Elkezdődött a tanév, a hatóságok megállapították, hogy a koronavírus mostanában nem az öregeket szereti, hanem a harmincasokat üldözi, igaz, hogy elpatkolni továbbra is az idős, krónikus betegségekben szenvedők szoktak, a fiatalok meg megússzák némi hőemelkedéssel, meg néhány nap rossz közérzettel, viszont arra gyúrnak, hogy továbbadják a kórt a véneknek.
Szeretett kormányunk meg elégedetten szemléli a helyzetet, és naponta ötszáz betegséget tervez megállapítani, merthogy a nemzetközi helyzet egyre fokozódik Pelikán elvtárs, csapásokat adunk és csapásokat kapunk, de mi ott vagyunk minden kilométerkőnél, éberen...
A nép meg hadd rettegjen, végtére is teleszart gatyával nehezebb ugrálni, és ki tudja, mit hoz az ősz meg a tél, mikor elfogynak a tartalékok, jön a hideg és jön az elkeseredés, merthogy statisztikával nemhogy jóllakni nem lehet, de a mai világban még fűteni sem, egyre kevesebb a papíralapú kimutatás...
Szeretett kormányunk zavarban van, mert nehéz eldönteni, hogy a pénzt a népnek kell adni, vagy inkább mégis tovább kell lopni, mert az ne tévesszen meg senkit, hogy a haverok építenek is, hiszen leginkább azt lehet ellopni, amit megtermeltünk.
Ha csak simán hazavinnék zsákban a lopott pénzt, az még a közismerten ostoba és közömbös magyar választó ingerküszöbét is elérné.
Ezért aztán építünk egy stadiont ezermilliárdért, kiszámlázunk kétezer milliárdot, az állam meg fizet, mint gróf Csekonics...
A két összeg közötti differencia talán Tongán, esetleg Bakuban lelhető, ha esetleg baj lenne itthon - tanultunk Rákosi elvtárs példájából, nem fogunk sorban állni valahol kumiszért vagy misszionárius-pörköltért!
Bármennyire valószínűtlen is, akár baj is lehet - az emberi hálátlanság határtalan...
Ezért is kellett volna megtorpedózni a paparazzók gumicsónakját, hadd fényképezzenek a külügyminiszter helyett egy másik sügért a fenéken...
Ezekkel a csepűrágókkal is csak a baj van, képtelenek belátni, hogy sokkal jobb, ha az atletikus termetű Vidnyánszky instruálja őket, mintha mindenféle kákabélű libernyák mételyezi az agyukat.
A Vátesz Ukrajnából érkezett, ott tanulta a színészetet, törvényszerű, hogy neki kell megmondania a tuitifrankót.
Ebben az országban nem szabad a jelenlegi határok között születni, mertmivelhogy akkor másodrendű állampolgár leszel azonnal, és hát persze hol lehetne alaposabban megismerkedni a magyar színházi hagyományokkal, mint a kijevi Állami Karpenko-Karij Színház és Filmművészeti Egyetemen...
Persze ő vérmagyar, - ez valami olyasmi, mint a Gyalog-galoppban a vérnyúl, mielőtt rádobták a Szent Gránátot - és ez eleve alkalmassá teszi az autentikus szanszkrit-magyar hagyományok őrzésére.
Ő a színházi élet Káslere, de lehet, hogy ezért később még bocsánatot kell kérnem a gyászos körmű minisztertől...
Most folyik a harc, a mieink támadnak, a "Tüntessünk tízezren, mondjunk húszat, majd mindahányan menjünk békével haza!" akcióterv mentén, abban reménykedünk, hogy Nagyurunk belehal a röhögésbe...
Van nekünk bajunk, mint a tenger, a gazdaság is gyengélkedik, Matolcsy is, a forint is, - jaj, csak a végén nehogy Egyeske is el kelljen utazzon Bulgáriába kicsit pihenni... - és közeleg a tél, továbbá az éj sötét lesz, és tele lesz iszonyattal...
Kíváncsi vagyok, hogy a Karácsony hoz-e enyhülést, de azért illúzióim nincsenek.
A politika csapatjáték, és hiába volt a Barcelonának is Messije, ha hiányzott mögüle a csapat, pedig már Minarik is megmondta úgy száz évvel ezelőtt, hogy kell egy csapat.
És Karácsony mégcsak nem is Messi, sajnos.
Csapatot építeni nem egyszerű dolog, nem lehet kapkodni sem, de talán legnehezebb hozzálátni a feladathoz.
És még az sem biztos, hogy ha az edzéseken már mennek a dolgok úgy-ahogy, akkor a mérkőzésen már biztosan nyerni tudunk.
A kérdés ma nem az, hogy a Lánchíd oroszlánjainak van-e nyelve, hanem az, hogy van-e foguk...
Előbb-utóbb kiderül.
:O)))
