Mostantól az embertelen fogva tartási körülmények miatt megítélt kártalanítást csak közvetlenül az érintett személyes bankszámlájára, illetve aki börtönben van, annak a fegyintézet által vezetett letéti számlájára lehet utalni – mondta ki a parlament fideszes többsége kedden. És akkor mi történt? Ez már nem sérti az emberek igazságérzetét? Mégis fizet a bűnözőknek az állam?

A kérdésnek van egy másik vetülete is, mert az alaptörvény szerint mindenkinek joga van a tulajdonhoz, és azzal bárki szabadon rendelkezhet. Vajon lehet-e bankszámla nyitására kötelezni egyetlen embert is annak érdekében, hogy a tulajdonhoz – ilyen a bíróság által megítélt kártalanítás összege is – fűződő alkotmányos jogával szabadon éljen? Bizonyosan nem!

A fideszes törvénygyáron keresztülvitt előterjesztésnek már az elnevezése is elég szerencsétlen: a parlamenti döntés a börtönzsúfoltsági kártalanításokkal kapcsolatos visszaélések megszüntetése érdekében szükséges haladéktalan intézkedésekről szól. A jogászi szakma számára sem könnyű ezt értelmezni, ugyanis semmilyen visszaélésről nem lehet beszélni akkor, amikor az igazságszolgáltatás szereplői kötelességüknek megfelelően csak a hatályos jogot alkalmazzák. De nem a törvény címe a legnagyobb baj.

Vegyük sorra:

• a fogvatartottaknak eddig megítélt kártalanításokat a szerdán hatályba lépő törvény alapján a korábbi szabályok szerint kell kifizetni, vagyis az érintett rendelkezésének megfelelően kell utalni, tehát – hangulatkeltés ellenére – változatlanul kaphatnak pénzt a bűnözők, vagyis sok hűhó semmiért,
• a bíróságok a kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző fogva tartási körülmények miatt a jövőben is dönthetnek a rabok kártalanításáról, de a pénz kifizetését június 15-ig fel kell függeszteni, ami erősen aggályos, mert minek jár el a bíró, ha a verdikt végrehajtását átmenetileg jogszabály tiltja,
• ha meg hónapokig úgysem lehet a fogvatartottaknak fizetni, vajon miért került bele a törvénybe, hogy a nem létező kártalanítás összegét hová kell utalni,
• talán szerencsésebb lett volna megvárni, hogy a kormány benyújtsa a kártalanítás rendszerének átalakításáról szóló előterjesztést, amire a parlament május 15-ig adott időt, ha nem csak a bünbakkereső hangulatkeltés vezérelte volna,
• mindennek az egyik oka a most elfogadott törvény indoklása szerint, hogy a raboknak járó kártalanításból az áldozatok nem részesülhettek, miközben ebből az összegből eddig is le kellett vonni a sértetteknek megítélt kártérítéseket és az elmaradt gyermektartásdíjak összegét,
• az meg csak álom az álomban, hogy szeptember végéig meg kell szüntetni a börtönök túlzsúfoltságát, hogy ne legyen alapja senkinek kártalanítást követelni, mert ez évtizedek óta nem sikerült.

Az úgynevezett „börtönbiznisz” körüli hisztéria tehát legfeljebb hangulatkeltésnek jó, miközben a lényeg nem változik. Senki nem kifogásolta ugyanis a büntetések végrehajtásáról szóló törvénynek azt a rendelkezését, amely szerint „kártalanítás jár az elítéltnek vagy az egyéb jogcímen fogvatartottnak a fogvatartása során a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiánya és az ehhez esetlegesen kapcsolódó más, a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző elhelyezési körülmény, különösen az illemhely elkülönítésének a hiánya, a nem megfelelő szellőztetés, világítás, fűtés vagy rovarirtás (a továbbiakban együtt: alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények) által előidézett sérelem miatt”.

Ezt a passzust a Fidesz nem is törölhetné a törvényből, mert ha megtenné, vagy felmondja az emberi jogok európai egyezményéhez történő csatlakozásról szóló szerződést, vagy strasbourgi perek sokaságával nézne szembe. Minden más csak porhintés.

(Fotó: Fotó: MTI/Soós Lajos. A parlament megszavazta a nagy semmit.)