Ha bármilyen kétség lett volna korábban, a múlt hét ijesztő bolíviai eseményeinek ezeket el kellett oszlatniuk: ez puccs volt. De kezdetben sem lehetett kétely. Igaz ugyan, hogy a Morales eltávolítását megelőző események bonyolultak és sokarcúak voltak, de nem vitás, hogy a hadsereg követelte Morales távozását. A tény, hogy a hadsereg vezetője a „javasolta” (suggest) szót használta, nem releváns. Amikor a hadsereg lemondást „javasol” egy elnöknek, és ő azonnal ezt teszi, ez egy puccs. Mint Bernie Sanders mondta, amikor erről kérdezték, „A nap végén a hadsereg avatkozott be…és Moralest távozásra kérte. Ha a hadsereg beavatkozik, ezt ’puccsnak’ nevezik.”

Morales eltávolítása felé

A Morales lemondását megelőző események megértéséhez a legközvetlenebbül releváns időszak 2016-tól a jelenig tartott. Ha ezt megfigyeljük, az segíti megérteni a virulens ellenzéket, amellyel Morales szemben állt az eltávolítását megelőző hetekben. Kezdetben a városi középosztályok vezették a tiltakozásokat. A szélsőjobboldali felső osztály erői később ragadták magukhoz az irányítást. Az ellenzék két vádra összpontosított. Az első szerint Moralesnek nem lett volna szabad indulnia a 2019-es választáson, mert Bolívia alkotmánya csak egy újraválasztást enged meg, és mert Morales – szűken – elvesztett 2016-ban egy népszavazást a korlátlan elnökválasztásról. Hangsúlyozni érdemes – mint a NACLA tette akkor – hogy e referendum előkészítésekor az történt, amit Morales támogatói „piszkos háborúnak” éreztek ellene, némileg indokoltan. A referendum előtti hetekben a konzervatív média botrányt keltett Morales állítólagos „törvénytelen gyermeke” körül, aki a későbbi jelentések szerint röviddel a születése után meghalt vagy sosem létezett. Ez a kampány valószínűleg gyakorolt némi hatást a népszavazás eredményére, amelyet Morales csak néhány szavazatponttal vesztett el.

A választási bíróság 2017-ben érvénytelenítette a népszavazási eredményt, ami lehetővé tette Morales indulását ebben az évben, de széleskörben ellenvéleményt is generált, különösen a városi középosztályokban. Együtt a második váddal – hogy Morales ellopta az okt. 20.-i választást – nagy tiltakozásokat eredményezett Morales ellen a választás utáni hetekben.

Az Amerikai Államok Szervezete (Organization of American States - OAS) vezette a csalási vádat. A Moralesnek elsőfordulós győzelmet adó hivatalos eredmények vitatásának hetei után, november 10.-én az OAS jelentést bocsájtott ki, kijelentve, hogy nem tudja pontosnak minősíteni a szavazási eredményeket. A Gazdasági és Politikai Kutató Központ (Center for Economic and Policy Research - CEPR) jelentése meggyőzően bizonyítja, hogy az OAS részrehajló volt és nem tudott bizonyítani tényleges csalást. Ez azt jelenti, hogy Evo Morales megnyerte az okt. 20.-i választást az első fordulóban. Függetlenül a MAS (Movement Toward Socialism – Mozgalom a Szocializmus Felé) vagy Morales bármely érvényes bírálatától, döntő emlékezni erre a tényre.

Sok bolíviai meggyőződése szerint azonban csalás volt. Az utcákra vonultak, először a választás semmisségét, majd Morales lemondását követelve. A felhívást Morales lemondására Luis Fernando Camacho vezette, egy konzervatív üzletember, a Santa Cruz Civic Committee vezetője. Háttérbe szorítva a centrista Carlos Mesat, aki másodikként végzett az okt. 20.-i választáson, Camacho jobbra tolta a tiltakozásokat.

Mindez ott van a Morales bukásához vezető végső események mögött: rendőrségi lázongások nov.8-9.-én és a hadsereg nov. 10.-i „javaslata” Evo Morales lemondására, amit ő gyorsan elfogadott.

Morales bukásának egy hosszabb távú szemlélete figyelembe veszi a népi mozgalmak bomlását is, ami a 2011. évi TIPNIS (Isiboro Sécure National Park and Indigenous Territory) konfliktus nyomán ment végbe, amikor Morales és a MAS szembe került a TIPNIS nemzeti parkon keresztül vezető út építését ellenző őslakos és más mozgalmakkal. Ennek a konfliktusnak két fontos, hosszútávú következménye volt.

Az első a Moralesszel és a MAS-szal szembeni zajos ellenzés megjelenése volt a baloldal egy részéről, Morales korábbi ENSZ-követével, Pablo Solón Romero-val, a legjelentősebb baloldaliak közül. Ezek nyilvánosan elszakadtak Moralestől a TIPNIS-ügyben, és különösen az őslakosok vezette tiltakozások állami elnyomása kapcsán, ami tiltakozók halálát okozta. A TIPNIS-konfliktus másik, ugyanilyen jelentős hatása szakadás volt a népi szektor szervezetei között, sőt ezeken belül, amelyek korábban a kormánnyal tartottak. A MAS kulcsfontosságú és nagyon aggasztó szerepet játszott olyan szervezetek megosztásában, amelyek aztán szembefordultak Evo Moralesszel a TIPNIS kapcsán. Ez gyengítette a népi osztály szervezeti és mozgósítási képességét, ami egyes elemzők szerint magyarázza a relatív lassúságot, amellyel egyes szociális mozgalmak Evo Morales védelmére keltek a nov. 10.-i puccs után.

Ez nem jelenti azt, hogy az események ne képeztek volna puccsot. A kritikus tény az, hogy Evo Moralest a hadsereg kényszerítette távozásra. Az e tényből fakadó következtetések nem esetiek, hanem alapvetők a Bolíviában most kibontakozó borzalomra nézve. Azt is fontos felismerni, hogy – mint Jeffery Webber és Forrest Hylton hangsúlyozták – míg egyes baloldali és népi szervezetek részt vettek a mostani ellenzékben Morales ellen, a mozgalom elsősorban középosztályi. Végeredményben döntően a jobboldal vezette, amely az Evo Morales elleni puccs egyértelmű „győztese”.

Mi lesz most?

Bolíviában a terror szélsőjobboldali rezsimje konszolidálódik. A politikai és emberi jogok rendszeres megsértése miatt a rezsim embrionális diktatúrának tekinthető. Morales lemondása óta a következő borzasztó események történtek: Az állambiztonsági erők békés tiltakozókat öltek meg. A „működő” elnök, Jeanine Áñez dekrétumot bocsájtott ki, amely kizárja az erő használata miatti eljárást a fegyveres erők személyzete ellen.

Áñez kijelentette, hogy nem engedhető meg Morales MAS szervezetének a részvétele a jövendő választásokon, annak ellenére, hogy a MAS Bolíviának messze a legnagyobb politikai ereje. Hivatalban lévő kormányzati minisztere szerint MAS szenátorokat fognak letartóztatni „felforgatás és zendülés” miatt. Nő az őslakos-ellenes rasszizmus hulláma.

Több csoport nyilvánosan égette az őslakos Wiphala lobogót, és videófelvételek mutatják a rendőröket, amint Santa Cruzban levagdalják az egyenruhájukról a Wiphalat, amely Evo Morales alatt hivatalos nemzeti jelkép lett.

Két okból mélyen aggasztó a mód, ahogyan Áñez átvette az elnökséget. Először, ez nem történhetett volna meg Morales, elnökhelyettese Álvaro García Linera, valamint a Szenátus és a Küldöttkamara elnökeinek a kikényszerített lemondása nélkül. Ezek a lemondások semmiképp sem voltak önkéntesek: MAS tisztségviselők rokonainak elrablásával és a házaik felégetésével függtek össze. Mindezzel Áñez érvényesítette az igényét az elnöki hivatalra, annak ellenére, hogy a Szenátus alelnökeként nem volt alkotmányos joga erre.

Másodszor, Áñezt a quorumot nélkülöző, közel üres Szenátusban eskették elnökké. A helyek kétharmadát birtokló MAS-szenátorok ezt bojkottálták, részben azért mert féltették a biztonságukat. Áñez egy túlméretes Bibliával esküdött, azt állítva, hogy „a Biblia visszatért a palotába.” Nov. 10.-én Áñez mentora, Luis Fernando Camacho belépett az üres elnöki palotába és megcsókolt egy, a bolíviai zászlóra helyezett Bibliát. Egy vele jött pap ezt mondta: „Pachamama[1] sosem fog visszatérni a palotába.” Camacho és Áñez buzgó keresztények és erősen rasszisták. Nem véletlen, hogy a felemelkedésüket az őslakos-ellenes rasszizmus példátlan növekedése kísérte országszerte, ami a Morales bukása előtti hetekben mutatkozott és azóta még tovább terjedt.

Áñez pártja az okt. 20.-i választáson a szavazatoknak csak 4 százalékát kapta. Az események rendkívül kérdéses sorozatán kívül, amelyek Áñezt az elnökséghez vezették, ez mutatja a törvénytelenségét és a megbízása hiányát. Áñezt és társait azonban nem látszanak zavarni ilyen skrupulusok. Még a hatalomra jutásának a körülményeinél is aggasztóbb a mód, ahogyan Áñez kormányoz. Olyan kabinetet gyűjtött össze, amelyben induláskor őslakos miniszterek nem voltak. Teljesen megváltoztatta Bolívia külpolitikáját, megszakította a kapcsolatokat Venezuelával és Kubával, és arról beszélt, hogy kilép a Délamerikai Nemzetek Uniójából és az Amerikák Bolivári Szövetségéből. Ezt talán már meg is tette. És szabadjára engedte a rendőrség és az átállított hadsereg teljes erejét – új vezetőket nevezett ki – a saját és társai akciói által keltett növekvő tiltakozási hullám ellen.

A Wiphala égetésének a képei masszív őslakos meneteket indítottak országszerte. Ezek és más menetek, amelyek felhívnak egyebek között Áñez lemondására, új választásokra, a hadsereg visszatérésére a kaszárnyákba és a letartóztatott tiltakozók szabadon bocsátására, dühödt elnyomással találkoznak, a rendőrség és a hadsereg könnygázt és éles lőszert használ. Az Amerikaközi Emberijogi Bizottság szerint, nov. 16.-ig a mostani bolíviai erőszaknak legalább 23 halott és 715 sebesült áldozata van, aminek nagy részéért a rendőrség és a hadsereg a felelős. A legrosszabb eset a múlt héten, nov. 15.-én történt, amikor a rendőrség és a hadsereg kilenc békés tiltakozót ölt meg Sacaba városában, amint egy hídon próbáltak átmenni Cochabamba város felé. Ez éppen akkor történt, amikor Áñez, zárt ajtók mögött, dekrétumot bocsájtott ki, kivonva az állambiztonsági erőket a törvényes eljárás alól, ha erőt alkalmaznak egy nyilvános tiltakozás ellen – ez ténylegesen engedélyt adott a gyilkolásra.

Jelentések érkeznek arról, hogy állami erők öltek meg öt-hét tiltakozót El Altoban, noha a halottak pontos száma még nem ismert. Ez jelzi, hogy Áñez nemzetközi elítélése a múlt héten a Sacaba-i mészárlásért az Amerikaközi Emberijogi Bizottság, az ENSZ emberijogi főbiztosi irodája és az USA-ban egyes demokraták által semmit sem tett a békés tiltakozók további állami gyilkolásának megállításáért.

Bolívia politikai helyzete is félelmetes irányban változik. A MAS támogatói és vezetői fokozott elnyomással és bezáruló politikai térrel kerülnek szembe. Áñez kormányminisztere, Arturo Murillo Evo Morales egyik volt miniszterét „állatnak” nevezte, akit „le fog vadászni”. Azt is mondta, hogy van „egy listája” a MAS szenátorairól és képviselőiről, és azt tervezi hogy őket le fogja tartóztatni „felforgatásért és zendülésért”. Ez az után történik, hogy a rendőrség megakadályozta a MAS szenátorok belépését a Szenátusba és ennek során fizikai durvasággal járt el. Áñez azt is kijelentette, hogy nem engedhető meg a MAS indulása a jövőbeli választásokon, és eljárást ígért Evo Morales ellen, ha visszatér Bolíviába. Hivatalos nyilatkozatokban fenyegetik a „lázító” újságírókat. A múlt héten egy rendőrtiszt könnygázt alkalmazott egy élő TV-adást folytató Al Jazeera-újságíró ellen.

Nem világos, hogy mi állíthatja meg Bolívia süllyedését egy teljesen szélsőjobboldali katonai diktatúrába, ha egyáltalán létezik erre lehetőség. Vannak azonban fontos, számon tartandó fejlemények. Nő Áñez elítélése nemzetközi emberijogi szervezetek és haladó politikusok részéről. Prominens demokratapárti politikusok szólaltak fel, Bernie Sanders a legerőteljesebben, és Elizabeth Warren is ezt tette, bár homályosabban. Vannak megbeszélések a MAS és más ellenzéki szektorok között új választások lehetőségéről. A MAS elleni represszió azonban kérdésessé teszi, meddig juthatnak ezek a tárgyalások. Végül reagálnak bolíviai szociális mozgalmak is, amelyek meneteket és blokádokat tartanak országszerte. Fontos megjegyezni, hogy ebben nemcsak a MAS támogatói vesznek részt, hanem az állam jobboldali megszerzését elutasító népi szektorok széles köre is. A mozgalmak akciói reálisan fenyegethetik Áñez kormányzóképességét. Az állam eddigi vad reakciója azt mutatja, hogy ez egy hosszú, egyenlőtlen, halálos küzdelem lesz.

Gabriel Hetland a University at Albany egyetemen tanít és a venezuelai politikáról ír a Nation, NACLA, Qualitative Sociology, és Latin American Perspectives számára.

(Ford. Szende Gy.)

[1] Pachamama – az Andok őslakos népeinek istennője.

A cikk eredetileg a Jacobinban jelent meg 2019. nov. 20-án, Gabriel Hetland: Bolivia Is Descending Into a Full-Blown Far-Right Military Dictatorship címmel.

angolul itt olvasható: https://www.jacobinmag.com/2019/11/bolivia-coup-evo-morales-mas-jeanine-anez