 |
| Amerikai zászlóval tüntet az ellenzék Maduro ellen Fotó: Isaac Urrutia/Reuters |
Az USA külügyminisztere, Mike Pompeo csütörtökön, január 24-én az Amerikai Államok Szervezetének (OAS) Washingtonban ülésező állandó tanácsában személyesen szólította fel az ülés részvevőit Juan Guaidó támogatására, aki magát szerdán Venezuela „ideiglenes elnökének” nyilvánította. De az ülés elején a még sugárzóan mosolygó külügyminiszter arcáról hamarosan lefagyott a mosoly, ugyanis beszédét a „Code Pink” békeszervezet egy aktivistája megzavarta. Az aktivista, Medea Benjamin egy táblát emelt a teremben magasba, amin a venezuelai puccs támogatása ellen hívott fel. Mielőtt azonban a biztonságiak kivezették az ülésteremből, odakiáltott a képviselőknek: „Az államcsíny nem jelent demokratikus átmenetet! Ne hallgassanak Pompeo külügyminiszterre!”
Az ülés Trump fődiplomatájának kudarcával végződött, ugyanis a 34 OAS tagállamból mindössze 16 szavazta meg azt az argentin határozatot, miszerint Guaidót ismerik el Venezuela elnökének. A külügyminiszterek „azonnali” ülésének összehívására – ahogyan azt Pompeo követelte – 18 szavazatra lett volna szükség, arra pedig, hogy Venezuela OAS-ban elfoglalt helyét Guaidónak adják át, 24 fős szavazatra.
Persze, nem várható, hogy az USA-adminisztráció ez után a figyelmeztetés után megváltoztassa irányvonalát. Pompeo beszédében bejelentette, hogy a „venezuealai népnek” 20 millió dollár „humanitárius segélyt” bocsátanak rendelkezésre. Ténylegesen ez a pénz az ellenzék zsebébe fog folyni, és nem az emberek kapják meg, akik a washingtoni szankciókkal súlyosbított válsághelyzetben sínylődnek Venezuelában. Hogy honnan jönne a képviselőház és a kormány közötti konfliktusban előállt „üzemszünetben” a pénz, azt Pompeo nem árulta el?
Valójában Washington tervei alapján nulla-összegű játékról van szó. Trump nemzetbiztonsági tanácsadója, John Bolton szintén csütörtökön jelentette be, hogy az USA Venezuela olajbevételeit Guaidónak fogja átirányítani. A venezuelai PDVSA állami konszern leányvállalatának, a citgo-nak az USA-ban üzemelő finomítóinak és üzemanyagtöltőinek ellenőrzését is Guaidónak kívánják átjátszani. A brit gazdasági S&P Global Platts hírportál máris arról tudósított, hogy Guaidó új citgo-főnököt fog kinevezni. Feltételezhető, hogy Washington a „humanitárius segélyt” az import-költségekkel vagy az olajvállalat tartozásaival kívánja elszámolni. Azonban nehézséget okoz, hogy a citgo-részvények közel fele az orosz Roszneft kezében van, ugyanis Caracas 2016-ban ezekkel egyenlítette ki tartozásait Moszkvának.
De a Venzuela elleni agresszió csak az első lépés. Miamiban a kubaellenes maffia máris azt követeli, hogy Maduro után a havannai „rezsimet” is meg kell dönteni. Ehhez máris van egy szövetségesük Luis Almagro, az OAS főtitkára személyében. Ő már a múlt évben azt követelte, hogy ne ismerjék el az új kubai államfő megválasztását és Miguel Díaz-Canel hivatalba lépését. Akkoriban felhívásának még nem volt nagyobb visszhangja.
Január 16-án az amerikai külügyminisztérium bejelentette, hogy a Helms-Burton-törvény III. cikkelyét további hat hétre felfüggesztik. Ezt a törvényt 1996-ban a Kuba elleni blokád súlyosbítására fogadták el. A különösen súlyos III. cikkelyt azóta minden amerikai elnök rutinszerűen hat hónapos időtartamokra felfüggesztette. Ha azonban március elején életbe lépne, akkor - a kubai kormány hivatalos nyilatkozata szerint – azok a vállalatok és magánszemélyek, akik Kubával üzletelnek, az USA bíróságai elé idézhetők lesznek, és tőlük jóvátételt követelhetnének azok az USA-állampolgárok, akiknek vagyonát Kuba kisajátította. És ilyenek számosan lehetnek, mivel a 60 évvel ezelőtti kubai forradalom győzelméig a kubai gazdaság nagy részét az USA ellenőrízte, továbbá a termőföldek jó része az USA-beli cégek kezében volt. A nincstelen parasztok javára a kubai földreform keretében, valamint a forradalmi Kuba elleni washingtoni blokádra válaszul a földeket és vállalatokat kisajátították. Ma ezeket a földeket, épületeket és berendezéseket sokrétűen hasznosítják. Havanna éppen ezért figyelmeztetett, hogy a III. cikkely alapján „bármely kubai ember, és bármely kubai közösség megtapasztalhatja, hogy az USA bíróságok elé kerülhet lakásuk, munkahelyük, gyermekeik iskolája, kórházaik, a föld, ahol lakónegyedeiket felépítették.”
A Kuba elleni kampány áll a február 24-re tervezett népszavazás homlokterében is, amikor az ország új alkotmányáról döntenek majd. A múlt nyáron nyilvánosságra hozott eredeti tervezetet a lakosság számos gyűlésen megvitatta, és többszázezer javaslat érkezett a parlamenthez. Ezek közül számtalan olyan szöveges módosítást eredményezett, amit a nemzetgyűlés decemberben elfogadott és így kerül a választók elé.
A kommunistaellenes médiák Miamiban leplezetlenül arra buzdítják a karibi ország népét, hogy a népszavazáson „nem”-mel voksoljanak, hogy a „rezsimet” térdre kényszerítsék. A Kubai Népek Barátsága Intézet (ICAP) erre Kuba támogatóihoz címzett felhívással válaszolt: „Biztosak vagyunk, hogy a szolidaritás világszerte szembeszáll a Kuba elleni kampánnyal. Újra támogatásra hívjuk a Kuba melletti szolidaritási mozgalmat!”
Fordította: Kleinheincz Ferenc
