BALMIX - Az oligarchák pánikolnak

Az Egyesült Államok elit funkcionáriusainak ellenőrzése alól kicsúsznak a politikai folyamatok.

„Először nem vesznek rólad tudomást, azután harcolnak ellened, majd győzöl.”

Bernie Sanders, szocialista USA-elnökjelölt kampánya úgy tűnik, maga mögött hagyta azt a szakaszt, amelyben az USA Demokrata Pártja és a tömegmédiák semmibe vették személyét.

2019-ben a nagy, közvéleményt befolyásoló médiakonszernek televíziói és újságjai mellőzték a Sanders-rel folytatandó vitákat, mert azt a széles körben elterjesztett vonalat követték, miszerint Sandersnek semmilyen esélye sem lett volna jelöltként indulnia – emlékeztetett a progresszív web-jelenléttel rendelkező Commondreams[i] egy év végi kommentárjában.

Azonban a vermonti szenátor növekvő ismertségi értékei olyan befolyásos médiákat is, mint a New York Times[ii] és a Politico[iii] arra kényszerítettek, hogy Bernie Sanders-rel elkezdjék a vitákat. Ez azt jelenti, hogy a tömegmédia részéről eddig érvényesülő messzemenő elhallgatás és tudomásul nem vétel stratégiája a folyamatos, szünet nélküli támadásokba csapott át, amelynek célja egy „totális médiaháború” vezetése a szocialisták ellen. A befolyásos gazdasági körökhöz közelálló demokraták is hiába próbálták meg Sanderst 2019-ben partvonalon kívülre szorítani, kísérletük nem jött be. Emiatt Sandersnek 2020-ban nagyon heves támadásokkal kell számolnia.

A demokrata előválasztások közvélemény-kutatási eredményei szerint – amelyeket a tömegmédiák[iv] egyszerűen manipulálnak[v] – Joe Biden, a párt establishment jelöltje kezdetben mutatott nagy, több mint 20 százalékos, előnye Bernie Sanders-rel szemben pár százalékra zsugorodott. Attól függően, melyik közvélemény-kutatás adatait nézzük, mindkét jelölt vagy azonos szinten áll[vi] , vagy Joe Biden rendelkezik kismértékű[vii] előnnyel. Miközben a közép-baloldali, szociáldemokrata jelölt Elisabeth Warren – akinek támogatói inkább Bernie Sanders mellé állnának – legtöbbször a harmadik helyen végez.

Eközben a tömegmédiák beismerik, köztük pl. a CNN is, hogy a demokrata párt előválasztási küzdelme Sanders és Biden[viii] között fog lezajlani. De még ezek a közvélemény-kutatások sem mutatják be azokat, a demokrata párt bázisában lezajlott lényegi eltolódásokat, amelyek a Sanders-kampány sikereinek alapját alkotják. Ezek lényegesen különböznek a 2016-os demokrata előválasztás kampányától, amelyben Sanderst a demokrata párt gazdasági vezetői Hillary Clinton győzelme érdekében (Clintongate[ix] ) gyakorlatilag becsapták (Die gelenkte Vorwahl, az irányított előválasztás[x]).

A politikai spektrum balra tolódása

Különösen az USA számos nagyvárosában zajlik a politikai spektrum fundamentális átrendeződése, amelyre jellemző, hogy a nagyvárosok és régióik „erősen balra”[xi] húznak, ahogy ezt a Politico hírmagazin megfogalmazta.

A demokrata párt helyi vezetői, akik évtizedeken keresztül baloldali párttársaik minden megmozdulását „szét tudták zúzni”, most masszívan a Sanders vagy a Warren támogatását zászlójukra tűző, egyre erősödő bázismozgalom nyomása alá kerülnek. Ez egy „drasztikus eltolódást” jelez olyan nagyvárosokban és régióikban, mint Chicago, New York vagy Los Angeles, amelyek 2016-ban még zárt sorokban Hillary Clinton mögött álltak. Ezekben a nagyvárosi régiókban most egy baloldali tömegmozgalom hatására szocialista jelöltek tudtak győzni a választásokon.

„Egy mélyreható, progresszív és strukturális változás napirendre kerülése hatalmas bázismozgalom megerősödését segítette elő” - magyarázta a Politico-nak az Elisabeth Warren-t támogató Maurice Mitchell, baloldali politikus. A demokrata helyi, lokális politikusok az elsők, „akik ezeket a változásokat érzékelik, és akiknek ezekhez a változásokhoz alkalmazkodniuk kell”. A neoliberális párt establismentje (pártelitje) ezzel fokozatosan elveszíti az ellenőrzést a pártapparátus felett, mondja Mitchell: Létezik a „gépezet hatalma” számára is egy határ, amely „nagyon reális és jelentős”, de léteznek annak is határai, hogy mi lehetséges egy apparátuson belül. Így 2016-ban az egyik legnagyobb lélekszámú Kaliforniában[xii] sikerült a párton belül teljesen izolált Sanders-nek 40 választott pártpolitikus, 80 helyi képviselő és a demokrata párt hátországában tevékenykedő több mint 200 akadémikus támogatását elnyernie jelöltségéhez.

Mivel az USA politikai rendszerében egy esetleges választási győzelem esélyeiről a bőséges pénzügyi forrásokhoz való hozzáférés dönt, amely az USA-oligarchák döntő dominanciáját garantálja a politikai folyamatok felett, éppen a szocialista jelölt Sanders adománybevételei jelzik a legerőteljesebben jelöltségének tömeges támogatottságát. Sanders megígérte, hogy soha sem fog pénzt elfogadni az amerikai milliárdosok kasztjától – ennek ellenére a szocialista jelölt 2019-ben egyedül több pénzt[xiii] gyűjtött, mint a demokrata párt establishmentjének a milliárdosok által támogatott jelöltjei.

Sanders – kampánya során USA-polgárok millióitól gyűjtött adományokat, amelyek átlagosan 20 US dollárt tettek ki, és egyedül 2019 negyedik negyedévében 34 millió dollárral gazdagították a választási kampány kasszáját. A széles, progresszív mozgalom azonban Sanders számára nem eszköz a választási harcban. Egy interjúban világosan leszögezte, hogy – Obama elnökkel, az egykori demokrata reménységgel ellentétben[xiv] – nem gondol arra, hogy ezt a tömegmozgalmat egy esetleges választási győzelmét követően megbénítsa és elfojtsa. Épp ellenkezőleg: egy többmilliós bázismozgalomra van szükség ahhoz, hogy a választások után a kongresszust, a gazdasági establishmentet nyomás alá helyezzék, „hogy beindíthassák azokat a változásokat, amelyeket ez az ország olyan kétségbeesetten igényel”- mondja Sanders[xv].

Baloldali politikusokat többé nem lehet megvenni

A nagyvárosi régiók antikapitalista erőinek ezt a politikai balratolódását szimbolizálja az USA nyugati partvidékén Seattle[xvi], amely a globalizációs kritika szülővárosa. A nagyváros, amelyben 1999-ben a híres „Battle of Seattle”[xvii] tüntetések sorozata zajlott, 2019 novemberében újból egy összeszorított fogakkal megharcolt politikai csata színhelye volt, amelyen az USA-oligarchák kemény vereséget szenvedtek és ez országosan is jelzésértékű.

Jeff Bezos, az Amazon-tulajdonos oligarcha, akinek a vállalata hírhedt brutális, emberi jogokat megsértő munkakörülményeiről, a Seattle-i regionális választásokat egy új választási harc stratégiai[xviii] színhelyéül választotta ki, amelyben célként a helyi szinten formálódó baloldalaik letámadását és szétzúzását jelölte meg. Annak érdekében, hogy a városi tanácsnokok megválasztását szó szerint megvásárolja, a milliárdos 2019-ben 1,5 millió US-dollárt fektetett be, zsebpénzként. Ez az összeg a tízszerese a korábbi városi tanácsnoki választásokon adott Amazon-adományoknak, amelyekkel „gazdaságbarát” jelölteket támogatott. Megfigyelők szerint ez az eljárás egy teszt volt, hogy eredmény esetén azt más régiókban is alkalmazzák.

Seattle-ban található az Amazon fő székhelye – ezzel egyidejűleg aktív, erős, antikapitalista baloldali mozgalmak színhelye is a város. Az általuk támogatott és győztes jelölt, Kshama Sawant a világ leggazdagabb emberének gyűlöletét[xix] vonta magára, miután az „Amazon-adóért” szállt síkra, amelynek bevételét a városban terjedő hajléktalanság elleni harcban szándékozzák felhasználni.

A történelmileg egyedülálló pénzügyi források ellenére, amelyeket Bezos a „hátudvarában” zajló választási harcba pumpált, Kshama Sawant, a „Szocialista Alternatíva” párt tagja megnyerte a választást[xx]. Választási győzelmét követően megerősítette, hogy küzd az Amazon-adó bevezetéséért, hogy az ebből befolyó bevételekből a legrászorultabbak számára szállásokat finanszírozhassanak.

A „fosszilis kapitalizmus” funkcionárius elitjei

Az USA-oligarchák számára -, akik a 80-as évek neoliberális fordulata óta egyre jobban hozzászoktak ahhoz, hogy politikusokat egyszerűen megvásároljanak -, egyre fenyegetőbbé válik a választásoknak ez az új jellegzetessége, hogy szociáldemokraták, sőt, szocialisták nyerik meg a választásokat.

Fenyegető egyrészt, mert elvesztik korábbi informális befolyásukat, másrészt, mivel Warren és Sanders személyében két progresszív politikusnak – Sanders esetében pedig egy nyíltan felvállalt szocialista politikusnak – igen jó esélyeik vannak, hogy a demokrata párt elnökjelöltjeivé váljanak. Mindkét jelölt kinyilvánított célja, hogy az oligarchák elvaduló befolyását felülvizsgálják az állami apparátusban, amely mára egymással konkuráló tőkefrakciók játéklabdájává degenerálódott. Mindkét jelölt célja az államot minden funkciójában „ideális összkapitalistává” („ideeller Gesamtkapitalist” Marx) alakitani, hogy azt a milliárdos elit ne tekinthesse többé kizárólagos játékterének.

A szociáldemokrata reformok következtében nem az oligarchák egyéni érdekei, hanem a kapitalista rendszer összérdekei válnának újból az állami cselekvés legfőbb céljává. De többről van szó, mint csupán egyéni befolyásolási lehetőségek elvesztéséről az igazságügyi – és az államapparátus által közvetített kapitalista uralom formájában. Különösen fenyegető Sanders felemelkedése a „fosszilis kapitalizmus” funkcionárius elitje számára, mivel Sanders már kijelentette, hogy mindazokat, akik felelősek[xxi] az elmúlt évek klímapolitikájának elszabotálásáért, jogilag is elszámoltatja[xxii].

Eközben a klímaváltozásra vonatkozó kérdések miatt a tőke és a „gazdaságbarát” politika idegei rángatóznak. Sőt, egyre inkább egy posztdemokratikus tilalom felé tendálnak. Nemcsak Ausztrália reakciós kormánya[xxiii] játszik ebben vezető szerepet, amikor a klimatüntetések betiltását javasolta, az Amazon is elbocsátással fenyegette meg a bérmunkásokat[xxiv], amennyiben klíma-aktivistaként tevékenykednek.

A Demokrata Párt Bloomberget küldi Sanders ellen

A demokrata párton belül mindezek következében az oligarchák közvetlen konfrontációba kezdtek a szociáldemokrata és szocialista baloldaliakkal szemben. Michael Bloomberg milliárdos – aki korábban New York polgármesterségét vásárolta meg magának novemberben bejelentett elnökjelöltségi kandidálása nem Donald Trump ellen irányul, hanem Bernie Sanders ellen, mutattak rá a szocialista szenátor kampányában. Bloomberg döntése, hogy beszáll a demokrata párti elnökjelöltek versenyébe, médiahírek szerint azt követően történt, hogy találkozott az Amazon-oligarcha Bezos-szal, akinek médiabirodalma[xxv] – különösen a „komolynak” tartott Amazon-újság, a Washington Post – állandóan támadja Sanderst[xxvi].

Bloomberg egyetlen hónapon belül 100 millió US-dollár „zsebpénzt” tudott felhasználni arra, hogy minden csatornán saját magát népszerűsítse. Ez eddig egyedüli ilyen reklámkampány volt, amely Bloomberg „határtalan büdzséjére”[xxvii] vezethető vissza, értékelték politikai elemzők a Politico számára. Sanders és Warren részéről a milliárdos kaszt terhére kilátásba helyezett magasabb adókkal szemben azok a kiadások, amelyek a legfontosabb csatornák milliárdos reklámjainak reklámblokkjait „etetik”, alig nyomnak a latban.

És mégis, a pénz uralmának határai mutatkoznak meg egy olyan választói elszántsággal szemben, akik az elmúlt évtizedekben a masszív, a válságok által kiváltott elszegényedés elszenvedői voltak. Bloomberg népszerűségi mutatói 5 százalék körül tengnek, úgyhogy USA-médiák fogalmazása szerint „majdnem lehetetlennek” tűnik, hogy megnyerje a demokrata párt elnökjelöltségéért folyó küzdelmet[xxviii].

A politikailag igen ambiciózus milliárdos már ez első botrányát is kirobbantotta, amely szimbolizálja az USA válságoktól burjánzó politikai rendszerét. Bloomberg a kampányában az USA messzemenően privatizált magán börtöneinek kényszermunkásait használta fel arra, hogy azok reklám telefonhívásokat[xxix] tegyenek meg az ő számára.

A republikánusok „Trump-bírókat” neveztetnek ki

A republikánus párton belül is minden erőt bedobva, „biztonsági intézkedéseket” hoznak egy esetleges választási vereség esetére, az igazságügyi apparátus politikai átszínezésével[xxx] úgy, hogy „Trump-bírókat” neveztetnek ki az apparátusba. A republikánusok által kontrollált szenátus az elmúlt hónapokban erőit összpontosítva azon iparkodott, hogy „ultrakonzervatív” szövetségi bírókat nevezzen ki, akik a jövőben az amerikai jogrendszer jogalkalmazását fogják formálni – minderre nem-kormányzati szervezetek[xxxi] figyelmeztettek 2019 végén.

Mit jelent „ultrakonzervatívnak” lenni Trump Amerikájában? Néhány olyan jogértelmező, aki most már élete végéig az amerikai jogrendszer élén jogi véleményeket fogalmazhat meg, elutasította, hogy az 1954-ben hozott történelmi jelentőségű bírósági ítéletet helyben hagyja: Brown vs Board of Education[xxxii] . Ebben a bírósági procedúrában alkotmányellenesnek minősítették az USA közoktatási iskoláiban a faji szegregációt.

Eddig a szenátus mindenféle trükk segítségével szinte egyszerre 187 olyan „Trump-bírót” nevezett ki, akiket civilizált időkben egyszerűen jobboldali szélsőségeseknek tartanánk. Ezek a politikai bírók gyakran csupán marginális jogi ismeretekkel rendelkeznek, az USA valamelyik nagyszámú, jobboldali thinktanks-jában[xxxiii] (magán-kutatóintézetek) tevékenykedtek.

Egy markánsan jellemző példája a frissen kinevezett „szövetségi bíróknak” Sarah Pitlyk, egy távolról irányított „drón” (Esquire[xxxiv]) a Federalist Society reakciós thinktanks libertárius-konzervatív alkotmány-talibánja, aki az USA alkotmányának szószerinti értelmezését propagálja. Sarah Pitlyk szövetségi bírónő még soha nem hallgatott meg tanút, még soha nem választott ki zsűrit.

Viszont kőkeményen abortusz-ellenes aktivista. A jogilag képzetlen, gyakran egyszerűen szélsőjobboldali szövetségi bírák – akikre a republikánusok még büszkék is[xxxv] – tömeges kinevezése mögött meghúzódó számítás eléggé világos: egy „ultrakonzervatívvá” átpolitizált jogrendszerben bárminemű progresszív politikai változás megállítható jogi úton a faji elkülönítést visszasíró bírók által.

Nem szívlelt választói rétegek eltávolítása

Egy további, történetileg jól bevált módszer, amely már az amerikai polgárháborút követő rekonstrukciós időszakban[xxxvi] is bevált eszköz volt, a választói listák célzott tisztogatása, hogy lehetőleg minél több potenciális baloldali választótól megvonják a választásokon való részvételt. Az USA-ban ezt a módszert „voter suppression”-nak, a választók elnyomásának nevezik.

Történelmileg főleg afroamerikai választókat vagy az alsóbb osztályok olyan tagjait érintette ez az intézkedés, akik a baloldal felé húztak. Ebben a sikeres amerikai jobboldali stratégiában keresendő arra a válasz, miért olyan alacsony tradicionálisan az USA-választásokon résztvevők száma.

A Trump-kampány választási kampányfőnökei már meghozták azt a stratégiai döntést, hogy 2020-ban a választói listák megtisztítása érdekében vádemelések és törvényi iniciatívák segítségével fokozzák[xxxvii] a hatást. Hogy hogyan zajlik egy ilyen akció, az 2019 végén az USA déli szövetségi államában, Georgia-ban nyilvánvalóvá vált. Ugyanis itt egy szövetségi bíró megengedte a republikánusoknak, hogy 300 000 szavazót[xxxviii] lehúzhassanak a választói listáról, akik a republikánusok szerint „inaktívak” voltak, mert nem vettek részt a legutóbbi választásokon.

Wisconsin-ban ugyanakkor közel 200 000 választó[xxxix] törlését hagyta jóvá a szövetségi bíró a demokraták tehetetlen tiltakozása ellenére. Ilyen és hasonló manőverekkel tudnak majd ezek a „politikai” bírók, akiket jelenleg a republikánusok beinjekcióznak a jogrendszerbe, a jövőben nagyon hasznosak lenni.

Polgárháborúval való fenyegetés

Amennyiben ezekkel az eszközökkel nem lehet a nem kedvelt választóktól a választói listákat megtisztítani, az új jobboldaliak őrült szélsőségesei már jó előre polgárháborúval[xl]fenyegetőznek. Merthogy egy vereség Trump leghívebb követői, a „fehér nacionalisták” logikája szerint csak csalás útján lehetséges.

Trump számos szélsőjobboldali támogatója ezzel Trump vereségét kategorikusan kizárja 2020-ban, ezért fegyvereket halmoznak fel és előkészülnek egy háborúra. Nem hisz az erőszakban, mondotta egy jobboldali aktivista a tömegmédiák képviselőinek, de az ő elnökének választási veresége esetén „nem kevesebb, mint polgárháború” tör ki.

A politikai viták egyre drámaibb kiéleződése miatt számos komoly média[xli] felteszi a kérdést, hogyan lehetne megakadályozni, hogy az eszkalálódó hatalmi harcok nyílt polgárháborúba torkolljanak az USA-ban.

A The Atlantic[xlii] magazin publikált egy ilyen címlapsztorit. Eszerint a tényleges veszélyt nem annyira a megtévedt jobboldali extremisták jelentik, hanem sokkal inkább az USA-oligarchák osztálya, amelynek tagjai páni félelemben vannak hatalmuk elvesztése miatt[xliii] és közel állnak ahhoz, hogy az USA-ban megsemmisítsék a polgári demokrácia maradványait.

Az ismert Magazin Time az USA-funkcionárius elitjének érzését elemezte címlapsztorijában, a növekvő szociális és ökológiai válságtendenciák következtében: a kontroll elveszítésének érzése[xliv], és az, hogy Amerika „elitje” olyan helyzetbe került, hogy a társadalom dinamikáját már nem tudja kézben tartani”, írja a Time. Minden lehetséges.

Az eredeti cikk itt olvasható: https://www.heise.de/tp/features/Oligarchie-im-Panikmodus-4636162.html?seite=all Telepolis, 2020. jan 14.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

[i] https://www.commondreams.org/views/2019/12/27/here-it-comes-get-ready-stop-bernie-onslaught-youve-never-seen

[ii] https://www.nytimes.com/2019/12/26/us/politics/bernie-sanders-iowa-democrats.html

[iii] https://www.politico.com/news/2019/12/26/can-bernie-sanders-win-2020-election-president-089636

[iv] https://www.commondreams.org/news/2019/12/23/bernie-blackout-strikes-again-despite-iowa-poll-average-showing-sanders-solid-2nd

[v] https://www.heise.de/tp/features/Die-gelenkte-Demokratie-4411153.html

[vi] https://thehill.com/homenews/campaign/474663-biden-sanders-lead-democratic-field-poll

[vii] https://thehill.com/homenews/campaign/476681-poll-biden-holds-double-digit-lead-over-2020-democratic-rivals

[viii] https://edition.cnn.com/2020/01/05/politics/bernie-sanders-joe-biden-money-endorsements-analysis/index.html

[ix] https://www.heise.de/tp/features/Clintongate-3222150.html

[x] https://www.heise.de/tp/features/Die-gelenkte-Vorwahl-3222085.html

[xi] https://www.politico.com/states/new-york/city-hall/story/2019/12/08/trump-changed-everything-big-cities-break-hard-left-in-democratic-primary-1231142

[xii] https://thehill.com/homenews/campaign/475608-sanders-rolls-out-over-300-california-endorsements

[xiii] https://www.rollingstone.com/politics/politics-news/bernie-sanders-no-billionaire-wins-money-chase-933125/

[xiv] https://www.heise.de/tp/features/Der-konformistische-Rebell-3417701.html

[xv] https://theintercept.com/2019/10/20/bernie-sanders-ocasio-cortez-rally-interview/

[xvi] https://www.youtube.com/watch?v=2ELOk24RgpE

[xvii] https://www.youtube.com/watch?v=2ELOk24RgpE. 1999-ben Seattle a WTO miniszteri konferenciája alkalmából számos demonstráció és erőszakos tiltakozás színtere volt: a seattle-i csata.

[xviii] https://www.theguardian.com/commentisfree/2019/nov/09/us-democracy-politics-wealth-plutocracy-money

[xix] https://www.theguardian.com/us-news/2019/aug/05/amazon-seattle-councilwoman-kshama-sawant-re-election-bid

[xx] https://www.theguardian.com/us-news/2019/nov/09/seattle-amazon-kshama-sawant-socialist-elections

[xxi] https://www.heise.de/tp/features/Keine-Gnade-fuer-Klimaschaender-4337947.html

[xxii] https://www.cnbc.com/2019/10/28/bernie-sanders-lets-not-make-people-overly-nervous-about-socialism.html

[xxiii] https://www.heise.de/tp/features/Verbrannte-Erde-im-Murdoch-Land-4621769.html

[xxiv] https://www.bbc.com/news/business-50953719

[xxv] https://www.salon.com/2019/11/26/sanders-campaign-charges-bloomberg-2020-run-is-against-bernie-not-trump_partner/

[xxvi] https://www.jacobinmag.com/2019/08/washington-post-bernie-sanders-media-2020-coverage

[xxvii] https://www.politico.com/news/2019/12/25/michael-bloomberg-tom-steyer-2020-ads-084823

[xxviii] https://www.vox.com/2019/12/27/21039409/michael-bloomberg-ad-spending-2020-democratic-primary

[xxix] https://www.forbes.com/sites/rachelsandler/2019/12/24/report-billionaire-bloomberg-used-prison-labor-to-make-election-calls/#207f20375f72