Nem meglepő, hogy már megint a legelesettebbek kontójára próbál politikai hasznot bezsebelni a Nemzet Megrontója, most éppen a krónikus betegeket használja fel erre a célra.
A kórházak kiürítésének ötlete abszurd, mellesleg undorító húzása a kormányzatnak, hiszen elesett, kiszolgáltatott emberekről van szó, akiket úgy adnak haza, hogy senkinek nincs fogalma arról,. hogy a szakszerű ellátás híján miként tudnak életben maradni.
A koronavírusról azt lehet tudni, hogy a legyengült immunrendszerű embereket támadja, és ki rendelkezik gyengébb immunrendszerrel az idős embereknél, akiket esetleg már hosszabb ideje a kórházak krónikus osztályain ápolnak?
A boltba nem engedik be az idős embereket, csak meghatározott idősávban, de a kórházból úgy teszik ki őket, mintha egyenesen szanatóriumba kerülnének, ahol megfelelő felszereléssel ellátott, jólképzett egészségügyi személyzet gondoskodna további sorsukról.
A valóság ezzel szemben az, hogy mehetnek a józsefvárosi, komfortnélküli szoba-konyhába (wc a folyosó végén...), ahol majd Jóska munkába indulás előtt kedvesen biztatja őket: aztán iparkodjunk életben maradni Papa, a frigóban talál maradék töklevest, idehúztam az ágy mellé.
De ez az élethelyzet elképzelhető akár Alsómocsoládon is, ahol a hidegebb napokra Juliska az intenzív mozgást tudja ajánlani Sári néninek, aki a kezét se képes már felemelni, viszont napjában kétszer ő is becsinál.
Ők azok, akiket korunk Mengeléje lovaglópálcájával hazafelé irányított, megspórolva még elpusztításuk költségeit is.
Nem ellenkeznek, hiszen az ő érdekérvényesítő-képességük valamennyiünk közül a leggyengébb.
Beletörődve sorsukba hallgatnak, és hallgatnak hozzátartozóik is, akiknek fogalmuk sincs, mit tehetnének egy ilyen helyzetben - sok közülük maga is súlyos megélhetési problémákkal küzd.
Hát nem egyszerűbb velük erősködni, mint kiüríteni Lőrinc barát, vagy Rasi egy-két szállodáját, esetleg megnyitni régebben bezárt kórházakat?
Hulljon a férgese, a nyugdíjrendszer úgyis az összeomlás határán áll, az egészségügy romokban, ha a kormányzatnak szerencséje van, az ilyen élhetetleneknek még a leszármazottait is megritkítja a vírus - fele munka-dupla siker, ugyebár...
Mindemellett a külügyminiszter a határontúli magyarok között gyűjti a szavazókat, viszi nekik a maszkot, a felszerelést, hálára kötelezve a szomszédos országok kormányait, kiknek kötelessége lenne ezt saját állampolgáraik számára biztosítani - nemzetiségre való tekintet nélkül.
Nem csoda, hogy olyan hírek járnak a közösségi portálokon, hogy Erdélyből és Kárpátaljáról ideszállított fertőzöttekkel akarják feltölteni a kiürített kórtermeket, merthogy a nép a migránsok szapulása kapcsán megjegyezte, hogy mi a leghatékonyabb vádaskodás - az ismeretlenre és a félelemre kell építeni, ellenség meg kell a magyarnak, még ha magyar is az az ellenség.
Merthogy azt is megtapasztalja, hogy a határontúli magyar kedvesebb a kormányzatnak, mint a határokon belül élő - majd megmutatjuk mi, hogy elhatalmasodunk a szomszéd államokon, ha a fene fenét eszik, akkor is.
Közben a hazai egészségügy és a lakosság a hiánnyal küszködik, emellett emberek százezreit fenyegeti a gazdasági ellehetetlenülés, a nyomor - de nekik ezidáig nemigen jutott egy árva peták sem.
Nem is fog, ameddig ez a banda mindent haza akar vinni - minap, a járvány tombolása idején kétmilliárdot például balatoni kikötők fejlesztésének nevezett posványosítási programra.
Sőt, ha valaki felveti, hogy emelni illene legalább a családi pótlékot, akkor felháborodnak az illetékesek, hogy ez aztán végképp tönkretenné a közerkölcsöket, hiszen a most lapátra tett dolgozók könnyedén találhatnak munkahelyet, mint a kormány ezt tudja - mi meg másként tudjuk.
A kormányfői roadshow a látszattevékenység és a fontoskodás iskolapéldája, hiszen ez az ember gyakorlatilag semmihez sem ért, egyetlen szakvizsgája sincs, saját állítása szerint is csak a miniszterelnökséghez ért - erre cseszünk mi rá folyamatosan.
Beszól az ajtón: Ellenőrzés!
Ugyan, mit tud ő ellenőrizni? Legalább nyalná meg a kilincset, bizonyítva kormánya munkájának hatékonyságát, vagy esetleg azt ellenőrzi, megvan-e még a kórterem?
Míg oda nem ért, addig megvolt.
Nem biztos, ha elmegy onnan utána is meglesz.
A mai kormányzati munka lényege a ködösítésen túl a látványteremtés: csináljunk úgy, mintha csinálnánk valamit.
Kásler professzor töketlenkedéseinek, Müller Cecília ordító inkompetenciájának méltó megkoronázója a kormányfői ugribugri, miközben az országban a dolgok már a nevetségesség határait régen átlépték, kezdve ezzel a vicces kijárási tilalommal, a vírusgyanúval és az ominózus tünetekkel kórházban jelentkező ember mintavétel utáni hazaküldésével, hadd fertőzze meg az anyját, meg a gyermekét is.
Az OKJ vizsgák szüneteltetése mellett nevetséges az érettségi megtartása, az OKJ vizsgával ugyanis pénzt lehet keresni, míg az érettségi hiánya néhány hónapig még túlélhető - gondolom.
Ezt az egész bandát a járvány lecsengése után bíróság elé kell állítani, mert amit tesznek, az bűntett.
Az ellenzéknek pedig gyűjteni kell az adatokat, dokumentálni a bűnöket, és a járvány végén be kell nyújtani a számlát.
Következetesen és keményen, mert itt a mi öregjeinkről, gyermekeinkről, unokáinkról van szó.
Nem kellene erről megfeledkezni.
:O)))
A kórházak kiürítésének ötlete abszurd, mellesleg undorító húzása a kormányzatnak, hiszen elesett, kiszolgáltatott emberekről van szó, akiket úgy adnak haza, hogy senkinek nincs fogalma arról,. hogy a szakszerű ellátás híján miként tudnak életben maradni.
A koronavírusról azt lehet tudni, hogy a legyengült immunrendszerű embereket támadja, és ki rendelkezik gyengébb immunrendszerrel az idős embereknél, akiket esetleg már hosszabb ideje a kórházak krónikus osztályain ápolnak?
A boltba nem engedik be az idős embereket, csak meghatározott idősávban, de a kórházból úgy teszik ki őket, mintha egyenesen szanatóriumba kerülnének, ahol megfelelő felszereléssel ellátott, jólképzett egészségügyi személyzet gondoskodna további sorsukról.
A valóság ezzel szemben az, hogy mehetnek a józsefvárosi, komfortnélküli szoba-konyhába (wc a folyosó végén...), ahol majd Jóska munkába indulás előtt kedvesen biztatja őket: aztán iparkodjunk életben maradni Papa, a frigóban talál maradék töklevest, idehúztam az ágy mellé.
De ez az élethelyzet elképzelhető akár Alsómocsoládon is, ahol a hidegebb napokra Juliska az intenzív mozgást tudja ajánlani Sári néninek, aki a kezét se képes már felemelni, viszont napjában kétszer ő is becsinál.
Ők azok, akiket korunk Mengeléje lovaglópálcájával hazafelé irányított, megspórolva még elpusztításuk költségeit is.
Nem ellenkeznek, hiszen az ő érdekérvényesítő-képességük valamennyiünk közül a leggyengébb.
Beletörődve sorsukba hallgatnak, és hallgatnak hozzátartozóik is, akiknek fogalmuk sincs, mit tehetnének egy ilyen helyzetben - sok közülük maga is súlyos megélhetési problémákkal küzd.
Hát nem egyszerűbb velük erősködni, mint kiüríteni Lőrinc barát, vagy Rasi egy-két szállodáját, esetleg megnyitni régebben bezárt kórházakat?
Hulljon a férgese, a nyugdíjrendszer úgyis az összeomlás határán áll, az egészségügy romokban, ha a kormányzatnak szerencséje van, az ilyen élhetetleneknek még a leszármazottait is megritkítja a vírus - fele munka-dupla siker, ugyebár...
Mindemellett a külügyminiszter a határontúli magyarok között gyűjti a szavazókat, viszi nekik a maszkot, a felszerelést, hálára kötelezve a szomszédos országok kormányait, kiknek kötelessége lenne ezt saját állampolgáraik számára biztosítani - nemzetiségre való tekintet nélkül.
Nem csoda, hogy olyan hírek járnak a közösségi portálokon, hogy Erdélyből és Kárpátaljáról ideszállított fertőzöttekkel akarják feltölteni a kiürített kórtermeket, merthogy a nép a migránsok szapulása kapcsán megjegyezte, hogy mi a leghatékonyabb vádaskodás - az ismeretlenre és a félelemre kell építeni, ellenség meg kell a magyarnak, még ha magyar is az az ellenség.
Merthogy azt is megtapasztalja, hogy a határontúli magyar kedvesebb a kormányzatnak, mint a határokon belül élő - majd megmutatjuk mi, hogy elhatalmasodunk a szomszéd államokon, ha a fene fenét eszik, akkor is.
Közben a hazai egészségügy és a lakosság a hiánnyal küszködik, emellett emberek százezreit fenyegeti a gazdasági ellehetetlenülés, a nyomor - de nekik ezidáig nemigen jutott egy árva peták sem.
Nem is fog, ameddig ez a banda mindent haza akar vinni - minap, a járvány tombolása idején kétmilliárdot például balatoni kikötők fejlesztésének nevezett posványosítási programra.
Sőt, ha valaki felveti, hogy emelni illene legalább a családi pótlékot, akkor felháborodnak az illetékesek, hogy ez aztán végképp tönkretenné a közerkölcsöket, hiszen a most lapátra tett dolgozók könnyedén találhatnak munkahelyet, mint a kormány ezt tudja - mi meg másként tudjuk.
A kormányfői roadshow a látszattevékenység és a fontoskodás iskolapéldája, hiszen ez az ember gyakorlatilag semmihez sem ért, egyetlen szakvizsgája sincs, saját állítása szerint is csak a miniszterelnökséghez ért - erre cseszünk mi rá folyamatosan.
Beszól az ajtón: Ellenőrzés!
Ugyan, mit tud ő ellenőrizni? Legalább nyalná meg a kilincset, bizonyítva kormánya munkájának hatékonyságát, vagy esetleg azt ellenőrzi, megvan-e még a kórterem?
Míg oda nem ért, addig megvolt.
Nem biztos, ha elmegy onnan utána is meglesz.
A mai kormányzati munka lényege a ködösítésen túl a látványteremtés: csináljunk úgy, mintha csinálnánk valamit.
Kásler professzor töketlenkedéseinek, Müller Cecília ordító inkompetenciájának méltó megkoronázója a kormányfői ugribugri, miközben az országban a dolgok már a nevetségesség határait régen átlépték, kezdve ezzel a vicces kijárási tilalommal, a vírusgyanúval és az ominózus tünetekkel kórházban jelentkező ember mintavétel utáni hazaküldésével, hadd fertőzze meg az anyját, meg a gyermekét is.
Az OKJ vizsgák szüneteltetése mellett nevetséges az érettségi megtartása, az OKJ vizsgával ugyanis pénzt lehet keresni, míg az érettségi hiánya néhány hónapig még túlélhető - gondolom.
Ezt az egész bandát a járvány lecsengése után bíróság elé kell állítani, mert amit tesznek, az bűntett.
Az ellenzéknek pedig gyűjteni kell az adatokat, dokumentálni a bűnöket, és a járvány végén be kell nyújtani a számlát.
Következetesen és keményen, mert itt a mi öregjeinkről, gyermekeinkről, unokáinkról van szó.
Nem kellene erről megfeledkezni.
:O)))


