BALMIX - Mi lesz a kirúgottakkal? “ezzel nem tudok mit kezdeni”

Mi lesz a kirúgottakkal? “ezzel nem tudok mit kezdeni” – vallja az iparkamara elnöke

Szörnyű… Röviden ezt gondoltam a nemzeti burzsuázia képviselőjének, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének, Parragh Lászlónak a véleményéről az ATV Egyenes Beszéd esti műsorában.

Parragh László: „Most erre mit mondjak? Annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, és most is megy tönkre, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni.”

Most megpróbálom összegezni: a válság mindenkit elér, és mindenkit más módon, akik elvesztik állásukat, azok képezzék át magukat, pl. szakácsból pékké, mert azt most is keresik, nem ért egyet a munkanélküli segély meghosszabbításával, mert ki fogja fizetni, menjenek addig is közmunkába. Viszont támogatja a beruházásokat, 600 mrd. a turizmusnak, mint szállodafelújítás, útépítés, vasútépítés, mert a gazdaság „fűtésének” ez az eszköze.

Műsorvezetői kérdésre, hogy mi lesz azokkal, akik már elvesztették a munkahelyüket, – hosszú, kínos csend után – „hát erre most mit mondjak, annyi ember ment már tönkre, ezzel nem tudok mit kezdeni”

Másik kérdésre, hogy azon állampolgárok kezét el lehet-e engedni, akik önhibájukon kívül kerülnek utcára, a válasz, hogy adott a mozgástér, és politikai értékrend kérdése, hogy milyen irányú döntések születnek.

Nem ért egyet azzal sem, hogy a nyelvvizsga miatt diplomát nem kapott kb. 70 ezer felsőfokú végzettségű megkapja a diplomáját, és azzal sem, hogy a nyugdíjasok 4 év alatt kapják vissza az előző válság kezelése alatt elvesztett 13-ik havi nyugdíjukat.

A nemzeti burzsuázia valódi arca egyre jobban látszik: a kisvállalkozások nyugodtan tönkre mehetnek, mert a hitel és a beruházás számukra valószínű túlságosan kockázatos, a munkavállalók képezzék át magukat, de hogy most mi lesz velük az igazából nem érdekli, a gazdasági potenciál megőrzése helyett szívesen fejlesztenek, hogy ha vége a válságnak még nagyobb tőkeerővel és piaci befolyással rendelkezzenek. A nyugdíjasok meg örüljenek hogy van nyugdíjuk.

A nemzeti burzsuáziától, akik az állam és a mi pénzünkön gazdagodtak, azt várnám, hogy ebben a szorult helyzetben némi kis szolidaritást vállalnak, saját erőből lehetőleg legnagyobb mértékben fenntartják a kapacitásukat és nem a fejlesztésre koncentrálnak, vagyonukból áldoznak vagy munkabérekre, vagy szociális ellátásra, hajlandóak nagyobb befizetésekre jövedelmükből, beszállító kisvállalatok felé kedvezményeket, netán segítséget nyújtanak, hogy ők és munkavállalóik is átvészeljék valahogy ezt a helyzetet.