Farkas András nyugdíjszakértő ismertette, hogy a nyugdíjakat úgy állapítják meg, hogy a megállapítás éve előtti év nettó nemzetgazdasági átlagkereseti szintjéhez igazítják az 1988 óta évente keresett, nettósított pénzeket, és így lesz egy számított, havi nettó életpályakereset-összeg, ami alapján aztán meg lehet állapítani a nyugdíjat.

Hogy a mindenkori megállapítás előtti év nemzetgazdasági átlagkereseti szintje a referenciaérték, ezért 2015 óta minden évben sokkal jobban járt az a nyugdíjba menő, aki egy későbbi évben kérte a nyugdíja megállapítását. Ennek olyan óriási a jelentősége, hogy gyakorlatilag ugyanolyan erejű meghatározó jelentősége van annak, hogy melyik évben kéri valaki a nyugdíjat, mint annak, amitől egyébként függ a nyugdíj, a ledolgozott évek száma és az említett bizonyos átlagkereset.

Hogy ez mekkora eltéréseket tud okozni, arra következő példát mondta: ha valaki 2015-ben ment el hasonló “múlttal” nyugdíjba, mint egy mostani elvonuló, 80 százalékkal kisebb nyugdíjalapot képező keresetet állíthatott maga számára elő, mert annyival rosszabbak voltak a valorizációs szorzók, hiszen 2015 és 2021 között a nyugdíjak emelkedése csak az inflációt követte, míg a bérek ennek többszörösével nőttek. Ebből következik az, hogy a bér–nyugdíj-olló folyamatosan nyílik.

“Egyrészt van egy olyan szabályozó rendszer, hogy ha magasabb lenne az infláció idén 5 százaléknál, akkor novemberben visszamenőleges kiegészítő nyugdíjemelésre kerül sor, de most van egy jóval erősebb védelmi rendszer, mely szerint érkezik a 13. havi nyugdíj, ami további 8 százalékos emeléssel egyenértékű” – erősítette meg Farkas András.