BALMIX - Amerika lázad

„Those who make peaceful revolution impossible will make violent revolution inevitable.” (Azok, akik lehetetlenné teszik a békés forradalmat, elkerülhetetlenné teszik az erőszakos forradalmat) John F. Kennedy

Minneapolis, Minnesota, 2020. május 28. Foto: //www.flickr.com/photos">Lorie Shaull

Úgy tűnik, hogy a félelem az USA számos részén elpárolgott. Már sokan, nagyon sokan nem félnek attól, hogy bekerülnek az USA hírhedt rendőri-és igazságszolgáltatási rendszerének karmai közé, jóllehet köztudott, hogy az USA-ban tartják fogva a világon a legtöbb embert. Mindez nem tudja megállítani az egész országra kiterjedő lázadásokat és tiltakozásokat a George Floyd [i] ellen elkövetett valószínűsíthető rendőri gyilkosság miatt. A „zsaruktól” – akik hírhedtek a bevándorlók által lakott szegénynegyedekben elkövetett kegyetlenkedéseikről – való félelem helyét a átvette a jövőkép elvesztése és a hosszú évek óta elszenvedett önkényeskedés táplálta düh, amely most minden határt áttört.

Az US-médiákban sokkoló képek [ii] láthatók, amelyek még néhány héttel ezelőtt elképzelhetetlenek lettek volna: azokat a rendőröket, akik még mindig megpróbálják brutális módon letartóztatni a tiltakozókat, összeverik [iii] és ezért menekülnek. Atlantában több tucat ott hagyott rendörautó [iv] található, amelyeket összetört a feldühödött tömeg. Tömeges verekedések [v] New York-ban. Harci készültségben lévő rendőr, akit hirtelen leütnek,[vi] és a földre kerül. Égő rendőrautók Richmond [vii] és New York [viii] utcáin, a tüntetők által birtokba vett utcai kotrógép [ix] Oakland-ban. Embertömegek, akik bekerítették a rendőrség főhadiszállását Phoenix [x]-ben. Összeütközések közvetlen a Fehér Ház előtt is a rendőrök és a tüntetők[xi] között.

Ez nem egy regionális lázadás, amely az égő Minneapolisra[xii] korlátozódna, ahol a felkelés lángja a kijárási tilalom ellenére is lobog[xiii], hanem az egész országot felölelő lázadás, amelyen időközben több százezren vesznek részt.

Az USA településeinek százaiban, nagyvárosainak tucatjaiban[xiv] formálódtak az elmúlt napokban tömegtüntetések és tömegdemonstrációk[xv], valamint utcafoglalások[xvi]. Több rendőrállomást – nemcsak Minneapoliban – a tiltakozások folyamán megrohamoztak[xvii] és szétvertek.

Jelentős a különbség a 20. század 60-as éveiben lezajlott „faji megmozdulásokkal” összehasonlítva, mivel a mostani tömegtiltakozásokon nemcsak az afroamerikai közösségek vesznek részt, a tiltakozók tömegei sok különböző rétegből és kisebbségi csoportokból jönnek.

A demonstrációkon tömegesen vesznek részt latin amerikaiak és fehér amerikaiak is. Pont az amerikaiaknak ez a széleskörű részvétele ad a jelenlegi tiltakozási hullámnak hihetetlen erőt és dinamikát. A nagyon gyorsan megerősödött amerikai baloldal – eltávolodva a korrupt Demokrata Párttól – adja a támaszát[xviii] a tiltakozásoknak, amelyeknek eddig sikerült elkerülniük az „etnicizálódás” vagyis a megosztás tipikus csapdáit.

A rendőrség és a Nemzeti Gárda erőszakos tombolásai

Mindeközben számos nagyváros követi Minneapolis példáját és kijárási tilalom[xix] elrendelésével igyekeznek a tüntetéseket elfojtani. Az Egyesült Államok államapparátusa a chilei[xx] fiatalok lázadására emlékeztető spontán felkelésekre a „rendőrségi erőszak robbanásszerű kitörésével” reagál, ahogy ezt az US-média[xxi] is megfogalmazta.

Donald Trump a tüntetésekre durva, uszító retorikával és az állami elnyomás gyors militarizálásával[xxii] válaszolt. Számos szövetségi államban bevetették a Nemzeti Gárdát, akik kirívó brutalitással[xxiii] léptek fel a tüntetőkkel szemben. Már régen feladták azt a törekvésüket, hogy beavatkozásuknak jogállami látszatát keltsék. Louisville-ben rálőttek hét tüntetőre, a rendőrségi szóvivő azonban közölte, hogy ezért nem a rendőrség a felelős. Detroit-ban egy demonstrálót egy szélsőjobboldali agyonlőtt.

Ismerjük a képeket olyan rendőrautókról, amelyek belehajtanak az embertömegbe, vagy amikor bekapcsolt kamerák előtt támadják meg könnygázzal a sajtó képviselőit vagy egyszerűen letartóztatják őket. Ezek a képek szélsebesen elterjednek a közösségi oldalakon – és emlékeztetnek egy oligarchikus poszt-demokrácia imázsára, orosz vagy kínai minták nyomán.

Már több ezer tüntetőt őrizetbe vettek. Mozgósítottak a Nemzeti Gárdát Colorado, Kalifornia, Georgia, Kentucky, Minnesota, Missouri, Ohio, Tennessee, Texas, Utah, Washington és Wisconsin államokban. Kijárási tilalom van életben Minneapolis, San Francisco, Chicago, Los Angeles, Atlanta, Denver, Philadelphia, Pittsburgh, Seattle, Miami, Columbus, Portland, Cleveland, Milwaukee és Salt Lake City területein.

A rendőrállami reakciók bizarr momentumokkal is párosulnak: így például képeket látunk arról, ahogy igazi „gyerekkatonák”, a Nemzeti Gárda uniformisába bebújtatva, egy maródi későkapitalizmus utolsó ajánlataként[xxiv] Atlantában egy bevásárlóközpontot védenek.

Az államapparátus brutális eljárása válasz a „zsaruk” tekintélyvesztésére és egy szabályos legitimitásválságra. Az amerikai társadalom ugyanis a válságok következtében egyre csak növekvő elszegényedés miatti tiltakozást már hagyományosan, több évtizede erőszakos túlkapásokkal és önkényes akciókkal szereli le. Eddig mindez nem járt következményekkel[xxv].

Az egyre inkább autoriter módon fellépő rendőrség tekintélyének elvesztése a spontán szolidaritási akciókban válik mindenki számára világossá: Nem York-ban[xxvi] és Minneapolisban[xxvii] a buszsofőrök megtagadták, hogy a letartóztatott tüntetőket a gyűjtőhelyekre szállítsák. A neoliberális időkben a rendőrség által felépített megszépítő önbemutatás, a „szolgálunk és védünk” – most elnyomó és erőszakos fellépésük következtében még a többség számára is hiteltelenné válik.

A neoliberális győzelem Bernie Sanders felett Pyrrhus-i győzelemnek bizonyul

A CNN-ben Cornel West[xxviii] fekete polgárjogi harcos és akadémikus elmondta, hogy istennek mond köszönetet azért, hogy „az emberek kimentek az utcára”. Emellett Cornel West világosan kifejtette, hogy a jelenlegi felkelést nem pusztán a rendőrségi brutalitás, a rasszizmus és a Fehér Ház „neofasiszta gengsztere” váltotta ki, hanem a kapitalista rendszer megreformálhatatlansága, amely egyre nagyobb lakossági csoportokat kényszerít a kilátástalanságban és szegénységben való vegetálásra.

Ez a rendszer nem tudja magát megreformálni, mondja Cornel West. Most a társadalom az „erőszak nélküli forradalom” és a fennállóhoz viszonyokhoz való ragaszkodás között ingadozik, a fennálló állapotok viszont az „erőszak robbanásához” vezetnek.

Cornel West, aki az egyik legismertebb támogatója volt Bernie Sanders szocialista elnökjelöltnek – különösen élesen támadta a Demokratikus Párt „neoliberális szárnyát”. Az etablishment ugyan sikeresen megakadályozta Sanders elnökjelöltségét és most ők ülnek a „kormányrúdnál”, de fogalmuk sincs arról, hogy most „mit is kellene tenniük”. És ott vannak a prekárius[xxix] és szegény bérmunkások tömegei, „feketék, barnák, vörösek, sárgák vagy akármilyen színűek”, azok, akik „kirekesztettek” és ezért „gyengék, tehetetlenek, reménytelenek”, figyelmeztet Cornel West. Ez az a konstelláció, amelyben aztán a „lázadás felüti fejét”.

Maga a New York Times[xxx] jegyezte meg hirtelen a felkelés kapcsán, hogy az USA széles lakossági csoportjai fognak lesüllyedni a szegénységbe a jelenlegi válság miatt, hogy számukra „alig van segítség, iránymutatás, világos álláspont arról, hogy hogyan tovább”, és ez vezet el a „haraghoz, a dühhöz, az elkeseredettséghez és a reménytelenséghez”.

Az amerikai társadalom széles rétegeinek szó szerint alig van veszíteni valójuk a jelenlegi lázadásban. Az ipari nagyhatalmi státuszától megfosztott USA-társadalom lopakodó elszegényedése, amelyben a középosztályt leváltja a prékárius foglalkoztatott, a rosszul fizetett, a dolgozó szegények hadserege. Ők azok, akik a válság[xxxi] aktuális kicsúcsosodásával szociális-gazdasági mélyzuhanásba[xxxii] kerültek, amelynek következtében 40 millió US-polgár veszítette el munkáját, és akik körében újból terjed az elszegényedés, és az éhezés következtében fellépő hiányos táplálkozás.

Ehhez vegyük hozzá, az ország oligarchái által nemcsak politikai értelemben életben tartott politikai zombit, a demokraták reménytelen elnökjelöltjét Joe Bident[xxxiii], akinek nem régen még rasszista megjegyzései[xxxiv] miatt is bocsánatot kellett kérnie.

A Demokrata Pártban uralkodó neoliberális körök[xxxv] azt remélték, hogy a szocialista Bernie Sanders feletti piszkos győzelemmel[xxxvi] visszanyerik a politikai folyamatok feletti ellenőrzést, és visszatérhetnek a liberális business as usual-hoz. De ez már nem lesz lehetséges, mivel az aktuális válság kiéleződése[xxxvii] világossá tette a tőke rendszerszintű válságát.

A szétporladó kapitalizmus megtartására irányuló görcsös, neoliberális kísérlet, belső ellentmondásai miatt visszafordíthatatlanul a szétesés szélén áll. A kialakult helyzetet széles tömegek utasítják el és tüntetnek ellene, és ez így a válság további lefolyásában az USA-t a fasizmus és a forradalom közötti periodikus kilengésekre kényszeríti.

A neoliberális demokraták és oligarcha támogatóik győzelme Bernie Sanders felett megsemmisítette a rendszer átalakulásának kicsit is rendezetten lezajló lehetőségét az USA rozoga, késő-kapitalizmusa számára.

A cikk eredetileg 2020. május 31-én jelent meg és itt olvasható az eredeti szöveg: https://www.heise.de/tp/features/Amerika-im-Aufstand-4770535.html?seite=all

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

[i] https://www.bbc.com/news/world-us-canada-52854025

[ii] https://twitter.com/johnminchillo/status/1266399179384987648

[iii] https://twitter.com/BenjaminNorton/status/1266570522684424197

[iv] https://twitter.com/LinaWjw/status/1266539801672589313

[v] https://twitter.com/berniebromanny/status/1266529052531273728

[vi] https://twitter.com/ASB_Breaking/status/1266589808169758721

[vii] https://twitter.com/Gaius_Gracchus_/status/1266561115045212164

[viii] https://twitter.com/Breaking911/status/1266552990820900864

[ix] https://twitter.com/anda_chu/status/1266622846609928192

[x] https://twitter.com/Breaking911/status/1266609902673440768