Ausztriának ismét van választott szövetségi kormánya: egy zöld-nemzeti koalíció, amelyik azonban folytatja a fekete-kék koalíció kemény antiszociális vonalát.

Miután az Osztrák Szabadság Pártból (FPÖ) és az Osztrák Néppártból (ÖVP) álló Ibiza-koalíciót[1] 2019 májusában a parlamentben leváltották, októberben Sebastian Kurz második választási győzelmét aratta hatszázalékos szavazatnövekedéssel. Már a választás estéjén az ÖVP Zöldekkel való koalíciója valószínűsíthető volt, egyrészt Kurz a szociáldemokratákkal (SPÖ) szembeni mély ellenszenve, másrészt a szabadságpártiak Heinz-Christian Strache visszalépése nyomán kialakult helyzete miatt.

Hamarosan feledésbe merült Werner Kogler, a Zöldek vezetőjének választási kampányában tett az a kijelentése is, miszerint „nulla a valószínűsége“ annak, hogy az ÖVP-vel koalícióra lépjenek. Már a tárcák elosztásánál világossá vált a koalíción belüli hatalommegosztás: az ÖVP rendelkezik a pénzügyi, a gazdasági, a belügyi, a védelmi, és az oktatási tárcával. A zöld bázis számára oly fontos nő- és esélyegyenlőségi politikát az ÖVP vezette integrációs minisztériumhoz csatolták.

Megjegyzendő az is, hogy a munkaerőpiaci feladatok már nem a szociális tárcához tartoznak, hanem a fekete családügyi minisztériumhoz. A zöldek számára megmaradt a kulturális tárca mellett a sport-, az igazságügyi, a környezetvédelmi és a szociális minisztérium. Mindez azt is jelenti, hogy az ÖVP mindegyik titkosszolgálat felett rendelkezik, ezért az Alkotmányvédelmi és Terrorizmus Elleni Harcért Felelős Szövetségi Hivatalban (BVT) kirobbant botrányok a feketék[2] számára következmények nélkül maradnak.

A tekintélyuralmi fordulat tovább folytatódik

Sebastian Kurz (ÖVP) kancellár által megfogalmazott kormányzati szólam, miszerint lehetséges a klímát és a határokat egyidejűleg védeni, jelzi, hogy a fekete-zöld kormány folytatja Ausztria tekintélyelvű fordulatát. A menekültek elleni rasszista politika ügyes retorikus összevegyítése a klímapolitikával azt is jelenti, hogy a menekültek, a klímakatasztrófához hasonlóan, valami olyasmik, akik ellen fel kell lépni, még mielőtt már késő lesz.

Az osztrák társadalom új jobboldalán ez az értelmezés mélyen gyökerezik. Pont a menekültügy és a migráció területén tudta az ÖVP erőteljesen érvényesíteni akaratát. A Zöldek csupán annyi sikert tudtak maguk számára elkönyvelni, hogy kijelenthessék, hogy a kormány intézkedései a zöld világnézettel ellentétesek. Azonban ezeket az intézkedéseket ők is elfogadták. Erre példa a fekete-kék koalícióból megmaradt „biztonsági őrizet”. Ez az FPÖ egykori belügyminiszterének, Herbert Kicklnek volt a szívügye volt és bírói ítélet nélküli őrizetbe vételt jelent. A Zöldek vezetője, Kogler korábban ezt a biztonsági őrizetet „alkotmányellenesnek- és emberi jogokat sértőnek” nevezte és elítélte. Ezzel bebizonyítják a Zöldek hajlékonyságukat: kritizálhatnak ugyan, de az intézkedésekhez hozzá kell járulniuk.

A látszatőrző lemmingek

A koalíciós megegyezés szerint a zöld pártot le lehet szavazni akkor, ha menekülthullám tör be Ausztriába és az elhárítás formájában a koalíciós partnerek nem tudnak megegyezni. Kurz (ÖVP) ilyen esetben a parlamentben a Szabadságpárttal (FPÖ) megegyezhet, és így többséget szerezhet. A Zöldek a látszatot megőrizve finoman kimanőverezték magukat: Mi persze nem értettünk ezzel egyet – mondhatják később a választóiknak.

Szociálsovinizmus, a szexizmus alapértelmezésének teljes hiánya jellemezték a fekete kormányzati elit első interjúját. Gernot Blümel (ÖVP), Kurz szoros bizalmasa és a családügyi minisztérium vezetője, tudatta a közvéleménnyel, hogy ő még soha nem lépte túl a bankszámláját, ezért elég kvalifikált a miniszteri posztra. Szó szerint: „Ti, akik a bankszámla vörös oldalán éltek (vagyis rendszeresen mínuszban vannak, megj. ford.), magatok vagytok ezért a felelősek. Egyszerűen nem figyeltek eléggé oda, szégyelljétek magatokat.” A nőügyi minisztérium vezetőnője pedig egy ingyenes újságnak azt nyilatkozta, hogy ő még soha nem élt meg szexizmust a munkahelyén és a patriarchátus csak a menekültek származási országaiban él.

Magától értetődő, hogy említést sem találunk sem örökösödési, sem pedig vagyonadóról a koalíciós szerződés adókról szóló fejezetében. Ehelyett csökkentik a nyereségadót. Költségvonzata 1,6 milliárd euró évente anélkül, hogy a kieső bevételek pótlásáról döntés született volna. A társasági adót (KÖSt) az utóbbi években ismételten csökkentették, abból a célból, hogy Ausztria versenyképességét adódömping révén növelhessék. A Momentum Institut kiszámolta, hogy a nyereségadó bevételének 75 százaléka a vállatok 2,5 százalékától származik, és pont ezek a vállalatok fognak leginkább az adódömpingből profitálni.

Neoliberális agenda

A nők a kormányprogramban főként olyan személyek, akiket integrálni kell, például öltözködési előírásokkal (fejkendőtilalom), vagy olyan anyákként, akiknek reproduktív tevékenységükért elismerés jár a férjüktől. A nők elszegényedése elleni harc nyilvánvalóban csupán egy olyan kommunikációs kampányból áll, amely a részfoglalkoztatás következtében előálló szegénység kockázatairól szól. A gyerekintézmények, a nőházak és női tanácsadó intézmények kiépítése azonos problémáktól szenved: csupán körvonalazatlan elképzelések, pontos célkitűzések és főként anélkül, hogy kifejezetten ezekre a célokra és elkülönítetten a költségvetés által garantált pénzügyi eszközök állnának rendelkezésre. 

Különösen sokkoló, hogy a zöld tárgyaló team utolsó percig is hangoztatott nagy ígérgetései ellenére, a gyerekszegénység elleni küzdelem területén valójában semmi nem történt. Ausztriában minden ötödik gyereket fenyegeti a szegénység. Nekik azt ígérték a Zöldek, hogy választási kampányukban a gyerekszegénység elleni küzdelem a legmagasabb prioritást élvezi. Jóllehet a programban az áll, hogy a szegénység által veszélyeztetett emberek számát felére akarják csökkenteni, a konkrét intézkedések teljes egészében hiányoznak.

Így süllyed el a jövő a homokba

A klímavédelem és energiapolitika területén a kormányzati programban ambiciózus célok szerepelnek: Ausztria 2040-ben klímasemleges lesz és 2030-tól a villamosáram csak megújuló forrásokból származhat. A zöld párt által a választási kampányban követelt CO2-adó bekerült ugyan a koalíciós megállapodásba, de arról nincs szó, hogy milyen magas lesz ez az adó és hogyan fogják beszedni. A CO2-adót, hasonlóan más, a zöld tárgyaló team számára fontos célokhoz, vagy egy munkacsoportba delegálták vagy meghatározatlan időre elhalasztották. A legnagyobb árulás azonban a fiatal nemzedékkel szemben nem az, hogy nincsenek konkrét intézkedések a klíma- és környezetvédelem területén, hanem két másik dolog. Egyrészt az az oktatási politika, amely a legkisebb gyerekekre is teljesítménynyomást gyakorol, ezáltal elveszi kedvüket a tanulástól, másrészt az olyan költségvetési politika, amely az alacsony kamatszint ellenére elmulasztja, hogy a jövő számára az infrastruktúrát fejlessze.

A lényeg világos: az ÖVP minden olyan területen érvényesítette céljait, ahol a választóiról, a választási kampány finanszírozóiról, valamint a saját érdekeiről van szó: profit, hatalom és pozíciók. Meglátjuk, mennyi ideig tart ki valójában ez a kormányzati koalíció, és mi az, ami a zöld párt számára a végén fontosabb: a kormányzati részvétel vagy választói bázisának öko-szociális alapértékei. A leghangosabb ellenzéket jelenleg a parlamentben a gazdaság-liberális NEOS, az FPÖ és az SPÖ képviselik, akiknek saját helyzetükkel kell megküzdeniük.  A fekete-kék elleni felnőtt kezdeményezések most az előtt a kihívás előtt állnak, hogy fellépjenek a türkiz-zöld kormány fekete-kék politikája ellen. Csak reménykedhetünk abban, hogy az emberjogi, demokrácia- és szociális kérdésekben a mobilizálás akkor is sikerül, ha a szabadságpárti ellenség hiányzik.

A szerző, Hanna Lichtenberger, történész és politológus, Bécs

A cikk 2020. január 21-én jelent meg az AK-ban (Analízis és Kritika – a baloldali viták és gyakorlat lapja). Eredeti német szöveggel itt olvasható: https://www.akweb.de/ak_s/ak656/43.htm

Fordította: Naektar-Bakcsi Ildikó

[1] Az Ibiza-koalíció kifejezés arra a botrányra utal (Ibiza-video), amelynek következében az ÖVP-FPÖ koalíciótól a parlament megvonta bizalmát. (Megj. a fordító)

[2] Osztrák politikai színskála: Feketék az ÖVP, vagyis az osztrák néppárt, amelyet Sebastian Kurz kancellár választási kampányában türkiz színre változtatott, ettől még a fekete szín továbbra is az ÖVP-t jelenti. Piros az osztrák szociáldemokraták színe (SPÖ), kék a Szabadságpárt (FPÖ), zöld pedig az osztrák Zöld Párt színe. (Megj. a fordító)