Talán fölösleges a magyarázat. Mégis, biztos, ami biztos, természetesen Tamás Gáspár Miklós filozófust rejti a címbe szerkesztett monogram. A gondolkodót, a közírót, a hajdani liberális politikust, akit ma marxistaként határoz meg az „Antitézis” címmel megjelent legújabb, nagyrészt angolból magyarra fordított (!) kötetének fülszövege. Ebben huszonöt rövid sorba sűríti a kiadó – vélhetően az elképesztő munkát végzett fordító és szerkesztő, azaz Sipos Balázs – TGM életútját, ekképpen:
Tamás Gáspár Miklós 1948-ban született Kolozsváron. Filozófiát és klasszika-filológiát tanult. Irodalmi hetilap munkatársa volt, 1974-től változó szigorú publikációs tilalom alatt. 1978-ban kénytelen volt Magyarországra költözni. AZ ELTE munkatársa 1981-ig, amikor politikai okokból elbocsátották. A demokratikus ellenzék résztvevője. 1986 után a Columbia, az Oxfordi Egyetem, az École des Hautes Études en Sciences Sociales, Chicago, Georgetown, Yale, New School, a Dickinson College, a CEU, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem vendégtanára, a Wilson Center, a Wissenschaftskolleg zu Berlin, az Institut für die Wissenschaften vom Menschen (Bécs) vendégkutatója, 1989 és 1991 között az ELTE docense, 1991 után pár évig az MTA Filozófiai Intézet igazgatója. 1990–1994 között országgyűlési képviselő az SZDSZ színeiben. Marxista. Négy gyermeke van. Írásai, könyvei sok nyelven jelennek meg. Több lap munkatársa.
Akárhogy is, tiszteletet parancsoló a felsorolás, aminek tükrében már írnám is át a címet. Hiszen, hogy jövök én ahhoz, hogy megvédjek egy ilyen kvalitást? De, ha egyszer már leírtam, hát maradjon! Mert mit láttak szemeim? Rákattintottam Zöldi László kollégám „Médianapló” nevű blogjában „Az ATV-t érdemes-e bojkottálni?” című cikkre. Arról van benne szó, hogy a magát baloldalinak, ellenzékinek vagy minek tekintő Népszava című napilap csak negyednap tájékoztatta olvasóit arról, hogy Tamás Gáspár Miklós az ATV-csoport minden médiavállalkozása minden adásának bojkottálására szólított fel.
A filozófus indulatát az váltotta ki, hogy „a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (s rajta keresztül az Orbán-kormány) méltánytalanul, a jog szellemével és betűjével ellentétesen megfosztotta az utolsó ellenzéki, rezsimfüggetlen rádiót az ismert, 92.9 MHz-es frekvenciától. Ezt a sok embert elérő csatornát a kormányzat az ATV csoporthoz tartozó, a Hit Gyülekezete által befolyásolt Spirit FM-nek juttatta. Miután a Klubrádió vidéki elérhetősége már rég megszűnt”. TGM mindenekelőtt azoknak címezte indítványát, akik bármilyen értelemben ellenzékinek, függetlennek vagy pártatlannak tekintik magukat. Azt is javasolta, hogy az ott dolgozó újságírók és más munkatársak lehetőleg mondjanak föl. Mint írta:
„Különösen vonatkozik ez a fölhívás – amelynek remélhetőleg foganatja lesz – értelmiségiekre, szakértőkre, közéleti szereplőkre, föllépő művészekre, akiknek ez csak kisebb kellemetlenség. Bonyolultabb a helyzete az ellenzéki politikusoknak, akiknek szükségük van a médiaszereplésekre a választási kampány megkezdésével (ami már megtörtént), hiszen őket főleg csak az ATV egy-két műsora engedi a nyilvánosság elé. Ez az ATV-nek csak ürügy, de az ellenzéki politikusoknak életszükséglet. Ezt megértem. De néha áldozatot kell hoznia az embernek az elveiért.”
Megjegyzem, az elmúlt években a Klubrádió kapott tőlem hideget, meleget. Leginkább hideget, mert konkrét esetekben egyáltalán nem tartottam sok adását és műsorvezetőjét pártatlannak, elfogulatlannak, s mert túlzottan a világra számtalan szörnyűséget hozott neoliberális washingtoni és New York-i szemüvegen keresztül jelenítette meg a hazai társadalmi-gazdasági folyamatokat és a nemzetközi eseményeket. De ez amolyan érted haragszom, nem ellened morgolódás volt. Hiszen magam is tudtam, hogy a rémisztően egysíkúvá vált magyarországi médiaközegben jó ideje már csak ez a szerkesztőség jelentette az akár egyszerre százezernyi emberhez szóló, az orbánistákéhoz képest másféle nézőpont képviseletét.
Az ellenvélemény, legyen az bármilyen színezetű is, az elemzés, következésképp a valóság valóságként értelmezésének alapja. Tamás Gáspár Miklós felhívását olvasva nem az ötlött fel bennem, hogy egy olyan szerkesztőségért szól a harang, amilyenekből soktucatnyit szántott be a nemzeti NEM együttműködés rendszere az elmúlt tizenegy év alatt, hanem az, hogy a sokrétű eszmecseréből való tájékozódástól megfosztott magyarországi közönség egyre kevésbé képes önálló véleményt kialakítani a világ ügyeiről. Márpedig ahogy I. István intelmeiben is olvasható: „Az egynyelvű és egyszokású – következésképp az egysíkú – ország gyenge és esendő”. Ehhez képest Zöldi kollégám fent említett cikkében ez a mondat ütötte meg a szemem:
„TGM klinikai eset már; elvesztette a kapcsolatot a külvilággal talán egy évtizede.”
Szerzője Kránitz László, az MSZP közeli Szabad Sajtó Alapítvány kuratóriumi elnöke, a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumának tagja. Mint a „Médianapló”-ban olvasható: „az egyetlen ellenzéki politikus, akinek hivatalból van rálátása a kormányzati médiapolitikára”. Hogy mit lát, mit nem lát Kránitz, akinek bizony szegényes, ámbátor angol nyelvű Wikipédia-életrajzában a foglalkozás rovatban az szerepel a neve mellett, hogy politikus, nem tudhatom. Csak azt tudom, hogy valójában annak nincs kapcsolata ezzel a világgal, aki Facebook-bejegyzésében így minősíti Tamás Gáspár Miklóst, akinek cikkei, nem utolsósorban az ebben a jegyzetben megemlített „Antitézis” kötetének tanulmányai példázzák, hogy mit jelent ma a világ egészének folyamatait ténylegesen baloldaliként átlátni és értékelni.
Kránitz bárdolatlan mondata önmagában is jelzi, hogy miért tart ott a Magyar Szocialista Párt – no meg a Népszava – ahol. Mert egyrészt benne van a gondolkodói teljesítmény lebecsülése, amit anno nem hogy nagyra értékeltek a hajdanvolt szociáldemokrata pártok vezetői, ideológusai, köztük filozófus és közgazdász világnagyságok, de arra is gondjuk volt, hogy tudásukat megosszák a párttagokkal, a szakszervezetekbe tömörült tömegekkel. Másrészt aligha tévedek nagyon, ha azt feltételezem: a Fidesz által uralt közszolgálati kuratóriumban szép summáért ücsörgő politikus azért galoppírozhatta el ennyire magát, mert biztos lehetett benne, hogy pártjának vezetői hasonló véleményen vannak. Ezt erősíti meg, hogy kijelentésétől, tudtommal, nem határolta el magát az MSZP. Bizony mondom, tényleg nem TGM-et kell itt megvédeni, hanem a Magyar Szocialista Pártot. Méghozzá saját vezetőitől, korifeusaitól, azaz – a kifejezés egyik értelmezése szerint – csahosaitól…#
CÍMKÉP: Amikor még Tamás Gáspár Miklós is vendég volt az ATV stúdiójában – Az ATV-csoport minden médiavállalkozása minden adásának bojkottálására szólított fel, de az MSZP köreiből máris volt, aki belé mart
