A jobboldali konzervatívok növekvő hegemóniája az uniós intézményekben a 2024-es európai parlamenti választások után jelentős hatalmi változást jelent. Azzal, hogy az Európai Néppárt kulcsszerepet játszik a Bizottságtól a Tanácsig, a politikai színtér a konzervatív, biztonságra összpontosító menetrend irányába tolódik el, ami arra készteti a baloldalt, hogy újragondolja befolyásolási stratégiáit.

(Ennek a dokumentumnak egy részletesebb változata hamarosan elérhető lesz PDF formátumban a honlapunkon. Maradjon naprakész a további betekintésekért).

2025. január 17-18-án Berlinben ülésezett az Európai Néppárt (EPP). Manfred Weber, elnökük és az Európai Parlament (EP) frakcióvezetője meghívta a néppárti kormányfőket, valamint más vezető személyiségeket, a német fővárosba. A találkozót a párt erődemonstrációjának szánták, hogy előkészítsék Weber újraválasztását, és támogassák a CDU kancellárjelöltjét, Friedrich Merz-et a németországi országos választási kampányban. A találkozó előtt kiszivárgott dokumentumokból kiderült, hogy a néppárt az elkövetkező években uniós szinten mire akar politikailag összpontosítani. Minden a migrációellenesség, a biztonság és a versenyképesség hármasáról szól.

Az EPP magabiztosan kijelenti: „mandátumunk van az EU vezetésére”. Nem tévednek - legalábbis egyelőre. Az Európai Néppárt jelenleg az EU-ban a legfontosabb politikai pozíciókat foglalja el:

Friedrich Merz például jó eséllyel pályázik arra, hogy a következő német kancellár legyen. Manfred Weber az EP legnagyobb pártjának elnöke. Von der Leyen,a Bizottság elnöke a CDU/EPP színeiben tevékenykedik. Az EP elnöke Roberto Metsola a máltai Partit Nazzjonalista/EPP pártból való. Donald Tusk, a 2025 első félévében az EU-Tanács elnökségét ellátó Lengyelország miniszterelnöke a Platforma Obywatelska/EPP pártból érkezett. Végül, de nem utolsósorban Christine Lagarde, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke a Les Republicans/EPP képviselője.

Ebben az írásban a különböző uniós intézményekre fogunk összpontosítani, hogy megértsük, pontosan hol van a jobboldal felemelkedőben. Ez magában foglalja az olyan „technokrata” intézmények vizsgálatát, mint az Európai Bíróság (EB), az Európai Központi Bank (EKB) és az Európai Beruházási Bank (EBB). Ezt követően megvizsgáljuk a Tanács, az EP és az Európai Bizottság (COM) hatalmi egyensúlyát.

Politikai hatalom az EU három technokrata intézményében

Az EB felhatalmazta magát, hogy az „integráció motorja” legyen. Úgy tűnik, hogy az önszelekció és a szocializációs hatás az Európai Bíróságon az integrációt támogató csoportidentitássá sűrűsödik. Ez az integrációt támogató ítélkezési gyakorlat javára történő állandó elfogultsághoz vezet.^[1] Az EKB-ban a „galambok” és a „héják” pontosan azonosíthatók a származási országuk által képviselt sajátos nemzeti „kapitalizmusfajta”, illetve termelőerők alapján. Az EKB tehát kevésbé pártpolitizált: ehelyett az egyes országok termelőerőinek „long-durée”-je („longue durée” - „hosszú időtartam” egy történettudományi szakkifejezés, amely a történetudományt egy új, strukturalista alapra helyezi. Ezt a fogalmat Fernand Braudel alkotta meg az Annales iskola keretében.)befolyásolja. Az EBB a honlapján úgy jellemzi magát, mint „az Európai Unió hitelnyújtó ága”. A 27 EU-tagállam tulajdonában van, és a legtöbb esetben a pénzügyminisztériumok töltik be a bank vezető pozícióit. Ezek a minisztériumok általában a pénzügyi tőke érdekében dolgoznak, beleértve (többnyire) az EU maastrichti kritériumainak betartását. Az EBB korábbi elnöke, Hoyer az EBB-t a Bizottság politikai eszközévé tette. Az EBB felépítése szerint az EIB a pénzügyi tőkét támogató, technokrata menedzserintézmény^[2].

A három technokrata intézmény szemléletét így foglalhatjuk össze: Az EB irányultsága inkább az egységes piacot támogató, annak elmélyítését előnyben részesítő megközelítés felé hajlik. Az EKB a DM-blokk érdekeit követi, és a merkantilista exportmodellt támogatja. Az EU „hitelosztálya”, az EBB pedig a saját politikai projektjeinek pénzügyi eszközeit biztosítja a Bizottság számára.

A Tanács

Az elmúlt években a nemzeti választások megerősítették a konzervatív és tekintélyelvű jobboldali kormányokat a legerősebb uniós intézményben, a Tanácsban. Most, 2025 elején az Európai Néppártnak 13 államfője van, az S&D-nek (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége) öt, a neoliberális Renew-nek négy, az autoriter ECR(Európai Konzervatívok és Reformisták) Olaszországot és a Cseh Köztársaságot, a hardcore jobboldali Hazafiak Európáért pedig Magyarországot (és hamarosan talán Ausztriát) kormányozza. A holland kormány Geert Wilders-től függ. Szlovákiában a baloldali nacionalista Smer kormányoz. Tehát egyértelmű: a (ultra)jobboldal uralja a Tanácsot, és egyedül az Európai Néppárt rendelkezik a szavazatok közel 50%-ával.

2025 első hat hónapjában Lengyelország tölti be a Tanács elnökségét. A lengyel néppárti elnökség programja egyetlen szóra fut ki: „biztonság” A hangsúly kizárólag a védelemre és a versenyképességre, valamint az egészségügyre helyeződik^. A szociálpolitikáról vagy a munkavállalói jogokról egyetlen pont sem szerepel, nem is beszélve a polgári szabadságjogokról, a kisebbségi jogokról vagy a feminista politikáról^[4].

Az új Európai Parlament 2024-2029

A Handelsblatt, a német tőzsdék hivatalos közlönye a következőképpen jellemzi a választások utáni korszakot: „A konzervatívok kormányzati ciklusa [...] Európa már nem az a szociáldemokrata kontinens, amely az elmúlt évekig volt. Csak a spanyol kormányfő, Pedro Sánchez és a német Olaf Scholz befolyásos szociáldemokraták."^[5].

A 720 képviselőből a baloldali frakció 46 mandátummal rendelkezik, amelyet az olasz delegáció vezet 10 képviselővel, őket követi 9 képviselő Franciaországból. A 26 EP-bizottságból kettőnek (Foglalkoztatás és szociális ügyek; valamint egy adóügyekkel foglalkozó bizottság) a baloldal lesz az elnöke.

Az EP-nek 720 képviselői helye van, ami azt jelenti, hogy 360 szavazatra van szükség az 50%-os küszöb eléréséhez. A baloldal, az S&D és a Zöldek választási szövetsége 235 szavazatot tud összeszedni. Ebben az esetben még mindig 125 szavazatra van szükség az 50%-os arány eléréséhez. Ha ehhez a szövetséghez hozzáadjuk a Renew-t, (Újítsuk meg Európát)akkor 312 szavazatot kapunk, ami még mindig 20%-kal marad el a küszöbtől.

Továbbá egy módosítás esetén a Renew + S&D + Zöldek + A baloldal koalíciónak legalább 48 szavazatra lenne szüksége az EPP képviselőitől ahhoz, hogy esélye legyen a módosítás elfogadására.Ez azt jelenti, hogy az összes balközép pártot egyesítő módosításhoz még mindig az összes néppárti képviselő legalább egynegyedére van szükség.

Az új Bizottság 2024-2029

Von der Leyen-t 2024. július 18-án az Európai Parlament 401 EP-szavazattal (56%) másodszor is a Bizottság elnökévé választotta.

Von der Leyen támogatta Manfred Weber közeledését a Meloni-féle posztfasiszta Fratelli d'Italia felé, hogy nagyobb befolyást szerezzen a szociáldemokratákkal szemben. Von der Leyen és Weber 2024 nyarán játszották ezt a hosszú játszmát.

Míg az S&D-t az EPP még mindig sparringpartnerként ismerte el, a Zöldeket az EPP még csak nem is „látta”, és így nem is vették be őket az EPP, a Renew és az S&D úgynevezett „Európa-párti” koalíciójának tárgyalásaiba.

A javasolt Bizottság az EU új erőviszonyait tükrözi. Először javasoltak védelmi biztost. Másrészt a munkahelyekért és szociális jogokért felelős biztosi címet már az elején eltörölték. A posztot csak később, a szakszervezetek nyomására vezették be újra.

De a néppárt és Von Der Leyen legrosszabb javaslata minden bizonnyal az volt, hogy Raffaele Fitto, a Fratelli d'Italia tagja legyen a Bizottság „alelnöke”^[6].

Egy másik botrány Maria Luís Albuquerque (EPP) előléptetése, aki több pénzügyi cégnél, például a Morgan Stanley-nél dolgozott (a forgóajtó klasszikus példája). A Corporate Europe Observatory (CEO) ezért joggal nevezi őt a „Trojka egykori ügynökének”^[7] - mivel a Trojka évei alatt pénzügyminiszter is volt.^[8] Albuquerque most az EU egyik legfontosabb projektjéért, a tőkepiaci unióért felelős, amelynek célja a nyugdíjrendszerek privatizációja^[9].

A biztosok meghallgatása az EP-ben bohózat volt. Az EP 2004 óta először hagyta jóvá a biztosok teljes testületét. Ezzel az EP hülyét csinált magából, mindezt Manfred Weber hatalmi játszmájának köszönhetően, aki csak abban volt érdekelt, hogy szoros munkakapcsolatot alakítson ki az ECR-rel.

Túszul ejtés, avagy az EPP „kölcsönösen biztosított megsemmisítési stratégiája”^[10].

Az EP meghallgatási folyamataiban az EPP túszul ejtette a Bizottság legfontosabb S&D képviselőjét, Teresa Riberá-t (S&D/Spanyolország - a tiszta, igazságos és versenyképes átmenetért felelős biztosjelölt). Az EPP vezetője, Weber örömmel látta, hogy a spanyol PP példátlan módon támadta Riberát. Az EPP világossá tette, hogy ha bármelyikük vagy a többi tekintélyelvű jobboldali biztos személyét az EP megakadályozza, azonnal megbuktatják Riberát.

Ennek az összecsapásnak az eredménye a „centrista” frakciók között létrejött alku volt, amelynek további eredménye az ECR biztos (Raffaele Fitto, Olaszország - ügyvezető alelnök és kohéziós és reformügyi biztosjelölt) és a PfE biztos (Várhelyi Olivér, Magyarország - egészségügyi és állatjóléti biztosjelölt) jóváhagyása lett, annak ellenére, hogy Várhelyi volt a posztra intellektuálisan legalkalmatlanabb jelölt.

Andor László (az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítvány (FEPS) főtitkára, korábbi S&D biztos 2010-2014) később megjegyezte, hogy a szociáldemokrata család „némileg csökkent képviselettel rendelkezik az Európai Bizottságban... [de] mindig rámutatok..., hogy amikor én a Bizottságban voltam, akkor is csak hatan voltunk a 27-ből, most meg 5-en a 27-ből. A különbség nem óriási. Jó koordinációval sokat lehet tenni, még akkor is, ha a csapatod kisebbségben van."^[11].

Tekintettel arra, hogy a Zöldek eddig keveset nyertek, felmerülhet a kérdés, hogy mi a tényleges politikai stratégiájuk. A német frakció a Zöldek legnagyobb nemzeti delegációja az EP-ben. Így a közelgő németországi választások sokat fognak meghatározni abból a szempontból, hogy a Zöldek hogyan viszonyulnak az EPP által dominált Bizottsághoz, hiszen a Zöldeknek egy esetleges néppárti vezetésű német kormányban a jövőben junior partnerként kell pozícionálniuk magukat.

A sajtóközleményeiket és a legutóbbi uniós pártkongresszusukról szóló pártdokumentumot elnézve nyilvánvaló, hogy tisztában vannak azzal, hogy politikailag védekező helyzetben vannak, és megpróbálják a lehető legjobban kijátszani a kezükbe adott nagyon rossz lapokat. Marie Toussaint (zöld európai parlamenti képviselő) megvilágítja viselkedésüket: „Az európai Green Deal védelméért folytatott harc még messze nem ért véget: az erdőirtásról szóló rendelet elleni támadás csak felvillantotta a jobboldal és szélsőjobboldali szövetségesei elszántságát, hogy feldarabolják a szociális és környezetvédelmi vívmányokat: az élőhelyvédelmi irányelvet, a vállalati felelősségről vagy a kellő gondosságról szóló szövegeket.” Úgy tűnik, a Zöldek még a Bizottság első jobboldali alelnökét is hajlandóak voltak elfogadni, csak hogy minél többet megmentsenek a Green Deal-ből.

A meghallgatások eredményei

Az új Bizottság végleges megválasztását célzó sikeres plenáris szavazás után Manfred Weber így nyilatkozott: „Szeretnék köszönetet mondani a Zöldeknek, Terrynek és Basnak a konstruktív hozzáállásért, de Nicola-nak [Fratelli, ECR] is, mert ő is támogatta, hogy kétharmados többséget érhessünk el."^[12]

Ez a nyilatkozat jelentős, mert Manfred Weber egyértelművé teszi, hogy az EPP szerint a távolság közte és a Zöldek között ugyanakkora, mint közte és a posztfasiszták között. Másrészt azonban kijelentése teljesen hamis, mivel az új Bizottság egyáltalán nem kétharmados többséggel került megválasztásra. Éppen ellenkezőleg, ez a történelem legkevésbé legitimált Bizottsága. Csak 370 EP-képviselő szavazott a Bizottság mellett – soha nem volt még ilyen alacsony a „Kollégium” támogatottsága^[12].

2024. szeptember 19-én az EP-ben új jobboldali koalíció született. Ezen a napon az EPP csatlakozott a spanyol VOX, a Le Pen-féle Nemzeti Összefogás és a magyar Fidesz EP-képviselőihez a venezuelai választások ügyében. Nyíltan és készségesen feloldották a cordon sanitaire-t – ellenséges államok közötti ütköző zónát.

A szélsőjobboldallal együttműködve az EPP további kezdeményezései közé tartozik: a farkasok védelmi státuszának csökkentése, az erdők védelmének csökkentésére tett kísérlet, a vállalatok fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettségének eltörlése, valamint a civil társadalom brüsszeli képviseletének szűkítése. „Ezek az ötletek mind benne voltak az EPP kampánykiáltványában."^[13].

Összefoglaló: Meghívó politikai vitára arról, hogy mit jelent a baloldal számára az új erőviszonyok az EU-ban.

Az EU-t a jobboldali erők jelenleg belülről jelentősen átalakítják. Úgy is mondhatnánk, hogy az EP-ben lévő tekintélyelvű és fasiszta jobboldali erők lehetővé teszik az EPP számára, hogy szabad utat engedjen saját tekintélyelvű tendenciáinak. Az a rosszindulat, amellyel Manfred Weber a szociáldemokratákkal bánik, okot ad arra, hogy a legrosszabbra számítsunk. Az EPP kihasználja jelenlegi többségét az EP-ben, a COM-ban és a Tanácsban, és nyíltan dolgozik az érintett intézményekben programja megerősítésén. Az EPP szereplőitől származó ötletek „vándorlását” látjuk, amelyek egyik intézményből a másikba vándorolnak.

Ez az új helyzet azt jelenti, hogy a baloldalnak új válaszokat kell adnia a klasszikus stratégiai kérdésekre: „mit akarunk elérni, hogyan és kivel”.

Hivatkozások/megjegyzések:

^[1] Martin Höpner, Der europäische Gerichtshof als Motor der europäischen Integration: Eine akteursbezogene Erklärung, Berliner Journal für Soziologie 21,2 (2011): 203-229.

^[2] A CEE Bankwatch és a Counter-Balance nem kormányzati szervezetek a legjobb kutatásokat végzik az EBB-vel kapcsolatban.

^[3] AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSÁNAK LENGYEL ELNÖKSÉGÉNEK PROGRAMJA. (2025). Elérhető a következő címen: https://polish-presidency.consilium.europa.eu/media/zkcno325/programme-of-the-polish-presidency-of-the-council-of-the-european-union.pdf

^[4] Prioritások. (2025). Prioritások. [online] Elérhető: https://polish-presidency.consilium.europa.eu/en/programme/priorities/.

^[5] Delhaes, D. és Scheer, O. (2024). Diese Strategie verfolgt der CDU-Kanzlerkandidat in Brüssel. Handelsblatt, (235), 12. o.

^[6] Fitto ellen többször emeltek vádat, többek között vesztegetés, korrupció, hivatali visszaélés és illegális pártfinanszírozás miatt. Lásd Corporateeurope.org. (2024). Raffaele Fitto | Corporate Europe Observatory. [online] Elérhető az alábbi címen: (https://corporateeurope.org/en/2024/09/raffaele-fitto).

^[7] Corporateeurope.org. (2024). Maria Luís Albuquerque | Corporate Europe Observatory. [online] Elérhető: https://corporateeurope.org/en/2024/09/maria-luis-albuquerque.

^[8] „Megdöbbentő, hogy ilyen megdöbbentően sok olyan biztosjelölt-jelölt van, aki a vállalati világban szerzett háttérrel rendelkezik, ami komoly összeférhetetlenségi és vállalatbarát elfogultsági kockázatot jelent” - Olivier Hoedeman a Corporate Europe Observatory-tól, lásd: Corporateeurope.org. (2024). Forgóajtók és szélsőjobboldali kapcsolatok:Controversial Figures Among New EU Commission Nominees | Corporate Europe Observatory. [online] Elérhető: https://corporateeurope.org/en/2024/09/revolving-doors-far-right-ties-controversial-figures-among-new-eu-commission-nominees.

^[9] „Kollektív: Crisi e società 23 (2024. október). Elérhető a következő címen: https://transform-network.net/blog/working-group/capital-market-union-is-going-nowhere-should-we-care/.

^[10] „A bizottsági meghallgatások körkörös kivégzőosztaggá alakulnak”, Politico, 2024. november 12.(https://www.politico.eu/newsletter/brussels-playbook/commission-hearings-turn-circular-firing-squad/).

^[11] FEPS és a bécsi Karl Renner Intézet (2024). Nyilvános rendezvény:„Az EU új hivatali ideje - Hogyan lehet Európát a társadalmilag igazságos és zöld növekedés útjára terelni?”. Elérhető a következő címen: https: //feps-europe.eu/event/the-new-eu-term-how-to-bring-europe-on-the-path-for-a-socially-just-and-green-growth/ perc 21 ff” a szövegben.

^[12] Lásd beszédét kb. 51:20 percben.

^[13] Griera, M. (2024). Egy bátor új Brüsszel: 5 tanulság a következő 5 évre. [online] POLITICO. Elérhető a következő címen: https://www.politico.eu/newsletter/eu-election-playbook/a-brave-new-brussels-5-lessons-for-the-next-5-years/.

^[14] „Commission tells NGOs EU money is not for lobbying”, Politico 2024. november 28.

Borító:Csoportkép az Európai Néppárt (EPP) vezetőinek 2025. január 17-18-án a CDU berlini székházában tartott elvonulásáról.Forrás: EPP (EPP), Budapest, 2014:European People's Party via flickr.com, https://www.flickr.com/photos/eppofficial/54273125285/in/album-72177720323229482.

 Forrás: https://transform-network.net/blog/analysis/the-rising-far-right-dominance-in-eu-institutions/ 2025. január 29

Angolból fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó