Területünk az Egyesült Államok trületébe úgy százötször férne bele, Oroszország területébe száznyolcvanszor, népességünk meg a maga kilenc és félmilliójával igazán kimagasló - Kína sárga az irigységtől, India meg barna.
Történelmünk magasztos győzelemnek eladott kudarcok sorozata, nyert háborúnk nincs, nyert csatánk se nagyon, a világháborúk vesztesei közé tartozunk.
Tatár, török ellen folyvást vesztettünk, Buda visszafoglalásakor  sem mi vitézkedtünk, a Habsburgoknak népünk egyik fele hódolója, másik fele ellenfele volt, Stromfeld Aurél meg úgy kilóg hadvezéreink közül, mint trehány prímás gyantája a hegedűtokból.
Ő ugyanis sikeres volt - de le is tagadjuk ám, nehogy megbántsuk a vesztes Horthy emlékét...
Iparunk nincs, összeszerelő üzemeink vannak, a német autóipar csicskásai vagyunk.
Mezőgazdaságunk szép emléke már a múlté, leginkább területalapú támogatást termesztünk és az ökröket államigazgatási pozíciókban szaporítjuk.
A vak is láthassa, hogy minden világpolitikai szerepre jogosít  bennünket.

De végre eljött a mi időnk!
A stratégiai zseni leigázza Afrikát, magyar zászló leng a szavannán, honvéd áll az Emi Koussin, végre van valaki, aki nálunk is szerencsétlenebb, igaz ehhez Afrikáig kellett mennünk.
A lakosság szegény, mint a templomi segédegér, ami nem is csoda, hiszen templom sincs, így aztán imádkozás helyett huszonöt év alatt egyéb szórakozás hiányában megduplázódott a népesség.
Ipara Csádnak sincs, ellenben van olaja, ott is vannak az amerikaiak meg a franciák, csak akkor pucolnak el, ha éppen polgárháború van, de aztán visszaszivárognak.
Az ország felén csak a teve él meg.
Szomszédai Szomália, Líbia, Nigéria, Niger, Kamerun és a Közép-afrikai Köztársaság - a nyugalom kis szigetei ebben a forrongó világban.

Ide küldünk egy késtszáz fősnyi katonai kontingenst a magyar elrettentő katonai erőből.
A nagy magyar hadvezér, Szalay-Bobrovniczky Krystóf szerint azért, hogy megállítsuk a migrációt és humanitárius segítséget nyújtsunk.
Utóbbi szép cél, és bár egyszerűbb és hasznosabb lenne évente egy hajórakomány lisztet küldeni, továbbá tudnék neki közelebb is humanitárius célszemélyeket mutatni, a migráció megfékezésére a kétszáz fő kissé kevésnek tűnik.
A terület meg kissé bizonytalannak tűnik, főként akkor, ha - mint esetünkben - nem az EU részeként, hanem önálló magyar akcióként hajtjuk végre a katonai erő és eszközátcsoportosítst.
A szomszédos Niger puccsistái biztosítékai a nyugodt fejlődésnek, főként, hogy most rugták ki a francia nagykövetet, aki a helyi uránbányák termelésének felvevőpiacát képvselte.
Afrika egyébként is kissé bonyolult képlet, a kínai-orosz nyomulásnak jó terepet biztosít, lévén a másik oldalon hajdani rabszolgatartók és gyarmatosítók állnak.
Hogy nekünk mi keresnivalónk van arrafelé - rejtély.


Azért egy szép afrikai közmondással kedveskednék a megnyerő küllemű obsitosnak, aki a magyar honvédelmi miniszterek dicső sorában az utolsó helyen áll: 
"Nem jó ott fűszálnak lenni ahol az elefántok b@sznak..."

:O)))