Interjú Rob Wallace fejlődésbiológussal a Covid–19 veszélyeiről, az óriás agrárgazdaságok felelősségéről és a fertőzéses megbetegedések leküzdésének tartós megoldásairól. Rob Wallace az Egyesült Államok közegészségügyi fejlődésbiológusa és filogeográfusa. Huszonöt éve foglalkozik az új világjárványok különféle aspektusaival, és a Big Farms Make Big Flu[1] [A nagy agrárgazdaságok nagy influenzát okoznak] című könyv szerzője.
Az interjú a következő marx21 magazinban jelenik meg 2020. március 30-án.
marx21: Mennyire veszélyes az új koronavírus?
Rob Wallace: Ez attól függ, hogy hol tartózkodsz éppen a Covid–19 helyi kitörésének időpontjában: A járvány éppen az elején, a fertőzések csúcspontján vagy a késői fázisban van? Milyen jól reagál a régió egészségügyi rendszere a járványra? Hány éves vagy? Immunológiai szempontból a veszélyeztetettek csoportjába tartozol-e? Milyen az általános egészségügyi állapotod? Hogy egy nem diagnosztizálható szempontot is figyelembe vegyünk: Milyen a genetikai immunrendszered, az a genetika, amely alapvetően fontos az immunrendszered védekezésében, felismeri a vírust vagy sem?
Akkor ez az egész felhajtás a koronavírus körül csak pánikkeltés?
Nem, egyáltalán nem. A Covid–19 vírus halálozási aránya (angolul: case fatality rate, CFR) a járvány kezdetén csupán az ismert fertőzöttek 2-4%-a volt. Wuhan területén kívül a CFR csupán 1% vagy még kisebb volt. Másutt azonban, mint például Olaszországban vagy az USA-ban, ez az érték jóval magasabb. A halálozási arány azonban nem túl magas, ha összehasonlítjuk a SARS 10%-ával vagy az 1918-as „spanyolnátha” 5-20%-ával, a „madárvírus” (H5N1) 60%-ával vagy azzal, hogy az Ebola-járvány során egyes helyeken a fertőzöttek 90%-a halt meg. De bizonyosan magasabb a koronavírus halálozási aránya, mint a szezonális influenza 0,1%-os CFR-értéke. A veszély azonban nem csupán a halálozási ráta nagyságában rejlik. Foglalkoznunk kell az ún. betöréssel, vagyis az egész társadalomra ható támadás rátájával. Más szavakkal: a világ lakosságának mekkora része hordozza már ma is a vírust.
El tudnád ezt pontosabban magyarázni?
A globális utazási sűrűség rekordszinten[2] van. Mivel sem védőoltás vagy speciális vírusellenes gyógyszer nincs a koronavírus ellen, nem létezik tömeges immunitás sem, ezért már a vírus egyetlen törzse, még ha csupán 1%-os halálozási arány is jellemzi, igen jelentős veszélyt képvisel. Figyelembe véve a két hétig is terjedő inkubációs időt és azt, hogy a járvány tényleges kitörése előtt a továbbfertőzések már megtörténtek – mielőtt még tudnánk, hogy valóban hányan fertőződtek meg –, valószínűleg a világon csupán néhány hely járványmentes. Például, ha Covid–19 fertőzése 4 milliárd embernek csupán 1%-a esetében halálos, akkor ez 40 millió halottat jelent. Egy nagy szám pici része még mindig óriási nagy számot ad ki.
Ezek borzasztóan riasztó számok egy látszólag kevéssé fertőző kórokozó esetében…
Mindenképpen, és mi még most csupán a járvány kitörésének kezdetén vagyunk. Azt is világosan meg kell értsük, hogy számos új fertőzés a járvány során megváltoztatja annak fertőzőképességét. A fertőzőképesség és a fertőzés terjedése is vagy éppen mindkettő meggyengülhet. Másrészt vannak olyan járványok, amelyek virulenciája éppen hogy növekszik, nem gyengül. 1918 tavaszán az influenzajárvány első hulláma relatíve enyhe fertőzéssel járt. Azonban a második és a harmadik hullám ugyanazon év telén és az egész 1919-es évben már emberek millióit ölte meg.
A pandémiaszkeptikusok (akik nem hisznek a világjárványban) mégis azzal érvelnek, hogy sokkal kevesebb páciens fertőződött meg koronavírussal, és halt meg a fertőzés következében, mint egy szezonális influenza esetében. Hogyan értékeled ezeket az érveket?
Én lennék az első, aki nagyon örülne, ha a járványkitörés vaklárma volna. De az a kísérlet, hogy a Covid–19 veszélyét más veszélyes betegségekre, különösen az influenzára való utalással kisebb veszélyként állítsák be, egy retorikai trükk csupán annak érdekében, hogy a koronavírus miatti aggodalmakat[3] túlzásnak mutassák be.
A szezonális influenzával való összehasonlítás tehát nem megfelelő…
Kevés értelme van annak, hogy két kórokozót a kiváltott járvány kitörésének és lefolyásának (Epikurve) különböző szakaszaiban összehasonlítsunk. Valóban, a szezonális influenza világszerte emberek millióit fertőzi meg, ami miatt a WHO becslése szerint évente mintegy 650 000 ember hal meg. A Covid–19 azonban még az epidemiológiai kifejlődésének elején tart. Továbbá az influenzától eltérően sem oltóanyaggal, sem pedig tömeges immunizációval nem rendelkezünk, amely segítene a fertőzés lelassításában és a leginkább veszélyeztetett lakossági csoportok megvédésében.
De ha az összehasonlítás félrevezető is, mindkét esetben vírusos megbetegedésekről beszélünk. Sőt, ugyanarról a víruscsoportról van szó, az RNA-vírusokról. Továbbá mindkét betegség a száj-és garat területét támadja meg, néha a tüdőt is. Mindkét vírus igen fertőző, nemde?
Igen, így van, mégis kérdéses, hogy érdemes-e a két betegséghordozót összehasonlítani. Elég sok mindent tudunk az influenza dinamikájáról, viszont nagyon keveset tudunk a Covid–19-éről. Ebben az egyenletben számos ismeretlen van. Valójában a Covid–19 számos tulajdonsága ismeretlen marad mindaddig, amíg a betegség teljes kifejlődése és elterjedése nem történik meg. Emellett nagyon fontos, hogy megértsük, nem a Covid–19 és az influenza közötti különbségekről van valójában szó. A fő gondunknak annak kellene lennie, hogy többszörös fertőzések következtében egy pandémia (világjárvány) törhet ki, amely egész lakossági csoportokat támad meg.
Évek óta kutatod a járványokat és azok okait. A „Big Farms Make Big Flu” (Az óriás farmok óriás influenzát okoznak) c. könyvedben megkísérled a nagyipari szinten alkalmazott mezőgazdasági módszerek, az ökológiai földművelés és a vírusok okozta fertőző betegségek közötti összefüggéseket kimutatni. Melyek a felismeréseid?
Az igazi veszély minden egyes új fertőzés kialakulásánál az a tévedés vagy pontosabban fogalmazva: a célzatos figyelmen kívül hagyása annak a ténynek, hogy minden egyes Covid–19-eset nem egyedi eset. A vírusok megjelenése szoros összefüggésben áll az élelmiszertermeléssel és a multinacionális vállalatok nyereségességével.[4] Aki meg akarja érteni azt, hogy a vírusok miért lesznek egyre veszélyesebbek, annak a mezőgazdaság és különösen az állattenyésztés nagyipari modelljeit kell tanulmányoznia. Jelenleg csupán néhány kormányzat és néhány tudós hajlandó erre. Épp ellenkezőleg: amikor új vírusfertőzések robbannak ki, akkor a kormányok, a média, sőt még az egészségügyi intézmények is annyira az egyedi szükséghelyzetekre koncentrálnak, hogy a strukturális okokat figyelmen kívül hagyják. Pedig a strukturális okok figyelmen kívül hagyása vezet oda, hogy több, inkább marginálisnak tekinthető fertőzés hirtelen világhírnévre tesz szert.
Ki ezért a felelős?
A nagyipari szintű mezőgazdaságot[5] említettem, de a jelenséget nagyobb értelmezési keretbe kell helyezni. A tőke meghódítja az őserdők utolsó maradékait és a kisgazdálkodók által megművelt területeket. Ezek a beruházások az őserdők kiirtásához és ahhoz vezetnek, hogy új betegségek alakulnak ki. Az óriási területek korábbi sokfélesége és komplexitása átadja helyét egy zárt egységnek, és a korábban egymástól távoli területeken felbukkanó betegséghordozók ezekben a zárt egységekben át- és elterjednek állattenyésztésre és az emberi közösségekre is. Röviden: a globális tőke olyan óriásvárosai, mint London, New York és Honkong, a legfontosabb betegségek válsággócainak tekinthetők.
Melyik betegségekre vonatkozik ez?
Jelenleg nem létezik „tőkementes” betegséghordozó. Még a világtól leginkább távoli régiók is érintettek, még ha különböző módon is. Az Ebola, a Zika, a koronavírusok, a sárgaláz, a különböző madárinfluenzák és a sertéspestis csupán néhány azok közül a fertőző betegségek közül, amelyek a városi területek hátországából a regionális fővárosokba, majd végül a globális utazási hálózatba bekerülnek. Csupán néhány hétre van szükség ahhoz, hogy a kongói denevérektől, amelyek valószínűleg az Ebola-vírus hordozói, a vírusok eljussanak a napimádókhoz Miamiban, akik aztán ebbe a vírusba belehalnak.
Milyen szerepet játszanak multinacionális vállalatok ebben a folyamatban?
A Földbolygó napjainkban egy nagyipari agrárüzem mind a biomassza vonatkozásában, mind pedig a földterületek kihasználásában. Az agráripar uralni akarja az élelmiszerpiacot. A neoliberális projekt célja a fejlett ipari országok vállalatainak támogatása abban, hogy a gyengébb országok területeit és forrásait ellopja. Ennek következtében az új betegséghordozók közül számos, amely korábban a hosszú időn keresztül kifejlődött erdők ökorendszeréhez kötődött, most az erdők elpusztításával kiszabadul ebből az ökológiai rendszerből és az egész világot fenyegeti.
Milyen hatásai vannak az agráripar termelési módszereinek erre a folyamatra?
Amikor a kapitalista szükségletek kielégítésére szerveződött mezőgazdaság a természetes ökológia helyére lép, akkor ezzel pontosan azokat az eszközöket hozza létre és tartja fenn, amelyek között a betegséghordozók a legveszélyesebb és legfertőzőbb megjelenési formákban fejlődhetnek ki. Nem is lehetne a halálos betegségek kitenyésztésére ennél kedvezőbb rendszert elképzelni.
Hogyhogy?
A haszonállatok genetikus monokultúrájának tenyésztése[6] miatt megszűnnek a valószínűleg még meglévő immunkorlátok, amelyek a fertőzés továbbadását lelassíthatnák. A tenyészállat-populáció nagy sűrűsége segíti a magas továbbfertőzési rátát. A zsúfolt tenyésztési helyek negatívan befolyásolják az állatok immunrendszerének védekezőképességét. Az állatok gyors átfutása, állandó cserélődése ugyanazokon a tenyésztőállomásokon, amely az ipari termelés egyik alapjellemzője, ellátja a vírusokat újabb és újabb „gazdaállatokkal”, és ez megnöveli a vírusfertőzés veszélyét. Más szavakkal: az agrárgazdaság olyan mértékben nyereségorientált, hogy megéri azt a kockázatot, hogy egy-egy vírus emberek millióit ölheti meg.
Hogyan?!
Ezek a nagyvállalatok a veszélyes tevékenységük következtében fellépő járványok költségeit egyszerűen tovább tudják terhelni másokra: a fogyasztókra, a parasztokra, a helyi közösségekre és a különböző szintű kormányzatokra. A károk olyan nagy mértékűek, és olyan sok területet fognak át, hogy az agrárüzlet, amilyen formájában mi ismerjük, örökre tönkremenne, ha ezeket az óriási költségeket az üzleti mérlegében veszteségként kellene feltüntetnie. Nincs az a vállalat, amely az általa okozott károk költségeit viselni tudná.
Számos médiában az hangzott el, hogy a koronavírus eredete egy „egzotikus élelmiszerpiac” Wuhanban. Igaz ez az állítás?
Igen is, meg nem is. Vannak olyan földrajzi szempontok, amelyek ezt az állítást alátámasztják. Azoknak a kapcsolatoknak a visszakövetése, akik fertőzésekkel kerültek kapcsolatba, a wuhani Hunan-nagypiachoz vezetnek, ahol tengeri gyümölcsökkel kereskednek. És ahol vadon élő állatokat is értékesítenek. A fertőzés szúrópróbái a piacnak abba a nyugati szegletébe vezettek, ahol a vadon élő állatokat árusították. De mennyire visszamenőlegesen és milyen időintervallumban kutassunk? Mikor kezdődött valójában az első eset? A piacra való fokuszálás figyelmen kívül hagyja a háttérben zajló vadgazdálkodás okait és növekvő kommercializálódását. Az egész világon, ahogy Kínában is, a vadállatokkal való gazdálkodás, egyre inkább formálisan is gazdasági szektorrá nőtte ki magát. A bevétel egyre nagyobb része kapcsolódik a nagyipari mezőgazdasághoz. A sertések, szárnyasok és egyéb haszonállatok ipari termelése egyre jobban kiterjed az őserdőkre, ami nyomás alá helyezi az állati eredetű élelmiszerek előállítóit is, akik ezért egyre jobban behatolnak az erdőkbe. Ott összetalálkoznak a vadon élő állatok populációival, érintkezésbe kerülnek az új betegségek kórokozóival, beleértve a Covid–19-et is, és így nő az új kórokozók elterjedésének kockázata.
A Covid–19 nem az első olyan vírus, amely Kínában fejlődött ki, és a kínai kormány megpróbálta eltussolni azt.
Igen, de ez nem kínai speciális eset. Mind az USA, mind pedig Európa is ún. „nullpontként” szolgáltak új vírusfertőzésekhez, legutoljára a H5N2 és a H5Nx kódjelűekhez, amelyek aztán versenyre keltek az Ebola-vírussal Nyugat-Afrikában és a Zika-vírussal Brazíliában. A sertéspestis (H1N1)-járvány idején 2009-ben, valamint a madárinfluenza (H5N2) ideje alatt az USA egészségügyi tisztviselői védték az egész agráripart.
A WHO most „nemzetközi jelentőségű egészségügyi szükséghelyzetet” hirdetett ki. Egyetért ezzel a lépéssel?
Igen. Ezeknek a kórokozóknak a veszélye abban áll, hogy az egészségügyi hatóságok nem tudják a kockázat terjedését kontrollálni. Nem tudjuk, hogy a kórokozó hogyan reagál. Egy-egy kórokozónak egy-egy regionális piacon való megjelenésétől olyan szintű fertőzésekhez jutottunk el, amelyek néhány héten belül az egész világon elterjedtek.
A kórokozó egyszerűen kihalhat. Ami nagyszerű lenne. De ezt nem lehet előre tudni. Egy jobb felkészülés jelentősen javítaná annak az esélyét, hogy a kórokozó elterjedésének sebességét lelassítsuk. A WHO nyilatkozata egyidejűleg része annak, amit én pandémiaszínháznak nevezek. A nemzetközi szervezetek tönkremehetnek a saját tétlenségük miatt. Példaként a Népszövetséget nevezném meg. Az ENSZ-szervezetek mindig is nagyon ügyeltek jelentőségük, hatalmuk és finanszírozásuk megőrzésére. A különböző intézkedések és rendelkezések közel állhatnak a tényleges előkészületekhez és a megelőzéshez, amelyre a világnak tényleg szüksége van azért, hogy a Covid–19 elterjedési láncát megszakítsa.
Az egészségügyi rendszer neoliberális átalakítása mind a kutatást, mind pedig a páciensek általános ellátását, pl. a kórházakban, lényegesen meggyengítette. Milyen különbséget jelentene egy jobban finanszírozott egészségügyi rendszer a vírus elleni küzdelemben?
Itt van a szörnyű, de igen tanulságos története a Miami Medical Device Company munkatársának, aki Kínából való visszatérése után influenza jellegű tüneteivel családja és közössége számára helyesen cselekedett: egy helyi kórházban követelte, hogy teszteljék meg Covid–19-re. Attól tartott, hogy az Obamacare által biztosított gyenge egészségbiztosítása a teszt költségeit nem fogja fedezni. Igaza lett. Hirtelen 3 267 amerikai dolláros számlát kapott a nyakába. Az USA számára követelmény lehetne egy olyan szükséghelyzeti rendelkezés kibocsátása, hogy a járvány ideje alatt minden orvosi számlát, amely a fertőzés tesztelésével és egy pozitív teszt utáni kezelés költségeivel függ össze, a szövetségi kormányzat vállalja át. Bátorítani akarjuk az embereket arra, hogy segítséget kérjenek ahelyett, hogy elbújnának – és másokat megfertőznének – azért, mert nem tudják vállalni egy kezelés költségeit. Az egyértelmű megoldás egy olyan állami egészségügyi szolgálat lenne, amelyik az ilyen esetekre mind személyzetileg, mind anyagilag megfelelően fel van készülve.
Mihelyst a vírust egy országban felfedezik, a kormányok mindenütt autoriter intézkedésekkel reagálnak rá, mint pl. karantén elrendelésével egész területekre vagy városokra. Ezek a drasztikus intézkedések szükségesek?
A kereteiből kiszabadult katasztrófakapitalizmus ismertetőjele, hogy a koronavírus-krízist arra használják fel, hogy új szükségállapotra jellemző ellenőrző mechanizmusokat teszteljenek. A közegészségügy szempontjából egy járvány idején inkább bizalomra és együttérzésre kellene az ellátásnak felépülnie. Enélkül a kormányzatok elveszítik a lakosság támogatását. Szolidaritásra és a kölcsönös elfogadásra van szükségünk ahhoz, hogy ilyen fenyegetettségekkel, mint a járvány, közösen megküzdjünk. Önkéntes karanténokra megfelelő támogatottsággal, képzett szomszédsági segítőkre, élelmiszer-autókra, amelyek házról házra, ajtóról ajtóra járnak. Munkavégzés alóli mentesítésre és a munkanélküliség finanszírozására – ezek tudják a közösségi érzést, az összetartozás érzését megteremteni, amelyekre mindenkinek szüksége van.
Biztosan tudod, hogy nekünk itt Németországban az AfD-vel, gyakorlatilag van egy náci pártunk, amelynek 94 képviselője van a parlamentben. A kemény nácik és más csoportok az AfD-politikusaival közösen a koronavírus-válságot saját agitációjukra használják ki. Hamis jelentéseket terjesztenek a vírusról, és a kormánytól autoriter intézkedéseket követelnek: a repülőgép-forgalom korlátozását, a migránsok beutazási tilalmának elrendelését, a határok lezárását és kényszerkaranténokat…
Az utazás megtiltása és a határok lezárása olyan követelések, amelyekkel a radikális jobboldaliak az időközben globálissá váló betegséget „fajvédelmesíteni” szeretnék. Ez természetesen értelmetlenség. Mivel a vírus már mindenütt elterjedt, az egyetlen értelmes dolog arról gondoskodni, hogy a közegészségügy olyan mértékben legyen leterhelhető, hogy ne játsszon szerepet az, hogy ki az, aki egy fertőzés miatt egészségügyi ellátásra szorul. Rendelkezünk azokkal az eszközökkel, amelyek szükségesek a fertőzöttek ellátásához és gyógyításához. Természetesen abba kell hagynunk azt, hogy más országok lakóitól ellopjuk az országukat, amivel csak tovább fokozzuk a tömeges kivándorlást. Gondoskodni tudnánk arról is, hogy kórokozók egyáltalán ne keletkezzenek.
Mik volnának tartós megoldások fertőző betegségek elleni küzdelemben?
Ha az új vírusfertőzéseket korlátozni akarjuk, akkor az élelmiszer-termelést kell radikálisan megváltoztatnunk. Csak a mezőgazdasági termelők függetlensége és egy erős közösségi szektor képes a környezettől függő Ratchet (záróvonal)-hatás[7] és a kontrollálatlan fertőzések csökkentésére. Ehhez tartozik az állat- és növényvilág sokszínűségének támogatása és a stratégiai újrafásítás követelése mind a mezőgazdasági üzemek szintjén, mind pedig regionálisan. Az állatok számára biztosítani kell, hogy lakóterületükön szaporodhassanak, annak érdekében, hogy az immunizációs mechanizmusaikat továbbadhassák. Arról van szó, hogy egy, a környezetnek megfelelő termelést a környezetnek megfelelő áruforgalommal kapcsoljunk össze. Ehhez tartozik az ökológiai mezőgazdaság és eladási árak támogatása, valamint programok készítése a fogyasztók számára. Ezeket a projekteket meg kell védenünk azoktól a kényszerektől, amelyeket a neoliberális gazdaság az egyénekre és a közösségekre egyaránt rákényszerít. Ezeket a projekteket védenünk kell továbbá a tőke által irányított állami elnyomástól is.
Mit követeljenek a baloldaliak ebben a helyzetben, a betegség kitörésének dinamikájára tekintettel?
Az agráripar nem lehet többé a társadalom újratermelésének egyik formája, már csak az általános egészségvédelem érdekében sem. Az élelmiszerek magas szinten iparosodott előállítási formája olyan ügyeskedésektől függ, amelyek az egész emberiségre veszélyesek, és a jelen esetben elősegítik, hogy egy új, halálos világjárvány alakuljon ki. Követelnünk kell, hogy az élelmiszergazdálkodás rendszereit olyan mértékben államosítsák, hogy ilyen veszélyes kórokozók ne is keletkezhessenek. Ehhez az élelmiszerek termelését újra a vidéki közösségek szükségleteihez kell igazítanunk. Ez olyan agroökológiai megoldásokat követel meg, amelyek a környezetet és a parasztokat védik az élelmiszerek termelése során. Mindennek a keretét annak a metabolikus hasadásnak a helyrehozása adja, amely ökológiánkat gazdaságunktól elválasztja. Röviden: nekünk a világot kell megnyernünk.
Köszönöm a beszélgetést
A koronavírus sokkos állapotban tartja az egész világot. A kormány ahelyett, hogy a világjárvány strukturális okai ellen küzdene, szükségintézkedéseket hoz. Interjú Rob Wallace fejlődésbiológussal a Covid–19 veszélyeiről, az óriás agrárgazdaságok felelősségéről és a fertőzéses megbetegedések leküzdésének tartós megoldásairól.
Az interjú a következő marx21 magazinban jelenik meg 2020. március 30-án.
marx21: Mennyire veszélyes az új koronavírus?
Rob Wallace: Ez attól függ, hogy hol tartózkodsz éppen a Covid–19 helyi kitörésének időpontjában: A járvány éppen az elején, a fertőzések csúcspontján vagy a késői fázisban van? Milyen jól reagál a régió egészségügyi rendszere a járványra? Hány éves vagy? Immunológiai szempontból a veszélyeztetettek csoportjába tartozol-e? Milyen az általános egészségügyi állapotod? Hogy egy nem diagnosztizálható szempontot is figyelembe vegyünk: Milyen a genetikai immunrendszered, az a genetika, amely alapvetően fontos az immunrendszered védekezésében, felismeri a vírust vagy sem?
Rob Wallace az Egyesült Államok közegészségügyi fejlődésbiológusa és filogeográfusa. Huszonöt éve foglalkozik az új világjárványok különféle aspektusaival, és a Big Farms Make Big Flu[1] [A nagy agrárgazdaságok nagy influenzát okoznak] című könyv szerzője.
Akkor ez az egész felhajtás a koronavírus körül csak pánikkeltés?
Nem, egyáltalán nem. A Covid–19 vírus halálozási aránya (angolul: case fatality rate, CFR) a járvány kezdetén csupán az ismert fertőzöttek 2-4%-a volt. Wuhan területén kívül a CFR csupán 1% vagy még kisebb volt. Másutt azonban, mint például Olaszországban vagy az USA-ban, ez az érték jóval magasabb. A halálozási arány azonban nem túl magas, ha összehasonlítjuk a SARS 10%-ával vagy az 1918-as „spanyolnátha” 5-20%-ával, a „madárvírus” (H5N1) 60%-ával vagy azzal, hogy az Ebola-járvány során egyes helyeken a fertőzöttek 90%-a halt meg. De bizonyosan magasabb a koronavírus halálozási aránya, mint a szezonális influenza 0,1%-os CFR-értéke. A veszély azonban nem csupán a halálozási ráta nagyságában rejlik. Foglalkoznunk kell az ún. betöréssel, vagyis az egész társadalomra ható támadás rátájával. Más szavakkal: a világ lakosságának mekkora része hordozza már ma is a vírust.
El tudnád ezt pontosabban magyarázni?
A globális utazási sűrűség rekordszinten[2] van. Mivel sem védőoltás vagy speciális vírusellenes gyógyszer nincs a koronavírus ellen, nem létezik tömeges immunitás sem, ezért már a vírus egyetlen törzse, még ha csupán 1%-os halálozási arány is jellemzi, igen jelentős veszélyt képvisel. Figyelembe véve a két hétig is terjedő inkubációs időt és azt, hogy a járvány tényleges kitörése előtt a továbbfertőzések már megtörténtek – mielőtt még tudnánk, hogy valóban hányan fertőződtek meg –, valószínűleg a világon csupán néhány hely járványmentes. Például, ha Covid–19 fertőzése 4 milliárd embernek csupán 1%-a esetében halálos, akkor ez 40 millió halottat jelent. Egy nagy szám pici része még mindig óriási nagy számot ad ki.
Ezek borzasztóan riasztó számok egy látszólag kevéssé fertőző kórokozó esetében…
Mindenképpen, és mi még most csupán a járvány kitörésének kezdetén vagyunk. Azt is világosan meg kell értsük, hogy számos új fertőzés a járvány során megváltoztatja annak fertőzőképességét. A fertőzőképesség és a fertőzés terjedése is vagy éppen mindkettő meggyengülhet. Másrészt vannak olyan járványok, amelyek virulenciája éppen hogy növekszik, nem gyengül. 1918 tavaszán az influenzajárvány első hulláma relatíve enyhe fertőzéssel járt. Azonban a második és a harmadik hullám ugyanazon év telén és az egész 1919-es évben már emberek millióit ölte meg.
A pandémiaszkeptikusok (akik nem hisznek a világjárványban) mégis azzal érvelnek, hogy sokkal kevesebb páciens fertőződött meg koronavírussal, és halt meg a fertőzés következében, mint egy szezonális influenza esetében. Hogyan értékeled ezeket az érveket?
Én lennék az első, aki nagyon örülne, ha a járványkitörés vaklárma volna. De az a kísérlet, hogy a Covid–19 veszélyét más veszélyes betegségekre, különösen az influenzára való utalással kisebb veszélyként állítsák be, egy retorikai trükk csupán annak érdekében, hogy a koronavírus miatti aggodalmakat[3] túlzásnak mutassák be.
A szezonális influenzával való összehasonlítás tehát nem megfelelő…
Kevés értelme van annak, hogy két kórokozót a kiváltott járvány kitörésének és lefolyásának (Epikurve) különböző szakaszaiban összehasonlítsunk. Valóban, a szezonális influenza világszerte emberek millióit fertőzi meg, ami miatt a WHO becslése szerint évente mintegy 650 000 ember hal meg. A Covid–19 azonban még az epidemiológiai kifejlődésének elején tart. Továbbá az influenzától eltérően sem oltóanyaggal, sem pedig tömeges immunizációval nem rendelkezünk, amely segítene a fertőzés lelassításában és a leginkább veszélyeztetett lakossági csoportok megvédésében.
De ha az összehasonlítás félrevezető is, mindkét esetben vírusos megbetegedésekről beszélünk. Sőt, ugyanarról a víruscsoportról van szó, az RNA-vírusokról. Továbbá mindkét betegség a száj-és garat területét támadja meg, néha a tüdőt is. Mindkét vírus igen fertőző, nemde?
Igen, így van, mégis kérdéses, hogy érdemes-e a két betegséghordozót összehasonlítani. Elég sok mindent tudunk az influenza dinamikájáról, viszont nagyon keveset tudunk a Covid–19-éről. Ebben az egyenletben számos ismeretlen van. Valójában a Covid–19 számos tulajdonsága ismeretlen marad mindaddig, amíg a betegség teljes kifejlődése és elterjedése nem történik meg. Emellett nagyon fontos, hogy megértsük, nem a Covid–19 és az influenza közötti különbségekről van valójában szó. A fő gondunknak annak kellene lennie, hogy többszörös fertőzések következtében egy pandémia (világjárvány) törhet ki, amely egész lakossági csoportokat támad meg.
Évek óta kutatod a járványokat és azok okait. A „Big Farms Make Big Flu” (Az óriás farmok óriás influenzát okoznak) c. könyvedben megkísérled a nagyipari szinten alkalmazott mezőgazdasági módszerek, az ökológiai földművelés és a vírusok okozta fertőző betegségek közötti összefüggéseket kimutatni. Melyek a felismeréseid?
Az igazi veszély minden egyes új fertőzés kialakulásánál az a tévedés vagy pontosabban fogalmazva: a célzatos figyelmen kívül hagyása annak a ténynek, hogy minden egyes Covid–19-eset nem egyedi eset. A vírusok megjelenése szoros összefüggésben áll az élelmiszertermeléssel és a multinacionális vállalatok nyereségességével.[4] Aki meg akarja érteni azt, hogy a vírusok miért lesznek egyre veszélyesebbek, annak a mezőgazdaság és különösen az állattenyésztés nagyipari modelljeit kell tanulmányoznia. Jelenleg csupán néhány kormányzat és néhány tudós hajlandó erre. Épp ellenkezőleg: amikor új vírusfertőzések robbannak ki, akkor a kormányok, a média, sőt még az egészségügyi intézmények is annyira az egyedi szükséghelyzetekre koncentrálnak, hogy a strukturális okokat figyelmen kívül hagyják. Pedig a strukturális okok figyelmen kívül hagyása vezet oda, hogy több, inkább marginálisnak tekinthető fertőzés hirtelen világhírnévre tesz szert.
Ki ezért a felelős?
A nagyipari szintű mezőgazdaságot[5] említettem, de a jelenséget nagyobb értelmezési keretbe kell helyezni. A tőke meghódítja az őserdők utolsó maradékait és a kisgazdálkodók által megművelt területeket. Ezek a beruházások az őserdők kiirtásához és ahhoz vezetnek, hogy új betegségek alakulnak ki. Az óriási területek korábbi sokfélesége és komplexitása átadja helyét egy zárt egységnek, és a korábban egymástól távoli területeken felbukkanó betegséghordozók ezekben a zárt egységekben át- és elterjednek állattenyésztésre és az emberi közösségekre is. Röviden: a globális tőke olyan óriásvárosai, mint London, New York és Honkong, a legfontosabb betegségek válsággócainak tekinthetők.
Melyik betegségekre vonatkozik ez?
Jelenleg nem létezik „tőkementes” betegséghordozó. Még a világtól leginkább távoli régiók is érintettek, még ha különböző módon is. Az Ebola, a Zika, a koronavírusok, a sárgaláz, a különböző madárinfluenzák és a sertéspestis csupán néhány azok közül a fertőző betegségek közül, amelyek a városi területek hátországából a regionális fővárosokba, majd végül a globális utazási hálózatba bekerülnek. Csupán néhány hétre van szükség ahhoz, hogy a kongói denevérektől, amelyek valószínűleg az Ebola-vírus hordozói, a vírusok eljussanak a napimádókhoz Miamiban, akik aztán ebbe a vírusba belehalnak.
Milyen szerepet játszanak multinacionális vállalatok ebben a folyamatban?
A Földbolygó napjainkban egy nagyipari agrárüzem mind a biomassza vonatkozásában, mind pedig a földterületek kihasználásában. Az agráripar uralni akarja az élelmiszerpiacot. A neoliberális projekt célja a fejlett ipari országok vállalatainak támogatása abban, hogy a gyengébb országok területeit és forrásait ellopja. Ennek következtében az új betegséghordozók közül számos, amely korábban a hosszú időn keresztül kifejlődött erdők ökorendszeréhez kötődött, most az erdők elpusztításával kiszabadul ebből az ökológiai rendszerből és az egész világot fenyegeti.
Milyen hatásai vannak az agráripar termelési módszereinek erre a folyamatra?
Amikor a kapitalista szükségletek kielégítésére szerveződött mezőgazdaság a természetes ökológia helyére lép, akkor ezzel pontosan azokat az eszközöket hozza létre és tartja fenn, amelyek között a betegséghordozók a legveszélyesebb és legfertőzőbb megjelenési formákban fejlődhetnek ki. Nem is lehetne a halálos betegségek kitenyésztésére ennél kedvezőbb rendszert elképzelni.
Hogyhogy?
A haszonállatok genetikus monokultúrájának tenyésztése[6] miatt megszűnnek a valószínűleg még meglévő immunkorlátok, amelyek a fertőzés továbbadását lelassíthatnák. A tenyészállat-populáció nagy sűrűsége segíti a magas továbbfertőzési rátát. A zsúfolt tenyésztési helyek negatívan befolyásolják az állatok immunrendszerének védekezőképességét. Az állatok gyors átfutása, állandó cserélődése ugyanazokon a tenyésztőállomásokon, amely az ipari termelés egyik alapjellemzője, ellátja a vírusokat újabb és újabb „gazdaállatokkal”, és ez megnöveli a vírusfertőzés veszélyét. Más szavakkal: az agrárgazdaság olyan mértékben nyereségorientált, hogy megéri azt a kockázatot, hogy egy-egy vírus emberek millióit ölheti meg.
Hogyan?!
Ezek a nagyvállalatok a veszélyes tevékenységük következtében fellépő járványok költségeit egyszerűen tovább tudják terhelni másokra: a fogyasztókra, a parasztokra, a helyi közösségekre és a különböző szintű kormányzatokra. A károk olyan nagy mértékűek, és olyan sok területet fognak át, hogy az agrárüzlet, amilyen formájában mi ismerjük, örökre tönkremenne, ha ezeket az óriási költségeket az üzleti mérlegében veszteségként kellene feltüntetnie. Nincs az a vállalat, amely az általa okozott károk költségeit viselni tudná.
Számos médiában az hangzott el, hogy a koronavírus eredete egy „egzotikus élelmiszerpiac” Wuhanban. Igaz ez az állítás?
Igen is, meg nem is. Vannak olyan földrajzi szempontok, amelyek ezt az állítást alátámasztják. Azoknak a kapcsolatoknak a visszakövetése, akik fertőzésekkel kerültek kapcsolatba, a wuhani Hunan-nagypiachoz vezetnek, ahol tengeri gyümölcsökkel kereskednek. És ahol vadon élő állatokat is értékesítenek. A fertőzés szúrópróbái a piacnak abba a nyugati szegletébe vezettek, ahol a vadon élő állatokat árusították. De mennyire visszamenőlegesen és milyen időintervallumban kutassunk? Mikor kezdődött valójában az első eset? A piacra való fokuszálás figyelmen kívül hagyja a háttérben zajló vadgazdálkodás okait és növekvő kommercializálódását. Az egész világon, ahogy Kínában is, a vadállatokkal való gazdálkodás, egyre inkább formálisan is gazdasági szektorrá nőtte ki magát. A bevétel egyre nagyobb része kapcsolódik a nagyipari mezőgazdasághoz. A sertések, szárnyasok és egyéb haszonállatok ipari termelése egyre jobban kiterjed az őserdőkre, ami nyomás alá helyezi az állati eredetű élelmiszerek előállítóit is, akik ezért egyre jobban behatolnak az erdőkbe. Ott összetalálkoznak a vadon élő állatok populációival, érintkezésbe kerülnek az új betegségek kórokozóival, beleértve a Covid–19-et is, és így nő az új kórokozók elterjedésének kockázata.
A Covid–19 nem az első olyan vírus, amely Kínában fejlődött ki, és a kínai kormány megpróbálta eltussolni azt.
Igen, de ez nem kínai speciális eset. Mind az USA, mind pedig Európa is ún. „nullpontként” szolgáltak új vírusfertőzésekhez, legutoljára a H5N2 és a H5Nx kódjelűekhez, amelyek aztán versenyre keltek az Ebola-vírussal Nyugat-Afrikában és a Zika-vírussal Brazíliában. A sertéspestis (H1N1)-járvány idején 2009-ben, valamint a madárinfluenza (H5N2) ideje alatt az USA egészségügyi tisztviselői védték az egész agráripart.
A WHO most „nemzetközi jelentőségű egészségügyi szükséghelyzetet” hirdetett ki. Egyetért ezzel a lépéssel?
Igen. Ezeknek a kórokozóknak a veszélye abban áll, hogy az egészségügyi hatóságok nem tudják a kockázat terjedését kontrollálni. Nem tudjuk, hogy a kórokozó hogyan reagál. Egy-egy kórokozónak egy-egy regionális piacon való megjelenésétől olyan szintű fertőzésekhez jutottunk el, amelyek néhány héten belül az egész világon elterjedtek.
A kórokozó egyszerűen kihalhat. Ami nagyszerű lenne. De ezt nem lehet előre tudni. Egy jobb felkészülés jelentősen javítaná annak az esélyét, hogy a kórokozó elterjedésének sebességét lelassítsuk. A WHO nyilatkozata egyidejűleg része annak, amit én pandémiaszínháznak nevezek. A nemzetközi szervezetek tönkremehetnek a saját tétlenségük miatt. Példaként a Népszövetséget nevezném meg. Az ENSZ-szervezetek mindig is nagyon ügyeltek jelentőségük, hatalmuk és finanszírozásuk megőrzésére. A különböző intézkedések és rendelkezések közel állhatnak a tényleges előkészületekhez és a megelőzéshez, amelyre a világnak tényleg szüksége van azért, hogy a Covid–19 elterjedési láncát megszakítsa.
Az egészségügyi rendszer neoliberális átalakítása mind a kutatást, mind pedig a páciensek általános ellátását, pl. a kórházakban, lényegesen meggyengítette. Milyen különbséget jelentene egy jobban finanszírozott egészségügyi rendszer a vírus elleni küzdelemben?
Itt van a szörnyű, de igen tanulságos története a Miami Medical Device Company munkatársának, aki Kínából való visszatérése után influenza jellegű tüneteivel családja és közössége számára helyesen cselekedett: egy helyi kórházban követelte, hogy teszteljék meg Covid–19-re. Attól tartott, hogy az Obamacare által biztosított gyenge egészségbiztosítása a teszt költségeit nem fogja fedezni. Igaza lett. Hirtelen 3 267 amerikai dolláros számlát kapott a nyakába. Az USA számára követelmény lehetne egy olyan szükséghelyzeti rendelkezés kibocsátása, hogy a járvány ideje alatt minden orvosi számlát, amely a fertőzés tesztelésével és egy pozitív teszt utáni kezelés költségeivel függ össze, a szövetségi kormányzat vállalja át. Bátorítani akarjuk az embereket arra, hogy segítséget kérjenek ahelyett, hogy elbújnának – és másokat megfertőznének – azért, mert nem tudják vállalni egy kezelés költségeit. Az egyértelmű megoldás egy olyan állami egészségügyi szolgálat lenne, amelyik az ilyen esetekre mind személyzetileg, mind anyagilag megfelelően fel van készülve.
Mihelyst a vírust egy országban felfedezik, a kormányok mindenütt autoriter intézkedésekkel reagálnak rá, mint pl. karantén elrendelésével egész területekre vagy városokra. Ezek a drasztikus intézkedések szükségesek?
A kereteiből kiszabadult katasztrófakapitalizmus ismertetőjele, hogy a koronavírus-krízist arra használják fel, hogy új szükségállapotra jellemző ellenőrző mechanizmusokat teszteljenek. A közegészségügy szempontjából egy járvány idején inkább bizalomra és együttérzésre kellene az ellátásnak felépülnie. Enélkül a kormányzatok elveszítik a lakosság támogatását. Szolidaritásra és a kölcsönös elfogadásra van szükségünk ahhoz, hogy ilyen fenyegetettségekkel, mint a járvány, közösen megküzdjünk. Önkéntes karanténokra megfelelő támogatottsággal, képzett szomszédsági segítőkre, élelmiszer-autókra, amelyek házról házra, ajtóról ajtóra járnak. Munkavégzés alóli mentesítésre és a munkanélküliség finanszírozására – ezek tudják a közösségi érzést, az összetartozás érzését megteremteni, amelyekre mindenkinek szüksége van.
Biztosan tudod, hogy nekünk itt Németországban az AfD-vel, gyakorlatilag van egy náci pártunk, amelynek 94 képviselője van a parlamentben. A kemény nácik és más csoportok az AfD-politikusaival közösen a koronavírus-válságot saját agitációjukra használják ki. Hamis jelentéseket terjesztenek a vírusról, és a kormánytól autoriter intézkedéseket követelnek: a repülőgép-forgalom korlátozását, a migránsok beutazási tilalmának elrendelését, a határok lezárását és kényszerkaranténokat…
Az utazás megtiltása és a határok lezárása olyan követelések, amelyekkel a radikális jobboldaliak az időközben globálissá váló betegséget „fajvédelmesíteni” szeretnék. Ez természetesen értelmetlenség. Mivel a vírus már mindenütt elterjedt, az egyetlen értelmes dolog arról gondoskodni, hogy a közegészségügy olyan mértékben legyen leterhelhető, hogy ne játsszon szerepet az, hogy ki az, aki egy fertőzés miatt egészségügyi ellátásra szorul. Rendelkezünk azokkal az eszközökkel, amelyek szükségesek a fertőzöttek ellátásához és gyógyításához. Természetesen abba kell hagynunk azt, hogy más országok lakóitól ellopjuk az országukat, amivel csak tovább fokozzuk a tömeges kivándorlást. Gondoskodni tudnánk arról is, hogy kórokozók egyáltalán ne keletkezzenek.
Mik volnának tartós megoldások fertőző betegségek elleni küzdelemben?
Ha az új vírusfertőzéseket korlátozni akarjuk, akkor az élelmiszer-termelést kell radikálisan megváltoztatnunk. Csak a mezőgazdasági termelők függetlensége és egy erős közösségi szektor képes a környezettől függő Ratchet (záróvonal)-hatás[7] és a kontrollálatlan fertőzések csökkentésére. Ehhez tartozik az állat- és növényvilág sokszínűségének támogatása és a stratégiai újrafásítás követelése mind a mezőgazdasági üzemek szintjén, mind pedig regionálisan. Az állatok számára biztosítani kell, hogy lakóterületükön szaporodhassanak, annak érdekében, hogy az immunizációs mechanizmusaikat továbbadhassák. Arról van szó, hogy egy, a környezetnek megfelelő termelést a környezetnek megfelelő áruforgalommal kapcsoljunk össze. Ehhez tartozik az ökológiai mezőgazdaság és eladási árak támogatása, valamint programok készítése a fogyasztók számára. Ezeket a projekteket meg kell védenünk azoktól a kényszerektől, amelyeket a neoliberális gazdaság az egyénekre és a közösségekre egyaránt rákényszerít. Ezeket a projekteket védenünk kell továbbá a tőke által irányított állami elnyomástól is.
Mit követeljenek a baloldaliak ebben a helyzetben, a betegség kitörésének dinamikájára tekintettel?
Az agráripar nem lehet többé a társadalom újratermelésének egyik formája, már csak az általános egészségvédelem érdekében sem. Az élelmiszerek magas szinten iparosodott előállítási formája olyan ügyeskedésektől függ, amelyek az egész emberiségre veszélyesek, és a jelen esetben elősegítik, hogy egy új, halálos világjárvány alakuljon ki. Követelnünk kell, hogy az élelmiszergazdálkodás rendszereit olyan mértékben államosítsák, hogy ilyen veszélyes kórokozók ne is keletkezhessenek. Ehhez az élelmiszerek termelését újra a vidéki közösségek szükségleteihez kell igazítanunk. Ez olyan agroökológiai megoldásokat követel meg, amelyek a környezetet és a parasztokat védik az élelmiszerek termelése során. Mindennek a keretét annak a metabolikus hasadásnak a helyrehozása adja, amely ökológiánkat gazdaságunktól elválasztja. Röviden: nekünk a világot kell megnyernünk.
Köszönöm a beszélgetést
A kérdéseket Yaak Pabst tette fel.
Forrás: https://www.marx21.de/coronavirus-gefahren-ursachen-loesungen/
Az interjú angol verziója: https://www.marx21.de/coronavirus-agribusiness-would-risk-millions-of-deaths/
[Koronavírus: Amit nem mondanak el]. Az interjú a következő marx21 – Magazinban jelenik meg 2020. március 30-án.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
[1] Big Farms Make Big Flu: Dispatches on Infectious Disease, Agribusiness, and the Nature of Science [A nagy agrárgazdaságok nagy influenzát produkálnak: közlemények a fertőző betegségről, az agrárvállalkozásról és a tudomány természetéről], https://monthlyreview.org/product/big_farms_make_big_flu/
[2] https://ourworldindata.org/tourism
[3] Börsencrash und Coronavirus – ein krankes System [Tőzsdekrach és koronavírus — egy beteg rendszer], https://www.marx21.de/boersencrash-coronavirus-krise-krankes-system/
[4] Coronavirus zeigt, dass der Kapitalismus krank ist [A koronavírus azt mutatja, hogy a kapitalizmus beteg], https://www.marx21.de/coronavirus-kapitalismus-krank/
[5] Massentierhaltung als Pandemie-Risiko [A tömeges álattartás mint világjárvány-kockázat], https://www.fr.de/panorama/massentierhaltung-pandemie-risiko-11494635.html
[6] Was das Coronavirus mit Kapitalismus zu tun hat [Mi köze van a koronavírusnak a kapitalizmushoz], https://www.marx21.de/coronavirus-covid-19-kapitalismus/
[7] https://de.wikipedia.org/wiki/Ratchet-Effekt
A kérdéseket Yaak Pabst tette fel.
Forrás: https://www.marx21.de/coronavirus-gefahren-ursachen-loesungen/
Az interjú angol verziója: https://www.marx21.de/coronavirus-agribusiness-would-risk-millions-of-deaths/
[Koronavírus: Amit nem mondanak el]. Az interjú a következő marx21 – Magazinban jelenik meg 2020. március 30-án.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
[1] Big Farms Make Big Flu: Dispatches on Infectious Disease, Agribusiness, and the Nature of Science [A nagy agrárgazdaságok nagy influenzát produkálnak: közlemények a fertőző betegségről, az agrárvállalkozásról és a tudomány természetéről], https://monthlyreview.org/product/big_farms_make_big_flu/
[2] https://ourworldindata.org/tourism
[3] Börsencrash und Coronavirus – ein krankes System [Tőzsdekrach és koronavírus — egy beteg rendszer], https://www.marx21.de/boersencrash-coronavirus-krise-krankes-system/
[4] Coronavirus zeigt, dass der Kapitalismus krank ist [A koronavírus azt mutatja, hogy a kapitalizmus beteg], https://www.marx21.de/coronavirus-kapitalismus-krank/
[5] Massentierhaltung als Pandemie-Risiko [A tömeges álattartás mint világjárvány-kockázat], https://www.fr.de/panorama/massentierhaltung-pandemie-risiko-11494635.html
[6] Was das Coronavirus mit Kapitalismus zu tun hat [Mi köze van a koronavírusnak a kapitalizmushoz], https://www.marx21.de/coronavirus-covid-19-kapitalismus/
[7] https://de.wikipedia.org/wiki/Ratchet-Effekt
