Előszó: Miért foglalok egyáltalán állást?

5 okból:

• Az „EurAsia-Heart – A Swiss Medical Foundation” alapítvánnyal már több mint 20 éve dolgozom Eurázsiában, közel egy évig dolgoztam Kínában, és 20 éve folyamatosan kapcsolatban állok Wuhanban az „Union Hospital of Tongji Medical College/Huazhong University of Science and Technology” egyetemmel, ahol vendégprofesszor vagyok. Ezt a 20 éve tartó kapcsolatot Wuhannal a mostani időkben is sikerült folyamatosan fenntartanom.
• A Covid–19 nemcsak a műszeres lélegeztetés problémája, hanem a szívet is hasonló mértékben érinti. A páciensek 30%-a, akik az intenzív kezelést nem élték túl, szív- és érrendszeri komplikációkban haltak meg.
• A tüdőelégtelenség utolsó lehetséges terápiája egy invazív kardiológiai, respektív kardiosebészeti terápia: az ECMO, amely egy „Extrakorporellen Membran-Oxygenation” módszer. Ez azt jelenti, hogy a pácienst összekötjük egy külső műtüdővel, amely ennél a betegségnél a páciens tüdejének a funkcióit veszi át mindaddig, amíg a páciens saját tüdeje újból működni nem kezd.
• Mert – egyszerűen – megkérdezték, hogy mi a véleményem.
• Sem a médiák beszámolóit, sem pedig számos olvasói kommentárt nem lehet válasz nélkül hagyni, ami a tényeket, a morális ítéleteket, a rasszizmust és az eugenetikai vonatkozásokat illeti. Ezekre sürgősen válaszolni kell, ellent kell mondani nekik megbízható adatok és információk alapján.

A bemutatott adatok tudományos munkákból származnak, amelyek ún. „peer review-n” (szakember általi véleményezésen) estek át, és amelyeket a legjobb orvostudományi lapokban publikáltak. Az adatok nagy része már február végén ismert volt. Ha ezeket az orvostudományi tényeket tudomásul vették volna, és képesek lettek volna arra, hogy az ideológiát, a politikát és az orvostudományt egymástól elválasszák, akkor ma Svájc nagy valószínűséggel jobb helyzetben lenne. Nem lenne nálunk a második legmagasabb a Covid–19-pozitívra teszteltek egy főre jutó aránya (április 7-i állapot), és jelentősen kisebb lenne azoknak az embereknek a száma, akik életüket vesztették a járványban. Ezen túlmenően nagy valószínűséggel nem kellene a gazdaságunkat részleges, nem teljes körű „lockdownnak” (bezárásnak) alávetni, és nem kellene az egymásnak teljesen ellentmondó vitákat végigasszisztálni arról, hogyan fogunk ebből a helyzetből „kijönni”.

Szeretném még ehhez hozzátenni, hogy mindazok a tudományos adatok, amelyeket itt bemutatok, eredetiben megtalálhatók nálam.

• A médiában olvasható adatok

Érthető, hogy ennek a világjárványnak a méreteit mindenki valamilyen módon meg akarja határozni. De a mindennapos számítgatások nem segítenek, mivel nem tudjuk, hány személy került kapcsolatba a vírussal, és hányan betegedtek meg ténylegesen.

A szimptóma nélküli vagy nem tipikus szimptómát felmutató Covid–19 vírus hordozóinak száma fontos ahhoz, hogy a vírus elterjedéséről megbízható feltételezéseink lehessenek. Használható adatok érdekében már a járvány megkezdésekor széles tömegekben kellett volna teszteket elvégezni. Ma már csak sejthetjük, hogy hány svájci polgár került kapcsolatba a Covid–19-cel. Egy amerikai–kínai szerzőcsoport már 2020. március 20-án publikálta, hogy 14 dokumentált esetre 86 nem dokumentált Covid–19-pozitív személy jut. Svájcban ezért azzal kell számolni, hogy 15-20-szor több Covid–19-pozitív személy áll ténylegesen szemben a mindennapos számításokban ábrázoltaknál.

A járvány súlyosságának megítéléshez más adatokra van szükség:

• Egzakt és egész világosan elfogadott diagnózis arról, hogy mit tartalmaz a „Covid–19-ben megbetegedett” fogalom az alábbiak közül:

a) pozitív laborteszt + szimptómák;

b) pozitív laborteszt + szimptómák + megfelelő tüdő-CT lelet;

c) pozitív laborteszt – szimptómák nélkül + megfelelő tüdő-CT lelet.

• A kórházi ápolás alatt álló Covid–19 páciensek száma az általános kórházi osztályokon.
• A Covid–19 páciensek száma az intenzív osztályokon.
• A lélegeztető géppel kezelt Covid–19 páciensek száma.
• A Covid–19 páciensek száma az ECMO-n (l. fent).
• Az elhalálozott Covid–19 páciensek száma.
• A megfertőzött orvosok és ápolók száma.

Csak ezek a számok adnak valós képet a világjárvány súlyosságáról, beleértve a vírus veszélyességét is. A számok aktuális felhalmozása annyira pontatlan, hogy már a „szenzációsajtóra” emlékeztet – és ez a legutolsó, amire most szükségünk van.

• „Egy közönséges influenza”

Egy „közönséges influenzával” van most dolgunk, amely minden évben megjelenik, – és amellyel szemben mi általában „semmit sem” teszünk –, vagy egy veszélyes járvánnyal kell megküzdenünk, amely szigorú intézkedéseket követel?

A kérdés megválaszolásához biztosan nem egy statisztikust kell megkérdeznünk, aki még nem találkozott egyetlen pácienssel sem. A sima, statisztikai megítélése ennek a járványnak amúgy mélyen amorális, tisztességtelen. Azokat az embereket kell megkérdeznünk, akik a fronton dolgoznak.

Egyetlen kollégám sem – természetesen én magam sem – és senki sem emlékszik a beteggondozók és ápolók közül arra, hogy az elmúlt 30 vagy 40 évben hasonló állapotok lettek volna:

• Egész klinikákat töltenek meg olyan páciensek, akiknek ugyanaz a diagnózisuk.
• Egész intenzív osztályok vannak tele páciensekkel, ugyanazzal a diagnózissal.
• A gondozók és orvosok 25-30%-a pácienseikkel azonos betegséget kapja el.
• Túl kevés lélegeztetőgép áll rendelkezésre.
• A páciensek között szelektálni kell, mert a páciensek magas száma miatt nem áll rendelkezésre elég egészségügyi felszerelés.
• A súlyosan megbetegedett pácienseknek egyforma a betegségképe.
• Az intenzív osztályokon elhalálozottak halálozási módja mindegyiknél ugyanaz.
• Gyógyszerek és gyógyászati eszközök hiánya fenyeget.

Mindezek alapján világos, hogy itt egy nagyon veszélyes vírusról van szó, amely ezt a járványt kiváltotta.

Azok az állítások, amelyek szerint „ egy influenza” ugyanennyire veszélyes, és ugyanennyire magas az áldozatok száma, hamis. Ugyanígy hamis az az állitás, hogy tudnánk, ki hal meg a Covid–19 „miatt”.

Hasonlítsuk össze az influenzát a Covid–19-cel: tudjuk-e, hogy az influenzában meghalt páciensek az influenza „miatt” haltak-e meg, vagy a halál okai között az influenza „is” megtalálható volt? Mi, orvosok a Covid–19 járvány következében hirtelen annyira megbutultunk volna, hogy nem tudunk különbséget tenni aközött, hogy valaki a Covid–19 „miatt” halt meg, vagy aközött, hogy a halál okai között a Covid–19 is szerepet játszott, miközben ezek a páciensek egy tipikus klinikán, tipikus laborértékekkel és tipikus tüdő-CT-vel rendelkeznek? Aha, mert „ az influenza” diagnosztizálásánál természetesen mindenki mindig nagyon éber volt, és mindig az egész diagnosztikai eljárást nagyon alaposan végigjárták, és mindig biztosak voltak a dolgukban: nem, az influenzánál mindenki az influenza „miatt” hal meg, a Covid–19-nél pedig több halálozási okkal együtt.

Tegyük hozzá: ha Svájcban egy évben állítólag 1600 influenzahalott van, akkor 1600 halálesetről beszélünk 12 hónap alatt – preventív intézkedések nélkül. A Covid–19 esetében viszont 600 halottról beszélünk 1 hónap! alatt, minden masszív ellenintézkedés ellenére. A radikális ellenintézkedések a Covid–19 elterjedését 90%-kal tudják csökkenteni – el tudjuk képzelni, mi lenne, ha nem lennének masszív ellenintézkedések.

Továbbá: egy hónapon belül Svájcban több mint 2200 pácienst kellett Covid–19 miatt kórházba vinni, emellett egyidejűleg közel 500 pácienst kellett különböző intenzív osztályokon elhelyezni. Senki nem találkozott még közülünk akárcsak megközelítőleg sem hasonló helyzettel „influenza “esetén.

Egy „szokványos” influenza idején a betegeket gondozók, gyógyítók mintegy 8%-a kapja el az influenzát, de senki nem hal bele. A Covid–19 esetén a gondozók 25-30%-a fertőződik meg szignifikáns halálozási aránnyal. Covid–19-es betegek orvosai és ápolói tucatjai haltak meg ugyanabban a fertőzésben.

Továbbá: keressünk kemény adatokat az „influenzáról”! Nem találunk. Csak becsléseket találunk, mintegy 1000 vagy 1600 Svájcban, mintegy 8000 Olaszországban, 20 000 Németországban. Egy FDA (US Food and Drug Administration)-tanulmányban megvizsgálták, hogy a 48 000 influenzahalott közül hányan haltak meg valóban klasszikus influenza-tüdőgyulladásban. Az eredmény: sokféle betegségképet soroltak a „tüdőgyulladás miatti halál” kategóriájába, például még annak az újszülöttnek a tüdőgyulladását is, aki a szülés alatt magzatvizet nyelt. A ténylegesen influenzában meghalt páciensek száma e tanulmány szerint jóval 10 000 alá esett.

Svájcban sem ismerjük azon páciensek pontos számát, akik influenzában halnak meg évente. A roppant drága adatfeldolgozó rendszerek, a klinikák, kórházak és egészségügyi igazagatóságok adatainak nagyon drága és felesleges kétszeri, sőt háromszori feldolgozása, a túl drága DRG-rendszer (betegségek kezelési költségének elemzése) ellenére, amelyik csak lehetetlenségeket produkál, nem tudjuk a számukat. Még a kórházba került influenzabetegek számát sem ismerjük havi bontásban! De milliókat és milliárdokat dobnak ki méregdrága IT (információs technikai)-projektekre.

A tudomány aktuális állása szerint nem beszélhetünk „szokványos influenzáról”. Pont emiatt a társadalom ellenállás nélküli átfertőzése nem járható út. Olyan recept ez, egyébként, amellyel Nagy-Britannia, Svédország és Hollandia megpróbálkozott, de egymás után kénytelenek voltak feladni.

Hiányos tudásszintünk miatt március hónap számai se mondanak sokat. Lehet, hogy olcsón megússzuk, de lehet, hogy egy katasztrófát élünk meg. Szigorú intézkedésekkel azt tudjuk elérni, hogy a betegek grafikonjának görbéje laposabb lesz. De itt nemcsak a görbe magasságáról van szó, hanem a görbe alatti tartományról, mert az a halottak számát reprezentálja.

3. „Csak öreg és beteg páciensek halnak meg”

Százalékok–diagnózisok–erkölcs és az eugenetika[1]

A Svájcban meghaltak életkora 32 és 100 év között van. Hozzá kell tenni, hogy vannak olyan tanulmányok és jelentések, amelyek szerint gyerekek is meghaltak Covid–19-ben.

Az, hogy Covid–19-ben 0,9% vagy 1,2% vagy 2,3% halt meg, másodlagos, pusztán a statisztikusokat tartja jólétben. Valóban fontos a halottak száma, azoké, akik a járvány következtében haltak meg. 5000 halott kevésbé borzasztó, ha ők pusztán az összes Covid–19-et hordozók 0,9%-t teszik ki? Vagy 5000 halott borzasztóbb akkor, ha minden Covid–19 vírushordozónak a 2,3%-t adják?

Állítólag az elhalt páciensek átlagéletkora 83 év, ami sokak szerint – társadalmunkból túl sokak szerint– elhanyagolhatónak tűnik.

Azt a hanyag nagyvonalúságot, amelyet sokan akkor fejeznek ki, ha mások haláláról van szó, nem lehet nem észrevenni társadalmunkban. A másikat, az azonnali kiabálásokat és ezzel együtt az azonnali hibáztatásokat, ha önmagukról vagy közeli rokonukról van szó, nagyon jól ismerem.

Az életkor nagyon relatív. Az egyik USA elnökjelölt 73, a másik 77 éves. Óriási adomány kitűnő életminőséggel magas, önmaga felett szabadon rendelkező életkort elérni. Olyan cél, amelyért Svájcban az egészségügybe sokat fektettek be. És ez az orvostudomány eredménye is, hogy még három mellékdiagnózissal is jó életminőséget lehet elérni és magas életkort. Társadalmunknak ezek az óriási pozitív eredményei most hirtelen értéktelenekké válnak, sőt csak egy teherré?

Tegyük hozzá: ha 1000 olyan 65 éven felülit vagy 1000 olyan 75 éven felülit megvizsgálnának, akik eddig biztosak voltak abban, hogy egészségesek, egy alapos kivizsgálás után biztosan több mint 80%-uknál találnánk 3 „mellékdiagnózist”, különösen, ha olyan nagyon elterjedt diagnózisokról van szó, mint a „magas vérnyomás” vagy a „cukor”.

Egyes sajtópublikációk és olvasói kommentárok – véleményem szerint, túl sok– átlépnek ebben a vitában egy olyan határt, hogy rossz szagú faji-genetikai megfontolások és ismert, rosszemlékű események jutnak az ember eszébe. Valóban minden évszámra emlékeznem kell?

Megdöbbent, hogy a médiák nem veszik maguknak a fáradtságot, hogy ebben a dologban egyértelműen és világosan fogalmazzanak. A mi médiáink, amelyek ezeket a borzasztó véleménynyilvánításokat hozzászólásokban publikálják, és egyszerűen szó nélkül hagyják. Ugyanígy döbbenetes, hogy a politikusok nem tartják szükségszerűnek, hogy ebben a kérdésben világosan állás foglaljanak.

[1] https://hu.wikipedia.org/wiki/Eugenika

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó