Azzal próbáltam kiemelni a neves dátumot, hogy a SZOCSOMA Mozgalom régóta tematizált témáját, a romák vízhez jutásának könnyítése érdekében online rendezvényt tartottunk. Ismeret- és tapasztalat-átadó, lendületbe hozó, katalizáló, talán cél-kijelölő programnak szántuk. A programot megalapozta az a több éves munka, amely fotógyűjteménye és információ-halmaza évek alatt gyűlt és a SZOCSOMA oldalain, többek között a “A VÍZ MINDENKIÉ/SZOCSOMA" FB-csoportban korábban elhelyezésre került, most is fellelhető. Terepmunkánk során vált nyilvánvalóvá, hogy a romatelepek nehezített életkörülményei közül magasan kiemelkedő probléma a vízhez jutás, tekintve, hogy a legtöbb telepen közkútra kell járni vízért, a csatornázás se megoldott, sok háznál nincs kinti illemhely se.

Nem vagyunk szakértők, bár igénybe vettünk szaktudást, a problémát érzékeljük és tapasztalatokat szereztünk. Pár éve már egy jelentős víz-témájú konferencián egy közel 100 képből összeállított prezentációt adhattam elő. A SZOCSOMA fiatal önkéntesét Debreczy Eszter joghallgatót megragadta a téma és szakdolgozatát ennek szentelte, elemezve a helyzetet, annak nemzetközi és hazai jogi hátterét és teret szentelt a vízhez jutás és diszkrimináció kapcsolatának is.

Mi a SZOCSOMA tagjai civilek vagyunk, zömében kedvezményezettek, a kirekesztő többségi köréhez tartozók, akik szándékukban nemkirekesztők, hanem ilyen formán a kirekesztéstől elhatárolódók. Az rendezvény meghívását elfogadták olyanok is, akik elszenvedői a tárgyalt viszonyoknak, maguk is vízhordók. És vannak körünkben odaadó helyzetjavító szándékú támogatók. Sajnos, technikai okoknak betudhatóan, nem voltak jelen a támogatottak, bár az előzetes anyagokat sokan megtekintették, hozzá is szóltak, ami megerősítést jelentett. Érdektelenségnek adtak teret azok, akik érdeklődésüket és jelenlétüket tudatták ugyan, de mégsem jöttek a monitor elé. Így áll tehát ügyünk nyolc fő valós érdeklődő. Lehettünk volna ügyesebbek.

A programot más keretek között meg kellene ismételni. A téma tematizásával szeretnénk meghatározni elvárásainkat. Kijelentjük, hogy közkifolyóról vizet hordani elfogadhatatlan tehertétel a szegények számára, legyen az egy kilométer, vagy "csak" 10 méter. A romatelepen élők ilyen hátránya társadalmunk szégyenfoltja. Túlreprezentálságuk ebben a hiányban leleplezi a társadalmi kirekesztést. Ugyan fontos a közkutak számának csökkentését, elzárását megakadályozni, fontos, hogy ne fizettessenek az önkormányzatok vízdíjat a kútról hordott vízért, mert törvénysértő, de mi feladatunkként annak elérését szabjuk meg, hogy mindenkinek álljon rendelkezésére folyóvíz az otthonában és arra buzdítunk mindenkit, hogy ennél kevesebbel ne érje be.

Mi a SZOCSOMA, mennyiben érintett a nehezített vízhez jutásmegszüntetésében? Miért lett ilyen fontos témánk? Megfigyelések, a probléma súlyának, emberi szenvedés tartalmának erőteljes átérzése, azonosulás az egyszerű okok. Hatalmi visszaélés eszköze a vízmegvonás, amire számos példát láttunk. Arcátlanság, mondjuk ki, még azt a formát is támadásnak kitenni, amely rendkívül fáradságos, amiben a vízfogyasztási szokások deformálódnak, a nők túlterhelése megfigyelhető, betegítő tényezők sora kimutatható pl.

A csökkent vízfogyasztás, a szokássá vált "vödrös,merítős vízivás". Sok polgármester nem mulasztja el a vízhordókat ellenségként beállítani, akik ingyenes vízvételüket a településre "terhelik", akik állítólag kocsit mosnak, illetve medencét töltenek fel. Veszélyek fokozódása különleges viszonyok között, pl. a SZOCSOMA által hangsúlyosan megjelenített "vödrös vízivás" a járványhelyzetben hatványozzák a leselkedő veszélyforrásokat.

Érvek a program mellett: miért nem fordították a figyelmet a romák elmaradására ezen a területen, milyen előítéletesség mozgatja a társadalmat, a felelős szerveket? Kitapintható-e diszkrimináció, ami elhanyagolásban nyilvánul meg? Kontrasztok jelennek meg: vannak, akik egész életükben élvezték a vízvétel teljes komfortját és vannak az attól teljes egészében megfosztottak, akik ráadásul a vízhasználattal összefüggésben további nehézségekkel is számolhatnak, tekintve, hogy a víz jellemzően csak ivóvízként használatos azon a hőfokon, amin a csapból érkezik, többnyire hátra van még a melegítés művelete, ami a számos továbbinehezítő tényező és hiány egyike.

Minimum 60 éve ott él egymás mellett a komfortosan vízet használó és a komfortot nélkülöző, nagy nehézségekre kárhoztatott ember és nem szólal meg a hang. A társadalom elfogadja, hogy nekik ez jár. Amikor a hozzájárulást forszírozzuk, a polgármester kijelenti, nem tudja pártolni, csak az egyenlő bánásmódot, nem tehet engedményeket a romáknak,amikor a többségi társadalom "rendesen" megfizette a településfejlesztési hozzájárulást.

A vízhez való jog: egyetemes emberi jog (2010), amelyet a lehetőségek szerinti legmagasabb szinten kell biztosítani, nem csupán az ember iható vízszükségletét figyelembe véve, hanem azt a vízhasználatot is, amiben személyes és környezeti tisztaság is benne foglaltatik.A közkútról vételezhető vízmennyiség nem elfogadható, csupán a hálózatból lakáson belül nyert ivóvíz. Magyarországon a mélyszegénységben élők egy vödörnyi vizet sem használnak fel egy nap. Ugyanakkor az átlagfogyasztás ennek tízszerese, 100-110 liter, az európai vízfogyasztás legalján helyezkedik el ez is.

Mi a helyzet a csak a kertig bekötöt vízhálózattal? Ez is félmegoldás, nehezített vízvételi forma, a kerti kút elfagyása, amit nem fagytalanítanak télen, az elszegényedés előídézője lehet. A vízközmű-hálózat kiépítése és karbantartása állami és önkormányzati feladat. Ha mulaszt az állam és valóban túlreprezentáltak a romatelepek, az sérti az egyenlő bánásmód elvét és kimutatható a diszkrimináció, ami ellen fel kell lépni.

Brutális tény,hogy 77 romatelepnek még csak egy közkifolyója sincs!

Mit mond a statisztika? Majdnem "teljesen lefedettséget" mutat, a lakosság "csak" 4-5 %-ának otthona nincs rákötve a vezetékes ivóvízhálózatra, ami 4-500000 embert jelent, ez legalább 100-150 ezer otthon. Más megközelítés a romák 30 százalékát említi kútra járóként, tehát 300000 körüli embert, rajtuk kívül a bekötött vízhálózat ellenére nincs vízszolgáltatás sok szegénynél, mivel díjtartozással küzdenek.

Fordulók: 2015- ben az ENSZ határozat, melyet Magyarország is aláírt, megszabja a kereteit a legszegényebbek felzárkóztatásának fenntartható keretek között. Aláíróik között vagyunk.

2015- ben a Párbeszédtől Szabó Timea törvényjavasatot terjeszt elő a hitelkárosultak vízhez jutását forszírozza.  40-50000 ember szorul zártkerti és külterületi ingatlanokba. Nem említi a romatelepieket.

2017- törvény az ingyenes közművesítésről harsog a sajtó, majd a 2017- es törvény visszavonása két hónap alatt. Nem tudom mire vélni, talán tudatosult hogy még több százezer roma érintett, vagy megindult az áradat?

2018- pályázat kiírása, 4 milliárd a keret de ennek sokszorosa kellene, legalább 15-szöröse, a megszokott közbeszerzési költségkalkulációk elszabadulását figyelembe véve talán 100 milliárd is, csakhogy ez a ráfordítás a romák helyzetén javítson alapvetően. Talán ennek köszönhető a strukturális szinten megnyilvánuló vonakodás. Valójában a pályázati technika felmentést ad abban a tekintetben, hogy a feladatot teljes mellszélességgel vállalják.

De kérdezzük meg, a romák akarják-e a XXI század kényelmét? Értelmetlen kérdés. Sokakkal beszéltem, akinek dédelgetett álma ez, a kényelmes élet netovábbja. Be tudják-e vezetni a leszakadó régiókban a vizet?Tudják-e finanszízozni a vízfogyasztásukat? Egyáltalán, tudják-e vállalni magát a vízbekötést, csatornázást? Milyen megoldások volnának szükségesek, ha nincs önerő és milyenalapon volna juttatható:felmerül a jóvátétel kérdése, esetleg az FNA és hasonló konstrukciók,vagy a mélyszegénységre alapozó jogon alapmennyiség finanszírozása.

A vízbekötésnek akadályai lehetnek: ingatlan tulajdonviszonyok rendezetlensége, otthonok műszaki állapota, az érdekeltek tompultsága, tehetelenség érzete az erőteljes kirekesztő nyomás alatt.

A vízszolgáltatónak tájékoztatási feladatai is vannak, pl. a vezetékrendszer szétfagyása, vízhasználat, viszony a saját vízmérőhöz. Valójában a népszerűsítés is feladata volna, hiszen a környezetvédelem a vízbekötés és csatornázás mellett szól. A társadalomnak ellenőriznie kell, hogy a vízművek a legalacsonyabb áron állítsa elő a vizet és ne jöhessen létre olyan nyereség, mely a vízárat elfogadhatalanul magassá teszi.Mit tudunk javasolni? Szerveződést, helyi roma aktivizmust! Ugyanakkor felajánljuk segítségünket.

Önkormányzatok, kormányhivatalok megszólítása, az állam megszólítása az ügyészségen keresztül apellálva az uniós normákra, ráhatás ombudsmanon és EBH-n keresztül. Pályázatok forszírozása - a felzárkóztatási alapokat fordítsák célzottan a nehezített vízvétel felszámolására.

Ötlettelenek tűnő pályázatok sorát látjuk, miközben égető feladatok nem jutnak előbbre, mint például a vízhez jutás ügye. A romák hangja gyenge, helyi kiszolgáltatottságuk több szálon is megvalósul. Dolgunk van a társadalmi igazságosság terén, az őket sújtó hátrányokat a nehézségeket elfogadó megszokás és a kirekesztés tartja fenn, bennünket nagyobb erővel kell motiváljon a társadalom morális hiánya.

Ami felmerül: jóvátételként a bekötéseket könnyűvé tenni, esetleg központi alappal biztosítani.A mélyszegénységben élők vízigényének kielégítése ellenszolgáltatás nélkül havi ingyenes limitált vízkeret biztosításával, azon túl fizetős a fogyasztás (számítások alátámasztják, az 1 köbméter/hó/fő szerényen számítva, hiszen ez 30 l napi egy főre eső vízfogyasztást jelent),illetve a sávos vízdíjmegállapítás, amikor a mélyszegénység sávjában rendkívül alacsony díj szerepel.

Végezetül: szögezzük le a nehezített vízvétel, mely közkifolyóról vételezett vizhordását jelenti, életrövidítő tényező, s mint ilyen elfogadhatalan abban a társdalmi környezteben, amelyben általános gyakorlat teljesen mást jelent. Szerveződjünk, adjuk hozzá tudásunkat, elszántságunkat. Ne engedjük el egymás kezét és szerezzünk XXI-századi kényelmet - e téren is méltóságot - elmaradott viszonyok között tengődő embertársainknak!

Kiss Anikó, a SZOCSOMA ALAPÍTVÁNY kuratóriumi elnöke