Az USA-ban a cikk írásakor (2020.március 12.[1]) 1920 fertőzött személyt regisztráltak, 41-en meghaltak a koronavírusban. Az esetszámok iszonyatos gyorsasággal emelkednek. Az árnyékszámok azonban minden bizonnyal jóval magasabbak, hiszen eddig az USA-ban éppen hogy csak 11.000 személyt teszteltek meg, vagyis annyit, amennyit Dél-Koreában egy nap alatt. Nincs több kapacitás. “Nem terhel egyáltalán semmilyen felelősség” mondta Trump pénteken, a Nemzeti Szükségállapot kihirdetésekor a korona-tesztek hiányára vonatkozó kérdésre.

A kapitalista globalizáció nem hagyja magát a biológiától feltartani

A Covid-19-el a szörny a küszöbünkön áll. A kutatók éjjel-nappal a járvány kulcsának megfejtésén dolgoznak, de három óriási kihívás előtt állnak:

Először: a teszt-szettek még mindig igen alacsony száma vagy éppen hiánya miatt már nincs remény arra, hogy a járványt feltartóztassuk. Emiatt nem lehetséges sem a reprodukciós rátát, sem a fertőzöttek számát sem pedig a jóindulatú fertőzések számát megbecsülni. Mindez egy szám-káoszhoz vezet.

Megbízható adatok vannak ugyanakkor néhány országban a vírus egyes csoportokra gyakorolt hatásáról. Ezek az adatok igazán félelmet keltőek. Olaszországban pl. a 65 év felettiek halálozási aránya 23 %-, Nagy-Britanniában ez aktuálisan 18 %. Amit Trump „koronainfluenzának” titulál, az valójában az idősebb emberekre eddig példátlan veszélyt jelent, több millió potenciális halottal. 

Másodszor: a vírus a különböző lakossági csoportokon (különböző korosztályok, különböző immunerősség) keresztülvezető útján mutál, ugyanúgy, mint az évente fellépő influenzajárvány. Amerikában valószínűleg egy kissé megváltozott vírus- variáns terjed, mint Wuhan-ban a járvány kezdetekor.

Harmadszor, a vírus, még ha stabil is marad, és alig változik, mégis a szegény országokban és a szegénységtől erősen érintett lakossági csoportokban másként hat már a 65 év alattiakra is. A spanyol náthának 1918-1919-ben pl. a becslések szerint az emberek 1-2 %-a esett áldozatul. Ellentétben a koronavírussal, elsősorban a fiatalabb felnőttekre volt halálos kimenetellel, amit gyakran azzal magyaráztak, hogy ez a csoport egy igen erős immunrendszerrel rendelkezik, amely a fertőzést túlreagálta és egy halálos „Zytokinen vihart” küldött a tüdőre.  Az eredeti H1N1 vírus az első világháborúban, katonai táborokban és védőárkokban szaporodott el, ahol fiatal katonák tízezreit ölte halomra. A tavaszi nagy német offenzíva vereségét és ezzel a háború kimenetelét 1918-ban arra is vezették vissza, hogy a szövetséges erők – eltérően ellenségeiktől – beteg hadseregüket az USA-ból küldött friss csapatokkal tudták feltölteni.

Azonban többnyire figyelmen kívül hagyják, hogy a fertőzés világszerte regisztrált halottainak 60 %-a Indiában volt, ahol a Nagy-Britanniába szállított gabonaexport és brutális rekvirálási praktikák egy nagy szárazsággal estek egybe. Az emiatt keletkezett élelmiszer szűkösség következtében szegények milliói kerültek közel az éhhalálhoz. A szegények az immunreakcióikat legyengítő hiányos táplálkozás, valamint a grasszáló bakteriális és vírusos tüdőgyulladás halálos összjátékának estek áldozatul.   A britek által megszállt Iránban az éveken át tartó szárazság, kolera és élelmiszerhiány következtében a lakósság 20 %-a a malária-járvány áldozata lett.

Ezen történeti tapasztalatok – különösen a hiányos táplálkozás és fertőzések összjátékának eddig nem eléggé ismert következményei – alapján tarthatunk attól, hogy a Covid-19 vírusfertőzésnek Afrika szegénynegyedeiben és Dél-Ázsiában az eddig ismerttől eltérő, még halálosabb lefolyása lehet. A világ szegényeire leselkedő veszélyt az újságírók és a nyugati kormányzatok teljesen ignorálják. Az egyetlen, általam ismert, nyilvánosságra hozott szövegben az áll, hogy a világjárvány Nyugat-Afrikában enyhébb lefolyású lesz, mert az ottani városi lakosság a világon a legfiatalabb. Az 1918-as tapasztalatok alapján egy ilyen becslés butaság. Senki nem tudja, mi fog történni a következő hetekben Lagos, Nairobi, Karachi vagy Kalkutta negyedeiben. Ami biztos, hogy a gazdag országok és a gazdag osztályok a saját megmentésükre fognak koncentrálni – a nemzetközi szolidaritás és orvosi segítség terhére. Falak oltóanyag helyett: van ennél rosszabb szcenárió a jövőre nézve?

***

Mához egy évre talán csodálattal fogunk Kína eredményeire tekinteni a világjárvány leküzdésében és elborzadva gondolni arra, ahogy az USA csődöt mondott. (Feltételezem, hogy azok a kínai kijelentések, miszerint a fertőzések gyorsan csökkenni fognak, többé-kevésbé beigazolódnak.) Nem meglepő, hogy intézményeink nem voltak képesek arra, hogy Pandora szelencéjét zárva tartsák. 2000 óta az egészségügyi alapellátás már többször összeomlott.

A 2018-as influenzahullám idején pl. az egész USA-ban kórházak csuklottak össze. Akkor lett világossá a kórházakban tapasztalható sokkoló hiány a 20 éven át erőltetett profitnövekedésre átállított kórházi felvételi kapacitásokban (a just-in-time raktározás következménye az egészségügyben.)  A szintén a piac logikája által meghatározott magán-és alapítványi kórházak bezárása és a gondozók hiánya szörnyű következményekkel járt a szegényebb és vidéki területek egészségügyi ellátottságára.  Az ellátás terhét az alulfinanszírozott közkórházakra és a veteránok gondozó intézményeire terhelték rá. Ezen intézmények sürgősségi felvételi kapacitásai már most túlterheltek szezonális fertőzésekkel. Hogyan fognak majd az életveszélyes esetek előre láthatóan tömeges jelentkezése miatt fellépő túlterheltséggel megbirkózni?

Jelenleg egy egészségügyi Kathrina hurrikán kezdeti fázisában vagyunk. Évek óta a – madárinfluenza és más világjárványok miatt – elhangzó figyelmeztetések ellenére sincs elegendő egészségügyi alapfelszerelés, nincs elég lélegeztetőgép, hogy az életveszélyes esetek várható rohamára felkészültek legyenek. Kaliforniában és más szövetségi államokban a gondozók harcos szakszervezetei egyértelműen felhívták a figyelmünket arra, milyen veszélyeket hordoz magában a biztonsági felszerelések, mint az N95-os védőmaszkok hiánya. Még erősebben veszélyeztettek, mivel láthatatlanok, az alulfizetett és túldolgoztatott munkások százezrei az ambuláns gondozásban és a gondozó intézményekben.

Az idősek gondozására specializálódott ágazat állapota, amely az USA-ban 2,5 millió idős embert lát el - többségük a Medicare[2] szolgáltatásait veszik igénybe – már régóta egy nemzeti botrány. A New York Times szerint évente 380.000 idősotthonban gondozott személy hal meg azért, mert az időseket gondozó intézmények a fertőzéseket nem helyesen kezelik. Számos idősotthon számára – különösen a déli államokban – olcsóbb a gondozásban megállapított hiányosságokért a büntetéseket kifizetni, mint több személyzet beállítani és kiképezni őket a feladatokra. Seattle példája mutatja, hogy Seattle idősotthonai a fertőzések kitörésének centrumai, hogy több tucat, de akár több száz idősotthon is a korona-vírus hot spotjai (gyújtópontjai) lehetnek, ha minimális bérért robotoló foglalkoztatottjaik azt a racionális döntést hozzák, hogy otthon maradnak, azért, hogy saját családjukat megvédjék a járványos fertőzéstől. Ebben az esetben az egész gondozói intézményrendszer összeomolhat, és azt tényleg nem várhatjuk, hogy ilyen esetben a Nemzeti Gárda ürítse majd ki az ágytálakat.

A járvány azonnal világossá tette a durva osztálykülönbségeket az egészségügyben: mindazok, aki jó betegbiztosítással rendelkeznek, akik otthonról is tudnak dolgozni vagy tanítani, kényelmesen izoláltak, megfertőződésük kockázata minimális, amennyiben a biztonsági intézkedéseket betartják. Közalkalmazottak és szakszervezetileg szervezett munkások, tisztességes betegbiztosítással, nehéz döntés elé kerülnek: munkabérük és biztonságuk között kell választaniuk. Ugyanakkor az alacsonybérű szolgáltatási szektorokban és a mezőgazdaságban dolgozó munkásokat, a betegbiztosítás nélküli szezonális foglalkoztatottakat, a munkanélkülieket és a hajléktalanokat a farkasok elé vetik.  Még akkor is, ha Washington a tesztek körül kialakult fiaskót megoldja, és elegendő teszt-szettet bocsát rendelkezésre, mindazoknak, akiknek nincs betegbiztosításuk, fizetniük kell a tesztekért. Az orvosi számlák növekedni fognak, egyidejűleg milliók veszítik el munkájukat és az ahhoz kapcsolódó betegbiztosításukat. Létezik egy ennél erősebb, kényszerítőbb érv a Medicare Mindenkinek – követelése mellett?  

***

De egy általános betegbiztosítás csak az első lépés lehet. Finoman szólva kiábrándító, hogy sem Sanders sem Warren az előválasztási viták során nem beszéltek arról a problémáról, hogy a nagy gyógyszervállalatok már régen szögre akasztották új antibiotikumok és antivirális szerek kutatását és fejlesztését. A 18 óriás gyógyszervállalatból 15-en ezt a területet teljesen feladták. Szívgyógyszerek, függőséget okozó nyugtatók, férfi potencianövelő szerek hozzák a legtöbb profitot, nem pedig a kórházi kórokozók, vagy az új betegségek, illetve a tradicionálisan halálos trópusi betegségek elleni szerek. Egy univerzális influenza-oltóanyag kifejlesztése, amely a vírus felszínén lévő proteinek nem változó részeit támadja meg, évtizedek óta lehetséges lenne, de nem ígér elég profitot.

Az antibiotikum-forradalom visszaesése miatt új fertőzések mellett a régi betegségek is újra felbukkannak, és a kórházak halottasházakká alakulnak át. Maga Trump szidhatja opportunista módon az abszurdan magas orvosi költségeket, de nekünk most bátrabb elképzelésekre van szükségünk, mint a gyógyszertári monopóliumok szétverése vagy az életfontosságú gyógyszerek állami termelése. (Korábban ez volt a helyzet: a második világháború alatt a hadsereg megbízta Jonas Salk-ot és más kutatókat azzal, hogy fejlesszék ki az első influenza oltóanyagot.) Ahogy 15 évvel ezelőtt a Madárinfluneza című könyvemben írtam: „életfontosságú gyógyszerekhez való hozzájutás, beleértve az oltóanyagokat, antibiotikumokat és antivirális szereket, alapvető emberi jognak kell lennie, amely univerzálisan és költségmentesen mindenki rendelkezésére áll. Ha a piacok nem adnak elég ösztönzést ilyen gyógyszerek olcsó előállítására, akkor a kormányoknak és a non-profit szervezeteknek kell az előállítás és elosztás felelősségét átvállalniuk. A szegények életben maradása mindig magasabb prioritást kell hogy élvezzen, mint a gyógyszeripar profitja.”

A mostani világjárvány kiterjeszti ezt az érvelést. Minden jel szerint a kapitalista globalizáció biológiailag nem tud létezni egy valóban nemzetközi közegészségügyi infrastruktúra nélkül. De egy ilyen infrastruktúra csak akkor lesz, ha alulról jövő mozgalmak a gyógyszeripar és a profitorientált egészségügy hatalmát megtörik.

Mike Davis cikke eredetileg 2020. március 12-én jelent meg, és itt olvasható »Mike Davis on COVID-19: The monster is finally at the door«  (A szörny már a küszöbön áll), a Links International Journal of Socialist Renewal-ban.  Mike Davis 2005-ben írt könyvet a Madárinfluenzáról, az eredeti angol címe: The Monster at Our Door: The Global Threat of Avian Flu (Szörny az ajtóban. A madárinfluenza globális veszély), New York, New Press, németül pedig: Vogelgrippe. Zur Gesellschaftlichen Produktion von Epidemien (Madárinfluenza. A járványok társadalmi előállításáról), Berlin Hamburg: Schwarze Risse 2005

 Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

[1] 2020. március 22-én a koronavírus által fertőzöttek száma 33 276, halálos áldozatok száma: 417 fő. http://pandemia.hu/usa-koronavirus/#

[2] https://en.wikipedia.org/wiki/Medicare_(United_States)