Természetesen borítékolható volt, hogy az ellenzék és rajongóik is egyből a “műveletlen, tapló, ostoba” és még százféle más aljas jelzővel illetett vidéki embereket fogják hibáztatni, de ez is csak azt jelzi, hogy semmit nem értenek. Kedveseim, ha nem tetszett volna irtózni a vidéki embertől, mint a tetvektől, és tetszett volna közéjük menni és velük dolgozni - ahogy annak a baloldalnak, amelynek hallucináljátok magatok olcsó neoliberális létetek ellenére, kutya kötelessége volna - akkor lehet más színeket mutatna az a választási térkép.

Arról nem beszélve, hogy az egész ellenzék a lenézés és fölényeskedés milyen szintjével közelített ezekhez az emberekhez és mindenkihez, aki nem velük értett egyet. “Ó, azok az istenverte büdös parasztok, akik nem úgy szavaznak, ahogy mi akarjuk, tehát nem értik a csoda demokrácia kifinomult és hihetetlenül olajozottan működő ravaszságait, amelyek természetesen csakis nálunk vannak. Tessék? Hogy én menjek el hozzájuk és mondjam el nekik? Szó sem lehet róla, hát azok büdösek is, mosdatlanok is, buták is, és nem Economist-et olvasnak a Starbucks-ban Caramel Macchiato-t szürcsölgetve.”

Kedves drága jó ellenzék, ha ti nem mentek közéjük, az fog menni, aki győzni akar. A városi hiperintelligencs nyugatiasodott liberális (ál)értelmiségi öntelt lekezelése úgy sütött és süt az eredményekre adott reakciókban most is az ellenzékből, hogy nézni is gyomorforgató.

Egy fokkal röhejesebbek a demokrácia halálát elsirató posztok. Szóval, ha jól értem, egyik oldal vesztesége egy választáson - ismétlem: választáson - az a demokrácia halála. Természetesen, ha az ellenzéki koalíció győzött volna, az a demokrácia győzelme lenne. Magyarországon meg még ellenzéki pártokat sem tiltottak be, mint az évtizedeken át legkorruptabb európai államnak nevezett, ám nagy hirtelen a demokrácia hű de mekkora fellegvárává avanzsált szomszédunkban.

Hadd súgjam meg, természetesen csak nagyon halkan azt is, hogy a kampányban felhozott mindenféle keletezés, ahol a kelet egyértelműen csakis “ottoritér” lehet, mindenféle ruszofóbia és sinofóbia, amely nem kevés esetben meredeken rasszista formákat öltött, nem igazán ad alapot a kormánypárt rasszista színben való feltüntetésére. Legfeljebb is azt az eredményt érte el, hogy most már látható: esetleg különböző irányba és más-más etnikumok ellen, de mindkét politikai oldal használja politikai eszközként a rasszizmust és az uszítás különböző más formáit és ha bárki szóvá teszi ezt, mindkettő egyformán tagad is.

Egyébként az ellenzék még annyit sem értett meg, amit Brecht akképp írt meg a Koldusoperában, hogy “Előbb a has jön, aztán a morál. Mikor lesz az, hogy az éhező levághat a nagy kenyérből egy kis részt magának?” (ford. Vas István)

Természetesen még szórakoztatóbb azokat nézni, akik komolyan azt hitték, hogy az ellenzék valóban ellenzék és alternatívát kínál, miközben ugyanaz a neoliberális és legjobb esetben is centrum, de jobbra célzó centrum, ami alig különbözik a kormánypárt álláspontjából a lényeges - más szóval elsősorban gazdasági - kérdésekben, de politika terén sem sokban. Csak annyira alternatíva, amennyire a műanyag kés az a fém társához képest: ugyanaz, csak valamivel művibb és silányabb, mert ideológiailag más állít magáról, mint ami.

A komcsizásra, elvtársazásra, prolizásra már ki sem térek. Komcsizni és elvtársazni egy jobboldali kormánypártot az ostobaság, illetve az őszintétlen mellébeszélés egy olyan szintje, amire kár a szót és időt pazarolni. A prolizás a fentebb tárgyalt vidékizés egy urbánusabb formája, lényegében ugyanaz és ugyanúgy azt jelzi, hogy az ellenzék még mindig semmit nem ért. Hála a jó égnek, ez négy év múlva is meg fogja őket akadályozni abban, hogy helyzetbe kerüljenek, mert így nem csak mindegy, hanem egyenesen kár is volna.

Végül pedig, hogy rájátsszak a rólam élő sztereotípiákra, hiszen ezek léteznek tőlem függetlenül is, bármit is teszek ellenük, az ellenzéknek a következő négy évben érdemes elővennie Mao azon írásait, amelyek arról szólnak, hogy a forradalmat miért a vidéki parasztsággal és nem a városi értelmiséggel vívta meg, miközben egyszerű, a vidéki paraszt által is érthető nyelvezetbe formálta át a marxizmus-leninizmus alapelveit olyan írásaiban, mint többek-közt “Az ellentmondásról”《矛盾论》és “A gyakorlatról”《实践论》. Nem véletlen, hogy eme utóbbiban fogalmazta meg azt is, hogy “我们也反对’左翼’空谈主义” avagy: “Mi egyaránt elutasítjuk a ‘baloldali’ üres frazeológiát is” (nem csak a jobboldalit). Talán ideje feleleveníteni a “városok bekerítése falvakkal” 农村包围城市 elvet, ha már annyira tetszett ironizálni a fülkeforradalom fogalma körül.