Nekem éppen kapóra jött ez a méltatlan szöveg. Nem is álltam meg válasz nélkül.
Eszembe jutott egy 1992-ben lezajlott konferencia, amelynek az egyik kiemelt előadója egy amerikai fekete orvos-menedzser volt, aki bőszen ecsetelte az amerikai egészségügy prioritásait és biztosítási rendszerét. Nem állhattam meg, hogy ne mondjam el a véleményemet, amelynek lényege az volt, hogy az évekkel korábban vetített Vészhelyzet filmsorozatban betekinthettem némileg az amerikai rendszerbe. Ebben különösen elborzasztott az egyik epizód, ahol így könyörög a férj az orvosnak: Doktor úr, mentsék meg a feleségemet, nagyon magas összegű, jó biztosításom van. Keményen odavágtam a figurának, én ezt nem szeretném megérni Magyarországon. A fekete előadó szinte kifehéredett a dühtől, hogy agyonvágtam a mondanivalóját.
Természetesen mindent elhiszek, amit a volt páciens leírt a magánkórházról. Azt viszont nem, amit az állami kórházakról és a háziorvosokról kíván sugalmazni. Már csak azért sem, mert éppen lábadozom egy szívinfarktus után.
Először a tényleges életveszélyt kellett elhárítani a szegedi Invazív Kardiológián, úgy, hogy a háziorvosom készített elő gyakorlatilag a beavatkozásra, majd rohamkocsi vitt kb. 90 km messzire a szegedi klinikára. Ott már az előkészített műtő várt. Az invazív osztályon kétágyas szobák vannak pontosan olyan a beteg és az ápoló személyzet által elektromosan állítható ágyakkal. Külön minden szobához minden igényt kielégítő fürdőszobával.
A kb. 20 főt befogadó osztályon nappal legalább öt nővér és ügyeletes orvos teljesít szolgálatot. Az őrző ettől külön van, ahol éjjel-nappal nővér felügyeli a műtéten átesett betegeket legalább 24 órán keresztül.
Kétségtelen a kosztot nem a közeli elegáns étteremből hozzák. A személyes szükségletének megfelelően mindenki saját törölközőt és evőeszközt használ. A palackos vizet viszont ingyen és bérmentve odateszik mindenki szekrényére és biztatják is, hogy naponta legalább két litert igyon meg.
Három nap elteltével megfigyelésre vagy az egy emelettel feljebb lévő hasonlóan felszerelt belgyógyászatra kerül a beteg, vagy a lakóhelyéhez legközelebbi kórházba. Én ezért Baján töltöttem el hat napot. Hasonlóan felszerelt elegáns három ágyas szobák vannak. Minden szobához külön fürdőszobával. Mindkét helyen naponta legalább kétszer, de inkább háromszor takarítottak. De hogy érthetőbb legyek egy rövidebb írásban megörökítettem az Utazást a szívem körül, Karinthy után szabadon. Mind ezért viszont egy fillért sem kért senki.
Az ápoló személyzet empátia készségéről, emberségéről, odaadó munkájáról csak szuperlativuszokban tudok beszélni. Ezek mellett még nem szóltam a balatonfüredi szívkórház rehabilitációs részlegén eltöltött három hétről, ahol ugyanazt a magasszintű ellátást és hotelviszonyokat kaptam, mint akár Szegeden, akár Baján.
A háziorvosom pedig olyan modellt alkotott, amely majdnem szükségtelenné teszi a rendelőintézeti labort, mert maga végzi el a vér, vizelet, széklet laboratóriumi vizsgálatát is. Kórházi tartózkodásom alatt legalább ötször felhívott, hogy tőlem tájékozódjon az állapotomról. Amit szakmailag tudni akart azt meg megtalálta a felhőben. Minden vizsgálatom eredményét lehívta és megnézte. Szóval nekem egészen mások a tapasztalataim Két évvel ezelőtt hosszabban kellett időznöm a budapesti Péterfy Kórház szemészetén. Ami a feltételeket illeti csak az ágyak miatt lehetne kifogásom. Minden más szinte szó szerint megegyezik azzal amit fentebb leírtam. Azóta talán az ágyakat is kicserélték.
Tehát kénytelen vagyok ellentmondani a sommás ítéleteknek. Igen. Tőlünk nyugatra pl. Ausztriában valóban jobb a kórházi koszt. De a társadalombiztosítás csak a kezelést fizeti Az étkezésért, vagy sok helyen a hotelszolgáltatásért mindenkinek fizetni kell.
Azt még utólag hozzátettem, hogy a szegedi klinikán minden kórteremben televízió is van, amelyen 32 csatorna adásait lehet nézni annak aki akarja.
