A sötét pénz jelenleg a demokráciát fenyegető legnagyobb veszélyek egyike. Ez a nyilvánosság radarján nem látható módon elköltött pénz, amely politikai következményekre törekszik. Képessé teszi a nagyon gazdag egyéneket és korporációkat arra, hogy hassanak a politikára, a nélkül, hogy a kezük látható lenne.

Charles és David Koch a világ legnagyobb politikai pénzköltői között vannak. Ők a Koch Industries társtulajdonosai. Ez csővezetékek és finomítók, vegyi üzemek, fa- és papíripari társaságok, kereskedő cégek és szarvasmarha-farmok hatalmas magán konglomerátuma. Ha a kettőjük vagyonát egybevonnák, úgy Charles David Koch 120 milliárd USD vagyonával a leggazdagabb ember lenne a Földön.

Egy ritka nyilvános nyilatkozatban, 1978-ban közzétett esszéjében Charles Koch elmagyarázta a célját. “A mozgalmunknak el kell pusztítania az uralkodó állampolitikai paradigmát.” Mint Jane Mayer megállapítja a “Sötét pénz” (Dark Money) című könyvében, a Koch-ok ideológiája – kisebb adók és lazább szabályozás – és üzleti érdekei annyira hézagmentesen illeszkednek egymáshoz, hogy nehéz őket szétválasztani. Az évek során, jegyzi meg, a társaság a korporatív bűncselekmények megdöbbentő sorát követte el. A Koch Industries masszív pénzbüntetéseket fizetett olajömlésekért, törvénytelen benzol emissziókért és ammóniaszennyezésért. 1999-ben egy bíróság úgy találta, hogy a Koch Industries bután szállításához tudatosan használt egy korrodált csővezetéket, amely robbanást okozott és két ember halálához vezetett. A tavaly bemutatott “Company Town” című film ismerteti a helyi emberek hosszú harcát a Koch testvérek hatalmas papírművéből kiváló szennyezés ellen.

Eddig nem volt bizonyíték arra, hogy Charles és David Koch közvetlenül finanszíroznak UK-bázisú szervezeteket.

A Kochok politikai főtisztviselője, Richard Fink, kidolgozta azt, amit a szociális változás háromfokozatú modelljének nevez. Az “intellektuális nyersanyagot” egyetemek állítják elő. Ezt agytrösztök alakítják át “praktikusabb vagy használhatóbb formára”. Ez után “polgári aktivisták”…”nyomást gyakorolnak a politikai változás megvalósítása érdekében”. E célokra maguk a Kochok állítottak fel mindhárom kategóriában olyan testületeket, mint a Mercatus Center a George Mason University-n, a Cato Institute és az Americans for Prosperity nevű “polgári csoport”. Legnagyobb részt olyan meglévő szervezeteket finanszíroztak, amelyek megfeleltek a kritériumaiknak. Dollárok százmillióit öntötték egyetemi tanszékek, agytrösztök, folyóiratok és mozgalmak hálózatába, és úgy tűnik, figyelemre méltóan sikeresek voltak.

A Harvard és a Columbia egyetemek kutatói úgy találták, hogy a méreteket, személyzetet és szervezeti kapacitást tekintve, az Americans for Prosperity egymagában is versenyképes a Republikánus Párttal szemben. “Gazdasági, adó és szabályozási kérdésekben a Republikánus Pártot a szélső jobboldalra” vonta. Döntő szerepe volt a Tea Party mozgalom sikerében, a demokraták kiűzésében a Kongresszusból és Trump átmeneti csapatának az összeállításában. A Koch-hálózat segített elérni masszív adócsökkentéseket, szétzúzni szakszervezeteket és leépíteni környezetvédelmi törvényeket.

De a kezeik nagyrészt láthatatlanok maradtak. Egy republikánus konzultáns, aki dolgozott Charles és David Koch-nak, azt mondta Mayernek, hogy “radarállóknak nevezni őket – understatement. Ők földalattiak.”

Eddig nem volt bizonyíték arra, hogy Charles és David Koch UK-bázisú szervezeteket finanszíroztak. De néhány hete egy olvasó mutatott nekem egy sort, amelyet a Charles Koch Foundation (alapítvány) által az USA kormányának küldött nyomtatványban talált. Ez egy olyan társaságnak átutalt pénzt mutatott, amely egy UK-beli szervezet USA-beli finanszírozó ágának látszik. Amikor megértettem a jelentőségét, együttműködést hoztam létre a DeSmog UK nyomozó csoporttal. Alig tudtuk elhinni, amit láttunk.

A szervezet, amelyet a Charles Koch Foundation finanszírozni választott, első pillantásra elképesztő: egy apró trockista töredékcsoport volt tagjai által működtetett, ismeretlen, UK-bázisú magazin által létrehozott amerikai szervezet. A magvához tartozó részvevők egy része még marxistának vagy bolseviknek vallja magát. De minél alaposabban nézed őket, annál inkább látod a Koch adományok értelmét. A magazin neve: Spiked (azaz Tüskés). Egy komikus történetű, baloldali frakciós csoportból keletkezett. 1974-ben, a Tőke 3. kötetének számítási módszeréről folytatott vita után, kettévált az International Socialists nevű szervezet. Az új frakciók egyike megalakította a Revolutionary Communist Group, azaz Forradalmi Kommunista Csoportot. 1976-ban ez is kettéhasadt, és az egyik töredék a Revolutionary Communist Tendency-t képezte. Ezt a University of Kent egy Frank Furedi nevű szociológusa vezette. 1981-ben új nevet vett fel: Revolutionary Communist party (azaz Forradalmi Kommunista Párt) lett.

1988-ban a párt egy folyóiratot indított Living Marxism (azaz Élő Marxizmus, később LM) névveL. A forradalmi múltja kevés kivehető nyomának egyike a lelkesedés volt az olyan volt balkáni kommunistákért, mint Slobodan Milošević. 2000-ben, egy rágalmazási per elvesztése után a folyóirat megszűnt: alaptalanul azt állította, hogy az ITN fabrikálta a boszniai muszlimok elleni szerb atrocitások bizonyítékát. De alighogy a folyóirat bezárt, a pótlására előugrott új csoportok egy hálózata, ugyanazokkal a személyekkel: Furedi, Claire Fox, Mick Hume, Brendan O’Neill, James Heartfield, Michael Fitzpatrick, James Woudhuysen. E szervezetek között volt az Institute of Ideas, az Academy of Ideas, a Manifesto Club és egy új folyóirat, a Spiked. Ugyanaz volt a szerkesztője, mint az LM-nek (Hume) és a legtöbb részvevő is ugyanaz volt.

Az utolsó két évben a Charles Koch Foundation három befizetését találtuk meg, az összegük 170,000 USD-t (130,000 GBP-t) tett ki, rendeltetéséül “általános működési támogatást” jelöltek meg. A címzett a Spiked US Inc. volt. A Spiked adományoldalán van egy gomb: “Az USA-ban van? Adományozzon itt.” A gombot megnyomva az olvasó a folyóirat PayPal linkjére kerül, amely tehát az amerikai pénzelő ágnak látszik. Egy postai címen túl (Hoboken, New Jersey) nehezen látható a Spiked jelenléte az USA-ban. Úgy tűnik, hogy 2016-ban létesítették, abban az évben, amikor a Koch adományok kezdődtek.

Amikor megkérdeztem a Spiked-ot, hogy mi célra van a pénz, és voltak-e más befizetések is, Viv Regan, az ügyvezető szerkesztő azt mondta, hogy a Charles Koch Foundation összesen 300 ezer USD-t adott “nyilvános vitákra az USA-ban a szólásszabadságról, jótékony tevékenység részeként”. Azt állítja, hogy az alapítvány “mind a bal-, mind a jobboldalon” támogat projekteket. Az alapítvány finanszírozta egy “Unsafe Space Tour (nem biztonságos űrséta) nevű kampuszon a nyilvános viták szólásszabadságra orientált programját” és négy élő eseményt, amelye közül az elsőnek a címe: “Szabadon gyűlölhessünk-e?” Azt mondta: “Nagyon büszkék vagyunk a szólásszabadság és a türelem terén végzett munkánkra és arra, hogy a program része vagyunk.”

De nem tudtam megtalálni ennek a finanszírozásnak semmilyen nyilvános elismerését. A Charles Koch Foundation-t nem említik a viták videói, az azokat hirdető plakátok, az eseményekről szóló beszámolók a Spiked-ban. Abból, amit láthattam a videókban, beismernek egy Institute For Humane Studies (Humán Tanulmányok Intézete) nevű szervezetet, de az alapítványt nem. A Spiked-nak még válaszolnia kell az erre vonatkozó kérdésemre.

A Koch testvérek híresek a pénzük gondos kezeléséről. Mayer szerint “rendkívül szigorú személyes ellenőrzést gyakorolnak a filantróp erőfeszítéseik felett”. David Koch mondta egy neki rokonszenves újságírónak: “Ha egy csomó pénzt készülünk adni, átkozottul biztosak akarunk lenni abban, hogy a szándékunknak megfelelően fogják elkölteni. És ha rossz irányba fordulnak és kezdenek olyan dolgokat tenni, amelyekkel nem értünk egyet, megvonjuk a finanszírozást.” Nos, mi vonzhatta őket ehhez az ismeretlen szervezethez?

Az O’Neill által szerkesztett Spiked folyóirat gyűlölni látszik a baloldali politikát. Szidalmazza a jóléti államot, a szabályozást, az Occupy mozgalmat, az antikapitalistákat, Jeremy Corbynt, George Sorost, a #MeToo-t, a “black privilege”-t és a Black Lives Matter-t. Az “egyszerű emberek” nevében teszi ezt, akiket állítása szerint elnyomnak “a Trump-ellenes és Brexit-ellenes, feminista, zöld elitek és a kozmopolita politikusok”.

Amikor elküldtem a kérdéseimet a Spiked-nak, a folyóirat címoldalán támadtak meg mint “McCarthy”-istát.

A cikkeik ismétlődően a kemény vagy szélső jobboldal figuráit védik, mint Katie Hopkins, Nigel Farage, Alex Jones, a Democratic Football Lads’ Alliance (Demokrata Futballdrukkerek Szövetsége), Tommy Robinson, Toby Young, Arron Banks, Orbán Viktor. A szólásszabadságot elnyomni próbáló “McCarthy”-isták áldozataiként ábrázolják őket. A lehető legkeményebb Brexitet követelik, hajtogatva, hogy “No deal is nothing to fear” (azaz nincs mit félni a megállapodás nélküli kilépéstől), mivel az lehetővé fogja tenni az UK-nak az EU szabályok felrugását. De úgy tűnik, hogy a leginkább a környezetvédelmet gyűlölik. A “klímapánikkeltés” ellen szitkozódnak, a frakkolás és a széntermelés növelésére hívnak fel. Gúnyolódnak a gondolaton, hogy a légszennyezés veszélyes, és a tervező rendszer felszámolását javasolják. A Grenfell Tower szerencsétlensége miatt a klímaváltozási kampány erkölcsi hevességét hibáztatják. “A természetet meg kell hódítanunk, nem behódolnunk neki,” állítják. “Tegyük az ‘emberi lábnyomot’ még nagyobbá.”

A Spiked írói dühöngenek a sötét pénz megvilágítása ellen. Az Observerben író Carole Cadwalladr-t, aki díjak sorát kapta a Brexit szavazást környező átláthatatlan kiadások feltárásáért, így nevezi: “egy hétpróbás összeesküvés-teoretikushoz legközelebbi valaki a brit mainstream médiában”. Sok cikket közöl az ismeretlen finanszírozású Institute of Economic Affairs és a Cato Institute gárdájától. A szerkesztője a Reason Foundation birtokában lévő Reason folyóiratnak is ír, amely az utóbbi két évben egymillió USD-t kapott a Charles Koch Foundation-től. Bizarr módon, a Spiked még Leon Trockijt használja a nézetei igazolására. Állítása szerint a célja “növelni az embernek a természet feletti erejét és…megszüntetni az embernek más ember feletti erejét”. Ez azt jelenti, mondja, hogy “harcolnunk kell a természeti világ feletti nagyobb emberi uralomért”, és hogy a szabályozó hatalmat nem szabad bárkinek is a meggátlására használni a cselekvésben. Az eredmény fejre állítani látszik Trockij célját: korlátozás nélkül, a legnagyobb erejűek korlátlan hatalmat gyakorolhatnak mások felett.

A lelkesedés Trockijért nagyon szelektív. Mint a Spiked egyik szerzője 2002-ben megjegyezte, a központi üzenete az volt, hogy “a visszavonulás a nemzeti határok mögé a reakció receptje”. Mégis, a folyóirat védelmezi a Brexitet és Orbánt, Magyarország jobboldali miniszterelnökét, a nemzeti szuverenitás fogalma alapján. A Spiked emlékezni látszik Trockij írásaiból mindenre, ami felhasználható a korporatív tőke és a kemény jobboldal ügye mellett, és felejteni minden kevésbé lelkes elmélkedést ezekről az erőkről.

Mindenek felett, a nézeteiket a szólásszabadság támogatásának állításával igazolják. De a szabadság egyirányúnak látszik: szabadság ütni a gyengéket. A Charles Koch Foundation által pénzelt Unsafe Space tour erősen erre lejt. Mégis, amikor a szólásszabadságomat gyakoroltam a Skipednak küldve a kérdéseimet, a folyóirat címlapján “McCarthy-istaként” ítéltek el. Ez a kedvenc inzultusuk, amelyet arra használnak, hogy szaporán elutasítsák a törvényes érdeklődést és bírálatot. A szokásos kifejezés kellemetlen kérdéseket feltenni hatalmas érdekekről – az újságírás. Nem a nyitott információ és az átláthatóság a szólásszabadság egyik döntő alkotója? A Spiked iskolák, egyetemek és kormányzatok “megtisztítására” is felhívott a zöld NGO-k “káros befolyásától”, amelyeket “belső környezetvédő ellenségként” ítél el. Ezek aztán a szólásszabadság hívei, ugye?!

A Spiked több cikke is említette a Kochokat, de a megfelelő érdekeket nem deklarálták. 2016-ban, amikor a Skiped US 170 ezer USD-t kapott a Charles Koch Foundation-tól, támadta a Standing Rock tiltakozásait a Dakota Access csővezeték ellen, amelyhez a Koch testvéreknek nagy érdekeik fűződnek.

Ilyen mértékű a Koch testvérek részvétele UK-bázisú csoportokban? Ki tudja? Még nem kaptam választ a Charles Koch Foundation-tól. De ezeket a kifizetéseket a rejtett finanszírozás szélesebb rendszere részének látom. A demokrácia átláthatóság nélkül nem demokrácia.

(Ford. Szende Gy.)