counterpunch.org, 2018. 10. 22.

Fotó: White House Photographic Office | CC BY 2.0

A Trump-kormány úgy döntött, hogy kilép a közepes hatótávú nukleáris erőkre vonatkozó egyezményből (Intermediate-Range Nuclear Forces Treaty – INF), a Washington és Moszkva között valaha is tárgyalt legátfogóbb lefegyverzési egyezményből. John Bolton nemzetbiztonsági (elnöki) tanácsadó, a fegyverzet-ellenőrzés régi ellenzője, jelentések szerint e héten fogja tájékoztatni Vlagyimir Putyin orosz elnököt arról, hogy az Egyesült Államok így fog tenni. A Trump-kormány a legfontosabb európai szövetségeseinket is informálni fogja a döntésről, amely komplikálni fogja a kapcsolatainkat Németországgal és Franciaországgal, amelyek az egyezmény fenntartását preferálják. Ez a legújabb az USA utóbbi húsz évben tett lépéseinek a sorozatában, amelyek Oroszországot védekezésre késztették és oda vezettek, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök rámenősebb lett Moszkva keleteurópai érdekeinek védelmében.

Az INF-egyezmény 1987-ben ténylegesen kiküszöbölte a közepes hatósugarú rakéták egy egész osztályát az US és szovjet arzenálokból. A Pentagon ellenezte az egyezményt és Weinberger védelmi miniszter és Richard Perle, a helyettese a fegyverzetellenőrzés és a lefegyverzés terén, lemondtak, tiltakozásul Ronald Reagan elnök döntése ellen. A Pentagon ellenezte a leszerelésre irányuló összes elnöki döntést, noha – az INF esetében – a szovjetek több mint kétszer annyi rakétát semmisítettek meg, mint az Egyesült Államok, és az európai színtér biztonságosabb lett az ott állomásozó US erők számára. Az egyezmény és a jobb kétoldali kapcsolatok ténylegesen a katonai kiadások csökkenéséhez vezettek mind az USA-ban, mind Oroszországban.

2002-ben, George W. Bush elnök az összes lehetséges stratégiai világok legrosszabbikát teremtette meg, amikor hatályon kívül helyezte a ballisztikus rakétákra vonatkozó egyezményt (Anti-Ballistic Missile Treaty – ABM), a stratégiai elrettentés sarokkövét és a szovjet-amerikai fegyverzetellenőrzési politika egyik gyöngyszemét. Bush diplomáciai sebet ejtett, ok nélkül hatálytalanítva egy egyezményt, hogy előidézze az országos rakétaelhárítás (National Missile Defense – NMD) világába lépés terheit, minden garancia nélkül arra, hogy legalább a “gazemberek” rakétáit meg tudják állítani. A nemzeti biztonsághiány megteremtésének nincs jobb példája, mint a Bush-kormány buta hiedelme, hogy áthatolhatatlan nukleáris ernyőt tudunk létesíteni.

Bill Clinton elnököt súlyos felelősség terheli az orosz-amerikai viszony kezdeti megrontásáért, mert kibővítette a NATO-t, megsértve Washington kötelezettségét sosem “ békaugrani” Kelet Németországon át új tagokért Kelet Európában, ha a szovjetek kivonják 380 ezer fős kontingensüket a régióból. Clinton meghívta a Varsói Szerződés volt tagjait a NATO-ba. Bush elnök tovább rontotta a helyzetet, volt szovjet köztársaságokat hívva a NATO-ba. Bush még azzal a gondolattal is játszott, hogy Ukrajnát és Grúziát a NATO-ba hívják, de Angela Merkel német kancellár meggyőzte őt egy ilyen döntés súlyos kockázatáról. A konvencionális “bölcsesség” szerint Putyin a felelős a Nyugattal való kapcsolatok romlásáért, a 2008 nyarán történt orosz-grúz háború és 2014-ben a Krím elfoglalása miatt, de az USA machinációinak Tbilisziben és Kijevben sok közük volt az orosz akciókhoz.

A New York Times például, az USA döntését tárgyalva az INF egyezményből való kilépésről, egyszerűen Washington érveit visszhangozza, hogy teljesen Putyin keleteurópai akcióit kell hibáztatni. Az ugyan igaz, hogy egy szárazföldi bázisú cirkáló rakéta, az SSC-8 fejlesztése Moszkva által feltehetően sérti az egyezményt, de elsősorban a mostani amerikai kormány akciói felelősek az USA és Oroszország közötti kapcsolatok romlásáért. Bush és Barack Obama elnök erőfeszítései regionális rakétavédelem telepítésére Kelet Európába, amit az európai NATO-szövetségeseink is elleneztek, antagonizálták Oroszországot, és magyarázzák az orosz hadgyakorlatok fokozódását a volt szovjet köztársaságok határain. Clinton feloszlatta a fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési ügynökséget (Arms Control and Disarmament Agency), ami súlyosbította a hazai problémát; bármely leszerelési egyezmény tárgyalása a saját nemzetbiztonsági bürokráciánkon belül, erős leszerelési szakértők nélkül, a Pentagon ellenzésével szemben.

Az INF egyezmény korlátozásai nélkül, várható, hogy az USA a szárazföldről, valamint hajókról és tengeralattjárókról indítható Tomahawk cirkáló rakéták új változatát fogja alkalmazni. Ezen felül, a Tomahawk cirkáló rakéták jövendő változatait nukleáris robbanófejekkel lehet majd ellátni, ami súlyosbítja az azonosítás problémáját. Nukleáris fegyverek hajókon való bármilyen alkalmazása, amelyet George H.W. Bush elnök állított le, arra fogja ösztönözni Oroszországot és Kínát, hogy ugyanezt tegyék, ezzel rontva az USA tengeri erejének egyértelmű előnyét.

Az INF-ből való kivonulás Donald Trump viszonylag új “háborús kabinetjének” és különösen Bolton nemzetbiztonsági tanácsadónak nagy győzelmét jelzi. Trump továbbra is az orosz-amerikai kapcsolatok javításáról beszél, de nincs jele annak, hogy a nemzetbiztonsági csapata bármelyik tagja egyetértene egy ilyen céllal.

Melvin A. Goodman a Nemzetközi Politikai Központ (Center for International Policy) főmunkatársa és a kormányzás professzora a Johns Hopkins University-n, a counterpunch.org nemzetbiztonsági rovatvezetője, a CIA volt elemzője

(Ford. Szende Gy.)