YANIS VAROUFAKIS: Új nemzetközi mozgalmunk harcolni fog a növekvő nacionalizmus ellen, a mögötte álló fasiszta és az álliberális establishment ellen, amelynek politikája előidézte annak felemelkedését (https://www.theguardian.com/commentisfree/ng-interactive/2018/sep/13/our-new-international-movement-will-fight-rising-fascism-and-globalists)
Korunkra úgy fognak emlékezni, mint egy globálisan egyesülő jobboldal – egy nacionalista internacionálé – diadalmenetére, amely a pénzügyi kapitalizmus emésztőgödréből bújt elő. Emellett úgy is emlékezhetnek rá, mint egy sikeres humanista fellépésre ezzel a fenyegetéssel szemben, ami a haladó erők akaratától függ az Egyesült Államokban, az Európai Unióban, az Egyesült Királyságban és olyan országokban is, Mint Mexikó, India és Dél-Afrika, hogy összekovácsoljanak egy koherens Haladó Internacionálé létrehozásáért.
Feladatunk nem példátlan. A két világháború között a fasiszták nem úgy kerültek hatalomra, hogy erőszakot, háborút és koncentrációs táborokat ígértek. Úgy kerültek hatalomra, hogy azokhoz a tisztességes emberekhez fordultak, akiket egy súlyos kapitalista válság után túl hosszú ideig kezeltek állatokként, amelyek elvesztették a piaci értéküket. Ahelyett, hogy „szánalomra méltóként” kezelték volna őket, a fasiszták rájuk vetették szemüket és azt ígérték, hogy visszaadják büszkeségüket, felajánlották barátságukat, célt adtak nekik hogy egy nagyobb eszményhez tartozzanak, lehetővé tették számukra, hogy úgy gondoljanak magukra, mint valami többre mint egyszerű fogyasztók.
Az önbecsülésnek ezt az injekcióját figyelmeztetések kísérték a leselkedő “idegen” ellen, aki újjáéledt reményüket fenyegeti. A “mi vagy ők” politikája kerekedett felül, elmosva a társadalmi osztályok jellegzetességeit és mindent az identitás alapján határozott meg. A félelem attól, hogy elveszítik státuszukat, oda vezetett , hogy eltűrték az emberi jogok megsértését, először a gyanús “másokkal”, majd bárkivel és minden ellenvéleménnyel szemben. Hamarosan, ahogy az establishment ellenőrzése a politika felett meggyengült a gazdasági válság súlya alatt, a haladó erők marginalizálódtak, vagy börtönbe kerültek. Ettől kezdve mindennek vége volt. Nem úgy volt-e, hogy Donald Trump először elhódította a Fehér Házat, és most megnyeri a diszkurzív háborút a demokrata párti establishment ellen ? Nem emlékeztet-e a konzervatív Brexit-pártiak hirtelen felismerése a National Health Service-ről, hogy az évtizedek óta hiányban szenved, vagy a demokrácia energikus támogatása, amelyet a thatcherizmus a piaci erők logikája alá rendelt ? És nem ezt az utat járják a szélsőjobboldali kormányok Ausztriában, Magyarországon és Lengyelországban, Görögországban az Arany Hajnal nácijai, és a legkifejezettebben Matteo Salvini, az új olasz kormány erős embere ? Mindenhol. amerre nézünk egy ambiciózus nacionalista internacionálé felemelkedésének megnyilvánulásait látjuk, amilyent az 1930-as évek óta nem láttunk. Ami az establishmentet illeti, úgy viselkednek, mint akik a weimari köztársaság összes hibáját meg akarják ismételni.
De ennyi diagnózis elég is. A lényegi kérdés, hogy mit tegyünk ? Egy taktikai szövetség a globális establishmenttel nem lehet kérdés. Tony Blair, Hillary Clinton, a kontinentális Európa szociáldemokrata establishmentje túlzottan kompromittálódott azzal a pénzügyi kapcsolattal, ami őket egy degenerálódott finánckapitalizmushoz és az azt kísérő ideológiához köti: Évtizedek óta a szabadpiaci populizmushoz kapcsolódtak: ahhoz a hamis ígérethez, hogy mindenkinek jobb lesz, ha alávetik magukat az áruvá válásnak. Azt szerették volna elhitetni, hogy egy végtelen mozgólépcsőn vagyunk, amely a fogyasztói elégedettség csúcsaira visz bennünket, de ilyen nem létezik.
A generációnk 1929-e, ami 2008-ban következett be, összetörte ezt az illúziót. Az establishment úgy folytatja, mintha lehetséges lenne helyrehozni a dolgokat egy olyan kombinációval, ami sokaknak megszorítást hoz, keveseknek szocializmust és mindenütt autoriter államokat. Mindez egy nacionalista internacionáléhoz vezetett, amelynek a győzelmét a növekvő elégedetlenség táplálja. Ahhoz, hogy ellensúlyozzák ezt a hatalmat, a haladó erőknek nagyon pontosan meg kell határozniuk az emberek nyugtalanságának és boldogtalanságának az okait és természetét: nevezetesen a globális oligarchia intenzív osztályháborúját a növekvő prekariátus, ellen, a nyugati proletariátus baloldala ellen, és általánosságban a gyengébb emberek ellen.
Ezután meg kell mutatnunk, hogy az egyedüli út, amelyen a sokaság visszanyerheti az életünk, közösségeink, városaink és országaink feletti ellenőrzést, harcaink összehangolása egy nemzetközi New Deal tengelye mentén. Miközben a globalizált finánckapitalizmusnak nem engedhetjük meg többé, hogy széttörje társadalmainkat, el kell magyaráznunk, hogy egyetlen ország sem sziget. Ahogyan a klímaváltozás mind helyi, mind nemzetközi akciókat követel tőlünk, ugyanez a helyzet a szegénységgel, a magánadóssággal és a csaló bankárokkal szembeni harcban is. Ahhoz, hogy bemutassuk, hogy az adóztatás nem a legjobb útja annak, hogy megvédjük dolgozóinkat, mivel ez főleg a helyi oligarchiát gazdagítja, olyan kereskedelmi egyezményekért kell kampányolnunk, amelyek elkötelezik a szegényebb országok kormányait, hogy foglaljanak törvénybe minimálbéreket a dolgozóiknak és biztosítsák helyileg a foglalkoztatást. Ilyen módon a közösségek egyszerre élednének újjá a gazdagabb és szegényebb országokban.
Ennél is ambiciózusabban, a progresszív internacionálénak egy Nemzetközi Monetáris klíring Uniót kell javasolnia, olyan fajtát, mint amit John Maynard Keynes javasolt a Bretton Woods-i konferencián 1944-ben, beleértve jól megtervezett korlátozásokat a tőkeáramlásban is. A bérek, a kereskedelem és a pénzügyek globális kiegyensúlyozása véget vet a kényszerű migrációnak és munkanélküliségnek, így az emberi jogokkal kapcsolatos morális pániknak is, hogy szabadon mozoghassunk a világban.
És ki fogja összeállítani ezt a nagyon is szükséges Progresszív Internacionálét ? Szerencsére nincs hiány lehetséges kezdeményezőkben: Bernie Sanders “politikai forradalma” az USA-ban, Jeremy Corbyn Munkáspártja, a mi Demokráciát Európában Mozgalmunk (DiEM25), Mexikó most megválasztott elnöke, az Afrikai nemzet Kongresszus haladó elemei, a különböző mozgalmak, amelyek Indiában harcolnak a bigottság és a megszorítások ellen.
Kezdjük el ma. Sokan fognak követni bennünket abban a pillanatban, amikor a gyűlölet és a harag racionális reményt ad.
Janisz Varufakisz korábbi görög pénzügyminiszter és a DiEM25 társalapítója, amelynek Európai New Deal terve az európai választók elé kerül a 2019 májusi Európai Parlamenti választásokon.
Bernie Sanders válasza Janisz Varufakisznak
Janisz Varufakisznak teljesen igaza van. A hatalmas globális gazdagság és jövedelmi egyenlőtlenség, az autoritarianizmust és militarizmust növelő oligarchia idején szükségünk van egy haladó nemzetközi mozgalomra, hogy ellensúlyozzuk ezeket a fenyegetéseket. Nem fogadható el, hogy a világ népességének felső 1 %-a több vagyont birtokoljon, mint az alsó 99 %, hogy a multinacionális vállalatok és a gazdagok több mint 21 billió dollárt tartanak offshore bankszámlákon, hogy elkerüljék a rájuk rótt adó tisztességes megfizetését és hogy a fosszilis energiaipar tovább folytatja a bolygó tönkretételét, mert az országok képtelenek hatékonyan együttműködni a klímaváltozás elleni küzdelemben.
Miközben a nagyon gazdagok még gazdagabbak lesznek, az emberek szerte a világon egyre hosszabb időt dolgoznak stagnáló bérekért és aggódnak gyermekeik jövőjéért. Az autoriter vezetők kihasználják ezeket a gazdasági aggodalmakat, bűnbakokat hoznak létre, amellyel egyik csoportot a másik ellen uszítják.
A megoldás, amint Varufakisz hangsúlyozza, egy nemzetközi haladó mentrend, ami összehozza a dolgozó embereket egy olyan jövőkép mellett, amely közös boldogulást, biztonságot és méltóságot ígér minden embernek. A világ sorsa forog kockán. Lépjünk most előre együtt !
BERNIE SANDERS: Az új autoriter tengely egy nemzetközi haladó frontot követel (https://www.theguardian.com/commentisfree/ng-interactive/2018/sep/13/bernie-sanders-international-progressive-front)
Egy olyan globális küzdelem folyik, amelynek óriási tétje van. Nem kevesebb, mint a Föld jövője – gazdasági, társadalmi és környezeti vonatkozásban – forog kockán.
A hatalmas gazdagság és jövedelmi egyenlőtlenség idején, amikor a világ felső 1 %-a több vagyonnal rendelkezik, mint az alsó 99 %, egy új autoriter tengely felemelkedésének vagyunk tanúi.
Míg ezek a rezsimek néhány vonatkozásban különböznek, vannak közös jellemzőik: ellenségesség a demokratikus normákkal szemben, szembenállás a szabad sajtóval, intolerancia a vallási és etnikai kisebbségekkel szemben, és az a hit, hogy kormánynak a saját önző pénzügyi érdekeket kell szolgálnia. Ezek a vezetők a mélyben a multimilliárdos oligarchia hálózatához kapcsolódnak, akik a világot a saját játékszerüknek tekintik.
Azok közülünk, akik hisznek a demokráciában, akik hiszik, hogy egy kormánynak a nép által elszámoltathatónak kell lennie, meg kell érteniük ennek a kihívásnak a hatását, ha hatékonyan szembe akarunk szállni vele.
Mostantól világossá kell tenni, hogy Donald Trump és az a jobboldali mozgalom, amely őt támogatja, nem az Egyesült Államkora jellemző egyedi jelenség. Szerte a világon, Európában, Oroszországban, a Közel-Keleten, Ázsiában és mindenütt demagógok által vezetett mozgalmakat látunk, akik kihasználják az emberek félelmeit, előítéleteit és sérelmeit, hogy hatalomra jussanak és megtartsák azt.
Ez a trend bizonyára nem Trumppal kezdődött, de nem kérdés, hogy az autoriter vezetők szerte a világon inspirációt merítenek abból a tényből, hogy a világ legrégibb és legerősebb demokráciájának vezetője szemlátomást kedvét leli a demokratikus normák rombolásában.
Ki képzelte volna három évvel ezelőtt, hogy az Egyesült Államok nem látna különbséget Kanada, a demokratikus szomszédunk és második legnagyobb kereskedelmi partnerünk, valamint Szaúd-Arábia, egy monarchista kliensállam között, amely harmadosztályú polgárként kezeli a nőket ? Azt is nehéz elképzelni, hogy az izraeli Netanyahu-kormány keresztül merte volna erőszakolni Izrael nem-zsidó állampolgárainak másodrendű státuszát, ha Benjamin Netanyahu nem tudja maga mögött Trump támogatását.
Mindez nem titok. Ahogy az USA fokozatosan távolodik régi demokratikus szövetségeseitől, az USA németországi nagykövete világossá tette, hogy a Trump-adminisztráció támogatja a szélsőséges jobboldali pártokat szerte Európában.
Azon kívül, hogy Trump ellenséges a demokratikus intézményekkel szemben, egy olyan milliárdos elnökünk van, aki, példátlan módon, leplezetlenül beépítette saját és társai gazdasági érdekeit a kormányzati politikába.
Más autoriter államok még tovább mentek ebben a kleptokratikus folyamatban. Oroszországban lehetetlen megmondani, hol végződnek a kormányzat érdekei és hol kezdődnek Vlagyimir Putyin és oligarcha barátai érdekei. Egységben működnek. Hasonlóan, Szaúd-Arábiában nincs vita az elkülönítésükről, mert az állam nemzeti erőforrásai, amelyek dollármilliárdokat érnek, a szaúdi királyi családhoz tartoznak. Magyarországon a szélsőjobboldali autoriter vezető, Orbán Viktor nyíltan szövetkezik Putyinnal Oroszországban. Kínában egy belső kör, élén Hszi Jin-pinggel, folyamatosan konszolidálta a hatalmát, csökkentve a hazai politikai szabadságot, miközben agresszíven támogatja az autoriter kapitalizmus egy változatát külföldön.
Meg kell értenünk, hogy ezek az autoriter vezetők egy közös front részei. Szoros kapcsolatban állnak egymással, egyeztetik taktikájukat, és, az európai és amerikai jobboldali mozgalmak esetében a támogatóik is ugyanazok. A Mercer-család például, akik a hírhedt Cambridge Analytica-t támogatták, ott voltak Trump és a Breitbart News támogatói között is, amely Európában, az Egyesült Államokban és Izraelben is működik, hogy előrevigye ugyanazt a migráns-ellenes, muszlim-ellenes programot. Sheldon Adelson, az egyik fő republikánus donor bőkezűen adakozik a jobboldalnak mind az Egyesült Államokban, mind Izraelben, elősegítve az intolerancia és az illiberalizmus közös programját mindkét országban.
Az igazság azonba az, hogy ahhoz, hogy hatékonyan szembe szegüljünk a jobboldali autoritarianizmussal, nem nyúlhatunk vissza ahhoz a kudarcot vallott status quohoz, ami az utóbbi évtizedeket jellemezte. Ma az Egyesült Államokban és a világ sok más részén az emberek hosszabb ideig dolgoznak stagnáló bérekért és aggódnak, hogy a gyerekeiknek alacsonyabb lesz az életszínvonala, mint az övéké.
A mi feladatunk, hogy egy olyan jövőért harcoljunk, amelyben a technológia és az innováció minden ember javát szolgálja, ne csak kevesekét. Nem fogadható el, hogy a világ népességének 1 %-a birtokolja a földgolyó kincseinek felét, miközben a munkaképes korú alsó 70 % csak a világ vagyonának 2.7 %-ával rendelkezik.
A világ kormányainak együttesen kel fellépniük, hogy véget vessenek annak az abszurditásnak, hogy a gazdagok és a multinacionális társaságok több mint 21 milliárd dollárt rejtegessenek offshore bankszámlákon, hogy elkerüljék a méltányos adó kifizetését, és azt követeljék a megfelelő kormányoktól, hogy megszorító programokat kényszerítsenek a dolgozó családokra.
Nem fogadható el, hogy a fosszilis energiaipar továbbra is hatalmas profitokat zsebel be, miközben a széndioxid-kibocsátásuk tönkreteszi a planétát gyermekeink és unokáink számára.
Nem fogadható el, hogy egy maroknyi multinacionális médiaóriás, amelyet kis számú milliárdos tart a kezében, globális méretekben ellenőrizhesse az információ áramlását
Nem fogadható el, hogy a kereskedelemi politikák, amelyek a nagy multinacionális vállalatoknak kedveznek és az egész világon erősítik a versenyt az alul levő dolgozó emberek között, a nyilvánosság háta mögött kerüljenek kidolgozásra.
Nem fogadható el, hogy jóval a hidegháború vége után az országok az egész világon több mint egymilliárd dollárt költsenek tömegpusztító fegyverekre, miközben gyerekek milliói halnak meg könnyen kezelhető betegségekben.
Ahhoz, hogy hatékonyan harcoljunk a nemzetközi autoriter tengely ellen, egy nemzetközi haladó mozgalomra van szükségünk, egy olyan jövőképpel, amely biztosítja a jólétet, a biztonságot és a méltóságot minden ember számára és fellép a globális egyenlőtlenség ellen, nemcsak a vagyon, de a politikai hatalom vonatkozásában is.
Egy ilyen mozgalomnak képesnek kell lennie kreatívan és bátran gondolkodni arról a világról, amelyben élni szeretnénk. Miközben az autoriter tengely amellett áll ki, hogy megszüntesse a második világháború után kialakult világrendet, amit olyannak látnak, hogy korlátozza hatalmukat és vagyonukat, számunkra nem elegendő egyszerűen azt a rendet védelmezni, amely ma létezik.
Tisztességesen meg kell mondanunk, hogy ez a rendszer hogyan vallott kudarcot számos ígéretének teljesítésében és hogyan használják ki a tekintélyelvűek ezeket a kudarcokat arra, hogy támogatást szerezzenek programjukhoz. Meg kell ragadnunk az alkalmat, hogy új koncepcióval álljunk elő egy valóban haladó világrend érdekében,a mely az emberi szolidaritáson alapul, amely elismeri, hogy minden ember a Földön az emberiség része, hogy valamennyien azt akarjuk, hogy gyermekeink egészségesen nőjenek fel, jó képzést kapjanak, tisztességes munkájuk legyen, tiszta vizet ihassanak, tiszta levegőt szívhassanak és békében éljenek.
A mi feladatunk, hogy elérjük azokat a világ minden szegletében, akik vallják ezeket az értékeket és kik egy jobb világért küzdenek.
Egy olyan korban, ahol a gazdagság és a technológia robbanásszerűen fejlődik, megvan a lehetőségünk, hogy tisztességes életet biztosítsunk minden embernek. Az a feladatunk, hogy felépítsük a közös emberiségünket és mindent megtegyünk, amit tudunk azokkal az erőkkel szemben, legyenek elszámolhatatlan kormányzó hatalmak vagy vállalatok, akik megpróbálnak megosztani és egymás ellen uszítani bennünket. Tudjuk hogy ezek az erők együttműködnek határokon túl is. Ugyanezt kell tennünk nekünk is.
Bernie Sanders Vermont állam (USA) szenátora.
Janisz Varufakisz válasza Bernie Sandersnek
Bernie Sandersnek teljesen igaza van. A pénzemberek már régóta nemzetközi “testvériséget” alkotnak, hogy bebiztosítsák magukat, ha a papírpiramisuk összeomlik.
Nemrégen a xenofób jobboldali zelóták is létrehozták saját nacionalista internacionáléjukat, amely azzal büszkélkedik, hogy egymás ellen uszítja az embereket, hogy ellenőrizze javaikat és a politikájukat.
Legfőbb ideje, hogy a demokraták a világ minden részéből létrehozzanak egy Progresszív Internacionálét, a valamennyi kontinensen élők többségének érdekében, minden országban.
Sandersnek abban is igaza van, hogy azt mondja, hogy a megoldás nem egy olyan status quohoz való visszalépés, amelynek látványos kudarca kövezte ki az utat a nacionalista internacionálé felemelkedéséhez.
Haladó internacionálénknak egy olyan világképpel kell vezetnie, amely zöld, képes megosztani azt a jólétet, amelyet az emberi leleményesség képes nyújtani, amennyire csak a demokrácia lehetővé teszi azt.
Addig azonban többet kell tennünk, mint együtt kampányolni. Hozzunk létre egy közös tanácsot, amely közös tervet készít egy Nemzetközi New Deal-re, egy progresszív Bretton Woods-ra.
