Az osztrák mezőgazdaság külföldi betakarító szezonmunkásoktól függ. Jelenleg ők azonban nem utazhatnak be Ausztriába. Munkanélküliek és menedékkérők munkára való kényszerkötelezésével akarja a mezőgazdaság a problémát megoldani. A botrányos munkakörülményeken azonban nem akarnak változtatni, a kialakult helyzetet a szezonális munkások kampánycsoportjának aktivistái élesen bírálják.
A termés betakarítás Ausztriában a legalacsonyabb kollektív szerződéses bérszintű[1] munkák körébe tartozik, amelyet évek óta jórészt kelet-európai munkások végeznek el. Jelenleg számos szezonális munkás nem utazhat be Ausztriába, a mezőgazdaság kezét tördelve keres pótlást. A szezonmunkások csoportjának[2] aktivistái bemutatják, hogyan leplezi le a koronavírus a mezőgazdaságban uralkodó kizsákmányoló munkaviszonyokat.
Kemény munka óránként 7 euróért
A kemény mezőgazdasági munkát Ausztriában – ahogy a legtöbb országban a világon – migráns szezonmunkások végzik el. Többségük kelet-európai Magyarországról, Romániából, Lengyelországból, Szlovákiából, Bulgáriából, Ukrajnából vagy más balkáni országokból. A bérek alacsonyak, a munkakörülmények botrányosak. Munkaviszonyuk meghatározott időre szól, a nettó órabér 6 – 7 euró között mozog. A legfelső munkaidőkorlátokat is többnyire figyelmen kívül hagyják, a szállások drágák, messze túlárazottak és botrányosak.
Teljesítménybér, ki nem fizetett túlórák, speciális díjazások (szabadság- és karácsonyi díjazás megfizetése, ill. megváltása, stb.) és a munkaidőszabályok megsértése széles körben elterjedt. Mivel a terménybetakarítókat szezonálisan foglalkoztatják és a szezon lejárta után visszautaznak országaikba, nem tudják érvényesíteni igényüket a munkanélküli segélyre Ausztriában. Ezért nem is tűnnek fel a munkanélküliség statisztikájában.
A mezőgazdászok az alacsony béreket azzal indokolják, hogy egyrészt őket bértárgyalásaik során a nagyon koncentrált[3] kereskedelem nyomás alá helyezi. Másrészt a mezőgazdasági termékek olcsó importbehozatalára hivatkoznak, amelyek olyan országokból származnak, ahol extrém bérdömping uralkodik.
Kényszermunka követelése
A koronavírus – válság és a határok lezárása következtében – hirtelen különösen világossá teszi, hogy mi az alapvetően szükséges a mezőgazdasági munka és az élelmiszerellátás számára. Már két hete egyfolytában arról tudósít a sajtó, hogy a mezőgazdaságnak legalább 5.000 munkásra lenne szüksége. Parasztok panaszkodnak, hogy tönkre megy a termés és hamarosan veszélybe kerül az élelmiszerellátás.
A Gazdasági Kamara, a Mezőgazdasági Kamara, valamint több miniszter is gyorsan reagáltak és különböző munkaerő-közvetítő platformokat hívtak létre, mint pl. a „Die Lebensmittelhelfer”[4] (Élelmiszersegítők). „Az országnak szüksége van rád” felhívás párosul egy nacionalista melldöngetéssel és az osztrák üzemek iránti szolidaritás hangoztatásával. Sőt, néhány jobboldali szélsőséges Burschenschaft[5] (szélsőjobboldali egyetemista csoportok Ausztriában) is bekapcsolódott a termény-betakarításban való részvételre buzdító akcióba. Ezzel egyidejűleg hallhatók olyan követelések, hogy meghatározott lakossági csoportokat, mint pl. a munkanélkülieket vagy a menedékjogot kérelmezőket kényszerkötelezzék a betakarításban való munkára. Az egyetemistákat a betakarítás gyakorlati foglalkozásként való elismerésével, illetve ECTS-pontokkal[6] (európai felsőoktatási intézményekben igénybe vett programok) csábítgatják.
A szezonális-Sezioneri-Kampány azt követeli, hogy SENKIT se lehessen kötelezni a termény-betakarítási munkákra!
Amikor még az FPÖ is a kevesebb határellenőrzés mellett van
A fellépő munkaerőhiány a munkavállalók javára tolhatja el a hatalmi erőviszonyokat. Ezt már azon is észre lehet venni, hogy a sajtó már nem „képzetlen betakarítókról” beszél, hanem „szakembereink”[7]-nek titulálja őket.
Vicces módon még a burgenlandi FPÖ is nyilvánosan fellép a határellenőrzés szigorítása ellen. Ezzel akarják bebiztosítani, hogy a betakarítók a mezőgazdaságban és a gondozók az egészségügyi-és gondozói területeken[8] munkájukat végezhessék. Feltűnő, hogy az aktuális határszabályozások mellett a magyar, a szlovák és a cseh napi ingázók számára kivételeket tettek. Sőt, a betakarítókat Romániából és Bulgáriából – a 24 órás gondozókhoz hasonlóan – charter repülőgépekkel hozzák Ausztriába. Mindezek a fejlemények mutatják, mennyire függ az osztrák mezőgazdaság a külföldi munkaerőtől.
Munkaerőhiány orvossága: magasabb béreket!
A munkaerőhiány miatti panaszok a mezőgazdaságban egyáltalán nem újak, és hasonló a helyzet a vendéglátásban is. Mindkét ágazat feltűnik a különösen alacsony munkabérszínvonalával. De a bérek emelése nem szerepel a napirenden az állítólagos munkaerőhiány leküzdése érdekében.
Mi az, amire a termelők gondolnak akkor, amikor arról panaszkodnak, hogy hiányoznak a betakarító munkások? Hiányoznak a szegényebb országokból érkező „olcsó” munkások, akik nem tudják elolvasni munkaszerződéseiket németül, nem ismerik a jogaikat és kétség esetén is inkább elfogadják a rossz munkakörülményeket, mert nincs más lehetőségük.
Kollektív szerződések szegénységi küszöb alatt
A mezőgazdaságban a kollektívszerződésekre vonatkozó tárgyalásokat röviddel a koronavírus – járvány kitörése előtt fejezték be. A nettó órabéreket 6,19 euróban (Felső-Ausztriában) és 7,41 euróban (Salzburgban) állapították meg, a havi nettó fizetéseket pedig 1072,60 és 1283,59 euró között rögzítették 40 órás munkahéttel – amivel csak egy tartományban lépik túl a nettó bérek a szegénységi küszöböt. Összevetve az előző évvel ez 10 és 61 cent közötti emelkedést jelent, tartományoktól függően.
A kollektív szerződésekben rögzített bérek természetesen csak a törvényesen rögzített legalacsonyabb bérszintet határozzák meg. Minden munkavállalónak lehetősége van magasabb bérek követelésére és minden munkaadó megfizetheti a magasabb béreket. Ezért a szezonális-Sezioneri-Kampánynak az a célja, hogy informálja a betakarítókat jogaikról és támogassa őket küzdelmeikben.
Új élelmiszerpolitika
A vírusjárványban világossá vált, hogy a piros-fehér-piros mezőgazdaságban a szupermarket árak külföldi munkások kizsákmányolására épülnek. A neoliberális politika leépítette a demokratikus részvételt és az egész közösség felelősségét az élelmiszer (agrár-és támogatási politika), az egészségügy, sőt még az oktatás- és lakásügyek érdekeinek is kedvezve.
Szükségszerű, hogy a politika változtasson eddigi irányvonalán. Élelmiszertermelésünket- és elosztásunkat, valamint az élelmiszer szektorban foglalkoztatottak munkaviszonyait nem szabad többé az egyenlőtlenséget felerősítő piaci erőknek és profitorientált magánkonszerneknek átengedni.
A PRO-GR szakszervezet, NGO-k és aktivisták által alapított szezonális-Sezioneri-Kampagne[9] 2014 óta fellép a mezőgazdaságban dolgozók munkajogi felvilágosításáért, a visszaélések kijavításáért és önszerbeződésük támogatásáért.
A cikket a szezonmunkások aktivista csoportja ( Sezonieri-Aktivistinnen) tette közző, eredetileg 2020. április 2-án és itt olvasható:
https://mosaik-blog.at/erntearbeiter-ausbeutung-corona-sezonieri/
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
[1] http://www.sezonieri.at/entlohnung/
[3] http://www.wirtschaftslexikon24.com/d/konzentration/konzentration.htm
[4] https://www.dielebensmittelhelfer.at/
[5] https://de.wikipedia.org/wiki/Studentenverbindungen_in_%C3%96sterreich
[6] European Credit Transfer and Accumulation System – ECTS https://www.oesterreich.gv.at/themen/bildung_und_neue_medien/universitaet/Seite.160120.html
[7] https://tirol.orf.at/stories/3040059/?fbclid=IwAR2ui-liFSyqw9KcFWdJuf_sdZwINrbXdZ0fNGYvydCunfBNlfzRfX5TzG0
[8] https://burgenland.orf.at/stories/3041373/
