fordító, többek között  David Harvey fordítója.

John Malamatinas: Szabadfoglalkozású újságíró, Berlin, Brüsszel és Thessaloniki.

Időközben megjelent  a cikk angol nyelvű fordítása is!

A cikk eredetileg 2020. május 21-én jelent meg és itt olvasható: https://wirkommen.akweb.de/bewegung/der-streik-bei-spargel-ritter/

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

[1] FAU: Szabad munkások és munkásnők szakszervezete https://de.wikipedia.org/wiki/Freie_Arbeiterinnen-_und_Arbeiter-Union

[2] Német Bauernverband: Német Parasztszövetség https://de.wikipedia.org/wiki/Deutscher_Bauernverband

[3] Kurzarbeit, rövidített munka: a rendszeres munkaidő átmeneti csökkentését jelenti egy üzemben, jelentős munkakiesés következtében. https://de.wikipedia.org/wiki/Kurzarbeit

[4] https://igbau.de/ Építőipar-és környezetgazdaság szakszervezete

[5] https://www.dgb.de/ Német Szakszervezetek Szövetsége

[6] „Prekárius, prekaritás, prekariátus – a nyugati társadalomtudományok e gyakran használt szakkifejezései nálunk eddig nem igazán tudtak gyökeret verni. A hangzásuk szokatlan, pedig amire utalnak, számunkra is nagyon ismerős. Hónapról hónapra élő emberek, alacsony fizetések, bizonytalan foglalkoztatás, rendszertelen munkaidő, a létbiztonság tömeges megrendülése. Mindez csak Nyugaton új tapasztalat. Mit kezdjünk e problémákkal?” http://ujegyenloseg.hu/rossz-fizetes-letbizonytalansag-itt-a-prekariatus/

[7] Soziale Kämpfe – (szociális harcok) az ak (analízis és kritika) külön rovata: https://wirkommen.akweb.de/rubrik/sozialekaempfe/