Mindjárt az elején szögezzük le, hogy ezek a nyugdíjasok köztudottan igen nagy politikai erőt és választási potenciált képviselnek. Lényegében mindenki vén hülyének tartja őket, minden párt a másikra mutogat, hogy csak azért tudnak, mondjuk, választást, vagy sok szavazatot nyerni, mert a sok elmeroggyant nyugger rájuk szavaz. Van idejük, ráérnek, politizálnak, szavaznak. Kapnak érte három kiló krumplit. Azt azonban fel sem tudják tételezni ezekről az emberekről, hogy élettapasztalatuk, sőt napi életvitelük alapján is reálisan fel tudják mérni azt, hogy mi jó nekik, mi nem. Mi több: mi lenne jó a társadalomnak. Ez persze csak a felületes szemlélő gondolkodása, aki azt látja, hogy a boldogságtól alélt öregasszonyok kézcsókra járulnak a magyarok felkentjéhez. Máskor jó szögből fényképezve több száz vénember gyűrűjében szórja szét a nagy ember az ő kegyes mosolyát. Valójában persze alig 30-40 kirendelt párttagot látunk. Alaposan megtervezett koreográfiát.

A Fidesz-KDNP azzal egyáltalán nem gyanúsítható, hogy nincs tisztában a nyugdíjasok politikai potenciáljával. Meg is tesz mindent annak érdekében, hogy ezt féken tartsa, vagy épp kihasználja. Részben úgy, hogy mindenféle ígéretekkel kábítja őket. Ezeket az ígéreteket természetesen soha nem tartja be. Emlékezzünk csak a nyugdíjak vásárló erejének megőrzését garantáló ígéretekre. A 13. Sőt! 14. havi nyugdíj belengetésére, amelyeket – mint utólag kiderült – már akkor is csupán a „tárgyhóban” terveztek folyósítani. Hamis statisztikákkal bizonygatják azóta is, hogy minden, amit a nyugdíjasokért tettek, azt jól tették. Csupán az ellenzék hamis vádaskodása, hogy nem tettek valójában semmit.

Még az ismert kötődésű Infostart sem rejthette azonban véka alá, hogy „a járandóságuk emelésénél csaknem másfélszer jobban drágultak az általuk (a nyugdíjasok által – a szerző) fogyasztott termékek és szolgáltatások, átlagosan 4,5 százalékos infláció sújtja az időseket”. Legalábbis a KSH szerint. A mondat helyes értelmezéséhez azonban bontsuk ketté a mondatot! A 4,5 %-os inflációban benne van az autó, a hűtőgép, a hús, a benzin, a kenyér, a körömcipő és a kutyatáp. Vagyis minden, ami pénzért kapható. A nyugdíjasok kosara ennél lényegesen szűkebb. Az a kosár másfélszeresen drágult. Erről is vannak pontos adatok a cikkben: „a sertéshús 27,3 százalékkal, a párizsi, kolbász 21,5 százalékkal drágult a tavaly februárihoz képest. A tej 9,4 százalékkal, a kenyér 7,6 százalékkal került többe”. A KSH ezt átlag 7%-ra teszi. A bölcs kormányt azonban nem érte váratlanul a drágulás: 2,8%-al emelte meg januártól a nyugdíjakat, és boldogan jelentette, hogy ehhez még hozzájön az előző évi 0,7% is. Igaz, hogy azt a 2019-ben is szándékosan alulbecsült infláció utólagos szépségtapaszának szánták, de mégiscsak úgy adják el, hogy ez bizony 3,5%-os emelés 2020-ban.

Fentebb már említettük: a nyugdíjas csak öreg, szegény, de nem hülye. Ezért tehát roppant fontos, hogy meglegyenek azok a szelepek, ahol az óhatatlanul felgyülemlő káros gőzöket és gázokat le lehet ereszteni. Az efféle eszközök kifundálása és működtetése terén – ismerjük el – a Fidesz találékonysága párját ritkítja. Mondjuk, a kormány az öregeket is igyekszik rafinált módszerekkel ritkítani, hogy csökkentsék azokat a pénzügyi, egészségügyi, ellátási költségeket, amelyek az államot terhelik, de ez megint egy másik kérdés. Ami viszont az elégedetlenkedők csitítását illeti, remek módszer a sokféle, minden igényt kielégíteni igyekvő nyugdíjas pártok és egyesületek létrehozása és működtetése. A bevezetőben említett írásomban a Nyugdíjas Parlament négy butácska népszavazási kezdeményezését boncolgattam.

Most éppen egy másik szerveződés „izgalmas” javaslatairól olvashattunk a Népszava hasábjain.

A Nyugdíjasok Pártja 50+ nevű szervezetnek már a neve is mulatságos akkor, amikor a kormányzat éppen a nyugdíjkorhatár 70 évre emeléséről teszteli a polgárokat. Erről a pártnak nincs véleménye, ahogy a nyugdíjminimumról sem. Arról a 28 500 forintról beszélek, amely 10 éve változatlanul tartó karrierje alatt mínusz 42%-os reálérték csökkenést tudhat magáénak. Nem érzi szükségesnek a megszólalást a fentebb vázolt, az inflációhoz még csak közelíteni sem szándékozó nyugdíjemelések ügyében sem. Eszébe sem jut felháborodni azon, hogy a kormánypárt épp most utasította el az ellenzék azonnali, 4%-os nyugdíjkorrekcióra vonatkozó javaslatát.

Van viszont kijegecesedett elképzelése arról, hogy hogyan és mikor lehetne megteremteni az általuk méltányosnak gondolt nyugdíjrendszert. Idézem:

„1. Adóból finanszírozott alapnyugdíj, amely „rezidenciális” (tartós magyarországi lakhatáshoz kötött), idős életkorban induló, költségvetésből (és nem bérjárulékokból) finanszírozott, meghatározott összegű időskori ellátás. Alanyi (tehát nem rászorultsági) jogon jár, valorizációja infláció szerinti.  2. Biztosításelvű, kötelező munkanyugdíj, amely a kötelező járulékok szerinti, teljes mértékben befizetéstől függővé tett nyugdíj, a csak halandósági jellegű újraelosztás elvén. Pontrendszer alapján kapható (amelyben már figyelembe vehető pld. felnevelt gyerekek száma), valorizációja vegyes indexálás szerinti.  3. Önkéntes megtakarításokon alapuló kiegészítő nyugellátások, jelesül „félkötelező” nyugdíjpénztár, önkéntes nyugdíjpénztár, illetve egyebek (NYESZ, nyugdíj-biztosítások).” 

Az alapos szemlélő számára vélhetőleg tüstént világos, hogy ezek a célkitűzések, néhány finom és nem túl zavaró részlettől eltekintve, tökéletesen lefedik a mai kormányzat elképzeléseit és működését. Vagyis semmi olyat nem tartalmaz, ami kemény harcot indítana be a kezdeményező párt és az uralkodó párt között. Nincs is erre szükség, hiszen a szerző, aki a Nyugdíjasok Pártja 50+ társelnöke, eleve a jövőre gondol, amikor ezzel zárja a gondolatmenetét: „ha a demokratikus pártok a fenti alapelvekben egyetértenének, 2022-re megteremthető lenne egy méltányos nyugdíjrendszert leíró szabályozás.”

Ez a méltányos nyugdíjrendszerre vonatkozó „követelés” tehát nem mostanra, hanem arra az időszakra vonatkozik, ami a 2022-es választásokat követő esetleges ellenzéki győzelem esetén lépne életbe. A szerző már az új kormányt programozza, ráadásul olyan paraméterek mentén, amelyek lényegében semmiben sem különböznek a jelenlegi kormány nyugdíjas-politikájától. Ügyes, mondhatnánk.

Talán nem túlzás tényként megállapítanunk, hogy ez a párt sem azért jött létre, hogy fellépjen a nyomorra ítélt kisnyugdíjasok érdekeinek képviseletében. A dolgozók által kikövetelt béremelések miatt felturbózott magas infláció következtében rohamosan szegényednek el az öregek. Csak arra számíthatnak, hogy az ellenzéki pártoknak van, lesz másik, hatékonyabb, jobb és humánusabb elképzelése a „méltányos nyugdíjrendszerről”.

Addig azonban minden nyugdíjasnak tudnia kell azt, amit Dávid Ferenc, a VOSZ volt főtitkára így fogalmazott meg:

„Amíg Orbánék képtelenek rendezni a nyugdíjak helyzetét, és azt az inflációhoz és a bérekhez igazítani, addig beszélhetnek bármit, a tény tény marad: a NER elengedte a magyar nyugdíjasok kezét, és nem törődik az elszegényedők százezreivel.”

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa