Így látta az Austria Presse Agentur az „elgyötört háziasszonyt és anyát” 1987-ben, amikor ez a fotó készült (Foto: Robert Jaeger/Apa/picturedesk.com)

Johanna Rosenleiter számára a 3 órás homeoffice jelenti a vágyott szünetet. „Jelenlegi életem olyan, mint egy rémálom az 50-es évekből. Férjem (orvos, napjaink hőse) minden nap a világot menti meg, én, az asszonyka otthon iskolásdit adok elő a gyerekeinkkel. Hogy ne bolonduljak ebbe teljesen bele és ne butuljak el, főzök, amennyit csak bírok és takarítom a lakást. A napi három órás home office munkám csak gyenge vigasz. Mindazt hiányolom, amely az életem normalitásához tartozik. Ha valaki a húsvéti szünet után arra vetemedik, hogy ezt az állapotot bizonytalan időre meghosszabbítja, nem én leszek azt egyetlen, aki ámokfutásba kezd”.

Sok nőnek hasonló a helyzete a Korona-válság negyedik hetében-Ausztriában, mint Johanna Rosenleiter-nek, aki 2 iskolás gyermek anyja, szociális munkás, Linz mellett egy kis településen él. Sikkes angol fogalmak, mint „homeoffice” „homeschooling” és „sozial distanzing” nem fedik el azt, hogy az „intézkedések” – ahogy a kormány az iskola-és üzletek bezárását, kijárási korlátozásokat és más tilalmakat tudatosan semlegesítő kifejezésekkel titulálja – az emancipált nőket egy olyan „furcsa, fájdalmas és valóságtól távoli” (Alexander Van der Bellen köztársasági elnök) idillbe küldi vissza, amelyeket addig csak Margaret Atwood anti-utópisztikus klasszikusából „The Handmaide´s Tale[i] - ből ismertünk.

A tudatosság most egyre inkább nővekszik, mivel korona-válság okozta szükséghelyzetben, a tradicionális, jobboldali és egyúttal antifeminista értékek és gondolatok reneszánszát éljük. Pontosan úgy, ahogy most társadalompolitikai viták kezdődtek el arról, hogy az ország „újraindításakor”(az osztrák kancellár egyik kedvenc kifejezése arra, amikor az élet normalizálódik, „Wiederhochfahren”), kik milyen előnyöket, prioritásokat kapjanak.

Több mint 500.000 munkanélküli, közülük 200.000-en több mint egy éve munkanélküliek, 1946 óta a legmagasabb a regisztrált munkanélküliek száma a munkaerőpiaci hivatalokban (Arbeitsmarktservice). A kormány a gazdaságot helyezi előtérbe az iskolák megnyitásával szemben.

A türkiz-zöld kormány (ÖVP-Grüne) nyilvánvalóan arra épít, hogy az osztrák családok a „Homeschooling” és E-Learning” otthontanulási rendszereit olyan bravúrral valósítják meg, hogy legalább május közepéig még kibírják. A kormány a szakaszos nyitás útja ellen döntött mindkét rendszer esetében, jóllehet számos kereskedelemben és szolgáltatásban dolgozó nő abban bízott, hogy húsvét után ismét dolgozni tudnak, akkor is, ha iskoláskorú gyermekeik vannak. 

A nők szempontjából döntő fontosságú, hogy az iskolák és az óvodák mikortól működnek újból teljes kapacitással, hogy ez által munkájukat, jövedelmüket - és ezzel együtt függetlenségüket – újra visszanyerjék. A gyerekek számára is hiányzik az iskola, mely az oktatás helyszíne és egyúttal a szociális együttélés helye, egy második otthon, mely esélyeket nyújt a gyerekeknek és menekülési teret az otthoni elnyomás és erőszak ellen. Susanne Rab családminiszter és Karl Nehammer belügyminiszter együtt mutattak be egy kampányt, amely a saját négy fal közötti erőszak ellen mozgósít. A korona-válság márciusi hónapjában 961 megközelítési tilalmat és távolságtartást rendeltek el. 2019-ben ugyanebben az időszakban az esetszám 874. Nem szignifikáns emelkedés, de okot ad az „éberségre”, ahogy a miniszter asszony fogalmazott.

Fontos feminista kérdések mind a mai napig nem tisztázottak. Lesznek egyáltalán korona-támogatási alapok és más támogatások gyerekeiket egyedül nevelő szülök, tartásdíjat fizetők számára illetve olyan intézmények számára, mint az erőszakkal szembeni védelmet nyújtó centrumok, Nőházak, pszichoszociális szolgálatok? Jobban meg lesznek-e fizetve a ma hősként ünnepelt, rendszerfenntartó feladatokat ellátók munkavállalók? A havi bruttó 1650 eurót kereső szupermarket pénztárosnők részére kifizetett bónusz, csupán egy gesztus, nem alapvető változtatás. Utat találunk-e végre, hogy a fizetés nélkül gondozási feladatokat ellátók – amely munkákat főként a nők végzik a korona-válság előtt, alatt és után – tisztességes jövedelemhez jussanak?

 „Felfoghatatlan. A korona-válság és a rövidített munkaidő most egyszerre érinti azokat az embereket, akik a szociális szektorban dolgoznak, és akiknek az új kollektív szerződése most 3 évig érvényben marad?” Mondja felháborodottan Astrid Walch, tanácsadó és tréner oktatási és hivatásválasztási kérdésekben, 48 éves Grün-politikusnő Graz-ban. „Pont azokat az embereket, akikre most nagyon büszkék vagyunk és hősként ünneplünk, csupán 2,7 %-os béremeléssel fizetjük ki.” A 125.000 magán- gondozásban, egészségügyben és szociális területen foglalkoztatottak 35 hetes munkahetet akartak kiharcolni maguknak. Kaptak 37 órás munkahetet, 2,7 %-os fizetésemelést, valamint korona-veszélyességi pótlékként egyszeri 500 eurót. Egy házi gondozó hivatásgyakorlásának első évében a kollektív szerződés szerint 25 órás munkahétben dolgozóként bruttó 1233 eurót keres havonta.  Fogyatékkal élő személyek szak-szociális gondozónője bruttó 1715 eurót keres havonta. A szociális gondozók – főleg nők és részfoglalkoztatottak – száma ebben az ágazatban a legmagasabb, 70 %.

Wlach nappalijában Johanna Dohnal-ról készült új film plakátja látható, aki az osztrák nőmozgalom ikonjaként az első szociáldemokrata nőminiszter volt. „Mit szólna ő ehhez?” – kérdezi Wlach.

Az „intézkedések” prioritásairól folytatott viták nem kívánatosak és a visszavezető út sem kívánatos. A kormány válság-PR-menedzsmentje igazán kemény munkát végzett. Hogy is fogalmazta meg jó élesen Karl Nehammer belügyminiszter (ÖVP)? Azok a polgárok, akik nem tartják magukat az intézkedésekhez, „életveszélyesek”, akiket a rendőröknek „rendre kell utasítaniuk és arra kell emlékeztetniük, hogy felelősek azért, hogy emberek túlélik-e a korona-válságot vagy belehalnak”. Christina Aumayr-Hajek, kommunikációs szakértő ezt „halál retorikának” nevezi. Annak a követelése, hogy húsvét után az iskolák ne maradjanak zárva, egyet jelent a hazaárulással.

Az 1,1, millió gyereknek és fiatalkorúnak csupán kevesebb mint 1 %-a használja ki az iskolarendszer 6004 iskolájában lehetővé tett gondozási ajánlatot, miközben a minisztérium hivatalosan 15 %-al, belső felmérésekkel pedig 6 %-al számoltak. Ennyi gyereknek kellene most az iskolákban ülnie, ha minden „rendszerfenntartó” foglalkozásban dolgozó rendőr, orvos, betegápoló- és gondozó, teherautósofőr, vasutas és kereskedelmi alkalmazott gyerekeiket az iskolákba küldték volna.

Az osztrák szülök hihetetlen erőbedobással kompenzálták a bölcsődék, óvodák és iskolák bezárását. Mindezt abban a hitben tették, hogy valahogy csak húsvét utánig kell erőfeszítéseket tenniük a probléma megoldására. Mostanra sokan már annyira megijedtek, hogy húsvét után még akkor sem küldenék el a gyerekeiket az iskolába, ha ott önkéntes alapon újból tanítás folyna.

Mindezt tudja Sebastian Kurz szövetségi kancellár, akit a közvélemény kutatások is támogatnak és történelmileg igen magas, 74 %-os bizalmi index-el rendelkezik, ő már az előző előtti héten arra utasította Heinz Faßmann oktatási minisztert, hogy a digitális oktatás folytatását készítse elő az oktatásban, egészen az iskolai év befejezéséig. Heinz Faßmann óvatosan és szakaszosan szeretné az iskolákat újra megnyitni, több műszakos, délelőtti- és délutáni oktatással, elsősorban azon tanulók számára, akik érettségi előtt állnak, illetve akik további, felsőbb szintű oktatásban szeretnék folytatni tanulmányaikat. Ők „egészen lényeges, életrajzi továbblépés” előtt állnak, amelyet nem lehet egyszerűen egy pár hónappal elhalasztani.

Az oktatási minisztérium emellett azokra a gyerekekre is gondol, akik nem rendelkeznek sem saját laptop-al, sőt, még egy nyugodt hellyel sem otthon ahhoz, hogy tanulhassanak, akiknek a szülei nem tudnak elég jól németül ahhoz, hogy segíteni tudjanak nekik, vagy éppen a nap folyamán testvéreikre kell felügyelniük ahelyett, hogy tanuljanak. Ők a következő hónapokban biztos nagyon vissza fognak esni. Ezeknek a gyerekeknek egy mindennapi - „box stop”(mint a forma 1-ben) – találkozó tanáraikkal sokat segítene, követeli a Neos[ii] korábbi pártvezetője, Matthias Strolz.

A fertőzések leszorítása szempontjából nincs különbség aközött, hogy húsvét után először az iskolákat és utána május elejétől az üzleteket nyitják ki, vagy fordítva. Mindkét esetben a szabadidős kapcsolatok ugyanolyan mértékben csökkennek, fontos a távolságtartás és a veszélyeztetettek védelme, nyilatkozta Niki Popper, a TU Wien (bécsi Műszaki Egyetem) járvány prognosztikusa, aki a kormánynak is tanácsadója. Mind a két esetben egyforma erősen nőnek majd a társadalmi kapcsolatok.

„Egészen lényeges életrajzi továbblépésről” van szó azonban a tanulók családjaiban is. Ha a tanulók számára nem nyitják meg lépésről-lépésre az oktatást, akkor az a családok számára „az új normalitásban” való további létet jelenti, amely számos pár számára, akik korábban egyenjogú partneri kapcsolatban éltek, már a korona-vírus 3. hetében egy új-biedermeier korszak valóságát nyújtja.

Ami most beszivárog, annak számos következménye lehet. Míg a nők mintegy 48 %-a részmunkaidőben dolgozik, a férfiak csak 10 %-a részmunkaidős. Ki veszi át szeptemberig az otthoni oktatás (homeschooling) terhét, a gyerekfelügyelet, a háztartás és a más hozzátartozókról való gondoskodás mellett? Inkább a nő, mint a férfi. Ki kerül nagyobb nyomás alá a munkaerőpiacon? „A jól fizető ágazatokban nagyon nagyvonalúan biztosított rövidített munkaidőt inkább a férfiak veszik igénybe” figyelmeztet Markus Marterbauer közgazdász, „miközben a rosszul fizető ágazatokban dolgozókra, ahol magas a női foglalkoztatottság, inkább a munkanélküliség vár. A kormányzati politikában már elejétől fogva megjelent az a törekvés, hogy a nők számára a fizetett munkavégzés vonzását ne növeljék. Nagy a veszélye egy konzervatív visszarendeződésnek, ami nem csak gender téma”.

„A koronavírus egy tragédia a feminizmus számára” írta nemrég Helen Lewis az amerikai Atlantic magazinban. A verítékkel kiharcolt megegyezés, hogy a férfi és nő is karriert csinálhat, mert jó állami gyermekgondozási intézmények vannak és igénybe lehet venni a – többségében egyébként női, migráns és rosszul fizetett – gondozói infrastruktúrát, számos családban egyszerűen összeomlott.

A nők újra az 50-es években találják magukat. Otthon, főzés, takarítás, másokról való gondoskodás, szerencsés esetben emellett még egy kis munkavégzés. A nagyszülők, akiket segítségül be lehetne vonni, őszig tabuk, mert a különösen veszélyeztetett csoportokba tartoznak.

A tudomány már hosszabb ideje foglalkozik a kérdéssel, hogy milyen különbözően hatnak a járványok nőkre és férfiakra. A dolgozó nők számára nagyobb a kockázat, hogy munkájuk során megfertőződnek. Idősgondozók, kórházi ápolók többnyire szorosabb kapcsolatba kerülnek a paciensekkel, mint az orvosok és orvosnők, mivel előbbiek mindennapos rutin feladatainak része a paciensek testi ápolása.

A Sars-járvány során a 2000-es évek elején az elhalálozottak több mint fele nő volt, ebből 21 % az egészségügyben dolgozott, állapítja meg a WHO „Addressing sex and gender in epidemic-prone infectious diseases” beszámolója.

A Simon Frasen University kanadai egészségügyi kutatója Julia Smith, az Ebola-válság következményeit vizsgálta és azt állapította meg, hogy a nők mind a szegény mind pedig a gazdag régiókban elsőként veszítik el munkahelyüket, mert gyakrabban dolgoznak részmunkaidőben vagy prekárius, bizonytalan[iii] munkaviszonyokban.  

Számosan közülük a válság befejeződése után sem találnak könnyen vissza korábbi munkájukhoz, mivel ők voltak azok, akik a veszélyhelyzetben otthon maradtak és munkájukat alárendelték otthoni feladataiknak” magyarázta a New York Times-nek. A nők keresete, ellentétben a férfiakéval, sokkal lassabban emelkedett vissza a járvány előtti időszakra. A nőket erősebben sújtják, a krízis következtében kialakult prioritások miatt, a fel nem ismert betegségek későbbi következményei. A nők azok, akik gyakrabban áldozatai lesznek a „Lockdowns” (bezárás) ideje alatt a családon belüli erőszaknak. „A Gender-kutatások tapasztalatait a politika nem veszi figyelembe” panaszolja Julia Smith.

A korona-járvány idején nemcsak az mutatkozik meg, mennyire törékeny a nemek egyenjogúsága, hanem az is, mennyire egyenlőtlen a gondozói munkák megoszlása, milyen hamar élednek újra régi szerepminták, alighogy az állami források megszűnnek. Kéz a kézben élednek újra rég meghaladottnak tűnt kategóriák: a klasszikus kiscsalád. A nemzet. Mi és a többiek.

A korona-válság idején meghozott „intézkedések” címzettjei mindig „a családok” és a „rokonság”, a „bent és kint” mértékeivel. Kimenni a lakásból – ha egyáltalán – csak azokkal az emberekkel szabad, akikkel közös lakásban élünk.

Mi van akkor, ha a társas élet – mindegy, milyen okokból – szociális rokonságra épül? Ez a kint és bent elválasztás, a korona-járvány egyik alapintézkedése – amely feminista szemszögből az egykori női és férfi területek kijelölésével rokon. Azon emberek részére, akik nem klasszikus kapcsolatokban élnek, hanem egyedül – mintegy 13 % - vagy mozaik (patchwork) családokban élnek (mintegy 9 %), még irritálóbb.

Vannak olyan emberek, akiknek a családját nem lehet olyan egyszerűen lokalizálni, és evvel együtt virológiai szempontból bekorlátozni, mivel több háztartásban élnek. Azt a korai szabályt, hogy a külön élő szülők gyerekeiket nem látogathatják meg, a kormány az erős tiltakozások hatására visszavonta, de ez is jól mutatja, hogy a türkiz-zöld kormány számára a család a klasszikus színeskatalógus-család.

Hogy a korona-válság következményeként egyetlen nyilvános, közkórházban sem végeznek terhesség megszakítást az első 3 hónapban, felháborító.[iv]

„Kihez tartozol”?  teszi fel a kérdést Offred szolgáló Margaret Atwood komor futurisztikus „The Handmaid’s Tale“ című  regényében, mivel az a néhány utcai sétaút, amelyet megtehet, csak Gilead fundamentalista papi uradalmán belül lehetséges.  Csak akkor hagyhatja el a házat, amikor élelmiszert vásárol. A nők élete „bent”, a magánszférában, az otthonban zajlik. A döntések világa és a politika, minden, ami hatalommal jár „kint” történik, amely a férfiak birodalma. Atwood science-fiction regényéből, amely 1985-ben jelent meg, TV sorozat készült, amelynek második folytatásos sorozata tavaly volt látható az Amazon Prime-on, és amely az elmúlt 3 hétben egyáltalán nem tűnt a jövőben játszódó történetnek. Bízzunk benne, hogy húsvét után a helyzet megváltozik.[v]

A nők 48 %-a dolgozik részmunkaidőben, a férfiaknak csak 10 %-a. (Statistik Austria 2019)

A családok 13 %-a egyedül neveli a gyerekét, a korona-vírus idején különösen nehéz helyzetben vannak

A családok 9 %-a mozaik család, több mint egy háztartásból állnak.

Az egészségügyben és a gondozásban alkalmazottak 70 %-a nő, akik 70 %-ban részmunkaidőben dolgoznak.

A Sars-járvány idején, a 2000-es évek elején az áldozatok 21 %-a az egészségügyben dolgozott, több mint a felük, mintegy 8000 nő halt bele.

[i] https://de.wikipedia.org/wiki/Der_Report_der_Magd

[ii]https://www.neos.eu/

[iii] https://neueswort.de/prekaer/

[iv]Ausztriában a terhesség megszakítás un. „határidőhöz“ kötött. Ez azt jelenti, hogy a terhesség megszakítása akkor nem büntetendő, ha az a terhesség 3. hónapjáig megtörténik és az az orvos végzi, akivel a terhes nő előzetesen konzultált.

[v] Ausztriában április 14-töl a 400 nm2-nél kisebb üzletek, az építőanyag árusítók és a kertészetek kinyithattak. Az iskolák és gyermekgondozási intézmények azonban nem. Ők talán május közepén…. https://orf.at/stories/3161809/

Írta és németül olvasható: BARBARA TÓTH — STADTLEBEN FALTER 15/20 Megjelent 2020. április 7-én.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó