Narcisztikusnak lenni hatalmas teher. Teher a környezetnek, de teher a narcisztikus embernek is. Bánki Györggyel, a kérdés szakértőjével arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi történik akkor, ha a kisgyerekre természetes módon jellemző énközpontúság felnőttkorban is megmarad. Megnézzük, hogyan működik egy narcisztikus dinamikájú család, amelyben a gyerek életkorsajátos igényei háttérbe szorulnak, ő maga pedig pusztán a szülő pszichológiai vagy egyéb szükségleteinek kielégítésére szánt „eszközzé” válik ahelyett, hogy megkapná a neki kijáró feltétel nélküli szeretetet, biztonságot, empatikus figyelmet. A helyzet azért nem reménytelen, terápiás folyamatban a narcisztikus ember képes lehet megtanulni, hogyan tud szeretetre és empátiára épülő barátságot vagy párkapcsolatot kialakítani és fenntartani.
Címfotó: Katie E – Pexels
