Világszerte rekordokat döntöget David Attenborough „tanúságtevő” filmje. Csodálatos tájakat és állatvilágot mutat be a világ minden részéről, ugyanakkor ezek pusztulását is a neves filmes életútja alatt, hatásosan. David Attenborough saját bevallása szerint most csinált először olyan filmet, amely nem a természet lenyűgöző szépségével kívánja erősíteni az az iránti elkötelezettséget, hanem felhívja a figyelmet az emberiség által elkövetett pusztításra.
Ugyanakkor sok dolog kimarad a filmből. Erről beszélget a két vitapartner:
- Túl optimista-e Attenborough a nukleáris energiával kapcsolatosan, amikor a film elején a csernobili katasztrófát csupán emberi mulasztással indokolja?
- Ha az élővilágot mint rendszert látja – nagyon helyesen – akkor miért nem mondja ki, hogy bizony az azt tönkre tévő emberi cselekvés is rendszer, amelynek neve is van? Miért nem szerepel a kapitalizmus szó egyetlen egyszer sem a filmben?
- Miért nem szerepel az egyenlőtlenségek problémája sem egyetlen egyszer sem a filmben? A természet pusztulásáért, a klímaváltozásért nem egyenlő részben felelősek az emberek. A felső 1%, a felső 10% exponenciálisan többet fogyaszt, több anyagot használ, több károsanyag kibocsátásért felelős, mint az alul lévők. Attenborough erről hallgat.
- Ebből következik, hogy sokszor individualizált megoldásokat kínál a rendszerszerű problémákra, ami biztos, hogy nem fog működni. Példa erre az olajpálma ültetvények kérdése.
- Más megoldásai viszont a technooptimizmus kategóriájába esnek, amelyekről sokszor bebizonyították már, hogy vagy nem reálisak, vagy más károkat okoznak. Példa erre a holland nagyüzemi mezőgazdaság propagálása.
Egy szóval Attenborough filmjének első, a természet emberi lepusztítását ábrázoló része nagyon hasznos. A második, megoldásokkal foglalkozó rész viszont nagyon problémásan hallgat mindarról, amely politikai gazdaságtani problémaként kezelné a klímaváltozást, a természet pusztítását.
Video: https://youtu.be/10ga_pPWDZo
Címfotó: Javed Aazra – Pexels
