Nos, persze nem kellene állandóan a mi oldalunk dolgaival foglalkozni, első a pozitív gondolkodás, ugye, de hát ekézni Orbánt és maffiózóit azon túl, hogy remek elfoglaltság, semmit nem hoz a konyhára, nekik mindegy, mint a szélső háznak...
Emellett már a szégyenlősség is lekopott róluk, úgy lopják el a fél országot, hogy közben még ki is röhögnek, és nem titokban, egymás között, hanem nyíltan, bele a képedbe, merthogy ezt is megengedhetik maguknak, ugye...
Szóval, bár néha - konkrét ügyek kapcsán - el kell a nagyérdeműnek mesélni a tutit, meg aztán hadd tudják ők is, hogy a disznóságaik nem merülnek feledésbe, mégis inkább a magunk dolgaival kell foglalkoznunk, ugyanis attól, hogy ők egy tolvaj cowboyok által terelgetett ökörcsorda - tisztelet a kivételeknek - attól mi még nem leszünk jobbak, de még szebbek sem, ha nem dolgozunk meg érte.
Százharminc nap telt el az önkormányzati választások óta, melyen voltak sikereink, ez kétségtelen.
Mégis, ha belegondolunk, a komplett Tanácsköztársaság összesen százharminchárom nap volt, és ebbe belefért még egy kisebbfajta, de eredményes honvédő háború is, ritkaságképpen a magyar történelemben.
Ebből a százharminchárom napból él az egész jobboldal mind a mai napig, ránk meg még igazán haragudni sem lehet százharminc nap után...
A Tanácsköztársaság vezetőinek nemigen volt lehetőségük felkészülni majdani feladataikra, Orbán ellenfelei viszont megteremtették a tíz év felkészülési időt maguknak.
Nem szégyen az ellenféltől tanulni, viszont kétségtelen, hogy mire ők hatalomra kerültek, addigra pontosan kidolgozott terveik voltak, emberre lebontott feladatmeghatározásaik, embereik, akik vállalták a feladatot, terveik a tömegpropagandára, céljaik, sőt, alternatív céljaik, szóval felkészültek voltak.
Ők felismerték a szervezettség jelentőségét, mi meg a mai napig sopánkodunk a Kubatov-listákon, ahelyett, hogy nekünk is rendelkezésünkre állnának ismeretek arról, hogy ki is lakik a mi utcánkban, mi a gondja, mivel lehet megszólítani.
Mert meg lehet sok mindenkit kérdezni arról, mivel elégedetlen, és azt kínálni neki, amire vevő.
Ezek még a disznó seggébe is nemzeti zászlót szúrnak, mi meg képtelenek vagyunk hatékonyan ráébreszteni Mari nénit, hogy szép, szép az a zászló, de ő legfeljebb a hurkapálcikát fogja rágcsálni, ha az infláció ilyen ütemben rongálja a nyugdíját.
Az idő meg rohan, és mi semmi épkézláb dologgal még nem jöttünk elő.
Itt van a média ügye, állítólag foglalkozunk vele. ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy sopánkodunk, hogy a Lokál névre hallgató kilósújság még mindig a placcon van, holott azon illene csodálkoznunk, hogy a budapesti újság még nincs ott, hogy a többi nagyvárosról ne is beszéljek.
A kisvárosokban legfeljebb leváltják a főszerkesztőt, aztán az újság marad, amilyen volt, merthogy így a legegyszerűbb teljesíteni a megújulás szép követelményét.
A helyi televíziók közül egy fővárosi csatornának igen nagy jelentősége, országos hatása lenne, a kábelszolgáltatók számára törvényi kötelezettség egy csatornát fenntartani a település számára, - hát élni kellene vele.
De nem öt év múlva, ezt most,. azonnal kellene indítani, mert egy ökölvívó-mérkőzésen sem lehet abból megélni, hogy majd a tizedik menetben egy szép ütés-kombinációval lezárjuk a mérkőzést, az ellenfelet akkor kell megverni, mikor megroggyant és még benne van az ütés.
Természetesen nem lehet mindent varázsütésre megteremteni, de vannak dolgok, melyekhez nem kell elérhetetlenül nagy tőke.
Például megerőltethetnék kicsit magukat azok is, akik a baloldali kormányok farvizén lettek milliomosok, és nem kellene egy újságnak mindenképpen ingyenesnek lenni, lehetne annak ára is, úgyis az a közvélekedés, hogy aminek nincs ára, annak értéke sincs.
A szervezetépítés sem jár gigászi költségekkel, van remek aktivista-hálózat, egy hegyet is elhordanak a hátukon, ha értelmes célt mutatunk nekik - és mi lehet értelmesebb ennek a maffiának, ezeknek a szellemi kútmérgezőknek az eltakarításánál?
Rohan az idő.
2022 igen közel van, szűk két év áll rendelkezésre, hát nem érünk rá tökölődni.
Nem lenne baj, ha a mai ellenzék tagjainak sikerülne formálisan is létrehozni egy állandó egyeztetési fórumot, rendszeres ülésekkel, hadd lássa Jani bácsi, hogy képesek vagyunk az együttműködésre, a közös munkára, és a résztvevő szervezetek koalícióképesek.
Egy sor dologban ki kell alakítani a közös álláspontot, mellőzve a szélsőségeket.
Nem kell kapkodni, de gatyázni sem lehet.
A következetes munka meghozná a várt eredményt.
:O)))
