Borítókép: Stilizált EU-zászló tankkal és lefelé mutató piros nyíllal – az EU militarizálásának kritikáját szimbolizálja.Képek:© iStock / mammuth. Szabványos szerkesztői licenc alapján. A Canva segítségével

Miközben az EU a militarizáció felé halad, ez az elemzés baloldali perspektívából vizsgálja a 2025-ös európai védelmi fehér könyvet, feltárva annak gyökereit, politikai logikáját és a békés biztonsági architektúrához szükséges alternatívákat.

Katonai válaszok a politikai válságokra?

A többi európai ország számára is barométerként szolgáló német szövetségi választások és a jobboldali szélsőséges AfD előtt győztes konzervatívok győzelme után Friedrich Merz kancellárjelölt bejelentette, hogy „bármennyit” szán a fegyverkezésre, akár a költségvetési fék felfüggesztésével is. Röviddel ezután, 2025. március 4-én von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke „ReArm Europe” programot hirdetett, amelynek költségei 800 milliárd eurót tesznek ki.

800 milliárd euró az EU összes tagállamának GDP-jének körülbelül 5%-át teszi ki. Ebből ironikus módon 650 milliárd eurót az EU-tagállamok kell előteremteniük – az adósságfék felfüggesztésével, akárcsak Németország. További 150 milliárd eurót európai hitelekre szánnak, amelyek a regionális és strukturális alapból kerülnének finanszírozásra, vagyis abból az alapból, amelyet valójában az EU-n belüli társadalmi-ökológiai egyenlőtlenségek csökkentésére szántak. És ne feledjük, hogy a következő tíz évben 500 milliárd eurót szánnak további űrberuházásokra.

Mindezt most stratégiailag is alátámasztja az Európai Parlament 2025. március 12-én elfogadott fehér könyve az európai védelemről.^[1]

Hogyan vált az EU katonai szereplővé – a fehér könyv történelmi háttere

A fehér könyv az EU egyik stratégiai dokumentuma az EU külpolitikájának militarizálódása felé vezető úton – egy folyamat, amely már az EU alkotmányos szerződésének megvitatása során megkezdődött.

2004-ben, a 2010-es főcél keretében már megkezdődött az úgynevezett EU-harccsoportok létrehozása. 2007-ben az EU tagállamai kötelezettséget vállaltak katonai képességeik fokozatos fejlesztésére. A védelmi képességek fejlesztésével, a kutatással, a beszerzéssel és a fegyverkezéssel foglalkozó ügynökségeket az Európai Védelmi Ügynökségbe egyesítették.

2016-ban elfogadták az EU kül- és biztonságpolitikájának globális stratégiáját, amelyben az EU globális politikai szereplőként fogalmazta meg önmagáról alkotott képét az európai (vagy pontosabban az EU) érdekek védelmében. Ez magában foglalja egy méltányos gazdasági rendszer kiépítését, az erőforrásokhoz való hozzáférést, a kereskedelmi útvonalak védelmét az Indiai-óceánon, a Földközi-tengeren és a Genovai-öbölben, valamint a biztonság és védelem végrehajtási tervét és a tengeri biztonsági műveleteket a képességfejlesztési tervek keretében.

A védelmi unió kiépítésének következő lépése 2017-ben történt az Állandó Strukturált Együttműködés (PESCO) létrehozásával. Az EU fegyverkezési projektjei először kaptak pénzügyi előnyöket – a PESCO-projektek 30%-os EU-támogatást kaptak az Európai Védelmi Alapból (EDF). Ebből az alapból 2021 és 2027 között körülbelül 8 milliárd eurót folyósítottak az EU fegyverkezési projektjeinek kutatására.

2019-től elindult a koordinált éves védelmi felülvizsgálat (CARD) a határokon átnyúló fegyverkezési projektek fókuszpontjainak meghatározása érdekében. Ezt 2021-ben követte az európai békealap – az európai fegyverkezési projektek finanszírozására.

A stratégiai iránymutatás és az ukrajnai háború nyomán – valamint az Európai Parlament általi elfogadását megelőzően – véglegesített felülvizsgálata alapján, egy újrafogalmazott fenyegetésértékelés alapján iránymutatások és közös elképzelések kerültek előterjesztésre az EU biztonsági és védelmi politikájának 2030-ig történő megerősítésére. Ebben Oroszországot fenyegetésként, Kínát pedig együttműködő partnerként, gazdasági versenytársként és rendszerszintű riválisnak tekintették. Ezt az értelmezést alátámasztotta egy olyan forgatókönyv közzététele, amely szerint Oroszország 2029-re olyan helyzetbe kerülhet, hogy katonailag támadást indíthat a NATO-országok ellen.

Mit mond valójában a fehér könyv

És most itt van az Európai Parlament által 2025. március 12-én elfogadott fehér könyv.

Lényegében egy katonai orientációjú műszaki-ipari bázis kiépítéséről van szó az EU védelmi iparának fejlesztése érdekében, hogy biztosítani lehessen a szükséges erőforrásokat, a társadalom harckészültségét és ellenálló képességét (többek között polgári védelem létrehozásával), valamint egy stratégiai terv kidolgozásáról a „legszélsőségesebb katonai események”, azaz háború esetére.

A kiindulási pont a fenyegetésértékelés, vagyis a nagyszabású háború visszatérése és a globális hatalmi viszonyok átrendeződése. Az ukrajnai háborút tekintik történelmi fordulópontnak, amelyben Oroszország az agresszor, Kína pedig az ambíciók által vezérelt globális szuperhatalom, amely veszélyezteti a szabályokon alapuló nemzetközi rendet. Von der Leyen ezért máshol „kockázatcsökkentésről” beszél.^[2] Az AEXX tanulmányában a »kockázatcsökkentés« vagy „decoupling” kérdése kerül megvitatásra.^[3]

A brit gazdaságtörténész, Adam Tooze figyelmeztetése, hogy „Oroszországtól nyereségesen lehet elszakadni, de Kínától nem!”, alig kap figyelmet. Tooze többek között rámutat az energetikai átállás becsült 1,1 billió dolláros költségére, amelyből 140 milliárd dollárt az Egyesült Államok, 180 milliárd dollárt Európa, 550 milliárd dollárt pedig Kína biztosít. Az amerikai IRA lényegében nem változtat ezen – egyrészt azért, mert Kínában az energetikai átállás előkészítő szakaszát látjuk, olyan gyárakba történő beruházásokkal, amelyek döntő módon meghatározzák az átállás alakulását. De mindezt figyelmen kívül hagyja a fehér könyv általános helyzetelemzése és az európai saját stratégia kidolgozásának kiindulási alapjainak megfogalmazása.

A fehér könyv a történelmi fordulópontot olyan békefolyamatként írja le, amelynek jövője az ukrajnai csatatereken dől el. Ezért az EU nyomatékosan felszólítja az összes tagállamot, hogy még az esetleges béketárgyalások megkezdése előtt szállítsanak több fegyvert és lőszert Ukrajnába, beleértve a nyugati fegyverrendszerek bevetésére vonatkozó minden korlátozás felfüggesztését!

A fehér könyv azonban mindenekelőtt egy hosszabb távú kezdeményezés iránt érdeklődik: a vészhelyzetekre való felkészülés, a „legszélsőségesebb katonai események” pillanatára való felkészülés – átfogó kockázatértékelés alapján. Ez képezi az alapját egy olyan hadiipar kiépítésének, amely magában foglalja a védelmi célokra nem specifikus eszközök felhasználását a védelem technológiai-ipari bázisának fejlesztésére. Ide tartozik egy stratégiai terv a mobilitás fejlesztésére, azaz az utak, vasutak, tengeri kikötők és a személyzet tekintetében: a tagállamok polgári és katonai személyzetének képesnek kell lennie arra, hogy elrettentő hatást gyakoroljon.^[4]

A fehér könyv nem tartalmaz diplomáciai megoldásokat, bizalomépítő intézkedéseket, kompromisszumkeresést vagy a vörös vonalak tiszteletben tartását, hanem inkább a háborúra való felkészülést (a „legszélsőségesebb katonai eshetőségek” pillanatára). A diplomáciáról egyetlen, teljesen elszigetelt mondat szerepel, amelyet nyilván azért illesztettek be, hogy a fogalom legalább egyszer megjelenjen a dokumentumban.

Mi tehát a baloldal válasza az Európai Parlamentben?

A baloldal ellenállása az Európai Parlamentben: kritika és alternatívák között^[5]

Az Európai Parlament baloldali frakciójában nagyon eltérő álláspontok vannak a NATO-val, Ukrajna támogatásával, valamint a jövőbeli európai biztonsági struktúrával kapcsolatban – különösen az európai hadsereg létrehozásának ötletével kapcsolatban. Ennek ellenére közös alapvető megegyezés van abban, hogy az EU nem lehet autonóm, ha ragaszkodik a NATO-hoz. A NATO – a baloldali frakció hivatalos válasza szerint – „nagymértékben az USA által dominált”, ami magában foglalja az EU fegyverrendszereinek kötelező kiegészítő jellegét és kompatibilitását az USA fegyverrendszereivel. Emiatt egyedül is lehetetlen a hadiipari operatív autonómia, és ez elérhetetlen is. Ugyanez akadályozza a B61-12 nukleáris gravitációs bombák telepítését is az EU szuverén területén.

A baloldali frakció válasza rámutat, hogy az Egyesült Államok saját érdekeit követi – többek között az ukrajnai ásványkincsek ellenőrzése érdekében tett erőfeszítéseivel –, és hogy az Egyesült Államok korábbi kormányai számos, a nemzetközi jogot és az ENSZ Alapokmányát sértő háborút és katonai műveletet kezdeményeztek. A válasz azonban folytatódik: az EU tagállamai is részt vettek a nemzetközi jog és az ENSZ Alapokmányának megsértésében, például Jugoszláviában, Afganisztánban, Irakban és Líbiában. Ezzel ők is aláásták a nemzetközi jog alapjait.

Pontosan az EU külpolitikájának az Egyesült Államokéhoz való igazodása – különösen az izraeli kormány palesztinok ellen elkövetett háborús bűncselekményeire adott reakciója – csökkentette az EU diplomáciai hitelességét és rontotta az EU biztonsági helyzetét. A Baloldal azonnali fegyverembargót követel Izrael ellen.

A baloldal a múltban is elítélte Oroszország illegális agressziós háborúját, rámutatva arra is, hogy Oroszország 2008-as grúziai háborúja, a Krím 2014-es annektálása és a kritikus infrastruktúra elleni szabotázsok tovább fokozták a feszültségeket.

Most pedig további 800 milliárd eurót akarnak elkölteni – pedig a svéd SIPRI kutatóintézet adatai szerint az EU és Nagy-Britannia többet költ védelemre, mint az Egyesült Államok kivételével a világ összes többi országa. Az Egyesült Államokban pedig a 70 országban található több mint 700 katonai bázis ellenére a katonai kiadások a GDP 3,46%-át teszik ki, vagyis 4% alatt maradnak.

Emellett felmerül a kérdés, hogy mire fogják fordítani ezt a pénzt – különösen mivel nem mutattak be értékelést az európai védelmi képességek kritikus hiányosságairól.

A fehér könyv nem foglalkozik a politikai megoldásokkal. Nem veszi figyelembe a kollektív biztonság meglévő kereteinek erózióját sem, vagyis az olyan kulcsfontosságú nemzetközi megállapodások elfogadott aláásását, mint az ABM-egyezmény, az INF-egyezmény és a nyílt égbolt-egyezmény, valamint Oroszország kilépése az utóbbiból és a hagyományos fegyveres erőkkel kapcsolatos egyezményből.

Európa biztonsági architektúrájának átgondolása

A baloldali képviselőcsoport válasza abból az alapvető meggyőződésből indul ki, hogy a közös biztonsági és védelmi politika, valamint minden védelmi kezdeményezés alárendeltje a béke stratégiájának, azaz a nemzetközi jognak és az ENSZ Alapokmányának. A válasz egyértelműen elutasítja az EU militarizálását és a közös biztonsági és védelmi politikát (CSDP), és ehelyett a nemzetközi jog, különösen a humanitárius nemzetközi jog visszaállítását és tiszteletben tartását követeli, amelyet jelenleg Izrael, Oroszország és az Egyesült Államok aláásnak. Ezért szükséges a NATO és az EU szétválasztása, mivel mindkettő különböző célokat követ.

A baloldali dokumentum mély aggodalommal hívja fel a figyelmet a világban jelenleg létező 13 000 darab nukleáris fegyverre. Az atomfegyver-terjesztés tilalmáról szóló szerződés ellenére 2019 és 2023 között mintegy 271 milliárd amerikai dollárt költöttek modernizálásra és karbantartásra – és a NATO nem hajlandó elkötelezni magát az „első csapás elkerülésére”. Ez azt jelenti, hogy ha az Egyesült Államok kivonulna Európából, a kockázat továbbra is fennállna az európaiak számára.

Ha egyetértünk a baloldali frakció fenyegetéselemzésével, akkor érdemben támogatnunk kell Walter Baier, az Európai Baloldal elnöke stratégiai dokumentumát is, amely „Militarizmus: a biztonságpolitika legnagyobb fenyegetése ma” címmel 2050-ig nukleáris fegyvermentes Európát követel. Ez vonatkozik azokra a nukleáris robbanófejekkel felszerelhető amerikai közepes hatótávolságú rakétákra is, amelyeket 2026-ban állítanak fel Németországban.

A fehér könyvre adott válaszában az Európai Parlament baloldali frakciója a helsinki folyamat elvein alapuló, hosszú távú és kollektív biztonsági struktúrát szorgalmaz, amely figyelembe veszi mindenki biztonsági érdekeit. Vagy ahogy Jan van Aken, a Die LINKE (Baloldal) egyik társelnöke máshol fogalmazott: vedd figyelembe a másik fejlődési lehetőségeit. Ennek érdekében új helsinki folyamatot kellene indítani: a béke, a jogosság és az élet természeti alapjainak megőrzése érdekében – egy együttműködésen és szoros kapcsolatokon alapuló folyamatot.

A baloldali frakció ragaszkodik ahhoz, hogy a katonai biztonság helyett olyan politika szülessen, amely az ENSZ 66/290. számú határozatában meghatározott emberi biztonságra összpontosít. Ez az emberek megélhetésének és méltóságának biztosítását jelenti – a helyi viszonyokhoz igazodó, megelőzésre irányuló intézkedésekkel, ideértve a klímaváltozás okozta természeti katasztrófák elleni intézkedéseket is.

A béke megszilárdítása (igazságos béke), az emberi jogok és a fejlesztés terén végzett munka, valamint a konszenzuson alapuló megoldások keresése, és mindenekelőtt a megelőző diplomácia, mint az európai biztonság és a konfliktusmegelőzés sarokköve kell, hogy központi szerepet kapjanak. A fegyverkezési verseny és a globális katonai kiadások növekedése – a biztonsági dilemmával együtt – nem biztosít biztonságot. Fegyverzet-korlátozási megállapodásokra és egy fegyverzet-leépítési és fegyverzet-ellenőrzési főigazgatóság létrehozására van szükség az Európai Bizottságon belül.

Az elképzelés nem az, hogy az EU költségvetéséből forrásokat fordítsunk az EU militarizálására, hanem azok újraelosztására az emberi biztonság védelme érdekében – azaz a biztonság tágabb értelmezésével összefüggésben.

Pontosan ezen a területen látszik leginkább az EU etikai iránymutatásainak hiánya. A biztonság- és védelempolitika különböző területein a döntéshozatal átláthatatlan és lobbik által irányított. Ez hozzájárul egy veszélyes és törvénytelen világrend kialakulásához, amelyben az imperialista hatalmak következmények nélkül figyelmen kívül hagyják a nemzetközi jogot, és amelyben a globális Dél országait kifosztják erőforrásaikért. Mindez elfogadhatatlan az Európai Parlament baloldala számára.

Európa baloldalának hiteles ellenérvelésre van szüksége, amely a kooperatív, kollektív biztonságra és minden fél számára biztosított biztonsági garanciákra épül, és ennek érdekében egy nemzetközileg elismert eszközre, amelynek középpontjában a nemzetközi joghoz való visszatérés áll.

A baloldalnak sürgősen szembe kell állítania a fegyverkezést legitimáló fenyegetés-mítoszt a valódi erőviszonyok elemzésével – és ennél is több, konkrét alternatívákat kell kínálnia egy átfogó biztonsági architektúra kiépítésére, amely egyúttal új, meggyőző válaszokat ad a strukturális nem agressziós képesség és a leszerelés elvein alapuló védelmi politikára.

Mert, ahogy Walter Baier többször is hangsúlyozta:

„Nem túl kevés, hanem túl sok fegyver van. És minden fegyver megtalálja a maga háborúját.”

A globális nukleáris arzenálokat tekintve ez a mondat az emberiség létezésének kérdése.

A nukleáris korszakban a katonai biztonsági gondolkodás, különösen a nukleáris elrettentés koncepciója vált a biztonsági kockázat első számú tényezőjévé. A fegyverek jelenlegi sűrűsége, technológiai fejlődése és az autonóm fegyverek terjedése miatt a baloldalnak ezért a nukleáris fegyverek eltörléséért kell kampányolnia, és képesnek kell lennie cselekedni és beavatkozni ennek érdekében.

Ezért a követelés: Nukleáris fegyvermentes Európát 2050-re!

Hivatkozások:

^[1] Európai Parlament (2025). Az Európai Parlament 2025. március 12-i állásfoglalása az európai védelem jövőjéről szóló fehér könyvről (2025/2565(RSP)) https://www.europarl.europa.eu/doceo/document/TA-10-2025-0034_EN.html

^[2] Ursula von der Leyen, (2023): Von der Leyen elnök asszony beszéde az EU–Kína kapcsolatokról a Mercator Kínai Tanulmányok Intézetében és az Európai Politikai Központban https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/speech_23_2063

^[3]AFEF (2024). EU-China relations: De-risking or de-coupling − the future of the EU strategy towards China. https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2024/754446/EXPO_STU(2024)754446_EN.pdf

^[4] Európai Parlament (2025) https://www.europarl.europa.eu/doceo/document/TA-10-2025-0034_EN.html.

^[5]Marc Botenga a Baloldali Frakció nevében (2025). Az európai védelem jövőjéről szóló fehér könyvről (2025/2565(RSP), B10‑0144/2025). Az Európai Parlament állásfoglaláshoz benyújtott indítvány. https://www.europarl.europa.eu/doceo/document/B-10-2025-0144_EN.html

Forrás: https://transform-network.net/blog/analysis/rethinking-eus-security-architecture-a-left-analysis-of-the-2025-white-paper/ 2025. május 26.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó