Harmadik rész

6. Honnan származik ez a vírus?

Bolygónkon mintegy 6400 emlősállatfaj létezik. A denevérek és repülőkutyák mintegy 20%-át teszik ki ennek a populációnak. A denevéreknek és repülőkutyáknak kb. 1000 különböző formája létezik. Ők az egyetlen emlősállat, amelyek repülni tudnak, ez magyarázza nagy mozgásterüket.

A denevérek és repülőkutyák számtalan vírust hordoznak. Valószínűleg a fejlődéstörténetben ők voltak a vírusok „kapui” az emlősök származási fáján.

Számos veszélyes vírus létezik, amelyek a denevérekről és repülőkutyákról („Bats”) az emberekre átterjednek, és amelyek számos betegség okozói is: kanyaró, mumpsz, Marburg-láz, veszettség, Ebola és más, ritka, de veszélyes betegségek. Az emlősállatok körében is a „Bats”-tól származó vírusok újra és újra tömeges elhullást okoztak: a sertés- és a madárállományban.

Ezek fejlődéstörténetileg többmillió éves biológiai előzmények. Egészséges emberek DNS-ében is megtalálhatók olyan virális génrészek, amelyek több évezred alatt „épültek be” szervezetünkbe.

A SARS és a MERS intenzívebbé tette a koronavírus-kutatást pont azért, mert hamarosan számolni kellett egy járvánnyal. A 38 ismert és még definitíven nem osztályozott koronavírusból 22-t a kínai kutatók extenzíven kutattak, amit Peng Csou publikációja, a „Koronavírusok Kínában”, illetve más, amerikai szerzők publikációi is bizonyítanak. Peng Csou 2019 márciusában előre jelzett egy hamarosan jelentkező koronavírus-járványt, az alábbi okokból:

• Kínában nagyon magas a biodiverzitás.
• Kínában magas a „bats”-ok (denevérek és repülőkutyák) száma.
• Kínában magas a népsűrűség, ami egyet jelent az emberek és állatok szoros együttélésével.
• A „bats”-oknak nagy a genetikai variabilitása, ami azt jelenti, hogy az egyes koronavírus-típusok genomja véletlenszerű mutációk által változik.
• A koronavírus genetikai mutációra való nagy hajlama azt jelenti, hogy a koronavírusok különböző típusai kicserélik egymás között genomrészeiket, ami a vírust még agresszívabbá teszi az emberek számára.

Jóllehet nem bizonyított, de Peng Csou a kínaiak étkezési szokásaira is utalt, amelyek a vírusoknak állatról emberre való átterjedésének valószínűséget növelik. Peng Csou említett cikkében arról is ír, hogy nem tudja megmondani, mikor és hol fog a járvány kirobbanni, de Kína nagy valószínűséggel „hot spot” (gócpont) lesz. Ennyit a tudományos szabadságról, jegyezzük meg. Peng Csou és csoportja Wuhanból tovább kutattak, és ők voltak azok, akik 2020. január 7-én a Covid–19-es vírus genomját beazonosították, és az egész világ számára nyilvánosságra hozták.

4 elmélet létezik arról, hogyan ugrott át ez a vírus az emberekre:

• A Covid–19 vírus egy denevérről közvetlenül az emberekre ugrott át. Az a vírus azonban, amely szóba jön, és genetikailag az aktuális Covid–19 vírussal azonos, struktúrájánál fogva nem képes az „Angiotensin-Converting-Enzyme”-et (ACE2 receptort) a tüdőbe bejuttatni. A vírusnak ugyanakkor szüksége van erre az enzimre ahhoz hogy behatoljon a tüdő (továbbá a szív, a vese és a belek) sejtjeibe, és ott szétroncsolja őket.
• Az egyik Covid–19 vírus egy pangolinról, egy malajziai emlősről származik, és került át emberre. A pangolinok[1] (skálaállatok) illegálisan jutottak be Kínába, és kezdetben nem okoztak betegséget. Az emberről emberre való átterjedése során a vírus mutáció vagy adaptáció segítségével alkalmazkodott az emberekhez, és így tudott végül az ACE2 receptorba behatolni, és ezzel a járványt elindítani.
• Létezik egy olyan szülői törzs mindkét Covid–19 vírusnál, amelyet eddig nem fedeztek fel.
• Valójában egy szintetikusan elállított laborvírusról van szó, amely éppen kutatás alatt állt, és amelynek betegséget kiváltó biológiai mechanizmusát teljes részletességgel már 2016-ban leírták. A megkérdezett virológusok elutasítják ezt a feltevést, de nem is tudják ezt kizárni. Ez Kristian Andersen nemrég publikált cikkében, a „Nature Medicine: The proximal origin of SARS-CoV-2” címmel olvasható.

Ezekben a tényekben az a különös, hogy a koronavírus az Ebola-vírussal együtt egy és ugyanazon hordozón („ Bat”) élhet anélkül, hogy a denevér megbetegedne. Ez egyrészt tudományos szempontból érdekes, mert talán olyan immunmachanizmusokat lehet majd találni, amelyek érthetővé teszik, miért nem betegednek meg a denevérek a vírusoktól. A koronavírussal és az Ebola-vírussal szemben ható immunmechanizmusok olyan ismereteket szállíthatnak, amelyek a Homo sapiens számára fontosak.

Másrészt ezek a tények igen nyugtalanítóak, mert elképzelhető, hogy újabb és újabb nagyfokú és aktív genetikai kombinációk során egy olyan szupervírus keletkezhet, amely az aktuális Covid–19 vírusnál is hosszabb inkubációs tartammal rendelkezik, ugyanakkor az Ebola-vírus mortalitásával rendelkezik.

A SARS 10%-os mortalitást mutat, a MERS mortalitása 36%-os. Nem a Homo sapiens érdeme volt, hogy a SARS és a MERS nem tudott olyan gyorsan elterjedni, mint a Covid–19. Ez egyszerűen csupán szerencse volt. Az az állítás, hogy az a vírus, amelynek nagyon magas a mortalitása, nem tud gyorsan elterjedni, mivel hamar megöli gazdáját, a vírus hordozóját, igaz volt abban a korban, amikor „egy fertőzött tevekaraván Hszianból elindult a selyemúton, de nem jutott el a következő karavánszerájba, mert útközben mindenki meghalt”. Ma viszont minden nagyon gyorsan történik. Mindenki szoros hálózatban van egymással. Az a vírus, amely 3 nap alatt öl, körbe tudja járni az egész világot. Mindenki ismeri Pekinget és Sanghajt. Jómagam 20 éve ismerem Wuhant. De egyetlen kollégám vagy ismerősöm se hallott Wuhanról. Láttuk viszont, hány külföldi van Wuhanban – egy olyan városban, amelyet „senki sem” ismer –, és milyen villámgyorsan terjedt el a vírus az egész világban. Ez a jellemző a mára.

7. Mit tudunk, és mit nem tudunk?

Tudjuk, hogy egy agresszív vírusról van szó:

• A közepes inkubációs ideje 5 napig tart; a maximális inkubációs ideje még nem ismert.
• A szimptóma nélküli Covid–19 hordozók más személyeket fertőzhetnek meg, és ez a vírus „extrém fertőző” és „extrém ellenálló” (A. Lanzavecchia).
• Ismerjük a rizikócsoportokat.
• Az elmúlt 17 évben nem sikerült sem oltóanyagot, sem pedig monoklonális antitesteket kifejleszteni a koronavírus Covid–19 ellen.
• Egyáltalán nem sikerült még egyetlen egy koronavírus ellen sem oltóanyagot kifejleszteni.
• Az ún. „influenzaoltás” – szemben az elterjedt reklámmal – csupán minimális hatással rendelkezik.

Amit nem tudunk:

• Keletkezik-e immunitás egy átvészelt fertőzés után, vagy sem? Bizonyos adatok arra utalnak, hogy az emberek a 15. nap után G-osztályba tartozó immunglobulint fejleszthetnek ki, amely megakadályoz egy ugyanezen vírussal való újabb fertőzést. De ezt még nem sikerült definitív módon bebizonyítani.
• Mennyi ideig véd meg bármilyen immunitás?
• Stabil marad-e ez a Covid–19 vírus, vagy ősszel a szokásos influenzajárványhoz hasonlóan újból és egy kissé megváltozott Covid–19 vírus terjed el az egész világon, amellyel szemben még semmilyen immunitás nem létezik?
• Segíteni fog-e a magasabb nyári hőmérséklet, mert a Covid–19 burka magasabb hőmérsékleten instabillá válik? Hozzá kell itt tenni, hogy a MERS-vírus a Közel-Keleten májustól július hónapig terjedt el, amikor a hőmérsékletek magasabbak voltak, mint amennyi nálunk szokott lenni;
• Mennyi ideig tart, amíg a népesség oly mértékben átfertőződik, hogy az R-érték 1 alatt legyen? Ha ma egy meghatározott időpontban 1 millió zürichi polgárt tesztelünk, akkor aktuálisan állítólag 12-18%-uk lesz pozitív a Covid–19-re. Ahhoz, hogy a járvány elveszítse járvány karakterét, az R érteknek 1 alá kell kerülnie, ami azt jelenti, hogy a lakosság mintegy 66%-ának kell kapcsolatba kerülnie a vírussal, és vele szemben immunitást kifejlesztenie. Senki nem tudja, mennyi ideig, hány hónapig fog eltartani, amíg az átfertőződés, amely most 18%-os, eléri a 66%-ot! De azt tudjuk, hogy a vírus további elterjedése 12-18%-ról 66%-ra további súlyosan beteg pácienseket jelent…
• Meddig lesz dolgunk ezzel a vírussal? Két beszámoló, amely nem került nyilvánosságra (az U.S.-Government Covid Response Plan, valamint az Imperial College London beszámolója) egymástól függetlenül a „lockdown” (korlátozás) fázisát 18 hónapra becsüli.
• Ez a vírus járványügyileg, sőt, talán a népbetegségek szintjén fog-e minket foglalkoztatni?
• Milyen elismert, széles körben alkalmazható, definiált terápiával kellene rendelkeznünk? Ilyenünk az influenza esetében sincs.

Talán a hivataloknak és a médiáknak egyszer a tényeket kellene lerakniuk az asztalra ahelyett, hogy 2 naponta jelentéseket közölnének egy látszólag eredményes oltóanyagról, amely nincs olyan messze attól, hogy bemutathassák.

8. Mit tehetünk most?

A legjobb megoldási lehetőségeket firtató kérdést én sem tudom megválaszolni.

A „lockdown“ (korlátozások) feloldása, beleértve a visszatérést ahhoz, amit normálisnak tartunk, bizonyára mindenki kívánsága. Hogy a normalitáshoz való visszatérés mely lépései, milyen hátrányokkal járnak – vagyis lesz-e, és ha igen, milyen lesz a fertőzöttségi ráta újrafelívelése –, senki nem tudja megmondani. Minden egyes lépés a korlátozások feloldására valójában egy lépés az ismeretlenbe.

Csak azt tudjuk megmondani, hogy mi az, amit semmiképpen sem szabad megtenni: a nem rizikócsoportok aktív átfertőzése Covid–19 vírussal abszolút agyrém! Csak olyanoknak jut ilyesmi eszébe, akiknek fogalmuk sincs a biológiáról, az orvostudományokról és az etikáról:

• Egyértelműen szóba sem jöhet, hogy egészséges polgártársainkat szándékosan megfertőzzünk egy agresszív vírussal, egy olyan vírussal, amelyről fogalmunk sincs, nem ismerjük sem a vírus által okozott akut károkat, sem pedig a hosszútávú következményeket.
• Minél nagyobb egy adott népességen belül a vírusok száma, annál nagyobb a vírus mutációjának valószínűsége, ami a vírust még agresszívabbá teheti. Egészen biztosan nem szabad abban segédkeznünk, hogy a népességben elterjedt vírusok számát növeljük.

A Covid–19 IgM és IgG antitestek koncentrációja a vérben, úgy tűnik, összefügg a Covid–19 vírus semlegesítésével.

Nem lehet jelenleg azt a kérdést megválaszolni, hogy az antitestek tömeges kimutatása a vérben egy ellenőrzött „lockdown”-t biztonságosabbá tesz-e, amikor először a már nem fertőző és nem megfertőzhető személyek szabad mozgását tesszük lehetővé. Legalább ennyire tisztázatlan, hogy mikor lehet ez a módszer klinikailag igazolható és széles körben alkalmazható.

9. A jövő

Ez a járvány számos politikai kérdést vet fel. A „Foreign Affairs” Donald Trumppal és Anthony Fauci-val a címlapján 2020. március 28-án ezt írja: „Plagues Tell Us Who We Are. The Real Lessons of the Pandemic will be Political” [„A pestis mondja el nekünk, kik vagyunk. A világjárvány valódi tanulságai politikai kérdések lesznek.]

A politikai kérdések nemzeti és nemzetközi vonatkozásúak.

Az első kérdések egészen bizonyosan az egészségügyi rendszerre vonatkoznak. Svájc a maga 85 milliárdos egészségügyi költségvetésével a világon a 2. helyen áll az 1 millió lakosra jutó koronavírus-fertőzöttek számával. Szégyen!

A nemzetközi kérdések főleg Kínához és az ázsiai országokhoz fűződő viszonyt érintik. Kritikai állásfoglalásokra szükség van. De más nemzetek állandó szapulása nem lehet a receptje annak, ahogy globális problémákat közösen kezelünk – mert „megoldásról” még egyáltalán nem szeretnék beszélni.

Ebben az értelemben csak bízni tudok abban, hogy az emberiségnek ennél valami okosabb jut eszébe. Szabad álmodozni.

A kihívások globálisak. És a következő világjárvány már az ajtóban áll. Amit talán egy olyan szupervírus fog okozni, és olyan mértékeket ölt, hogy nem is szeretnénk elképzelni.

Megjelent: Die Mittelländische Zeitung 2020.április 7. https://www.mittellaendische.ch/2020/04/07/covid-19-eine-zwischenbilanz-oder-eine-analyse-der-moral-der-medizinischen-fakten-sowie-der-aktuellen-und-zukünftigen-politischen-entscheidungen/

Paul R. Vogt professzor elemzése olyan nagy visszhangot váltott ki a szakemberek és az olvasók körében, hogy 2020. április 20-án a hozzá eljuttatott kérdésekre és feltevésekre egy újabb cikkben reagált: https://www.mittellaendische.ch/2020/04/20/covid-19-update-von-prof-paul-r-vogt/

[1] https://en.wikipedia.org/wiki/Pangolin

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó