The Washington Post, 2018. márc. 16.

Trump elnök Gina Haspelt, a 33 éves CIA-veteránt jelölt ki az ügynökség vezetőjeként. (Victoria Walker, Sarah Parnass/The Washington Post)

2001. szept. 11.-én a CIA központjában voltam (Langley, Virginia). Mint minden amerikainak, nekem is trauma volt ez, és vállaltam, hogy elmegyek a tengeren túlra, segíteni a bírák elé állítani az al-Qaeda vezetőit. 2002 januárjától májusáig antiterrorista műveleteket vezettem Pakisztánban. A csapatom al-Qaeda harcosok tucatjait fogta el, köztük felső kiképzőtábor-parancsnokokat. Az egyik harcos, akinek az elfogásában integráló szerepem volt, Abu Zubaida volt, akit akkor tévesen harmadrangú személynek gondoltunk a militáns csoportban.

Májusra a CIA a megkínzása mellett döntött. Amikor abban a hónapban visszatértem a CIA központjába, az antiterrorista központ egy főtisztje megkérdezett, akarom-e, hogy „kiképezzenek a fejlett kihallgatási módszerek használatára.” Sosem hallottam ezt a kifejezést, így megkérdeztem, hogy mit jelent. Rövid magyarázat után elvetettem. Azt mondtam, hogy morális és etikai problémám van a kínzással és – az Igazságügyi Minisztérium megítélése ellenére – úgy gondolom, hogy az törvénytelen.

Sajnos, sokan voltak az USA kormányzatában, akik túlságosan is azt akarták, hogy ez a gyakorlat folytatódjon. Egyikük Gina Haspel volt, akit Trump elnök kedden a CIA következő igazgatójául jelölt.

Haspelt a CIA hivatalába helyezni megbuktatná az ügynökség – és a nemzet – kísérleteit a kínzás elutasítására. Ez egyszerű üzenetet küld a CIA állományának: Kövess el háborús bűnöket, emberiesség elleni bűnöket, és elő fognak léptetni. Ne törődj a törvénnyel, az etikával, a moralitással vagy a ténnyel, hogy a kínzás nem is éri el a célját. Menj és csináld. Mi fedezni fogunk. És a bizonyítékot is megsemmisítheted.

A médiában „kipróbált hírszerző veteránként” leírt Haspel 33 évet töltött a CIA-nél, a központban és magas pozíciókban a tengeren túl. Most igazgatóhelyettes, és keményen próbált kívül maradni a nyilvánosság látókörén. Mike Pompeo, a távozó CIA-igazgató és miniszterjelölt dicsérte az ő „természetfeletti képességét elvégezni a dolgokat és inspirálni a környezetét”.

Biztos vagyok abban, hogy ez igaz egyesek számára. De sokan közülünk, akik ismerték Haspelt és dolgoztak vele a CIA-nél, „Véres Ginának” nevezték.

A CIA nem fogja megengedni, hogy megismételjem az életrajzát vagy a széles körben jelentett adatokat arról, hogyan illeszkedett a munkája az ügynökség kínzási programjába, az ilyen részleteket „jelenleg és megfelelően minősítettnek” nevezve. De azt mondhatom, hogy Haspel Jose Rodriguez-nek, a CIA hírhedt korábbi műveleti igazgatóhelyettesének és az antiterrorista központ törzsfőnökének a védence volt. És, hogy Rodriguez végül Haspelt jelölte ki az Abu Zubaida kínzását bizonyító videoszalagok megsemmisítésére. Az Igazságügyi Minisztérium vizsgálódott, de az üggyel kapcsolatban soha senkit sem vádoltak meg.

A CIA tisztjei és az ügynökséggel szerződött pszichológusok Abu Zubaida kínzását 2002. augusztus elsején kezdték meg. A módszereket fokozatosan erősödőknek tervezték, a has vagy az arc nyitott tenyérrel végzett csapásával kezdve. De, ahol őt tartották, ott az operatívak úgy döntöttek, hogy a legkeményebb módszerrel indítanak. Abu Zubaidát 83-szor kínozták meg a vízbefojtást imitáló módszerrel. Később alvásmegvonásnak vetették alá; egy nagy kutya ketrecébe zárták esetenként hetekre; koporsóméretű dobozba zárták, és tudva irracionális rovarfélelméről, bogarakat tettek be vele.

Rodriguez később azt mondta riportereknek, hogy a kínzás működött és Abu Zubaida akciókra alkalmas adatokat szolgáltatott, amelyekkel támadásokat hárítottak el és amerikai életeket mentettek meg. A Szenátus Hírszerzési Bizottságának a CIA-kínzásra vonatkozó jelentése és Ali Soufan FBI kihallgató személyes tanúskodása jóvoltából tudjuk, hogy ez hazugság volt.

[A kínzás nem kommunikációs probléma.]

Az akkori pozíciómnál fogva a CIA műveleteiben, tudtam, mi történik Abu Zubaidával. Hallgattam erről, még az után is, hogy megváltam a CIA-től 2004-ben. De 2007-re elegem lett ebből.

George W. Bush elnök makacsul tagadta az amerikaiak előtt, hogy volt egy kínzási program. Én tudtam, hogy hazudik. És tudtam, hogy ez törvénytelen. Így, 2007 decemberében interjút adtam az ABC News-nak, amelyben kimondtam, hogy a CIA kínozza a foglyait, a kínzás hivatalos US kormánypolitika és azt személyesen az elnök hagyta jóvá. Az FBI azonnal eljárást kezdett ellenem.

Egy évvel később az Igazságügyi Minisztérium megállapította, hogy nem követtem el bűnt. De a CIA vezetői még dühöngtek a miatt, hogy megszellőztettem az ügynökség piszkos fehérneműjét. A CIA kérte Obama új Igazságügyi Minisztériumát, hogy újra indítson eljárást ellenem. Az megtette ezt és három évvel később vádat emeltek ellenem öt rendbeli bűncselekményért, köztük háromszori kémkedésért, amelyek abból az ABC News interjúból és egy további New York Times interjúból származtak. Persze, nem követtem el kémkedést, és a vádakat végül elejtették, de csak miután beismertem egy kisebb vádat. 23 hónapot töltöttem börtönben.

Megérte minden napja. Főként, mert a CIA viselkedése nyilvánosságra került. A Kongresszus külön betiltotta a „vízi deszkázást” és egyéb olyan módszereket, amelyeket az ügynökség titkos telepeken használt. A kínzás tilalma ma az ország törvénye.

[A pszichológusok találkoznak annak a következményeivel, hogy segítettek a kínzásban, de ez nem elég.]

De, míg én börtönbe mentem a kínzási program feltárásáért, Haspel előléptetés előtt áll annak ellenére, hogy kapcsolatban volt azzal. Trump lépése rontja a morált azoknak a CIA tiszteknek a körében, akik felismerik, hogy a kínzás helytelen. Kellemes azoknak az ügynökségnél, akik még elhiszik, hogy a „fejlett vallatás” valamiképpen elfogadható. A múlt héten beszéltem egy magas rangú tiszttel, aki ezt mondta: „Minél inkább változnak a dolgok, annál inkább ugyanazok maradnak.” A kínzás ellenzői között vereséghangulat uralkodik.

És a barátainknak és szövetségeseinknek (és az országoknak, amelyeket kritizálunk a Külügyminisztérium évi emberi jogi jelentéseiben) ez ezt az üzenetet küldi: Mi azt mondjuk, hogy tündöklő város vagyunk, egy hegyen, az emberi jogok, polgári jogok, polgári szabadság és a törvény uralma tiszteletben tartásának egy jelzőfénye. De ténylegesen ez badarság. Akkor mondunk ilyeneket, amikor előnyös. Azért mondjuk, hogy jól érezzük magunkat. De, amikor a helyzet romlik, azt tesszük, amit akarunk, fütyülve a nemzetközi jogra.

[Trumpnak hatalmas hatáskörei lesznek, amit Obamának köszönhet.]

Haspel jelölésének a jelentését az ellenségeink is megértik. A kínzási program és a hasonló visszaélések a hadsereg iraki börtöneiben a legerősebb toborzó eszközök között voltak, amilyenekkel az al-Qaeda, az Iszlám Állam és más rossz szereplők valaha is rendelkeztek, a jogi szakértők, az US törvényhozók, sőt maguk a militánsok szerint is. Ez energiát adott nekik és valamit, ami ellen tömörülhetnek. Még mélyebb gyűlöletet keltett az USA iránt a militáns csoportok között, duzzasztotta a soraikat. Az Iszlám Állam nem véletlenül parádéztatta narancssárga melegítőt (amilyent a Guantánamói foglyok hordanak) viselő foglyait a kamerák előtt, mielőtt lefejezték őket. Haspel és mások a CIA-nél, akik kidolgozták és felügyelték a kínzási programot, legalább részben felelősek ezért, mert megmutatták a világnak, hogyan kezeli néha az Egyesült Államok a foglyait.

Mi, amerikaiak, olyan állam akarunk maradni, amely embereket kínoz, mint Észak Korea, Kína és Irán? Büszkék vagyunk az érára, amikor embereket kaptunk el egy országból és egy másikba küldtük el őket, vallatásra, titkos börtönökbe? Olyan ország akarunk lenni, amely cinikusan dicséri az emberi jogokat, majd sérti ugyanezeket a jogokat, amikor azt hiszi, hogy senki sem látja?

Országunk nem engedheti ezt. Nem nézhetünk máshová. Nem jutalmazhatjuk a kínzókat. Gina Haspelnek semmi köze nem lehet a CIA vezetéséhez.

John Kiriakou egy korábbi antiterrorista tiszt és a Szenátus Külkapcsolati Bizottságának korábbi főnyomozója. Társvezetője a "Loud and Clear" (Hangos és Világos) programnak a Szputnyik Rádiónál, amelyet az orosz kormány finanszíroz

(Ford. Szende Gy.)