„nyugger vagyok”
Szöllősi Istvánné írása
Tudjátok-e, miről nevezetes május 15.? Gondoltam, hogy nem tudjátok, ezért elárulom! Május 15. a Családok Nemzetközi Napja! És mivel a nyugdíjas személy is a család része, hát én is hozzájárulok e jeles napon az ünnepléshez. Persze a magam módján.
- Rövid statisztikai összesítő a nyugdíjasokról (Forrás: KSH, 2019):
- A nyugdíjasok létszáma 2019-ben – a korábbi évekhez képest – csökkent.
- Hazánkban minden 5. ember nyugdíjas.
- A nyugdíjasok aránya a fővárosban a legmagasabb, Szabolcsban a legalacsonyabb.
- A nők átlagosan 61, a férfiak 64 éves korban mennek öregségi nyugdíjba.
- A nyugdíjasok ellátására a GDP 8,9%-át fordítják hazánkban.
- A nyugdíjak átlagos összege Budapesten a legmagasabb, Bács-Kiskun megyében a legalacsonyabb.
- Az EU – tagországok rangsorában a magyar nyugdíj a sorban alulról a 4. helyen áll.
- A magyar nyugdíjak egyharmada 100 ezer forint alatti.
- A magyar nyugdíjak fele 100-179 ezer forint közötti.
- Egyre több a több millió forint fölötti nyugdíj.
2. A fentiek alapján mindenki által felvethető és felvetendő kérdések, (nemcsak a Családok Nemzetközi Napján):
- Milyen rendszer az, ahol naponta szelfizik magukat a hajléktalanoknak ételt és használt lim-lomot adományozók, miközben naponta jelennek meg cikkek arról, hogy már az ókorban is, meg Sántha Ferenc írásaiban is úgy oldották meg a legégetőbb éhség-problémákat, hogy az öregeket áldozták fel a fiatalok életben tartásáért?!
- Milyen rendszer az, ahol semmilyen adat nem áll rendelkezésre az éhező és elhagyott öregekről, és az ilyen problémák sokasodása nem szerepel sem a helyi, sem a központi döntéshozók asztalán?!
- Milyen rendszer az, ahol koronavírus-járvány kell ahhoz, hogy a hatóságok szétnézzenek az idősotthonok háza tájékán?!
- Milyen rendszer az, ahol a társadalom eltűri, hogy az évenkénti konvergencia – programok egyetlen kritériuma a szociális, egészségügyi, oktatási és nyugdíjkiadások reálértékének csökkentése legyen?!
- Milyen rendszer az, ahol a társadalom immár fél évtizede nem lázad fel amiatt, hogy az Alaptörvényből kimaradt a társadalombiztosításhoz – így a nyugdíjakhoz – való alkotmányos jog?!
- Milyen rendszer az, ahol a társadalom hagyja, hogy anyja-apja 30-40-50 ezer forintból tengődjön, miközben 27%-os ÁFA terheli ama bizonyos nyugdíjas fogyasztói kosárban a gyógyszerek, energia, és az élelmiszerek egy részének árát?!
- Milyen rendszer az, amelyik tűri, hogy a Karácsonyra odavetett filléreket számolgassa a nyugdíjas, aki évtizedeket dolgozott, hogy aztán a könyöradományt karácsonyi ajándékként odaadja munkanélküli gyerekének, unokájának?!
- Milyen rendszer az, amelyik anyagi okok miatt nem teszi lehetővé sem a beteg szülő otthoni ápolását, sem a méltó körülményeket biztosító idősotthoni ellátást?!
És milyen társadalom az, amely az élet során felhalmozott tudásra és tapasztalatra nem tart igényt, miközben tévedhetetlennek hitt magabiztossággal hibát hibára halmoz?!
És milyen társadalom az, amelyik elhiszi, hogy a fiatalokat nem fogja elérni a feleslegesség érzése, miközben végérvényesen kikapcsolja őket a munkából a megszűnt munkahelyek százezrei, a 400 túlóra és a robotizáció?!
És milyen társadalom az, amelyik még mindig elhiszi, hogy vannak egyéni menekülési utak?!
És milyen társadalom az, amelyik még mindig nem érti, hogy a kapitalizmusban nem az EMBER, hanem csak némely ember fontos?!
Nos, ez egy olyan rendszer és egy olyan társadalom, amely megérett a gyökeres változásokra, amelyek nélkül csak a feneketlen gödör mélye lehet a valós perspektíva.
Szöllősi Istvánné
