Die Freiheitsliebe 2018. 11. 10.

Most, hogy megszületett az ENSZ Migrációs egyezményének tervezete, a német Balpárton (Die Linke) belül újra vitatéma lett a migráció. A szövetségi kormány aláírási szándékát elsősorban jobbról bírálják, de a Balpárt frakcióvezetője hírlevelében két olyan írásra is felhívja a figyelmet, amelyek az ENSZ tervezett egyezményét kritikusan tárgyalják.

Az egyik írás szerzője Norbert Häring gazdasági újságíró, s cikkének címe: „A Migrációs egyezmény, mint utolsó koporsószeg a baloldali pártok számára”, a másik egy interjú Hannes Hofbauer történésszel, aki szerint a migráció elsősorban a vállalatok érdeke. Mindkét írásban megalapozottan merül fel a kérdés, hogy miért is szállnak síkra a migrációs egyezmény aláírása érdekében a nagyvállalatok és a nyugati ipari államok. Úgy érvelnek, hogy az egyezmény életbelépésével a képzési költségek megtakaríthatóak, mivel a bevándorlókat már származási országaikban kiképezték, és ezt a képzettséget a nyugatiak ki tudják használni. Másrészt a bevándorlók főként fiatalok, akik alig terhelik az állam szociális kiadásait, egyidejűleg azonban a munkaképes lakosság részarányát növelik az egyre inkább elöregedő teljes népességen belül. Ezekkel a megalapozott érvekkel azonban semmi baj nincs, de végzetes az a végkövetkeztetés, hogy a Migrációs egyezmény a baloldal utolsó koporsószöge lenne,.

Az alábbiakban a Balpárt néhány képviselőjének az ENSZ Migrációs egyezményének tervezetével kapcsolatos állásfoglalását adjuk közre, amelyekben megjelennek azok a viták is, amik a Balpárton belül a migrációs kérdésekkel kapcsolatos baloldali megközelítésekről szólnak.

Az ENSZ Egyezmény pozitív szempontjai

A Migrációs egyezménynek vannak olyan fontos pontjai, amiket a baloldalnak illik védelmeznie. Minden migránsra vonatkozóan érvényesek az emberi jogok, függetlenül attól a helytől, ahol éppen vannak! Ez minőségi haladás a jelenlegi helyzethez képest, amikor a migránsokat világszerte jogsérelmek érik. Ezen túlmenően a munkát vállaló migránsokat jobban kell védelmezni a kizsákmányolás, a helyzetükkel visszaélés, valamint az emberi és munkajogok megsértése ellen. Ez szintén haladás minden Európán kívüli vagy európai országból érkező bevándorló számára, akiket a mezőgazdaságban, az építőiparban, a vágóhidakon, a takarító munkában vagy a vendéglátóiparban kizsákmányolnak.

Az Egyezmény továbbá világossá teszi, hogy nem lehet a szociális szolgáltatásokban semmiféle jogszerűtlen megkülönböztetést tenni. A dokumentum alapján az állami gondoskodás biztosításában nem szenvedhetnek a bevándorlók hátrányt. Ezzel sok EU-ország jelenlegi gyakorlata is szemben áll, hiszen főként kelet-európai bevándorlókat zárnak ki ilyen szolgáltatásokból, vagy e téren hátrányos helyzetben lehetnek.

Az Egyezmény negatív szempontjai

Az Egyezményben vannak azonban olyan kritikus pontok, amikkel a baloldalnak foglalkoznia kell. Nincs az Egyezményben meghatározó álláspont a menekülés okairól, s nincsen szó kötelezettségekről. Az Egyezmény ahelyett, hogy jogi kötelezettséget határozna meg, csupán szándéknyilatkozat, és ezzel nem kényszeríti az államokat arra, hogy a pozitív pontokat valósítsák is meg. Így olyan kötelező jogelőírások helyett, amire a migránsok hivatkozhatnának, az Egyezmény megmarad a szép szavak szintjén.

De ezeket a szavakat fel lehet használni az országokon belül folyó vitákban, hogy a kormányokat ezen elvek megvalósítására ösztönözzük. Emellett a baloldalnak mindig van lehetősége a bírálatra, ha a nagyvállalatok a migránsokat rosszabb körülmények között akarják alkalmazni. Azonban semmit nem javítana a helyzeten, ha a mégoly kötelezettség nélküliségében is az Egyezmény ellenzőiként a jobboldali kormányok mellé állnánk.

Ahelyett, hogy az Egyezményt utolsó koporsószögnek tekintenénk, és benne a nagyvállalati érdekkel való egyezséget látnánk, azt lenne fontos tekintetbe vennünk, milyen következményekkel járna a bevándorlókra vagy a menekültekre az Egyezmény megszületése. Ha az Egyezményt komolyan vennénk, ez a helyzet világos javulását jelentené a migránsok számára, mivel jogokat és garanciákat adna nekik, amit most a világ sok országa nem biztosít.

Az Egyezmény nem szocialista projekt, de nem is koporsószög, hanem egy kis lépés azon az úton, hogy a migránsok a társadalomban ugyanazokat a jogokat kaphassák, mint mások.

És nekünk, mint Balpártnak, ez kell legyen a célunk. Ha univerzális szociális jogokat követelünk, akkor ennek mindenki számára érvényesnek kell lennie. Ha Hofbauer az interjújában „olcsó és szolgálatra kész munkaerő importjáról” beszél, ez sok szempontból is hamis megközelítés. Előszöris azért, mert azt feltételezi, hogy az emberek azért vándorolnak be, mert „importálják” őket. Már a szóhasználat is megalázó, de a mögöttes állítás is kifordított: senki sem azért jön, mert egy nyilvánvalóan liberális határőrizeti politika vonzó lenne számára. A bevándorlás-politikánk nem túl liberális, hanem túlságosan is korlátozó. Ha a menekülést illegálisnak tekintjük és ezért az életet kell kockára tenni, ha túl kevés legális bevándorlási út van, akkor nem beszélhetünk „importról”. És arra a problémára, hogy - ugyan nem kizárólagosan, hanem tendenciáiban - inkább fiatalabb, egészséges, jobban szituált emberek tudnak Európába menekülni, azt kell válaszolnunk, hogy legális menekülő utakat kell követelnünk. A biztos utak joga mellé, de a maradás joga mellé is oda kell állnunk. Ehhez persze a menekülési okok megszüntetéséért is erősebben kell felvennünk a harcot, mert senki sem önszántából menekül. Ezzel összefüggésben teljesen helytelen a 2015/2016-os menekülthullámot „a muszlimok nagy menetének” tekinteni. Mivel a menekültek nem azért kerestek menedéket, mert muszlimok, hanem mert az országaikban nem élhettek biztonságban.

Felmerül a kérdés, miért is merültek fel ilyen képek? Ugyanis a 2015-ös évben nem volt különösebben nagy a menekülök száma. A megelőző és következő évekhez képest az egyetlen különbség az volt, hogy a menekülők Európába is megérkeztek. Arra a kérdésre, hogy milyen is legyen a baloldali migrációs politika a menekülési okok teljes felszámolásáig, a fenti idézett két szerző adós marad. Sajnos, nem reális abból kiindulnunk, hogy a menekülési okok megszüntetésére irányuló követelésünk közvetlenül a megvalósítás előtt állna. Továbbra is erőfeszítést kell tennünk ezért, de addig is a sürgető kérdéseket meg kell válaszolnunk, mert naponta halnak meg emberek a Szaharában és a Földközi tengeren, naponta internálják, kínozzák, rabszolga sorba taszítják és jogfosztottá teszik a menekülőket.

Idegen számunkra, ha a pártunk, a Balpárt parlamenti frakcióvezetője olyan cikkeket ajánl nekünk, amelyek szerint a migránsok szótlan importáruk és hullámokban Európába betörő természeti jelenségek. Szívesen beszélnénk elemzésünkben közös pontokról, valamint arról, hogy a szüleink által megélt kizsákmányolást miképpen tudja a jövő generáció megspórolni magának. De nem engedjük, hogy lenézzenek bennünket. Van nekünk is szavunk, és üdvözölünk minden lépést, ami mindennapjainkat, gyermekeink és azok mindennapjait is, akik ma menekülni kényszerülnek, jobbá teszi.

Aláírók:

• Jules El-Khatib, tartományi elnökhelyettes, Balpárt (Die Linke), Nordrhein-Westfalen,

• Sofia Leonidakis, a Balpárt elnökségi tagja, a brémai polgárságban a Balpárt menekültügyi szóvivője,

• Niema Movassat, a Balpárt parlamenti képviselője, Nordrhein-Westfalen

Fordította: Kleinheincz Ferenc