Mint Beethoven  a 9. szimfóniát, úgy komponálta meg a vírus körüli teendőket a Nemzet Révésze, gondosan, pontról pontra, és miután ő a karmester is, a zenekar úgy szól, ahogy eltervezte.
Ma például bejelentette a kijárási korlátozásokat, holnaptól két héten át a lakhelyünket csak munkavégzés vagy az alapvető szükségletek ellátása céljából hagyhatjuk el, ami helyes, habár kissé megkésettnek tűnik a majális-jellegű munkahely-látogatási korlátozás és a távoktatás bevezetése óta.
Emellett az ördög itt is a részletekben lakozik, mert mikor azt olvassa az ember, hogy a magukra hagyott öregek külföldön a lakásaikban halnak meg, akkor azért titkon abban reménykedünk, hogy nálunk humánusabb lesz a rendelet végrehajtása.
Azt azért megállapíthatjuk,hogy a rendelettel tulajdonképpen adtak a Fidesznek egy pofont, mivelhogy most éppen azok az öregek is azon törik a fejüket, hogy végre kimennek a lakásból, akik ezidáig a zabszem-effektusból kifolyólag otthon kuksoltak.


Közben elénekelte a maga szólamát az Országos Tisztifőorvos is - leáll a nemzetközi személyforgalom, a repülőgépek is megállnak a levegőben, magyar állampolgáron kívül ember se ki, se be, kivéve a teherforgalmat - vírus nem jár kamionnal, ugye, meg talán a kínaiakat, akik Rogán-vízummal tartózkodnak az országban, de hát az ő számuk az ország összlétszáma tekintetében elenyésző, ez legyen most a legnagyobb bajunk.
Úgyhogy ma még dínom-dánom, holnaptól meg szánom-bánom.
Bár csak fékezett habzással, de végleg leáll az ország, jóllehet már idáig is szokatlanok voltak az üres utcák, a forgalommentes főutak.
Arról nincs hír, hogy a lakosság hozzájuthat megfelelő mennyiségű és minőségű arcvédő maszkhoz, a média varrógép-virtuóz barkács-zseniket mutogat, a vírus meg megvonja a vállát és röhög.
Lehetett értesülni, hogy a Wizz Air gépén megérkezett egy komolyabb szállítmány, a Vezér ott simogatta maszk nélkül a csomagokat, azok meg doromboltak neki.


Közben a Honvédség szállítógépei a földön várták a jobb időket - ilyenkor eszébe jut az embernek a MALÉV szomorú sorsa és a magánlégitársaság felvirágzása közötti szolid korreláció.
Én meg elspekuláltam azon is, hogy a Vezér mikor találkozhatott utoljára a belügyminiszterével, aki viszont kezet fogott a marokkói belügyminiszterrel, aki meg a koronavírussal kötött közelebbi ismeretséget.
Hogy miért éppen két hét alatt kell kiderülnie, hogy a vámhatóság megkerülésével ki jutott még hozzá a vírushoz kormánykörökben, az rejtély, mindenesetre azoknak, akik fertőzhetnek maszkot illene viselni, még Orbánnak is a maszk állna jól a golyóálló mellényke helyett, hacsak nem ő maga a vírus személyesen.
Legalább megkímélne minket rokonszenves ábrázata látványától egy időre.


Amúgy megint csődöt mondott egy örökéletűnek tűnő jótanács, mely szerint gondolkozz globálisan - cselekedj lokálisan.
A világ összement, mint gatya a mosásban, a veszély mindenkihez közelebb került.
Elég, ha belegondolunk, hogy hány őrült szaladgál felügyelet nélkül nálunk is a Parlament környékén, de ők még a könnyebb esetek, nekik csak a szándékaik vannak meg, de eszközeik nincsenek, számukra kényszerzubbonyt is a kínaiaktól kellene beszereznünk, de vannak komolyabb őrültek is.
Ők repülnek bele az ikertornyokba, ők robbantják fel magukat az emberekkel zsúfolt utcákon.
Gondoljunk csak bele, ha a szegényember atombombáját, a biológiai fegyvert veti be valamelyikük - láthatjuk, most,. hogy milyen helyzetet képes előidézni a világban.
Ha valaki azt hiszi, hogy a lakása küszöbje alatt ás egy mély árkot és azzal megfékezi a járványt, hát az járjon többet Grazba, ott állítólag értenek valamelyest túlmozgásos őrültek  konszolidált állapotban tartásához - elemcsere, agyfényesítés, tudatcsiszolás, stb...
Világméretű veszélyhez világméretű összefogás dukál. és ez nem igazán emeli a nemzetállamok jelentőségét, melyek önmagukban ilyen helyzetben kalapnyi sz@rt se érnek.
A globalizáció korában a védekezésnek is globálisnak kell lennie, különben egy olyan Noéhoz fogunk hasonlítani, akinek bárkáján egymást ölik az utasok a takarmányért, a hajófenékben buzgón rágják a deszkákat a hajóférgek, a fedélközben pedig a majmok abban bíznak, hogy a bugyborékolás már a kikötő zaja.
Hát nem, világméretű összefogás nélkül ilyen eseteket kezelni nehézkes, a vírus pedig majd akkor pusztul el, amikor elfogy az eledele: te.
Ilyen esetekben kész sorscsapás egy idióta az ország élén, aki a helyzetet kommunikációs lehetőségnek kezeli, hülyeségeket beszél, hazudozik és fölfuvalkodva járkál fel-alá a síneken, miközben száguld felénk a gyorsvonat.

No, majd meglátjuk, mire megyünk a látványkonyhában, ahol a Nemzet Esze főzi a jövőnket.
Reménykedjünk, hogy ez a jövő nem lesz egyúttal a múlt is, ha rosszul jönnek össze a dolgok.
Mindenesetre ne vitézkedjünk, hagyatkozzunk gyermekeink bölcsességére, vagy az Úr irgalmára, végtére is a pestis is kiment a divatból egy idő után.
Igaz, akkor a politikusok még nemigen szóltak bele a járvány lefolyásába...


:O)))