The Guardian, 2019. jan. 15. The Guardian, 2019. jan. 15.

Baloldali radikálisok menetelnek a berlini Friedrichsfelde temető felé, hogy megemlékezzenek Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht meggyilkolásáról 1919-ben. Foto: Michele Tantussi/Getty Images

Negar Mohseni vörös köpenyében türelmesen várt a hideg, nyirkos ég alatt, amint a sor lassan kígyózott Rosa Luxemburg sírja felé. “Egyszerűen csak tiszteletemet akarom leróni”, mondta az 54-éves iráni. “Egyébként, erőt és motivációt ad nekem, hogy továbbra is higgyek a harcban a társadalmi igazságért.”

A keletberlini Friedrichsfelde központi temetőben vörös virágok vastag szőnyege borította a 20. század elejének forradalmi vezetője és társa, a baloldali agitátor Karl Liebknecht sírját. Száz évvel ezelőtt, január 15.-én, 47 éves korukban mindkettőjüket meggyilkolták. Valaki egy reszkető kézzel írott írást hagyott ott: “Béke, kenyér, rózsák, szabadság”. Emberek a könnyeiket törölve tették le a virágaikat.

Németország Kommunista Pártja (KPD) alapítói állam által szentesített meggyilkolásának évfordulója mintegy 20 ezer embert vitt Berlin utcáira a hétvégén egy menetelésre. Ez a csúcspontja volt a megemlékező eseményeknek, amelyek között színházi előadások, felolvasások és új életrajzok is voltak.

Noha Liebknechtet nagyra becsülik, Luxemburg volt az előtérben. Mark Jones szerint, aki a University College Dublin docense és a gyilkosságokban kulminált, 1918-19-es német forradalom vezető szakértője, azért, mert „ő nagy teljesítményt ért el a szociáldemokrata politika nagyon férfiuralmi világában“.

Nagy szónoknak és termékeny írónak tartották. Baloldali támogatói ma is szeretik az első világháború elleni fellépéséért és a munkásosztály jogaiért folytatott harcáért, valamint a tényért, hogy korai halála következtében az ő reputációját nem érintette a kommunista álom későbbi illúzióvesztése. A neve megtartja a népszerűségét választásként a támogatói nőutódjai számára.

Luxemburg jelszavait, arcképeit Liebknechtével együtt magasra emelték az emberek a vörös zászlóikon, útjukon a keletberlini volt Sztálin-úton, vasárnap, lelkesen énekelve az Internacionálét és más forradalmi dalokat hordozható hangszóróikkal.

“Természetesen, a történetének a brutális és hirtelen vége felveti a kérdést, mi történt volna, ha túléli ezt,” mondta Jones. „Rosa Luxemburg mítosza, a leginkább előrehaladott és erőteljes formájában azt állítja, hogy a nemzeti szocializmus sosem tudta volna átvenni az irányítást Németországban, ha ő él.“

Sok tüntetőnek is ez volt a véleménye. “Ha Rosa teljesíteni tudta volna a kívánságait, a nácik nem kerülhettek volna hatalomra és a történelem másfelé fordult volna,” mondta Kit Aastrup, egy nyugdíjas szociális dolgozó, aki autóbusszal jött a dániai Aarhusból, hogy csatlakozzon a menethez. Orosz usánkát viselt, sarlóval és kalapáccsal.

Egy, magát “sárga mellényeknek” nevező csoport, utalva a francia gilet jaunes

Virágok Rosa Luxemburg emlékművén a Tiergarten parkban, a Landwehrkanalin közelében, Berlinben. Foto: Clemens Bilan/EPA

Oldalt, a Morning Star brit kommunista lap csapata harsogott. “Vörös Rózsa, a kommunista sas,” – ezt mondta Luxemburgról, utalva a szeretetteljes címre, amellyel Lenin ruházta fel a német kommunistát. A cikk így végződik: “Még száz év után is sasként szárnyal az emléke, hogy lelkesítse a forradalmi szocialistákat világszerte.”

A Luxemburg-túra

Uwe Hiksch, a magát Luxemburg természetes örökösének tartó ellenzéki Die Linke, vagy Balpárt tagja, turistákat vezet a gyilkossághoz kapcsolódó berlini nevezetes helyekre. Most az egyik cél az Eden Hotel volt, ahová Luxemburgot és Liebknechtet hurcolták a Freikorps

Amikor a Freikorps letartóztatni jött Luxemburgot, ő Goethe Faustját olvasta. “Azt gondolta, hogy börtönbe viszik, fogalma sem volt arról, hogy meg fogják gyilkolni, egy táskányi könyvet vitt magával,” mondta Hiksch.

Rosa Luxemburg. Foto: Alamy

Németország baloldala távolról sem egyesült. A gyilkosságok mélyen megosztották, ami még most is keserűen érezhető az ellenségeskedésben a Szociáldemokrata Párt (SPD), Angela Merkel középjobb kereszténydemokratáinak koalíciós partnere és a Die Linke, a Kelet Németországot korábban irányító kommunista párt utóda között.

Nemrégen, Andrea Nahles lett az SPD első olyan vezetője, aki közeledett a pártja szerepének a beismeréséhez a forradalmárok halálában, a bizonyítékok súlya alatt, hogy Gustav Noske, a hadügyminiszter az SPD-vezette weimari kormányban, ténylegesen jóváhagyta a gyilkosságokat, a szélső baloldal szétzúzására törekedve.

“Valószínű, hogy Gustav Noske keze benne volt Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht meggyilkolásában,” mondta a párt hívője novemberben, az 1919-es lázadást tárgyaló egyik eseményen.

Noske később részese volt a gyilkosságokat követő, bohózatba illő bírósági eljárásoknak, amelyek a gyanúsítottak felmentéséhez vezettek, kivéve kettőt, akik jelentéktelen büntetést kaptak.

“Az SPD viszonya az 1918-19-es forradalomhoz nagyon nehéz kérdés,” mondja Jones. “Míg különböző párttörténészek nyíltan beismerik az SPD szerepét a történtekben, mások még védelmezni akarják azt.”

Karl Liebknecht beszél egy béketüntetésen, Berlinben. Foto: ullstein bild Dtl./ullstein bild via Getty Images

Még most is, mondta, a Die Linke támogatói szerint, éppen úgy, amint az SPD elárulta a munkásosztályt akkor, folytatja a munkaügyi reformjaival most, büntetve a dolgozókat.

David Fernbach londoni író azok között volt, akik Berlinbe jöttek, hogy tiszteletüket róják le Luxemburgnak és Liebknechtnek. A nagyapja, Wolfgang, tagja volt a Spartacus Ligának, a Luxemburg és Liebknecht által alapított marxista forradalmi mozgalomnak, amely arra reagált, hogy az SPD támogatta az első világháborút. Wolfgangot 1919. jan. 11.-én, 30-éves korában gyilkolták meg a kormánycsapatok.

“Luxemburg hatalmas mértékben járult hozzá a német szocializmus pozitív jellemzőihez, olyan időkben, amikor az mentes volt a későbbi dogmatizmustól. Úgy vélem, ezért marad ma is folttalanul tiszta a képe,“ mondta Fernbach.

Ford. Szende Gy.