BALMIX - Egy gyilkos rendszer rendezkedik be a szemünk láttára

Nemi erőszak vádja és manipulált bizonyítékok Svédországban, Nagy-Britannia mindent elkövet azért, hogy a svédek az eljárást ne zárják le, elfogult bírók, letartóztatás, pszichológiai hadviselés és hamarosan kiadatás az USA-nak, 175 évi börtön kilátásba helyezésével és mindez azért, mert háborús bűnöket leplezett le. Most először beszél Nils Melzer[1], az ENSZ kínzással, kegyetlen bánásmóddal foglalkozó különmegbízottja, Julian Assange, a Wikileaks alapítója ügyében folytatott vizsgálódásainak felháborító eredményeiről[2].

1 - A svéd rendőrség felépíti a nemi erőszak vádját

Nils Melzer, miért foglalkozik az ENSZ kínzásokkal foglalkozó különmegbízottja Julian Assange-zsal?

Ezt kérdezte tőlem nemrég a berlini külügyminisztérium is. Valóban ez az ön feladata? Julian Assange kínzások áldozata?

Mit válaszolt?

Az eset három szinten kapcsolódik megbízatásomhoz. Első szint, hogy ez az ember információkat hozott nyilvánosságra szisztematikus kínzásokról. A kínzásokat elkövetők helyett őt üldözik. A második, hogy őt magát olyan elbánásban részesítik, amely a pszichológiai kínzás fogalmát kimeríti. Harmadik, hogy ki akarják adni egy olyan országnak, ahol embereket olyan körülmények között tartanak fogva, amely az Amnesty International szerint kimeríti a kínzás fogalmát. Összefoglalva: Julian Assange kínzásokat leplezett le, ezért őt megkínozzák és kiadják egy olyan államnak, ahol valószínűleg halálra fogják kínozni. Ez nem tartozna a hatáskörömbe? Hozzá kell tennem, hogy ez az eset emblematikus jelentőségű, egy demokratikus ország minden polgára számára fontos.

Miért nem foglalkozott már korábban az üggyel?

Képzeljen maga elé egy sötét szobát. Hirtelen valaki megvilágít egy fényszóróval egy elefántot a szobában, egy háborús bűnöst, korrupciót. Assange az, aki a fényszórót tartja. A kormányok egy pillanatig sokkos állapotban vannak, majd nemi erőszak vádjával a fényszóró fénycsóváját megfordítják. Ez a nyilvánosság manipulálásának klasszikus esete. Az elefánt ismét a sötétben áll, a fényszóró mögött. Így most Assange áll a fókuszban, és mi arról beszélünk, hogy Assange a követségen gördeszkán közlekedik, és hogy vajon a macskáját jól eteti-e. Mindnyájan úgy tudjuk, hogy nemi erőszakot követett el, hogy hacker, hogy kém, hogy narcisztikus. És az általa leleplezett háborús bűnök és visszaélések elhomályosulnak a sötétben. Ez történt velem is. Minden tapasztalatom, gyakorlatom ellenére, amelyek ismeretében elővigyázatosabbnak kellett volna lennem.

Kezdhetjük az elején? Hogyan került ez az ügy önhöz?

2018 decemberében kértek fel Assange ügyvédei először a közreműködésre. Először elutasítottam kérésüket. Más megkeresésekkel voltam teljesen elfoglalva és nem ismertem az ügyet alaposabban. Ismereteim alapján, amelyek a média jelentések nyomán alakultak ki bennem, előítéletes voltam és azt gondoltam, hogy Assange valamilyen mértékben bűnös és hogy Assange engem akar manipulálni. 2019 márciusában léptek Assange ügyvédei velem másodszor kapcsolatba, mivel megsokszorozódtak azok a jelzések, amelyek szerint Assange-t hamarosan kiutasítják az ecuadori nagykövetségről. Elküldtek nekem néhány kulcsfontosságú dokumentumot és az ügy összefoglalását. Ekkor gondoltam azt, hogy szakmai hivatástudatomnak tartozom azzal, hogy mindezt legalább átnézzem.

És utána?

Nagyon gyorsan világos lett számomra, hogy valami a dologban nem stimmel. Hogy itt egy olyan ellentmondás van, amely az összes jogi tapasztalatommal sem megmagyarázható. Miért áll egy ember kilenc évig büntetőjogi vizsgálati eljárás alatt nemi erőszak gyanújával anélkül, hogy vádat emeltek volna ellene ez alatt?

Ez szokatlan?

Még nem találkoztam munkásságom során hasonló esettel. Bárki akárki ellen indíthat vizsgálatot azzal, hogy elmegy a rendőrségre és a másik személyt feljelenti. A svéd hatóságokat viszont soha nem érdekelte Assange vallomása. Egész idő alatt célzott tudatossággal bizonytalanságban tartották. Képzelje el, hogy kilenc és fél éven keresztül egy egész államapparátus és a médiák nemi erőszak vádjával támadják, de nem tud védekezni, mert nem emelnek ön ellen vádat.

Azt mondja, hogy a svéd hatóságok nem voltak érdekeltek abban, hogy meghallgassák Assange-t. A média és a hatóságok az elmúlt években egy ezzel ellentétes képet ábrázoltak: Julian Assange a svéd bíróság elől elmenekült, mert így akarta magát kihúzni a felelősség alól.

Én is ezt gondoltam mindvégig, amíg el nem kezdtem magam is utánajárni a dolognak. Mert ennek ellenkezője a valóság. Assange többször is jelentkezett a svéd hatóságoknál, hogy a vádakban állást foglaljon. A hatóságok azonban nem reagáltak.

Hogy értsük, hogy a hatóságok nem reagáltak?

Akkor kezdjük az elején. Folyékonyan beszélek svédül, ezért minden eredeti dokumentumot át tudtam olvasni. Nem hittem a szememnek! Az ügyben érintett nő vallomása szerint soha nem volt szó nemi erőszakról. És nemcsak ez! Az érintett nő vallomását beleegyezése és közreműködése nélkül a stockholmi rendőrség átírta azért, hogy valahogy a nemi erőszak gyanúját felkelthesse. Minden dokumentum – e-mailek, sms-ek – a rendelkezésemre áll, amelyek ezt bizonyítják.

A nő vallomását a rendőrség átírta – miről beszél?

2010. augusztus 20-án megjelenik egy nő, név szerint S. W., egy másik nő, név szerint A. A. kíséretében, egy stockholmi rendőri irodában. S. W. elmondja, hogy Julian Assange-zsal közös megegyezéssel nemi kapcsolatot létesített. Viszont nem használtak kondomot. Most attól fél, hogy esetleg HIV vírussal megfertőződött, ezért szeretné tudni, hogy vajon a rendőrség Assange-t tudja-e arra kötelezni, hogy HIV tesztet készíttessen. Nagyon aggódik. A rendőrség felveszi a bejelenést és továbbítja az ügyészséghez. Még mielőtt a meghallgatást befejezték volna, arról tájékoztatják S. W.-t, hogy Assange-t őrizetbe veszik nemi erőszak gyanújával. S. W.-t ez sokkolja és nem hajlandó a meghallgatást tovább folytatni. Még a rendőrségi irodából ír egy sms-t egy barátnőjének, hogy ő nem akarja Assange-t semmivel sem vádolni, ő csak azt akarja, hogy Assange csináltasson egy HIV tesztet, de a rendőrség Assange-t egészen nyilvánvalóan kézbe akarja kaparintani.

Mit jelent ez?

S. W. Assange-t egyáltalán nem vádolta meg nemi erőszakkal. Sőt, nem hajlandó a rendőrségi meghallgatást folytatni, hazamegy. Ennek ellenére két órával később megjelenik az Expressen svéd bulvárlapban a szalagcím: Julian Assange-t kettős nemi erőszakkal gyanúsítják.

Kettős nemi erőszakkal?

Igen, mert van még egy nő, A. A., aki nem akar feljelentést tenni, ő csupán elkísérte S. W.-t a rendőrségre. Őt ezen a napon egyáltalán nem hallgatták meg. Később azt mondta, hogy Assange őt szexuálisan molesztálta. Természetesen nem állíthatom, hogy ez igaz vagy sem. Csupán megfigyelem a történés folyamatát: Egy nő elmegy a rendőrségre. Nem akar feljelentést tenni, hanem egy HIV tesztre való kötelezést szeretne elérni. A rendőrségnek támad az az ötlete, hogy nemi erőszakról lehet szó, és az ügyet hivatalból üldözendő bűncselekménynek minősíti. A nő nem hajlandó ezt aláírni, hazamegy, megírja a barátnőjének, hogy ő ezzel nem ért egyet, de a rendőrség Assange-t a kezeibe akarja kaparintani. Két óra múlva az ügy az újságban áll. Mint ahogy ma már tudjuk, az ügyészség juttatatta el az információt az újságnak anélkül, hogy Assange-tól akárcsak egy állásfoglalást is kértek volna. És a második nőt, akit augusztus 20-án szintén megerőszakolt volna Assange, először csak augusztus 21-én hallgatják meg.

Mit mondott a második nő a későbbi meghallgatáson?

Azt mondta, hogy ő Assange rendelkezésére bocsátotta lakását, aki egy konferenciára érkezett Svédországba. Egy kicsi, egyszobás lakást. Assange a lakásban volt, amikor a nő korábban érkezett haza a tervezettnél. A nő azt mondta, hogy ez neki nem probléma. Assange nyugodtan aludhat vele egy ágyban. Ezen az éjszakán közös megegyezéssel szexuális kapcsolat létesült. Kondommal. Azt is mondja a nő, hogy Assange a szexuális aktus alatt a kondomot szándékosan tönkretette. Ha ez így van, akkor ez valóban egy szexuális bűncselekmény, úgynevezett stealthing. A nő azt is mondja, hogy ő csak utólag vette észre, hogy a kondom tönkrement. Ez egy ellentmondás, amit feltétlenül tisztázni kellett volna. Ha valamit nem veszek észre, akkor nem tudhatom, hogy a másik ezt szándékosan tette. A bizonyítékként csatolt kondomon sem A. A., sem Assange DNS-e nem volt kimutatható.

Honnan ismerte egymást a két nő?

Igazából nem ismerték egymást. A. A., aki lakását felajánlotta Assange-nak, Assange sajtótitkárnője volt. Ő S. W.-t akkor ismerte meg, amikor S. W. egy rózsaszín kasmírpulóvert viselt. A. A. nyilvánvalóan tudta Assange-tól, hogy szívesen bocsátkozna szexuális kalandba S. W.-vel.

Aztán A. A. egy este sms-t kap egy ismerőstől: tudja, hogy Assange nála lakik és szívesen megismerkedne vele. A. A. azt válaszolja, hogy Assange jelenleg valószínűleg a kasmír-lánnyal feküdt le. Következő reggel S. W. telefonon beszél A. A.-val és mondja, hogy valóban lefeküdt Assange-zsal, és most attól tart, hogy nem fertőződött-e meg HIV vírussal. Ez a félelem valódi, mert S. W, még egy klinikát is felkeres, hogy tanácsot kérjen. Erre A. A. azt javasolja, hogy menjenek el a rendőrségre, mert a rendőrség Assange-t kényszeríteni tudja arra, hogy HIV tesztet csináltasson. De nem a legközelebbi rendőrőrsre mennek, hanem egy jóval távolabbiba, ahol A. A. barátnője rendőrnőként dolgozik, aki aztán a meghallgatást is elvégzi. Ráadásul kezdetben barátnője, A. A. jelenlétében, ami egyáltalán nem korrekt. Eddig még hiányos rendőri professzionalizmusról beszélhetünk. A hivatalok tudatos gonoszsága később azonban egészen nyilvánvalóvá vált, amikor a nemi erőszak gyanúját azonnal a bulvár sajtónak eljuttatták, mégpedig A. A. megkérdezése nélkül, az S. W. által elmondottakkal teljes ellentmondásban. Ezzel megszegték a szigorú svéd törvényi szabályokat, amelyek tiltják, hogy a feltételezhető áldozat vagy gyanúsított nevét nyilvánosságra hozzák. Erre figyelmes lesz az ügyben illetékes ügyésznő és lezárja a nemi erőszak vizsgálatát néhány nap múlva azzal, hogy S. W. vallomása hihető, de semmilyen jel nem mutat bűncselekményre.

Ezután kezdődik az ügy igazán. Miért?

Mert a kihallgatást végző rendőrnő főnöke egy mailt ír beosztottjának, hogy át kell írnia S. W. vallomását.

„Járj el úgy, ahogy írom! Tedd hozzá egy kihallgatáshoz és írd alá a kihallgatást.” Ld. a svéd rendőrség email levelezését német fordításban[3].

Feladó: Mats Gehlin Címzett: (a név befeketítve)
Dátum: 2010/08/26 12:30
Válasz: Rendben, de írok egy feljegyzést erről.
Baráti üdvözlettel Mats Gehlin inspektor

<Név befeketítve< 2010/08/24/ 4:35: világos, de akkor két kihallgatás van. De csak egy formális kihallgatást végeztem. Mit tegyek egy másik kihallgatással? Ha ennek az előírások szerint kell történnie, akkor, feltételezem, hogy az eredeti kihallgatás szövegén kell változtatni és nekem jeleznem kell a változtatásokat. Ez elég kockázatos. Nem akarom, hogy egy aláírás nélküli dokumentum és az én nevem a «DurTvå»-rendszerben (rendőrségi információs rendszer az előzetes vizsgálatokról) forogjon. Különösen nem, ahová ez az ügy jelenleg fejlődik.
<Név befeketítve<

Mats Gehlin 2010/08/24/ 1:44

Csinálj egy új kihallgatást. Tedd bele a szöveget és adj egy nevet a kihallgatásnak az aktában. Írd alá a kihallgatást. Baráti üdvözlettel Mats Gehlin inspektor

2010/08/24. 1:38
>név befeketítve<
Hé, talán kicsit nehéz felfogású vagyok, de nem értem igazán, mit javasolsz. <Név befeketítve< megpróbált nekem segíteni, és mi felhívtunk benneteket, anélkül, hogy a problémát meg tudtuk volna oldani.

<Név befeketítve< -112 55

> Mats Gehlin 2010./08/24/9:33 >>>
Jó reggelt! < név befeketítve<

Csináld úgy, ahogy itt áll. Tedd bele a kihallgatásba és szignáld a kihallgatást. Furán nézne ki, ha aláírnám. Hozzáfűzöm a régebbi kihallgatást. Baráti üdvözlettel Mats Gehlin inspektor

>Név befeketítve< 2010/08/23/ 8:27 >>>Hej, remélem, hogy mindent jól csináltam és a dokumentum úgy érkezik meg hozzád, ahogy kell. Küldj nekem egy visszaigazolást. Ami a szóbeli jelentést illeti az ügyésznő részére, nincs más információm, mint amit <név befeketítve< tőle telefonon kaptam, valamikor a kihallgatás folyamán. Hogy mi került továbbításra, nem tudom, mert <név befeketítve< nem akart velem beszélni. Nem volt rá mód, hogy megtanácskozzam az ügyésznővel a bűncselekmény besorolását. Azt tudtam meg, hogy az ügyésznő utasítása szerint a cselekményt nemi erőszaknak kell minősíteni. Üdvözlettel < név befeketítve <

Mit írt át a rendőrnő?

Nem lehet tudni. Mivel az első meghallgatást közvetlenül a számítógépen írták át, ezért az eredeti már nem fellelhető. Csak azt tudjuk, hogy az eredeti nyilatkozat a főügyésznő szerint nyilvánvalóan nem tartalmazott semmilyen utalást bűncselekményre. A megváltoztatott jegyzőkönyvben az áll, hogy többszöri nemi aktusra került sor, közös megegyezéssel és kondommal. De reggel a nő felébredt, mert Assange megpróbált szexuális aktus keretében a hüvelyébe belehatolni, kondom nélkül. A nő megkérdi: „Van rajtad kondom?” Assange válaszol: „Nem”. Erre a nő: „ You better not have HIV” (Remélem, nem vagy HIV fertőzött) és hagyja, hogy az aktus tovább folytatódjon.

Miért tették vajon ezt a svéd hatóságok?

Az időkontextus a döntő. Július végén a Wikileaks, együttműködve a New York Timesszal, a Guardiannel[4] és a Spiegellel, nyilvánosságra hozta az úgynevezett Afghan War Diaryt[5] (Afgán háborús napló). Ez az egyik legnagyobb kiszivárogtatás az USA hadügy történetében. Az USA azonnal felhívja a szövetségeseit, hogy Assange-t büntetőeljárásokkal terítsék le. Nem ismerjük teljességében ezt a levelezést. De a Stratfor, az USA kormánynak dolgozó biztonsági cég, nyilvánvalóan azt tanácsolja az amerikai kormánynak, hogy Assange-t az elkövetkező huszonöt évben minden lehetséges bűntetőjogi eljárással hallgattassák el.[6]

2 - Assange többször is jelentkezik a svéd bíróságnál, hogy vallomást tegyen. A svéd bíróság azonban hárít.

Miért nem jelentkezett Assange a rendőrségen akkor?

De, pont, hogy jelentkezett, mint ahogy már hangsúlyoztam.

Akkor kérem, mondja el részletesen!

Assange a sajtóból értesült a nemi erőszak vádjáról. Kapcsolatba lép a rendőrséggel, hogy állást foglalhasson a dologban. A nyilvánosságra hozott botrány ellenére csak kilenc nappal később teszik ezt számára lehetővé, amikor az S. W. elleni nemi erőszak vádja már megdőlt. Az A. A. elleni szexuális molesztálás vádja azonban még fennáll. 2010. augusztus 10-én Assange megjelenik a rendőrségen, hogy vallomást tegyen. Az a rendőr hallgatja ki, aki közben kiadta az utasítást, hogy S. W. vallomását írják át. A beszélgetés kezdetén azt mondja Assange, hogy hajlandó mindent elmondani, de nem szeretné, hogy megint az újságokban találkozzon szavaival. Ez az ő személyes joga és erről biztosítják is. Ugyanazon estén megint minden olvasható az újságban. Csak ettől a hatóságtól kaphatta meg az információkat az újság, mert senki más nem volt jelen a rendőrségen Assange és a kihallgatást végző rendőrön kívül. Teljesen nyilvánvalóan a cél az volt, hogy Assange nevét tönkretegyék.

Hogyan keletkezett egyáltalán az az állítás, hogy Assange a svéd bíróság alól kivonja magát?

Ez az értelmezés konstruált, nem felel meg a tényeknek. Ha ki akarta volna vonni magát a svéd bíróság hatásköre alól, akkor nem ment volna el a rendőrségre. S. W. átírt vallomása alapján az ügyésznő eljárást megszüntető határozatával szemben fellebbezést nyújtanak be és 2010. szeptember 2-án újra megnyitják az eljárást, nemi erőszak gyanújával. Mindkét nő számára hivatalból rendelnek ki jogi képviselőt, név szerint Claes Borgströmt. Ő a korábbi igazságügy-miniszter, Thomas Bodström ügyvédi irodájának társpartnere volt. Az igazságügy-miniszter idején a svéd biztonsági rendőrség és az USA minden eljárás nélkül gyanús személyeket Stockholm közepén elhurcolt és kiadta a CIA-nak. A CIA ezeket az embereket megkínozta[7]. Ezzel világosabbá vált az ügy transzatlanti háttere. Miután újra elindították a nemi erőszak gyanúja miatt az eljárást, Assange az ügyvédein keresztül tudatja, hogy szeretné kifejteni álláspontját. Az illetékes ügyésznő húzza az időt, vagy mert az ügyésznőnek nincs ideje, vagy mert az illetékes rendőr beteg. Majd Assange ügyvédje három hét múlva azt írja, hogy Assange-nak feltétlenül részt kell vennie egy konferencián Berlinben. Elhagyhatja-e az országot? Az ügyészség írásban hozzájárul. Assange elhagyhatja Svédországot rövid idejű külföldi utazásokra.

És aztán?

A lényeg, hogy pont azon a napon, amikor Julian Assange Svédországot elhagyja, amikor még egyáltalán nem világos, hogy rövidebb vagy hosszabba időre távozik, elfogató parancsot adnak ki ellene. A Scandinavian Airlinesszal repül Stockholmból Berlinbe. A repülőúton eltűnnek a laptopjai a feladott csomagjából. Amikor megérkezik Berlinbe, kéri a Lufthansat, hogy járjon utána az eltűnt laptopoknak a SAS-nál. A SAS azonban mindenféle felvilágosítást megtagad egészen nyilvánvalóan.

Miért?

Pontosan ez a probléma. Állandóan történnek ebben az esetben olyan dolgok, amelyeknek egyáltalán nem szabadna előfordulniuk, kivéve, ha megváltoztatjuk megfigyelésünk szemszögét. Assange mindenképpen Londonba utazik tovább, nem húzza ki magát az igazságszolgáltatás alól, hanem több időpontot kér az ügyészségtől svéd ügyvédjén keresztül, amikor őt Svédországban meghallgatnák. Ez a levelezés rendelkezésünkre áll. Aztán a következő történik. Assange tudomására jut, hogy az USA-ban elindítottak ellene egy titkos büntetőeljárást. Ekkor ezt az infomrációt az USA nem igazolta vissza, de ma már tudjuk, hogy igaz. Ettől az időponttól kezdve azt mondja Assange, kész arra, hogy Svédországban kihallgassák, de diplomáciai védettséget kér, hogy nem adja ki őt Svédország az USA-nak.

Ez egyáltalán reális lehetőség lett volna?

Abszolút. Néhány évvel korábban, mint említettem, a svéd biztonsági erők két, Svédországban regisztrált menedékkérőt minden eljárás nélkül a CIA-nak kiszolgáltattak. Már a stockholmi repülőtér területén megverték, elkábították és Egyiptomba repítették őket, ahol megkínozták őket. Nem tudjuk, hogy ez egy egyedi eset volt-e. De mi ismerjük ezt az esetet, mert a férfiak túlélték a kínzásokat. Mindketten később az ENSZ emberjogi intézményénél vádat emeltek, és nyertek. Svédországnak nekik egyenként félmillió dollár kártérítést kellett fizetnie.

Svédország elfogadta Assange kérését?

Az ügyvédek azt mondják, hogy a közel hét év alatt, amíg Assange az ecuadori követségen élt, több, mint harmincszor ajánlották fel, hogy Assange eljön Svédországba, amennyiben biztosítják, hogy nem adják ki az USA-nak. A svédek megtagadták ezt arra hivatkozva, hogy nincs kiadatási egyezményük az USA-val.

Hogyan ítéli meg ezt a követelést?

Ilyen diplomáciai biztosítékok mindennaposak a nemzetközi diplomáciában. Biztosítékot kérnek, hogy nem adják ki az adott személyt egy olyan államnak, ahol az emberi jogok megsértésének veszélye áll fenn, mégpedig teljesen függetlenül attól, hogy egy ilyen kiadatási kérelem már megérkezett vagy sem. Ez egy politikai, nem jogi eljárás. Egy példa. Franciaország kéri Svájctól egy kazah üzletember kiadatását, akit adócsalás miatt keresnek. Svájc szerint nem áll fenn kínzás gyanúja Franciaország esetében, szembenKazahsztánnal. Ezért Svájc azt mondja: kiadjuk nektek a kazah üzletembert, de adjatok diplomáciai biztosítékot arra, hogy nem adjátok ki őt Kazahsztánnak. Erre a franciák nem azt mondják, hogy Kazahsztán még nem is juttatott el hozzánk kiadatási kérelmet, hanem természetesen megadják a kért biztosítékot. A svédek érveit hajuknál fogva rángatták elő. Ez az egyik. A másik, és ezt a nemzetközi gyakorlat kulisszák mögötti történéseinek alapos ismeretében mondom, ha egy ilyen diplomáciai biztosítékot nem adnak meg, akkor minden gyanú jogos az adott országgal szemben. Miért ne garantálhatták volna a svédek a ki nem adatást? Jogi szempontból a svéd szexuális bűncselekményekben folytatott eljárásokhoz az USA-nak semmi köze.

Miért nem akarták a svédek ezt a biztosítékot megadni?

Elég, ha megnézzük, hogyan folyt az eljárás. A svédeknek soha nem a két nő érdekeinek védelme volt fontos. Assange az után is vallomást akart tenni, hogy megtagadták tőle a diplomáciai biztosítékot. Azt mondta, ha nem tudjátok garantálni, hogy nem leszek kiadva az USA-nak, akkor Londonban Videolinken keresztül állok rendelkezésre egy kihallgatáshoz.

Ez szokásos vagy egyáltalán jogilag lehetséges, hogy svéd tisztviselők egy ilyen kihallgatásra egy másik országba utazzanak?

Ez egy újabb bizonyíték arra, hogy a svédeknek kezdettől fogva nem az igazság kiderítése volt a céljuk. Pont ilyen igazságügyi kérdésekre vonatkozóan létezik olyan együttműködési egyezmény Svédország és Nagy-Britannia között, amely lehetővé teszi, hogy személyek kihallgatására svéd hivatalnokok Angliába utazzanak és viszont. Vagy, hogy egy kihallgatást video segítségével végezzenek. A kérdéses időszakban Svédország és Anglia között 44 eljárásban jártak így el. Csak Julian Assange esetében ragaszkodtak a svédek ahhoz, hogy elengedhetetlen a személyes jelenléte.

3 - Amikor a legmagasabb szintű svéd bíróság kényszeríti a stockholmi ügyészséget, hogy végre emeljenek vádat vagy szüntessék be az eljárást, a brit hivatalok azt írják: Nehogy már bemajrézzatok![8]

Miért ragaszkodnak ehhez?

Hogy miért nem adják meg a diplomáciai garanciát, hogy miért nem hajlandók Londonban kihallgatni, arra csak egy magyarázat van. Mindenképpen kézbe akarták kaparintani Assange-t, hogy utána kiadhassák at USA-nak. Mindaz, ami Svédországban egy büntetőjogi vizsgálati eljárás folyamán néhány héten belül akkumulálódott, az egyszerűen groteszk. Az állam a két nő részére jogi képviseletet biztosított, aki elmagyarázta a nőknek, hogy a nemi erőszak egy hivatalból üldözendő bűncselekmény, úgyhogy az általuk megéltek büntetőjogi értelmezése az állam dolga, nem az övéké. A nők vallomása és a hivatalos interpretáció közötti ellentmondásra azt mondja a jogi képviselő, hogy a nők nem jogászok. Mégis, az ügyészség öt éven keresztül nem hajlandó Assange-t az ellene megfogalmazott nemi erőszak gyanújában egyáltalán meghallgatni mindaddig, amíg Assange ügyvédei végül is a legmagasabb svéd bírósági szintre érnek, hogy kikényszerítsék, hogy az ügyészség végre vagy vádat emeljen, vagy szüntesse be az eljárást. Amikor a svédek az angolok tudomására hozzák, hogy valószínűleg be kell szüntetniük az eljárást, a britek aggódva válaszolnak: Don’t you are get cold feet! (Nehogy már bemajrézzatok!)

„Nehogy már bemajrézzatok” az angol CPS büntetöeljárási hatóság mailje a svéd vezető ügyésznőhöz, Marianne Ny.-hez. Ezt a dokumentumot az olasz oknyomozó újságírónő, Stefania Maurizi[9] kapta meg az öt éve húzódó Freedom of Information (az információ szabadsága) miatt indított eljárásában. Az eljárás még nem fejeződött be. Fotokópia az eredeti cikkben.

Hogyan?

Igen, az angolok, név szerint a Crown Prosecution Service, a svédeket mindenáron vissza akarták tartani attól, hogy az eljárást beszüntessék. Pedig az angoloknak boldognak kellett volna lenniük, hogy már nem kell adófizetőik millió fontjait arra fordítaniuk, hogy Assange-t az ecuadori követségen megfigyelés alatt tartsák, nehogy el tudjon menekülni.

Miért érdekeltek az angolok abban, hogy a svédek ne szüntessék be az eljárást?

Fel kell hagynunk azzal a hittel, hogy itt valójában egy szexuális bűncselekményben folytatott eljárásról lenne szó. Amit a Wikileaks tett, az az USA, Anglia, Franciaország és Oroszország politikai elitjét egyformán veszélyezteti. A Wikileaks nyilvánosságra hoz titkos állami információkat, mert titoktartást sértenek. És ez egy olyan világ számára, amelyben, még az úgynevezett érett demokráciákban is, a titoktartás teljesen túlburjánzik, fundamentális fenyegetettséget jelent. Assange világossá tette, hogy ezekben az államokban már nem a legális titoktartás a fontos, hanem korrupciós és más bűncselekményekről tudósító fontos információk nyilvánosságra kerülésének megakadályozása. Vegyük például az emblematikus Wikileaks esetet, a Chelsa Manningot, az úgynevezett Collateral Murder videót. (2010. április 5-én a Wikileaks nyilvánosságra hozta az USA hadsereg egy titkosnak minősített videóját Ez bemutatta, ahogy USA katonák Bagdadban több embert meggyilkolnak[10], közöttük az amerikai Reuters két munkatársát. – A szerkesztőség megjegyzése.) Mint több éves IKRK[11] jogi tanácsadó és háborús területekre kiküldött megfigyelő, minden bizonyossággal állíthatom, hogy a videón bemutatottak minden kétséget kizáróan kimerítik a háborús bűncselekmény fogalmát. A filmen látható, ahogy egy helikopter legénysége lemészárolja az embereket. Az is lehet, hogy közöttük voltak olyanok is, akik fegyvert viseltek. Egészen egyértelműen sebesültekre céloztak. Ez háborús bűncselekmény. „He is wounded”(megsebesült) – halljuk az egyik amerikait. „I´m firing” (én tüzelek), és utána nevet. Akkor érkezik egy minibusz, amelyik a sebesülteket akarja kimenekíteni. A sofőr mellett két gyerek is van a buszon. Lehet hallani, ahogy a katonák mondják: vessen magára, ha gyerekeket hoz a csatatérre. És tüzelnek. Az apa és a sebesültek azonnal meghalnak, a gyerekek életveszélyesen megsebesülnek. A film nyilvánosságra hozatalával közvetlen szemtanúi leszünk egy bűnös és lelkiismeretlen mészárlásnak.

Mit kellene tennie egy jogállamnak ilyen esetben?

Egy jogállam valószínűleg Chelsea Manning ellen eljárást indítana hivatali titok megsértése miatt, mert a videót továbbította Assange-nak. De biztos nem járnának el Assange ellen, mert ő a videót a közösség érdekében publikálta, a klasszikus tényfeltáró újságírás jegyében. Amit azonban egy jogállam mindenképpen megtenne, hogy a háborús bűnösöket elfogja és megbünteti. Ezeknek a katonáknak rács mögött a helyük. De egyikükkel szembe sem folytattak le büntetőeljárást. Helyette az az ember, aki a nyilvánosságot tájékoztatta, Londonban kiadatási elzárás alatt áll, és azért, amit tett, az USA-ban 175 évi börtönbüntetést kaphat. Ez egy olyan büntetési tétel, amely teljesen abszurd. Összehasonlításul: a Jugoszláv bírósági eljárásban a főbűnösök negyvenöt év börtönbüntetést kaptak. 175 év börtönbüntetés olyan börtön körülmények között, amelyeket az ENSZ különmegbízottja is és az Amnesty International is embertelennek nyilvánított! Az igazán elrettentő ebben az esetben azonban az, hogy egy jogon kívüli tér nyílt meg. A hatalmasok büntetés kockázata nélkül elkövethetnek bűncselekményeket, az újságírást ugyanakkor kémkedésnek nyilvánítják. Bűncselekmény lesz az igazságot kimondani.

Képaláírás: „Nézze meg, hová jutunk húsz év múlva, ha Assange-t elítélik. Hogy ön, mint újságíró mit írhat majd le. Meg vagyok győződve, hogy komoly veszélye áll fenn annak, hogy a sajtószabadságot elveszítsük”: Nils Melzer.

Mire számíthat Assange, ha kiadják?

Nem fog jogállami eljárásban részesülni. Ezért sem szabad kiadni. Assange esküdtszéki bíróság elé kerül Alexandriában, Virginia államban. A hírhedt Espionage Court elé, ahová az USA minden nemzetbiztonsági ügye kerül. A hely nem véletlen, mivel az esküdteket a helyi lakosság arányában kell kiválasztani, és Alexandriában a lakosság 85 %-a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, vagyis a CIA-nál, az NSA-nál, a védelmi osztálynál vagy a külügynél dolgozik. Ha önt egy ilyen zsűri előtt nemzetbiztonság megsértésével vádolják, akkor az ítélet már kezdettől fogva egyértelmű. Az eljárásokat mindig ugyanaz a bírónő vezeti egy személyben, zárt tárgyaláson, a titkosított bizonyítékok miatt. Senkit sem mentenek fel egy ilyen ügyben ezelőtt a bíróság előtt. A legtöbb vádlott ezért megegyezik a vádlóval, hogy részben beismeri bűnösségét és ezért enyhébb büntetést kap.

Azt mondja, hogy Julian Assange az USA-ban nem fog jogállami eljárásban részesülni?

Kétségkívül. Ameddig USA alkalmazottak főnökeik parancsainak engedelmeskednek, nyugodtan elkövethetnek agressziókat, háborús bűnöket és kínzást, abban a tudatban, hogy nem fogják üldözni őket. Mit tanultunk a nürnbergi perekből? Elég sokáig dolgoztam konfliktusos területeken, hogy tudjam, hogy a háborúkban hibák történnek. Ezek a hibák nem mindig lelkiismeretlen bűnök, hanem sokszor minden a stressz miatt, a túlterheltség miatt vagy pánikból történik. Ezért tudom megérteni, ha országok azt mondják: nyilvánosságra hozzuk az igazságot, vállaljuk a felelősséget az előidézett károkért, de ha az egyéni hiba nem túl nagy, akkor nem alkalmazunk drákói büntetéseket. Ha azonban az igazságot elhallgatják és a bűnösüket egyáltalán nem vonják felelősségre, akkor extrém veszélyek állnak elő. A múlt század 30-as éveiben Németország és Japán kilépett a Népszövetségből. Tizenöt évvel utána a világ romokban hevert. Ma az USA kilépett az Emberi Jogi Tanácsból és sem a Collateral Murder vérengzés, sem szeptember 11. után a CIA által elkövetett kínzásoknak, sem pedig az Irak elleni agressziónak nem lettek büntetőjogi következményei. Most Nagy-Britannia követi a példájukat. Ott a saját parlamentjük, az Intelligence and Security Committee[12] két jelentést hozott nyilvánosságra, melyek azt bizonyítják, hogy Nagy-Britannia sokkal mélyebben vett részt a titkos CIA kínzás programokban, mint ahogy eddig feltételeztük. A bizottság bírói eljárás megindítását követelte. Boris Johnson első hivatali dolga volt, hogy ezt a vizsgálatot megszüntette.

4 - Angliában a kauciós előírások megszegéséért pénzbüntetést szoktak kiszabni, legfeljebb pár napos fogva tartást. Assange-t azonban gyorsított eljárás keretében ötvenhetes fogvatartásra ítélték, egy különösen magas biztonsági fokozatú börtönben anélkül, hogy lehetősége lenne saját védelmének előkészítésére.

2019 áprilisában az angol rendőrség Assange-t elhurcolta az ecuadori követségről. Hogyan ítéli meg ezt az eljárást?

2017-ben Ecuadorban új kormány került hatalomra. Az USA Kongresszusa írt az új kormánynak egy levelet: örülnénk, ha Ecuador az USA-val együttműködne. Természetesen pénzről van szó, sok pénzről. De van itt egy akadály, Julian Assange. A levélben az áll, hogy az USA hajlandó együttműködni, amennyiben Ecuador Assange-t átadja az USA-nak. Ettől a perctől kezdve egyre masszívabb nyomást gyakorol az ecuadori követség Assange-ra. Megnehezítik az életét. De Assange marad. Erre Ecuador megszünteti Assange menedékjogát és zöld utat ad Angliának Assange elfogására. De mivel az előző kormány Assange-nak ecuadori állampolgárságot adott, ezért Assange útlevelét azonnal be kellett vonni, mivel az ecuadori alkotmány tiltja saját állampolgár kiadatását. Mindez egy éjszaka alatt történt, mindennemű jogállami eljárás nélkül. Assange-nak nincs lehetősége sem arra, hogy állást foglaljon, sem arra, hogy bármilyen jogi eszközt igénybe vegyen. Az angol rendőrség elfogja és ugyanazon a napon egy angol bíró elé viszik, aki Assange-t a kauciós előírások megszegése miatt elítéli.

Hogyan értékeli ezt a gyors ítéletet?

Assange-nak csupán tizenöt perce volt arra, hogy ügyvédjével felkészüljön. A bírói eljárás maga is tizenöt percig tartott. Assange ügyvédje egy vastag dossziét tett az asztalra és kifogást emelt az egyik bírónő részvétele ellen, mivel a bírónő férje harmincöt esetben szerepelt a Wikileaks által nyilvánosságra hozott információkban. A bíró ezeket a kifogásokat vizsgálat nélkül egyszerűen lesöpörte az asztalról. Támadásnak nyilvánította, hogy kolléganője esetében összeférhetetlenséget említenek. Assange az egész eljárás alatt csak egy mondatot mondott: I plead not guilty (nem vagyok bűnös). A bíró odafordult Assange-hoz és azt mondta: You are a narcissist who cannot get beyond his own self-interest. I convict you for bail violation (Ön narcisztikus személy, aki csak a saját érdekeire gondol. Elítélem a kauciós elírások megszegéséért.)

Hogy jól értsem: Assange-nak kezdettől fogva nem volt semmilyen esélye?

Igen, pont erről van szó. Nem mondom, hogy Julian Assange egy angyal vagy hogy hős. De nem is kell annak lennie. Hiszen mi alapvető emberi jogokról beszélünk és nem angyalok vagy hősök jogairól. Assange egy ember, akinek megvan a joga arra, hogy megvédje magát és hogy humánusan bánjanak vele. Bármit is hánynak Assange szemére, akkor is joga van a tisztességes eljáráshoz. Ezt a jogot következetesen megtagadták tőle mind Svédországban, mind az USA-ban, mind Angliában, mind Ecuadorban. Ehelyett közel hét évig egy szobában, teljes bizonytalanságban hagyták aszalódni. Aztán egyszer csak, váratlanul kiragadják innen, és órákon belül, minden felkészülés nélkül elítélik óvadéki előírás megszegéséért. Ami abból áll, hogy Assange egy másik ENSZ tagállamtól politikai üldözés miatt diplomáciai menedéket kapott, pontosan úgy, ahogy azt a nemzetközi jog előírja, és ahogy ezt számtalan kínai, orosz és más disszidens nyugati követségen tették. Teljesen nyilvánvaló, hogy itt politikai üldözésről van szó. Angliában is kauciós előírások megszegéséért alig találkozunk börtönbüntetéssel, mert pénzbüntetéssel sújtják az ilyen eseteket. Assange-t ezzel ellentétben egy szigorú biztonsági előírásokkal felszerelt börtönben ötven hét fogvatartásra, egészen nyilvánvalóan aránytalan büntetésre ítélik, amelynek egyetlen célja van, Assange fogva tartása, amíg az USA a kémkedés vádjait nyugodtan előkészíti.

Az ENSZ kínzásügyi különmegbízottjaként hogy ítéli meg Assange jelenlegi fogvatartási körülményeit?

Anglia nem engedélyezi Assange-nak, hogy kapcsolatot tartson fenn az ügyvédeivel az USA-ban, ahol egy titkos eljárás folyik ellene. A brit ügyvédnője is panaszolja, hogy nincs elegendő kapcsolata Assange-zsal ahhoz, hogy a bírósági iratokat és bizonyítékokat megbeszélhesse vele. Októberig nem szabad jogi aktáiból egyetlen egy dokumentumot sem a cellájában tartania. Lehetetlenné teszik számára azon alapjogának gyakorlását, hogy védekezésére felkészülhessen úgy, ahogy az Emberi jogok európai egyezménye tartalmazza. Ehhez járul a szinte teljes izolációs börtön, ami aránytalan büntetés a kauciós előírások megsértése miatt. Amint Assange elhagyja a celláját, a folyósokat teljesen kiürítik, hogy lehetetlenné tegyenek minden kapcsolatot más fogvatartottakkal.

Ilyen feltételek egy egyszerű kauciós előírás megsértése esetén? Mikor minősül a fogvatartás kínzásnak?

Julian Assange-t Svédország, Anglia, Ecuador és az USA célzott pszichológiai kínzás alá vette. Először, amikor teljesen önkényesen folytatták le ellene az eljárást. Az eljárás levezénylése a svédek részéről, Anglia aktív közreműködésével, amelynek célja az volt, hogy Assange-ra nyomást gyakoroljanak, hogy a követséget ne hagyhassa el. A svédek számára soha nem az igazság kiderítése volt a fontos és az, hogy a nőknek segítsenek, hanem a céljuk az volt, hogy Assange-t sarokba szorítsák. A jogi eljárással való visszaélés, amikor egy embert olyan helyzetbe hoznak, hogy ne tudjon védekezni. Ehhez járulnak a megfigyelés alá helyezés intézkedései, a sértegetések, a megalázások és támadások ezen országok politikusai részéről, egészen a halállal való fenyegetésig. Az állami hatalommal való ilyen folyamatos visszaélés Assange-nál óriási stresszt és szorongásos állapotot váltott ki és mérhető kognitív, valamint neurológiai károkat okozott. 2019 májusában meglátogattam Assange-t cellájában két tapasztalt, világszerte elfogadott orvossal, akik a kínzások áldozatainak bírósági és pszichiátriai vizsgálatára specializáltak. Mindkét orvos diagnózisa egyértelmű volt: Julian Assange a pszichikai kínzás egyértelmű jeleit mutatta. Ha nem kap védelmet hamarosan, akkor egészségi állapotának nagyon gyors romlásával kell számolni, egészen a halálig.

Amikor Assange már fél éve Angliában kitoloncolási elzárás alatt áll, Svédország hirtelen titokban megszünteti az ellene indított eljárást. Kilenc hosszú év után. Mi történt?

Majd egy évtizedig a svéd állam Julian Assange-t célzatosan és nyilvánosan szexuális bűnözőként állította pellengérre. Aztán hirtelen megszüntetik az eljárást ugyanazzal az érvvel, amelyet már 2010-ben az első stockholmi ügyésznő öt nappal az eljárás megindulása után indokolta az eljárás előszöri megszüntetését: A nő vallomása ugyan hihető, de nem állnak rendelkezésre bizonyítékok, arra, hogy bűncselekmény történt volna. Felfoghatatlan botrány. De az időpont megválasztása nem véletlen. November 11-én nyilvánosságra hoztak egy hivatalos iratot, amelyet én két hónappal korábban a svéd kormányhoz eljuttattam. Ebben az iratban[13] felhívom a svéd kormányt arra, hogy magyarázza meg, mintegy ötven pontban, milyen mértékben egyeztethető össze eljárásuk lefolytatása az emberi jogokkal. Hogyan lehetséges, hogy a sajtó mindent azonnal megtud, jóllehet ez tilos? Hogyan lehetséges, hogy egy gyanúsítás nyilvánosságra kerül, miközben az érintettet még meg sem hallgatták? Hogyan lehetséges, hogy önök szerint szexuális erőszak bűntettéről van szó, miközben az érintett nő ennek ellentmond? Az eljárás megszüntetésének nyilvánosságra hozatalával egyidőben kapok egy rövid választ a svéd kormánytól: a kormánynak nincs semmi hozzáfűzni valója az ügyhöz.

Mit jelent egy ilyen válasz?

A vétkesség beismerését.

Miért?

Az ENSZ különmegbízottjaként megbízatásom van arra, hogy a kínzások áldozatainak egyéni panaszait megvizsgáljam és ugyanígy felkérhessem a kormányokat is nyilatkozatok megtételére vagy vizsgálatok elvégzésére. Ez az én mindennapos munkám az ENSZ tagállamokkal. Tapasztalatból mondom, hogy azok az államok, akik jóhiszeműen cselekszenek, gyakorlatilag mindig nagyon érdekeltek abban, hogy a kért válaszokat megkaphassam, amivel ezek az országok magatartásuk jogosságát hangsúlyozzák. Ha egy állam, mint Svédország, az ENSZ kínzásügyi különmegbízottjának kérdéseit nem akarja megválaszolni, akkor ez a kormány tudatában van magatartása jogellenességével. Akkor nem akar a cselekményeiért semmilyen felelősséget vállalni. Mivel tudták, hogy nem fogom feladni, egy hétre rá behúzták a vészféket és az eljárást megszüntették. Ha államok ilyen mértékben hagyják magukat manipulálni, akkor a demokráciánk és emberi jogaink alapjaiban veszélyeztetettek.

Azt mondja, hogy Svédország tudatosan játszotta el ezt a játékot?

Igen. Véleményem szerint Svédország egyértelműen rosszhiszeműen cselekedett. Ha jóhiszeműen cselekedett volna, akkor nem lett volna oka arra, hogy ne válaszoljon nekem. Ugyanez vonatkozik a britekre is. Nekik – Assange-nál 2019 májusában tett látogatásom után – öt hónapra volt szükségük ahhoz, hogy válaszoljanak nekem. Egy egyoldalas levélben, amely lényegében arra szorítkozott, hogy visszautasítsanak minden egyes kínzásra és az eljárási szabályok megszegésére vonatkozó vádat. Ilyen játékokhoz nincs szükség az én megbízatásomra. Én az ENSZ kínzásügyi különmegbízottja vagyok. Nekem az a feladatom, hogy világos kérdéseket tegyek fel és válaszokat követeljek a kérdéseimre. Milyen jogi alapja van annak, hogy valakitől a saját védekezés alapvető jogát megtagadják? Miért tartanak egy veszélytelen, nem erőszakos embert hónapokon keresztül izolációs fogságban, miközben az ENSZ szabályok alapvetően megtiltanak mindennemű, tizenöt napon túl terjedő izolációs fogságot? Egyetlen érintett ENSZ tagállam sem indított el eljárást, nem válaszolták meg kérdéseimet és nem is keresték a megbeszélés módját.

5 - 175 év börtön újságírásért és büntetlenség háborús bűnökért. A Julian Assange elleni precedens lehetséges következményei.

Mit jelent az, ha ENSZ tagállamok megtagadják a felvilágosítást saját kínzásügyi különmegbízottjuknak?

Hogy ez egy manipulált meccs. Julian Assange kirakatperével példát akarnak statuálni, hogy más újságírókat megijesszenek. A megfélemlítés egyébként az egyik fő cél, amelynek érdekében kínzást vetnek be. Az üzenet mindannyiunk számára világos. Ezt történik veletek, ha a Wikileaks példáját másoljátok. Egy modell, ami azért olyan veszélyes, mert igen egyszerű. Azok, akik kormányuk vagy cégük robbanást kiváltó információit eljuttatják a Wikileakshez, whisterblowerként[14] névtelenek maradnak. Hogy az államok ezt mennyire veszélyesnek tartják, jelzik a reakciók. Négy demokratikus állam: USA, Ecuador, Svédország, Nagy-Britannia összefog, hogy teljes hatalmuk erejével ebből az emberből egy szörnyeteget csináljanak, akit aztán a máglyán el lehet égetni anélkül, hogy bárki is tiltakozna. Ez az eset óriási botrány és a nyugati jogállamiság csődje. Ha Julian Assange-t elítélik, akkor az a sajtónyilvánosság halálos ítélete.

Mit jelent egy ilyen precedens az újságírás számára?

Konkrétan azt jelenti, hogy Önnek, mint újságírónak ettől kezdve védekeznie kell. Mert ha az investigatív[15] újságírás kémkedésnek nyilvánul és mindenütt a világon üldözhető, akkor ennek a következménye a kínzás és zsarnokság. A szemünk láttára rendezkedik be egy gyilkos rendszer. Háborús bűnök és kínzások miatt nem nyomoznak. Youtube videók járnak körbe, amelyen amerikai katonák azzal dicsekednek, hogy elfogott iráni nőket a rutinszerű megerőszakolásuk öngyilkosságba kergetett. Senki nem vizsgálja ki ezt. Ugyanakkor 175 évi börtön fenyegeti azt, aki ezt felfedi és a nyilvánosság elé tárja. Őt egy évtizeden át szemrehányásokkal és vádakkal illetik, amelyeket semmi nem bizonyít, csak azért, hogy az illető személyt tönkre tegyék. És ezért senki nem felel. Senki nem vállalja a felelősséget. Ez a társadalmi szerződés eróziója. Mi felruházzuk az államokat hatalommal, de ezért a felhatalmazásért be kell számolniuk róla, és válaszolniuk kell arra, hogy mire használják ezt a hatalmat. Ha ezt nem követeljük meg, akkor előbb-utóbb elveszítjük jogainkat. Az emberek nem természettől fogva demokratikusak. A hatalom pedig korrumpál, amennyiben nem áll ellenőrzés alatt. Korrupció az eredménye, ha nem ragaszkodunk a hatalom ellenőrzéséhez.

Képaláírás: „A bírósági eljárásokkal való visszaélés az, ha egy embert olyan helyzetbe hozunk, hogy nem tud védekezni.”

Azt mondja, az Assange elleni támadás a maga lényegében támadja a sajtószabadságot.

Gondoljon bele, hol tartunk majd húsz év múlva, ha Assange-t elítélik. Hogy mit írhat meg majd mint újságíró. Meg vagyok győződve arról, hogy komoly veszélyben vagyunk, hogy a sajtószabadságot elveszítjük. Már most történik ilyen. Hirtelen az Afghan War Diaryvel összefüggésben az ABC hírügynökség főirodáját Ausztráliában átvizsgálják. Az ok? Mert a sajtó ismét leleplezte az állami képviselők visszaéléseit. A hatalom megosztása csak akkor működik, ha az állami hatalmat a szabad sajtó, mint negyedik hatalom ellenőrzi. A Wikileaks egy folyamat logikus következménye. Ha az igazságot nem lehet már bemutatni, mert mindent elborít a titoktartás, ha az USA kormánya kínzási gyakorlatáról készült vizsgálati beszámolókat titokban tartanak, és még a nyilvánosságra hozott összefoglaló is tele van feketével áthúzott részekkel, akkor valamikor szükségszerűen támadnak rések. A Wikileaks az elburjánzó titoktartás következménye és visszatükrözi a mi modern államaink hiányos transzparenciáját. Biztosan vannak olyan szűk zónák, ahol a titoktartás fontos. De ha már egyáltalán nem tudjuk, hogy kormányaink mit és milyen kritériumok alapján tesznek, ha büntettek miatt nem nyomoznak, akkor ez a társdalom integritása számára hihetetlenül veszélyes.

Mik ennek a következményei?

Az ENSZ kínzásügyi különmegbízottjaként és korábban a Nemzetközi Vöröskereszt Nemzetközi Komitéjának delegáltjaként már sok borzalmat és erőszakot láttam. Milyen gyorsan békés országok, mint Jugoszlávia vagy Ruanda pokollá változhatnak. Az ilyen folyamatok mélyén mindig a hiányzó nyilvánosság és a kontrollálatlan politikai-gazdasági hatalom struktúrái állnak, párosulva a lakosság naivitásával, manipulálhatóságával és érdektelenségével. És hirtelen bekövetkezik az, ami eddig mindig csak másokkal történt meg: büntetlenül elkövetett kínzások, nemi erőszak, elűzés és elpusztítás. Mindez velünk is vagy gyerekeinkkel is megtörténhet. És még egy kakas se fog emiatt kukorékolni. Biztosíthatom erről.

******************************

Európai Bizottság: Julian Assange-t azonnal szabadon kell bocsátani!

https://www.heise.de/newsticker/meldung/Europarat-Julian-Assange-sofort-freilassen-4648886.html
2020. 01. 29. 16:50.
Szerző: Stefan Krempl

Az Európai Bizottság parlamenti gyűlése követeli a Wikileaks-alapító Julian Assange USA-nak való kiadatásának azonnali leállítását.

Julian Assange ügyébe az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (PACE) is bekapcsolódott. A képviselők felhívták a 47 tagállamot, hogy a Wikileaks alapító azonnali szabadon engedése és Assange USA-nak való kiadatásának megakadályozása mellett lépjenek fel. Hogy Assange-ot Nagy-Britanniában fogságban tartják és büntetőjogilag üldözik, az veszélyes precedens az újságírók számára. A népképviselők felhívásukkal csatlakoznak az ENSZ kínzásügyi különmegbízottjának novemberi tiltakozásához[16], melyben váddal élt Assange embertelen fogvatartási körülményei ellen is.

Minden whistleblower (visszaélést feltáró személy) fenyegetett

A felhívást az a változtatási javaslat[17] tartalmazza, amely egy átfogó megállapodás[18] része, amelyben a parlament tagjai a tagállamokat felhívják, hogy gyorsan és hatékonyan szüntessék meg a véleményszabadság mindennemű veszélyeztetését. Egyúttal elítélik a politikusok és hivatalnokok egyre agresszívabb viselkedését és verbális támadásait az újságírók ellen. Ezzel párhuzamosan a Netzwerk Allianz újságíró-szövetség állást foglalt Assange azonnali szabadlábra helyezése mellett. Az USA kormányának ejtenie kell az Assange-zsal szemben felhozott kémkedési vádakat. Az ausztrál olyan dolgokat tett, mint Hillary Clinton meghekkelt emailjeinek[19] nyilvánosságra hozatala, amely az újságírás standardja szerint megbocsáthatatlan, nyilvánítja ki a szövetség. De itt az alapelvekről van szó. Amin most Assange átmegy, az a jövőben minden visszaélést feltáró személyt fenyeget.

Az eredeti cikk és interjú, 2020. január 31-én jelent meg:

https://www.republik.ch/2020/01/31/nils-melzer-spricht-ueber-wikileaks-gruender-julian-assange

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

[1] „Még nem találkoztam hasonló esettel“ – Nils Melzer, az ENSZ kínzásügyi különmegbízottja

[2] „A murderous system is being created before our very eyes.” Here you find the complete English version of this interview. Az interjú angol nyelven.

[3] https://cdn.republik.space/s3/republik-assets/assets/can/Assange_dt_Uebersetzung_neu.pdf

[4] https://www.theguardian.com/world/the-war-logs

[5] https://wikileaks.org/wiki/Afghan_War_Diary,_2004-2010

[6] https://wikileaks.org/gifiles/docs/10/1056763_re-discussion-assange-arrested-.html

[7] https://www.thelocal.se/20090119/17020

[8] Don’t you are get cold feet!

[9] https://twitter.com/SMaurizi