Jelentősen terjed az a fenntarthatósági elképzelés, hogy egy szükségletet tulajdonlás helyett hozzáféréssel oldjunk meg. Ezt sokszor megosztáson alapuló gazdaságnak szoktuk hívni. Ez azonban többféle irányt is vehet: szállodák építése helyett lakásokban szállunk meg egy idegen környezetben; saját autó helyett valaki mással együtt utazunk vagy beülünk egy erre a célra szánt autóba; a mosáshoz lemegyünk az alagsorba; a fúrógépet pedig nem vesszük meg, hanem egyszerűen kölcsönözzük valahonnan. Ahhoz viszont, hogy ez működhessen, néhány alapfeltételre szükség van: legyen elég kicsi a művelet „tranzakciós költsége”; vigyázzunk a használat során a tárgyakra úgy, ahogyan azt a sajátunkkal tennénk; a megosztással kapcsolatos haszon ne koncentrálódjon és tudjuk elengedni a tulajdonlással járó szimbólumokat. Két olyan szolgáltatás, amelyről mindenkinek a megosztáson alapuló gazdaság jut az eszébe, az Airbnb vagy az Über – az ökológiai közgazdászok nagyrésze szemében – erősen félresiklott próbálkozásnak tűnik a társadalmi és környezeti igazságosság tekintetében. Van-e mégis létjogosultsága? A megosztáson alapuló gazdaságról beszélget Köves Alexandra Tóth Gergellyel, a Kaposvári Egyetem tanárával.
Címfotó: Pikrepo
