 |
| A müncheni egyezség részvevői. Balról jobbra: Chamberlain, Daladier, Hitler, Mussolini és Ciano |
Az utóbbi időben valamilyen belső aggodalommal kezdtem várni a Győzelem Napja, május 9. ünnepét. Valamiért, ezen a napon, a helyett, hogy tisztelettel adóznának a szörnyű háború még köztünk élő részvevőinek, emlékeznének az elesetteinkre, és egyszerűen csenddel emlékeznének, a Molotov-Ribbentrop paktumot kezdik felfújni. Az utóbbi években ez irigylésre méltó állandósággal megy végbe. Képzelem, micsoda bacchanália kezdődik a „partnereink” tömegtájékoztatásában, 2019 augusztusában, e dokumentum elfogadásának a 80. évében.
Prognosztizálom, hogy egyáltalán nem reagálnak majd egy másik évfordulóra. 2018. szeptember 29.-én lesz nyolcvan éve, hogy Nagy Britannia, Franciaország, Olaszország és Németország aláírták az 1938. évi müncheni egyezményt. Emlékeztessük a tájékozatlanokat arra, hogy az aláírás eredményeként Csehszlovákiát Hitler lábai elé dobták, Lengyelország pedig elszakította Csehszlovákiától a tescheni területet.
Az ilyen feledékenység oka teljesen nyilvánvaló: ismét jelezni, hogy a második világháború kirobbantásában állítólag a Szovjetunió vétkes.
Nem fogjuk a tisztelt olvasók idejét ennek az eseménynek az értékelésére és elemzésére fordítani. Hagyjuk ezt a hivatásos történészekre, de itt szeretnénk bemutatni egy igazán érdekes dokumentumot.
„Az USA spanyolországi követe, Claude Gernade Bowers az USA volt németországi követének, William Edward Dodd-nak írott leveléből.
Saint-Jean-de-Luz, 1938. nov. 3.
Kedves Dodd! A müncheni béke egyetlen éjszaka alatt szánalmas, másodosztályú hatalom helyzetébe taszította Franciaországot, megfosztva azt gondosan kultivált barátaitól és az általános tisztelettől, Angliára pedig olyan megsemmisítő csapást mért, amilyent az utóbbi 200 évben nem kapott. Másfél évszázada az ilyen békéért Chamberlaint a Towerbe zárták volna, Daladiert pedig guillotinnal végezték volna ki. Torkig vagyok a vörös kommunista fenyegetésről szóló mítoszokkal. Képesek akár a hülyék is nem látni, hogy 1935 óta a világméretű fasiszta fejlődés sűrűjében vagyunk? Figyeltem az oroszokat a Népszövetségben és a Benemavatkozási Bizottságban, és ingadozás nélkül mondom, hogy Litvinov az egyetlen külügyminiszter, aki az elementáris becsület nyelvén beszél. A kommunista veszély a sarkunkra lép! De hiszen éppen a fasiszta Japán igyekszik fegyverrel szétzúzni Kínát, a fasiszta Németország fegyverrel megerőszakolta Ausztriát, a fasiszta Olaszország fegyverrel lopta el Abesszíniát; a fasiszta Németország és Olaszország és a pro-fasiszta hangulatú Chamberlain ugyanezt tették Spanyolországgal, ahol még most is fegyverrel a kézben működnek. És mit tett Oroszország?
Önnek teljesen igaza van a fasiszta veszélyt illetően nálunk, otthon. Én sok amerikait látok, akik itt és Biaritzban élnek az osztalékukból és nyílt fasiszták. Sajnálom a Népszövetséget. Ez már nem Wilson elnök szövetsége. Teljesen megbukott, mert a chamberlaini Anglia tulajdona lett. Franciaország elősegítette a krachját, de erre Chamberlain kényszerítette, mint ismeretem szerint ez a spanyol esetben is történt. Üdvözletem és legjobb kívánságaim. Őszinte híve Claude Bowers.”
(US Library of Congress. Manuscript Division. Dodd’s Papers Box 56).
(Мировые войны ХХ века. Книга 4. Москва: Наука. 2005. С. 28−29).
Érdekes, hogy az 1938-as müncheni egyezmény alá 1973 decemberében húztak záró vonalat, amikor a csehszlovák kormány elnöke, Lubomir Strougal és külügyminisztere, Bohusláv Chnoupek az egyik oldalról, és Willy Brandt, az NSZK szövetségi kancellárja és Walter Scheel külügyminiszter a másikról, Prágában egyezményt írtak alá „A kölcsönös kapcsolatokról”.
Az egyezmény preambulumában kijelentették, hogy a felek azt „azon szándéktól vezettetve kötötték, hogy szilárd alapokat hozzanak létre a jószomszédi kapcsolatok fejlődéséhez, törekedve szilárdítani a békét és a biztonságot Európában” és „elismerve, hogy az 1938. szeptember 29.-i müncheni megállapodást a náci rezsim erő alkalmazásának a fenyegetésével kényszerítette a Csehszlovák Köztársaságra”.
Az 1. cikkelyben megállapították, hogy „a CsSzSzK és az NSzK az 1938. szept. 29.-i müncheni megállapodást, tekintettel kölcsönös kapcsolataikra a jelen szerződésnek megfelelően, semmisnek tekintik”.
A 2. cikkely szabályozta a müncheni egyezmény érvénytelenítésének a jogi következményeit.
Természetes, hogy elolvasva a fent idézett levelet, mindenki megtalálja e dokumentumban a magáét. Leírják benne a 80 évvel ezelőtt történt eseményeket. De, nézetem szerint, sok benne annyira mainak hangzik, hogy félelmetes. A levéllel való megismerkedés után megjelent előttem a gereblye képe, amelyre újra meg újra rálép a „civilizált emberiség”. Senki sem akarja levonni a következtetést a történelem leckéiből. A tanulás elutasításáért emberi életekkel kényszerül fizetni egyik nemzedék a másik után. Csak sajnálni lehet, hogy a mai Európában a feledésnek adták a berlini Plötzensee börtönben, 1943-ban kivégzett csehszlovák antifasiszta újságíró Julius Fučík szavait: „Emberek, szerettelek benneteket, legyetek éberek!”
 |
| Julius Fučík |
(Ford. Szende Gy.)
