Monthly Review Online, 2019. dec. 6.
Eredeti közzététel: MintPress News (2019. dec. 3.)
A világ nagy része számára, vért adományozni tisztán szolidaritási aktus; polgári kötelezettség, amit egészségesek teljesítenek, hogy segítsenek rászoruló másoknak. A gondolatot, fizetni egy ilyen cselekedetért, bizarrnak tekintenék. De az Egyesült Államokban ez nagy üzlet. Valóban, a mai gyenge gazdaságban, ahol mintegy 130 millió amerikai ismeri be a képtelenségét fizetni olyan alapszükségleteiért, amilyen az élelem, a lakás vagy az egészségügyi ellátás, vért vásárolni és eladni, egyike a néhány virágzó ágazatnak, amely Amerikában megmaradt.
Az USA-ban a begyűjtő központok száma 2005 óta több mint a kétszeresére nőtt és a vér most értékben az US exportnak jóval több, mint két százalékát teszi ki. Tegyük ezt láthatóbbá; az amerikai vér most többet ér, mint az összes exportált kukorica vagy szójatermék, ami pedig az ország földjének hatalmas területeit borítja. Az USA szállítja a világ vérplazma forgalmának 70 egész százalékát, főként azért, mert a legtöbb más ország etikai vagy orvosi okokból betiltotta ezt a gyakorlatot. 2016 és 2017 között az export 13 százalékkal, 28,6 milliárd USD-ra nőtt és egy ágazati jelentés szerint a plazmapiac „ragyogó növelését” tervezik. Az export nagyobb része a gazdag európai országokba megy, Németország például az USA teljes vérexportjának 15 százalékát veszi meg. Kína és Japán is fontos vevők.
Elsősorban a plazma – egy aranyszínű folyadék, amely proteinokat és vörös és fehér vérsejteket szállít a szervezetben – iránt ilyen nagy a kereslet. Az adományozott vér döntő olyan orvosi állapotok kezelésében, mint az anémia és a rák, és rendszerint szükséges műtétek végrehajtásához. Terhes nőknek is gyakran van szükségük transzfúzióra a szülés alatt fellépő vérveszteség kezeléséhez. Mint minden fejlődő ágazatban, az amerikai piacot néhány hatalmas, vérszomjas cég uralja, amilyen a Grifols és a CSL.
A hatalmas profitok generálása érdekében, ezek a vámpír korporációk tudatosan a legszegényebb és –elkeseredettebb amerikaiakat veszik célba. Egy vizsgálat úgy találta, hogy Clevelandben a donorok többsége a jövedelmének több, mint egyharmadát generálja a vére „adományozásából”. A pénz, amelyhez jutnak, jegyzi meg Kathryn Edin professzor a Princeton University-ről, betű szerint a „napi 2 USD-ból élő szegényeket éltető vér”. H. Luke Schaefer professzor a michigani egyetemről, aki Edin szerzőtársa a „Napi 2 USD: élet majdnem semmiből Amerikában” című írásukban mondja a MintPress News-nak:
A vérplazmaeladások masszív növekedése a nem megfelelő és sok helyen nem is létező készpénz biztonsági háló eredménye, kombinálva a labilis munkaerőpiaccal. A tapasztalatunk szerint az embereknek pénzre van szükségük, ez a fő oka a megjelenésüknek a plazmaközpontokban.
Amerikának közel a fele pénztelen, és az ország 58 százaléka bérfizetéstől bérfizetésig él, kevesebb mint 1000 USD megtakarítással. 37 millió amerikai éhesen tér nyugovóra, köztük a New York-iak egyhatoda és South Bronx lakóinak majd a fele. Több mint félmillióan az utcán alszanak minden éjszaka, sok millióan pedig járművekben, vagy a barátaira vagy a családra támaszkodva. Ezzel összefüggésben folyamodnak a vérük eladásához a szűkölködő milliók, hogy megéljenek. A szegények vérét begyűjtő korporációk nagyon reális értelemben az életet szívják ki belőlük.
A MintPress News számos amerikaival beszélt, akik állandóan adományoztak plazmát. Közülük egyesek nem akarták, hogy teljesen azonosítsák őket. De egyiküknek sem voltak illuzióik a rendszerről és arról, ahogyan kizsákmányolják őket. „A központok soha sincsenek a város jobb részein, hanem mindig valahol, ahol az elkeseredett szegény emberek sosem megszakadó utánpótlása áll a rendelkezésükre azért a heti száz dollárért”, jegyezte meg Andrew Watkins, aki mintegy 18 hónapja adja el a vérét Pittsburgh-ben (Pennsylvania).
A megjelenő emberek: rokkantak, dolgozó szegények, hajléktalanok, egyedülálló szülők és egyetemi hallgatók keveréke. Kivéve az egyetemi hallgatókat, akik italra keresnek pénzt, ez valószínűleg a legkönnyebb és –megbízhatóbb bevételük. A társadalomnak ezen a szintjén az állásodból bármikor kirúghatnak, de véred mindig van. És a véred eladása nem számít állásnak vagy bevételnek, amikor megállapítják a rokkantsági járulékokat, élelmiszer-utalványokat, vagy munkanélküli segélyeket, így ez pénzforrás azok számára, akiknek abszolút semmi egyebük nincs.
Rachel Wisconsinból, aki hét év alatt több százszor adott vért, szintén kommentálta a donorok nyilvánvaló társadalmi-gazdasági összetételét.
Szegények vagyunk, mindannyiunkról könnyen megmondható, hogy a bevételi skála alsó végén. Ösztönöznek prémiumokkal, és minél többet adsz egy hónap alatt, annál többet fizetnek, prémiumokkal újak toborzásáért, ünnepnapokért stb.
Keita Currier Washington D.C.-ből megjegyezte, hogy neki és a férjének nem sok más választása van, mint éveken át tovább látogatni a klinikákat Marylandban, de nem szereti a fizetési módszereiket.
Rablók, a plazmádért adott ár szeszélyen alapul. Például, egy helyen, az első öt alkalommal 75 USD-t adtak, aztán 20, 20, 30, 50, 25 USD-t. Ez véletlenszerű, nem számít, tudják, hogy elkeseredett vagy, és ha nem adsz 30 USD-ért, nem kapod meg a következő 50 USD-t. Nyilvánvaló, hogy a plazma többszáz USD-t ér, nem meglepő hát, hogy becsapnak.
Amerika szegényeiből zombit csinálni
A válaszolók mind egyetértettek abban, hogy kizsákmányolják őket, de nem egy módon. A kétségbeesett amerikaiaknak megengedik, hogy hetente kétszer (104-szer egy évben) vért adjanak. De ennyi plazma elvesztése komoly egészségügyi következményekkel járhat, amelyek nagy részét nem tanulmányozták, figyelmeztet Schaefer professzor, hangsúlyozva több kutatás szükségességét. A donorok mintegy 70%-a tapasztal egészsége körül komplikációkat. A vérükben kevesebb a protein, amitől nagyobb a kockázata a fertőzéseknek, máj és vese rendellenességeknek. Sokan rendszeresen szenvednek közel állandó fáradtságtól és az anémia határán vannak. Mindez látogatásonként átlag 30 USD-ért. Rachel leírta a szörnyű 22-es csapdát, amelyben sok dolgozó szegény találja magát: Egyszer-kétszer visszautasítottak, mert dehidratált voltam, és egyszer anémiás. A szegénység szaros paradoxot okozott: nem tudtam enni és ettől a vasszintem nem volt elég magas, hogy engedjenek vért adni. Ez egy heti fizetségcsökkenés volt, pénz, amire kétségbeejtően szükségem volt bérleti díjra, számlákra, gyógyszerekre.
Az állóképességi sportokban a csalás egyik általános módja vértöbblet befecskendezése verseny előtt, ami nagy teljesítménynövelést ad. De a kivonásnak ellenkező hatása van, napokra lustává és fáradttá tesz. Így, ez a gyakorlat zombit csinál Amerika szegényeiből.
A véradás folyamata nem kellemes. Currier megjegyezte, hogy az állandó véradás után „a sérülés szörnyű lesz…Néha nem találják a keresett eret vagy rosszul hatolnak be és a bőr alá kell állítaniuk a tűt” mondta, azt állítva, hogy csak erre gondolni is kiborítja, és elmondta, hogy a férjének ideiglenesen abba kellett hagynia a véradást, mert a főnökei a nyomok miatt a karján azt hitték, hogy heroint fogyaszt.
Watkins egyetértett. „Mindig meg tudod mondani, milyen régen dolgozik valaki azzal a tűvel. Ha valaki ott van egy éve, vagy így, betű szerint az emberek ezreit szúrta meg, csak egyszer meglegyinti a könyöködet és a tűt probléma nélkül az érbe csúsztatja. Az új fickók elhibázzák, átszúrják az eret, vagy próbálnak rá vadászni a tű hegyével, ami borzasztó sérüléseket hagy.”
A paciensek kényelmével nem sokat törődnek. Mint Watkins magyarázta, a plazma kedvéért a termosztátot 15-160C-ra állítják. Az aranysárga plazma kivonása után visszatöltik a lehűtött véredet, ami fájdalmas, úgy érződik, mintha jeget töltenének a testedbe. A hideg levegővel együtt, ez őrjítő.”
Amerika zombi szegényei így majd állandóan mentálisan kiüresítve maradnak, mint a heroinisták, hasonlóan sérült és szúrt karokkal, kivéve, hogy nekik fizetnek ezért. A megkérdezettek szerint talán a legrosszabb a folyamat dehumanizációja.
A donorokat nyilvánosan mérlegelik, hogy mgbizonyosodjanak a kellő súlyukról. A vérszomjas vállalatok számára a kövér emberek többet érnek, mert minden alklommal több plazmát lehet belőlük kivonni biztonságosan (míg ugyanannyit fizetnek). „Egyértelműen terméket csinálnak belőled, nagyon betű szerint. Ez mélységesen kizsákmányoló és annak a tünete, milyen messzire ment a kapitalizmus” – mondja Watkins.
Sok központ hatalmas, sok sor,”a működő gépek tucatjaival, próbálva kielégíteni a vámpír korporációk kielégíthetetlen étvágyát”. És Watkins szerint nincs hiány emberi áldozatokban, akik készek arra, hogy néhány dollárért úgy kezeljék őket, mint az állatokat a nagyüzemekben. „Ez egy szerelősor folyékony arany kivonására emberi bányákból,” jegyezte meg. Currier is rávilágított a személyzet kezelésére és a klinikák költségcsökkentő intézkedéseire Marylandben, amelyeket látogatott:
„Ezek rendszerint a személyzet nagy hiányával működnek, ami azt jelenti, hogy gyakran nem cserélnek kesztyűt, az emberek kimerültek, legalább két-három órát töltesz ott, ami azt jelenti, hogy egész napot kell tervezz ehhez a szarhoz, csak hogy legyen 20 dollár a zsebedben átvészelni a következő pár napot. Ez lehangoló, csüggesztő és igazán kellemetlen, hogy így kell ügyködni. Véradás után szarul érzem magam.”
A kizsákmányolás új szinteket ér el
De az emberek kizsákmányolása új szinteket ér el az USA-Mexikó határ klinikáiban. Minden héten mexikóiak ezrei lépnek be az USA-ba ideiglenes vízummal, hogy eladják a vérüket a gyógyszeripari korporációk profitjához. Ezt a gyakorlatot egészségügyi alapon Mexikóban tiltják, de a határtól északra teljesen törvényes. A ProPublica szerint a határ mentén legalább 43 véradási központ van, amelyek főleg mexikóiakat kezelnek, jogilag nem egyértelműen.
A témáról készült svájci dokumentumfilm szerint nagyon kevéssé ellenőrzik a vér tisztaságát, amelyet ezek a társaságok elfogadnak, egyes interjúvolt donorok elismerték, hogy drogosok. De a káprázatos profitok hajszolásában mindent feláldoznak, aminek a donorok a tudatában vannak. A wisconsini Rachel elismerte: „Pénzért csináltam, azt hiszem, mind pénzért csináltuk, de ez nem igazán valami, amit kimondasz, mert ott van a „betegek segítése” álarc rajta. De ártatlan kérdezősködéssel én észleltem, milyen iparág ez. Egy személytől egy alkalommal levett plazmamennyiség értéke 600 USD-ig terjedt. Sosem kaptam világos választ erre.”
Andrew Pennsylvaniából fanyarul megjegyezte: „Tudom, hogy a plazmám véradásonként többezer USD-t ér, mert láttam, mennyit számláz egy kórház a városomban egy hemofíliásnak a trombocitákért. Az alamizsna, amit fizetnek, nevetséges, csak egy vevő van ott, aki emberi szintű ajánlatokat tesz. Ha szegény vagy és nincsenek más lehetőségeid, elfogadod a 40 USD-t, amihez juthatsz. Valamilyen kikötő a viharban.”
Michael, egy szociális munkás Georgiából, aki többlet pénzért adta el a vérét, mély gúnnyal beszélt az egész helyzetről. „Sok embert ismerek, akik plazma eladással keresett pénzre támaszkodnak. Sokszor ebből gyermekgondozást fedeznek vagy recepteket vagy valami ilyesmit”, mondta.
„Abszolút szánalmas betű szerint vérdíjat szedni emberektől, akiknek olyan kevés választásuk van.”
A nagy gyógyszeripar különösen érdekelt a fiatalok vérében. A Grifols egy hirdetőkampánya tudatosan a munkásosztály diákjait veszi célba. „Könyvekre van szükséged? Semmi gond. Adományozz vérplazmát” – szól a címsor. Nagy a kereslet a teenagervér iránt, különösen a Szilíciumvölgyben, ahol az öregedés elleni technológia az utolsó divat. Egy cég, az Ambrosia, kezelésenként 8000 USD-t számláz öregedő vezetőknek, akiknek fiatalok vérét adja, vérszívókká téve őket több értelemben is. Noha nincs klinikai bizonyítéka e gyakorlat bármilyen kedvező hatásának, az üzlet virágzik.
Egy elkötelezett vevő a Trump-pótlékká vált PayPal-társalapító Peter Thiel, aki jelentések szerint hatalmas összegeket költ öregedés elleni cégek indítására. Azt állítja, hogy rászedett minket a „mindenki elkerülhetetlen halálának ideológiája” és úgy véli, hogy a saját halhatatlansága már itt lehet, a sarkon. Ez az elképzelés mélyen aggasztja a tudósokat és a kommentátorokat egyaránt.
Az új, virágzó vérpiac a tökéletes megtestesülése annak a késői kapitalista antiutópiának, amivé a modern Amerika vált. A szegények vére begyűjtésének a dehumanizáló folyamata a szupergazdagok rögeszmés halhatatlansági álmainak megvalósításához az előbbieket járó, élő zombikká teszi, az utóbbiakat pedig fiatalok vérén dőzsölő vámpírokká. Ez egy Stephen King vagy H.P. Lovecraft tollára méltó, igazi amerikai rémregény.
Mint a wisconsini Rachel mondta:
„Ez valóban egy iparág, ahol ’vért nyomnak ki a kövekből’ annyira betű szerint, amennyire csak lehet”.
(Ford. Szende Gy.)
